Szolnok Megyei Néplap, 1966. november (17. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-13 / 268. szám
1903. november 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 A kor kérdez - a közgazdász válaszol Tudomány és termelés — Lengyel szerző alapvető műve — Kereskedelem - kétféleképpen — Út mezőgazdasági könyvek Gyorsan növekvő szerephez jut a közgazdaságtan mindennapjainkban: az új gazdasági mechanizmus a nagyközönség érdeklődését is fokozta a közgazdasági kérdések iránt. A közelmúlt közgazdasági kiadványai azt bizonyítják: a kiadók is igazodnak a növekvő igényekhez, s színvonalas » művekkel segítik a jobb tájékozódást. E munkában — érthetően — döntő részt vállal a Közgazda- sági és Jogi Könyvkiadó. Az alábbiakban a kiadó néhány érdekes újdonságát ajánljuk a szakemberek és a közgazdasági kérdések iránt érdeklődők figyelmébe. Elmélet és gyakorlat Kiemelkedő munka a neves lengyel közgazdász, Wlodzimierz Brus könyve. A szocialista gazdaság működésének általános problémái. Az elvi fejtegetések szorosan kötődnek az elmúlt évek gyakorlatához: Brus igen sokoldalúan vizsgálja az ún. centralizált modell működésének folyamatait, rámutat e modell jzükségszerű voltára a szocialista fejlődés bizonyos szakaszában, s működésének elkerülhetetlen negatív vonásait is megmutatja. Igen érdekes mindaz, amit az értéktörvény szerepéről, a piaci mechanizmust alkalmazó szocialista tervgazdaságról ír: a könyv jó elméleti előkészítője a gazdaságirányítási rendszer reformjának. Ojabb füzetekkel bővül az Időszerű gazdasági kérdések irodalma című sorozat: A szocialista gazdaság- irányítási rendszer tökéletesítése címmel adják közre mindazt, amit e témakörrel a sorozatban összefoglalni lehet. Két igen érdekes mezőgazdasági témájú könyv is az olvasókhoz kerül: Csizmadia Emőné A megoldás útja a termelőszövetkezeti munkadíjazásban címmel, míg Erdei— Enese—Kalocsay: Üzemi szervezet és üzemvezetés a szocialista mezőgazdaságban címmel foglalja össze napjaink mezőgazdaságának két lényeges, mondhatni döntő kérdéscsoportját. Több könyv foglalkozik a termelés és a matematikai módszerek kapcsolatával, s külön is érdemes felfigyelni a már nálunk is jól ismert Oskar Lange munkájára, az Optimális döntésekre. Ugyané témakörbe tartozik Krekó Béla Lineáris programozás című, érthetően csakis a szakemberek számára 1 készült könyve, míg Jan Zieleni- ewski lengyel professzor műve, a Bevezetés a szervezés és vezetés elméletébe, már sokkal szélesebb körben tarthat igényt az érdeklődésre. Igen sok kiadói sorozat gazdagodik újabb kötetekkel: a Művezetők Gazdasági Könyvtárában a művezető és a munkavédelem, valamint a művezető és a szocialista brigádmozgalom kapcsolatairól kerül kiadásra füzet, s több pénz-, hitelügyi, valamint számviteli és ügyviteltechnikai szakdolgozat is megjelenik, így a többi között A szocialista pénzelméletről, valamint a vezetés és vezetők témakörében. Mi van „odaát“ ’ Több olyan mű is megjelenik, melyek igen alapos betekintést nyújtanak a fejlett tőkés országok gazdasági viszonyába, illetve azok részterületeinek különböző kérdéseibe. Ilyen könyv E. Sutermeister: Ember és termelékenység című munkája, amelyben az amerikai szerző részletesen foglalkozik a tőkés termelés-szervezés különböző kérdéseivel, s elsősorban ezek szociológiai vonatkozásait hangsúlyozza. Ugyancsak sok érdekességet ígér Ádám György Űj technika — új struktúra című, a tőkés viszonyok között végbemenő tudományos-technikai forradalom társadalmigazdasági következményeit taglaló könyve. Joggal keltett érdeklődést egy már megjelent, e témakörben a kiemelkedő művekhez sorakozó könyv: R. A. Brady Tudományos forradalom a termelésben című munkája. A szerző világosan felrajzolja a tudományos forradalom útját, s több vitatható megállapítása ellenére is, végső soron jól jelzi azokat az előnyöket, melyeket e forradalom kamatoztatása nyújt, ám azokat a veszélyeket is, melyeket a monpóliumok mindenhatósága, a tudományos eredményekkel való visszaélés rejt magában. Mert ami önmagában az embert szolgálja, nem biztos, hogy ugyanezt teszi a monopóliumok késhegyre menő harcában.is... A csendőr - rabló is! Üj vonásokkal gazdagítja a világcsendőr szerepében tetszelgő Egyesült Államokról alkotott képet D. I. Kosztyuhin: Az Egyesült Államok gazdasági külpolitikája című műve. E témakör legteljesebb összefoglalóját veheti kézbe az olvasó a könyvvel: az elmúlt két évtized amerikai gazdasági machinációinak krónikája ez. A megsegítő, a kölcsönt adó, a támogató mezében jelentkező rabló mind sötétebb árnyékként tornyosul országok sokaságának gazdasági élete felett- Kosztyuhin rendkívül nagy anyagot dolgozott fel könyvében, adatai, összehasonlító táblázatai önmagukban is leleplező erejűek. Megmutatja, hogy a tőkekivitel, a vámtarifa, s miminden még, hogyan biztosítja az Egyesült Államok érdekeinek maximális érvényesítését, az új és új befolyási övezetek utáni hajszát, zsarolással, a feltételekhez kötött hitelekkel sttí. Lehet másként is kereskedni, vagy legalábbis — lehetne. Nyerges János Üj irányzatok a világkereskedelemben című könyve mutatja meg — a két éve lezajlott genfi világkereskedelmi. konferencia nyomán — e kölcsönös előnyöket kereső kereskedés sokféle lehetőségét. A szerző a nem túl terjedelmes műben teljes keresztmetszetét adja annak, amit ma a világkereskedelem címszó alatt foglalunk ösz- szé. Az e témakörről szóló művek számát gazdagítja Pataki János: Állami gazdaságpolitika Nyugat-Euró- pában, valamint Kubik István: A negyedik piramis, az EAK gazdaságpolitikáját bemutató könyve. (m) Az útvonal nem volt kellemes. Február, dülőutak, — kacskaringósak — és ezeken járni éjjel, egyedül, nehéz és veszélyes is. A gépkocsioszlop vezetője így szólt Vologyka Kap- szinhoz: — Téged választottunk, mert bízunk benned. Leterhelt géppel most köny- nyebb is menni. A legfontosabb. hogy eljuss a műútig. — Hát van mitől félni? Éjjel nagyobbak a csillagok, — felelte mosolyogva Vologyka. — Eh, ezek az utak... — hol énekelve, hol csak egyszerű szavakkal ismételgette a gépkocsioszlop vezetője, majd hirtelen, mintha eszébe jutott volna valami, odakiáltotta Vologykának a vezetőfülkébe: — El ne késs! Ezért indítalak éjjel. Ott várnak. — Reméljük a legjobbakat, Szergej Petrovics — szólt vissza Vologyka —, igyekezni fogok. Rajtam nem múlik. Vologyka szerencsés az életbe. Nem is olyan régen érkezett az oszlophoz, és máris az egyik legjobb gépkocsivezetőnek számít. Valaki az „öregebbek” közül a fogai között szűrve a szót „vakmerőnek” nevezte. de ennek ellenére mindannyian tisztelettel intettek felé, ha Vologyka ZIL-je biztosan feküdte az utat a meredek hegyi kanyarokban — szinte függve a szakadék szélén —, s mintha csak lámpájának fénye sik- lana a fehér kerékvető kövek során. Vologykának sikerült összegyűjteni a „királyokat” —, így nevezték tréfásan egymás között az útközben összeszedett utasokat. A „királyok” hozták Vologykának a második fizetést. Az igazság az, hogy ezt a szót Vologykától örökölte az országúti közlekedés, de mintha erről megfeledkeztek volna, és maga Vologyka sem tartott igényt a feltaláló elsőbbségére. Nem szerette a megszokott, sablonos szavakat, mint „útvonal”, „utazás”, „szállítás”; ez utóbbit magára vonatkoztatva így használta: „Elmentem kocsikázni”. Sovány, nap- és szélcserzett az arca, nyugtalanságról tanúskodtak szürke, hideg szemei. Vologyka beindította a motort. Az utat befújta a hó. Vologyka látta, hogy a hó- pelyhek a reflektor fényében hogy felgyorsítják esésüket, áttörhetetlen függönyt alkottak a kocsi elé. Egy éles kanyarhoz érkezett, és bekapcsolta a reflektort. Tudta — hogy azonnal a kanyar után egv meredek emelkedő következik. A reflektor vakító fényében egy asszonyt pillantott meg, aki felemelt kézzel várta a kocsi közeledését. Egészen az út szélén állt, háttal a szélnek. Másik kezével egy nagy pólyafélét szorított a melléhez. Csökkentve a sebességet, Vologyka elment mellette. „Nem messze van a város, eléri. Ha ilyen emelkedőn ilyen hóban megállsz, akkor utána legfeljebb imát mondhatsz a haldoklóért, de el nem indulsz. Különben is, mi az ördögnek mászkál ilyen időben éjjel? Lakodalomból, vagy...?” Ilyen gondolatok futottak át Vologyka agyán. de mint a szitán, ki is hulltak belőle. Egy gondolat azonban mégis csak ott tolakodott a fejében. Esetleg az asz- szony rosszul lett az úton, és meglátta a gépkocsi fényét, elhatározta, hogy megállítja. Egész biztos, nagyon jól tudja, hogy ilyen időben ritkán közlekednek járművek. De az emelkedő után megállhatna. „Így meg elkések” — próbálta megnyugtatni magát, de nem tudott szabadulni az asszonytól, gondolatai egyre visszatértek hozzá, a felemelt kezű asz- szonyhoz. Bizonyára történt vele valami rendkívüli. Alábbhagyott a vihar. A hópelyhek azonban továbbra is sűrűn hulltak az üvegre. Vologyka megállt, bár tudta, hogy az út teljesen üres. Jelzései elrepültek a hegyek felé és nem tértek vissza, mert elnyelte őket a hófüggöny. Leengedte az oldalablakot, és kihajolt a fülkéből. Az út felett fehér sötétség honolt. Hirtelen azt gondolta, hogy ZIL-jének a fénysugara az egyetlen fényforrás az egész úton. Lehetséges, hogy messziről úgy hat, mint a csillag, a legnagyobb éjszakai csillag. — Visszamegyek érte — mondta hangosan Vologyka és előre kémlelt, keresve a helyet a forduld hoz. A hegyi utak mentén sűrűn építenek ilyen kis kitérőket az útépítők. Már jócskán előrehaladt, de még nem talált ilyen térséget. Hirtelen fékezett. Máskor soha nem engedeti meg magának ilyen vakmerőséget — megfordítani az esetlen, nagy ZIL-t a szűk, csúszós úton. Mikor megfordult és az út padkájától eltávolodott, azt gondolta: mégiscsak vezető vagyok, és elismeréssel gondolt barátjára — Gri- san mechanikusra, aki, egy hónapja sincs, hogy kicserélte a gumikat. „Ha visszaérkezem a telephelyre, egy félliter vodkát „kiutalok” Grisannak” — mosolyodott el Vologyka. Kitartóan figyelte az út mindkét oldalát. Már jó néhány kanyart hagyott el, de az asszonyt mégsem pillantotta meg. Arra gondolt, esetleg elveszítette az erejét, és valahol az útszélen összeesett. Leengedte az oldalüveget. A fülkébe becsapódott a maró hideg, és vele a fenyőerdő illata. Az út másik oldalán látta meg az asszonyt. Szaladt. Belegömyedve a futásba. Tetőtől talpig belepte a hó. és görcsösen szorította a mellére a pólyafélét. A keskeny, csúszós úton Vologykának még egyszer sikerült megfordítania a gépét. Az asszony futott tovább. Kiáltott neki. De az csak futott. Ekkor Vologyka kiugrott a .vezetőfülkéből, utolérte az asszonyt, és elállta az útját. Az asz- szony megállt, felemelte a fejét. Vologyka összeborzadt. A sál alól egy eszelős ember szemei néztek fel rá. — Mi van önnel? — kérdezte Vologyka. — Gomb — lihegte az asszony. — Beteg? — A gomb — mondta alig hallhatóan az asszony, és elmozdította a pólyaféle takaróját Vologyka egy gyerek el- kékült arcát látta, teljesen nyitott száját, és mindent megértett. Ilyen gyorsan még sohasem hajtott. A sötétségből hamarosan halványan pislákoló fények tűntek elő. A városba értek. A baleseti osztályon — ahová Vologyka a fuldokló gyereket vitte, őt nem engedték tovább az előcsarnoknál. Ott maradt az ajtónál, várva, hogy mondjanak neki valami nagyon- nagyon fontosat. Az éltes, szolgálatos nővér kérdezte: — A fia? Vologyka gépiesen intett a fejével, és tovább figyelte a hosszú folyosó végét, ahol az asszony eltűnt a gyerekkel. — Maguknak aztán igazán szerencséjük van, hogy itt van Romagyin profesz- szor — mondta a nővér. — Miről beszél? — Mondom, hogy operációt kell végrehajtani azonnal a gyereken. Vologyka összetörtén ereszkedett le a székre, s úgy érezte, hogy nagyon távolról jut el hozzá a kórház zaja és szaga. Éles telefoncsörgés riasztotta fel. A nővér felvette a kagylót, és nyugodt hangon mondta: — Itt a mentőállomás. A nővér végighallgatta a drót túlsó végéről jövő kétségbeesett kérést, majd válaszolt nyugodtságot árasztó hangján: — Küldöm a kocsit. Kérem, ismételje a címet Csend borult a szobára. Idegőrlőén lassan teltek a percek. — Tudja meg , kérem, hogy életben marad-e? — kérdezte majdnem remegő hangon Vologyka. A nővér átható tekintettel nézett a sofőrre, és elsietett a folyosón. Hamarosan visszatért, és biztatóan biccentett a fe... jevel. — Attól féltem, hogy elkéstünk — mondta Vologyka most már nyugodtabb hangon. Felvette a fülas sapkáját, és lendületes léptekkel elhagyta a szobát. A vihar elült. Az ablaktörlő letörölte a szélvédő üvegről az olvadó hópelyheket. Körös-körül végeláthatatlan fehér éjszaka: hatalmas csillagokkal, amelyek mint óriási viaszcsep- pek ragyogtak. Nyugaton még látszott a lemenő Hold. mely olyan fehér volt, mintha azt is belepte volna a hó. Fordította: Sigér Imre SZERGEJ NAUMOV: NAGYOBBAK A CSILLAGOK MÉSZÁROS LAJOS: ZAGYVA-PART
