Szolnok Megyei Néplap, 1966. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-13 / 268. szám

X SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1966. november 13. a világpolitikában „Évcégi hajrá“ a diplomáciában ® Választások a USA'ban $ A bonni kancellár jelölt & Szent tehenek, fanatikus hívők Páratlanul mozgalmas hétvégére érkeztünk. Szin­te minden napnak megvolt a maga slágere. Hétfőn a Vörös téri rakétadíszszemlére és a szovjet fővárosban elhangzó fontos nyilatkozatokra figyelt a világ; ked­den az indiai feszültségre; szerdán az amerikai válasz­tási eredmények keltettek érdeklődést; csütörtökön a nyugatnémet kancellár jelöltek esélyeit latolgatták; pénteken a kanadai külügyminiszter moszkvai tárgya­lásai hívták fel magukra a figyelmet. S a diplomáciai naptár előrejelzései e fontos ese­ménysorozat folytatódását, valóságos „évvégi hajrát” Ígérnek. Jelentős mozgásra számíthatunk a szovjet— francia viszonyban. Néhány nap múlva Moszkvába in­dul a Debré vezette francia gazdasági csúcsküldöttség, míg december első napjait Koszigin párizsi látogatá­sa tölti ki. A szovjet miniszterelnök Törökországba is ellátogat, s ugyancsak esedékes Podgornij bécsi útja. Beható tárgyalások folynak szovjet vezetők esetleges római látogatásáról, a finn kormányfőt pedig Moszk­vába várják. Alig fejezi be tárgyalásait Martin kana­dai külügyminiszter, hrit kollégája, Brown érkezik majd a Kreml-palotába. A demokraták vesztesége a kiábrándulást mutatja Johnson politikájából Amerikai helyzetkép a választás után A puszta felsorolás is érzékelteti, hogy a szocia­lista diplomácia igyekszik minden lehetőséget kihasz­nálni a hasznos tárgyalá­sokra. A kelet—nyugati kapcsolatokra azonban vál­tozatlanul ráveti árnyékát a vietnami háború. Néhány nyugati ország ..közvetítési” javaslatokat tett, de ilyen lépések, amelyek lényegé­ben egy kalap alá veszik az agresszort és az agresz- szió áldozatát — nyilván nem szolgálhatnak tárgya­lási alapul. A délkelet-ázsiai válság i,főszereplője” Washington, saját ügyeivel volt elsősor­ban elfoglalva. Johnson elnök végülis elhalasztotta furcsa körülmények között bejelentett műtétjét, de alá kellett vetnie magát a rész­leges választások operáció­jának. Ez a szavazás a négyéves elnöki periódus félidejében természetesen nem hozhatott alapvető vál­tozást, mégis lehetőséget adott a választók hangula­tának érzékeltetésére. Ne­héz minden tekintetben pontos véleményt adni. Hi­szen a jellegzetes amerikai kétpárti mechanizmus, va­lamint az egyes pártokon belül a különböző irányza­tok keveredése sokszor meggátolja a választópolgá­rok akaratának érvényesü­lését Mégis kitűnt, hogy Johnson népszerűsége igen sokat vesztett e két év alatt. Hevesen bírálták gaz. daságpolitikáját, belső in­tézkedéseit, a vietnami há­borút pedig forró kásaként kerülgették. Az ellenzéki republikánus sorokon be­lül érdekes polarizálódás ment végbe. Általában a mérsékeltebb elemek ruk­koltak előre, viszont a New York után második legfon­tosabb államnak tartott Ka­liforniában, Goldwater kö­vetője, Reagan, egykori hollywodi sztárt választot­ták kormányzóvá. Ugyan­csak az amerikai választási hagyományoknak megfele­lően, az urnák előtt inkább valami ellen, mint valami mellett foglaltak állást. Nem annyira a republiká­nusokat pártolták, mint in­kább Johnson vonalát ítél­ték el. S nem lenne teljes a kép, ha nem hívnánk fel a figyelmet arra, hogy több- helyütt szélsőséges fajgyű­lölők jutottak be a tör­vényhozásba — olyan ele­mek, akiknek ténykedésére már eddig is nyugtalanul figyelt a világ. BelDOlitikci gondok gyötrik Bonnt is. Véget ért az Erhard-korszak, a kancellár belebukott a fel­halmozódott gazdasági és politikai csődtömegbe. A kereszténydemokraták vi­szonylag gyorsan kijelölték az utódot, nyilván tartot­tak attól, hogy a belső szét­húzás közelebb hozza egy új választás lehetőségét, amitől igencsak félnem. Kurt Georg Kiesingert sze­retnék a miniszterelnöki székben látni, tehát egy olyan név került a bonni politika élére, amely eddig kevéssé volt ismert. Politi­kai megfigyelők a* bonni Gaulle-ista szárny, személy szerint Strauss volt had­ügyminiszter csillagának újbóli emelkedését látják Kiesinger jelölése mögött. A kancellárjelölt szemé­lyén túl minden más egye­lőre .tisztázatlan. A nyugat­német parlamentben he­lyet foglaló három párt elv. ben háromfajta koalíciót alakíthat, a tapogatózások tehát minden irányban folynak. A nagyipar tekin­télyes csoportjai egy ke­reszténydemokrata—szociál­demokrata pártszövetséget óhajtanak, ilymódon kíván­ják a dolgozókra hárítani a gazdasági problémák ter­heit. A szociáldemokraták soraiban azonban megosz­lanak a vélemények. Az egyik szárny szeretne végre harapni a hatalom kalácsa, ból, a másik viszont az 1969-es választásokra ka­csingatva, nem akarja át­vállalni a kudarcok fele­lősségét. A lényeg nem a személyeken és nem a koa­líciós matematikán van Hajlandó-e a keresztényde. mokrata párt, tanulva bal­sikerekből, változtatni el­avult és irreális politiká­ján? — így hangzik a kér­dés. Ha nem teszi ezt, a személycsere ugyanúgy nem lesz elegendő, amint az Adenauer őrségváltás sem jelentett megoldást. Befejezésül szóljunk rö­viden a harmadik világ egyik „egzotikus válságá­ról”, amelynek közvetlen okát az indiai szent tehe­nek jelentették. A hindu vallás szentnek tartja eze­ket az állatokat, és India nagyrészében vágási tila­lom van érvényben. A szent tehenek elszaporodá­sa csak súlyosbította a ne­héz indiai élelmezési hely­zetet, hiszen jelentős hús­mennyiség megy kárba, a takarmány viszont fogy. Érthető, ha a kormány kor­szerűsítési törekvéseinek ke­retében, ezt a kérdést is napirendre akarja tűzni. Szélsőséges vallási fanati­kusok azonban, a szent te­henek védelmének jelszavá­val, több százezres zavar­gást robbantottak ki az indiai fővárosban, amely­nek súlyos következményei voltak. Úcry tűnik azonban, hogy a háttérben más kér­dések is meghúzódnak. A jövő év elején választások­ra kerül sor Indiában és a jobboldali ellenzék ki akar­ja használni a meglevő ne- hézségeket. Jobbra akarja vinni India bel. és külpo­litikáját is. Ebben a törek­\ vésében kezére játszik, hogy a kormány időnként következetlen, a rendfenn­tartásért felelős belügymi­nisztert például igen erős személyi kapcsolatok fűz­ték a fanatikus zavargók­hoz. Ha a választásokig nem is várható lényeges változás. Indiában a belső viták és összeütközések folytatódása lehetséges. A Pravda szombati szá­mában kommentálja Kie­singer jelölését a nyugatné­met kancellári tisztségre. A lap bonni tudósítója megállapítja, hogy Kiesin- ger az utóbbi időkig az „arany középút emberének” számított. Az új kancellár-jelölt megválasztása előtt azon­ban Kiesinger jelöléséért nyíltan síkraszállt a kor­mánypárt jobboldali cso­portosulása, Strauss volt hadügyminiszterrel az élen. E csoport külpolitikai kon­cepciója a következő: visz- sza kell térni a korábbi tervhez, vagyis létre kell hozni a nyugat-európai ál­lamok katonapolitikai szö­vetségét és e szövetséget fel kell használni a bonni re- J cept szerint történő „német újraegyesítés” elősegítése­re. A Pravda ezután arról ír, hogy Schöder jelöltségének visszautasítása, mégpedig sok miniszter akarata elle­nére. esetleg kihatással lesz majd az NSZK külpoliti­kai vonalára. „Schröderrel James A. Lovell és Ed­win E. Aldrin, a Gemim— 12 űrpilótái, magyar idő szerint a szombatra virradó éjjel összekapcsolták űrha jójukat az előzőleg fellőtt célrakétával. A Gemini—12 három és fél órán át, 102 998 kilométeres távon „üldözte” a célrakétát, majd összekapcsolódott vele. A manőver sikerült, bár közben csődöt mondott az önműködő navigációs be­rendezés. s az összekapcso­lás befejező szakaszát a Földről irányították. Magyar idő szerint szom­baton reggel hat órakor az űrpilóták be akarták kap­csolni az Agena fő hajtó­művét, hogy az együttes repülés pályáját megváltoz­tassák, s a programnak megfelelően 749 kilométer magasságba emelkedjenek az Egyesült Államok terü­lete felett. Ezt a manővert azonban már a .földi kísér­leti állomáson nem enge­délyezték, mert előzőleg észrevették, hogy a turbi­naszivattyú berendezésében műszaki hiba támadt. Minthogy az Agena rakéta­teste rendkívül közel fe­küdt az űrhajóhoz, nem Az amerikai politikai életben megkezdődött a keddi választás után az „átértékelés” időszaka. Mint ismeretes, Johnson pártjá­nak többsége a képviselő­házban alaposan leolvadt s politikai megfigyelők véle­ménye szerint ez a több­ség bizonyos esetekben csak formális: a déli de­mokraták ugyanis a repub­likánusokkal együtt ezúttal már a képviselőházban olyan többséget formálhat­nak, amely képes a kor­együtt távozik az Amerika- barát atlanti politika is” — így vélekedik a Rheinische Post. Sikerül-e Kiesingernek utat találni e két irányzat között és kidolgozni egy valóban új külpolitikai vo­nalat? — teszi fel a kérdést a Pravda. Válaszul idézi ugyancsak a Rheinische Post szavait. „Kiesinger a megoldatlan problémák romhalmaza és egyelőre még felmérhetetlen lehető­ségek előtt áll”. Kiesinger egyébként pén­teken egy stuttgarti sajtó- értekezleten a német újra­egyesítés kérdésével fog­lalkozott, s kijelentette hogy felül kell vizsgálni az erre vonatkozó nyugatné­met politikát, de úgy, hogy ez ne jelentse az NSZK el­távolodását szövetségesei­től. Hozzátette, hogy meg­oldást csak a szovjet veze­tőkkel való egyetértés alap­ján lehet találni. Hangsú­lyozta, hogy meg kell te­remteni a jó kapcsolatokat Németország keleti szom­szédaival. vállalták a kockázatot, ha­nem más manővert iktat­tak be a programpontok kö­zé. Utasítást adtak az űrhajósoknak, hogy vá­lasszanak olyan pályát, amelyen Dél-Amerika terü­lete fölött fényképeket ké­szíthetnek az ottani teljes napfogyatkozásról. A fényképek látványos­nak ígérkeznek, bár az ere­deti elképzeléstől eltérően. Aldrin nem emelkedik az űrhajóból, hanem csak a torzító műanyag-ablakon át készíti el felvételeit. Magyar idő szerint 5.30 órakor a két űrhajós aludni tért, hogy kipihenje az elő­ző nap izgalmait. Hírügy­nökségi jelentések szerint nemcsak őket, de a földi megfigyelőállomásokat is nagyon megijesztette az, hogy a Gemini—12 és Kennedy-fok között meg­szakadt a rádióösszekötte­tés. Ez akkor történt, amikor az űrhajó a Dél-Csendes- óceáni Ascension-sziget fö­lött száguldott el, de nem a megfelelő helyzetben. így a rádiókapcsolat nem jött létre, és csak Madagaszkár fölött értek el ismét össze­köttetést. mányzat bármiféle elkép­zelésének megbuktatására. Hasonló lesz a helyzet a szenátusban is. A demok­rata párt főként azokat a képviselőket vesztette el, akik két évvel ezelőtt az elnökválasztással egyidőben rendezett választáson mint­egy Johnson uszályába ke­rültek be a képviselőházba Bár a demokrata párt bizonyos területvesztesége előrelátható volt, a repub­likánus előretörés nagyobb a vártnál. Szinte minden középnyugati államban pél­dául megszerezték a helyi törvényhozásban a többsé­get és összesen 677 helyet hódítottak el a demokra­táktól, többet, mint ameny- nyit a johnsoni „földcsu­szamlás” évében vesztettek. Eddig csak hat államban volt többségben a republi­kánus párt a törvényhozás mindkét házában, most vi­szont 15 államban övék a többség és csaknem 30 ál­lamban legalább a törvény- hozás egyik házát ellenőr­zik. A választások politikai jelentőségének értékelését meglehetősen megnehezíti, hogy az amerikai politika jellegzetességeként a harc sok esetben nem a két párt (Folyt, az 1 .oldalról) gyintés volt a válasz. Ma viszont a KISZ erőt, nevelő kollektívát, kiváló katoná­kat, a parancsnokok segí­tőjét jelenti. — Ez volt az első nagy eredmény: elismertetni a KISZ szerepét a kiképzés segítésében, a fegyelem megszilárdításában. Nincs olyan megmozdulás, legyen az katonai vagy más, ame­lyet nem előz meg ifjúsági gyűlés. A feladatokat előbb mi kiszisták ismerjük meg, mi segítünk felkészíteni a pa­rancsnoknak a többieket a végrehajtásra. — Még egyet szeretnék elmondani — folytatja a KXSZ-titkár. — A siket nem csupán a miénk. Ré­sze van abban a Varga Katalin Gimnázium, az élel­miszer kisker és a Szolnoki Állami Gazdaság alcsiszigeti üzemegység kiszistáinak is. Mozgalmi életünkben ők voltak társaink, s a mi ün­nepünk most az övék is. ül parancsnok és ka'onái Része van a sikerben Polgár Sándor kétszeres élenjáró szakaszparancs­noknak. Szokola Józsefnek, a Magyar Néphadsereg Ki­váló katonájának, Lengyel Ferencnek, aki egy év múlva, mint tartalékos tiszt vesz majd búcsút a zászló­tól. — Az elismerés katonái­mat illeti — szabadkozik Polgár Sándor. — A tár­sadalmi munkában épített két hortobágyi híd, a vízi­színpad, a nagy híd a Tár­nán és a most készülő jég­törők az 6 kezük munkája Álszerénység ez? Nem. Tulajdonsága annak az embernek, aki megtanítot­ta katonáit a hídépítésre, a tervezésre, aki parancsnok, nevelő «. olykor barát is egyben. Távol került kato­nák tanúsítják, akik ha levélben is, de gyakran visszatérnek egykori ‘ pa­rancsnokukhoz tanácsért, hogy nem túloznak a jel­zők, hogy Polgár Sándor szerette, szereti katonáit. Tőle tanulták meg egy­más megbecsülését is, a kollektíva iránt érzett fe­lelősséget Mi mást is bl­elvei, hanem egyes politika* személyiségek között folyt — a demokraták és repub­likánusok például többsé­gükben támogatják a kor­mány vietnami háborúját, de mindkét párton belül megtalálni a háború ellen­feleit is. Általános azonban az a vélemény, hogy a republikánus előretörés fő oka a kábrándulás Johnson elnök két évvel ezelőtt még lelkes hozsánnával fogadott poltikájából. A kiábrándulás okai kö­zött első helyen a vietnami háború szerepel. Második oka a Johnson féle polgár­jogi program visszahatása, a harmadik tényező a vá­lasztók kiábrándulásában a növekvő inflációs veszély és az amerikai gazdaság bi­zonytalan jövője. A választások következ­ményeiről egyelőre nincse­nek biztos elképzelések, hanetn csupán találgatások. A törvényhozás megválto­zott összetétele előrelátha­tólag csak kis mértekben befolyásolhatja Johnson külplitikáját, s különösen kevés a valószínűsége an­nak, hogy a változás elő­segítené a vietnami háború befejezését. " zonyítana az, hogy Lengyel Ferenc lemond az eltávo­zásáról társa javára, mert annak édesanyja beteg, vagy az, amikor a katona lámpalázasan drukkol, hogy jól lőjjön, mert akkor a raj, a szakasz nem lesz kiváló. Az ilyen parancs­nokot követik katonái. Ki­lencen a kiváló, tizenket- ten az élenjáró jelvényt nyerték, s a szakasz már másodszor lett élenjáró. A jó kollektíva kialakí­tásában, a katonai isme­retek elsajátításában vég­zett kiváló munkát az egység parancsnoki kara és a KISZ-szervezt. Egy­mást segítve, támogatva ér­tek el a csúcsig: tegnap délután átvehették a KISZ Központi Bizottságának zászlaját. Búcsúzlak a leszerelők Az ünnepség délután egy órakor kezdődött a Lenin parkban, s folytatódott a laktanya udvarán, ahol a felsőbb parancsnokok, va­lamint szülők és hozzátar­tozók előtt az avatandó tartalékos tisztek sorakoz­tak fel. Hersiczki Rajos vezérőrnagy ava­tó beszédére Ná- dasdi József alhadnagy vá­laszolt, majd a néphadse­reg új tisztjei díszmenet­ben vonultak el az ünnep­ségen résztvevők előtt. A nap másik nagy ese­ménye az ifjúsági nagy­gyűlés volt. Molnár György, a KISZ KB titkára köszön­tötte a résztvevőket, kato­nákat és a meghívott mun­kás, paraszt fiatalokat, majd átnyújtotta a KISZ KB zászlaját és ajándékát Semsi Lászlónak. A sza­lagkötések, valamint a ki­váló katonák jutalmazása után Szokola József sza­kaszvezető a leszerelök ne­vében búcsúzott a parancs­nokoktól, a továbbra is itt maradó társaktól, aki- két arra kért: becsülettel dolgozzanak tovább, s tart. sák meg a zászlót. Majnár Jóisqr' Réti Ervin A kancellárielölt jó kancsohtot kíván kiépíteni a keleti szomszédokkal A Gemini fényképeket készít a napfogyatkozásról 00 Un nép a laktanyában

Next

/
Oldalképek
Tartalom