Szolnok Megyei Néplap, 1966. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-11 / 266. szám

19645- november 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Száz embert csaptak be tület. Az új iskolában is ugyanúgy folyik az élet, mint egy régi hagyomá­nyokkal rendelkező alma materben. Az iskolában 8 szakkör működik, abból mutatunk be kettőt. A barkácsoló szakkörnek tizenhat tagja van és Sípos Ferenc tanár vezetésével virágállványokat készítenek az iskola részére. > Egyik öcsödi olvasónk néhány napja levelet íri szerkesztőségünknek. Ebben elpanaszolja, hogy július 2-án kifizette a helyi föld­művesszövetkezet TÜZÉP- telepén a 4000 téglára szóló utalvány ellenértékét, az árut viszont mindmáig nem kapta meg. „Gondo­lom nemcsak a pénzüktől akartak megszabadulni azok a sorstársaim sem, akik még velem együtt várják a téglát hónapok óta” — írja a többi kö­zött, s kéri, járjunk utána ügyüknek. Amíg a pereskedésig eljutottak Felkerestük Gál Gábor- nét, az öcsödi földműves­szövetkezet TÜZÉP-telepé­nek vezetőjét, s elmondtuk, mit írt nekünk egyik ve­vőjük. És természetesen magyarázatot kértünk a történtekre. — Július elsején kaptam meg a harmadik negyedévi diszpozíciót a megyei TÜ- ZÉP-től, melyen 300 ezer téglát utaltak ki. Azon nyomban megkezdtük a tégla értékesítését. Ha jól emlékszem, egy hét alatt száz vevőnek állítottuk ki az utalványt, akik az áru értékét be is fizették. Már 245 ezer téglát eladtunk, amikor értesített bennünket a megyei TÜZÉP, hogy a diszpozíció téves, tekint­sük semmisnek azt. — Mennyi pénzt fizettek be a vásárlók? — Kis híján százötven- ezer forintot. — Az értesítés után mit tettek? — Tessék azt a főköny­velőnktől megkérdezni. A kérdésre Józsa Imre, az Öcsöd és Vidéke Kör­zeti Fmsz főkönyvelője vá­laszolt. — Levelet írtunk a TÜZÉP-nek, hogy a stor- not nem fogadjuk el, mi­vel a kiutalt készlet zömét már eladtuk. Erre ők kö­zölték, nem állnak el szán­dékuktól. — Aztán mi történt? — Keresetet adtunk be ellenük a megyei döntő- bizottságnál, mely a tár­gyalás után úgy határozott, hogy a megyei TÜZÉP kö­teles a szerződést teljesí­teni. Alperesként szerepelt az ügyben az ÉM Szolnok megyei Tégla és Cserép­ipari Vállalat is, mivel az első hibát ott követték el azzal, hogy tévesen igazol­ták vissza a megrendelést. A határozat alapján fel­szólítottuk mindkét vállala­tot, szolgálja ki a diszpo­zícióban jelzett mennyiség­ben a téglát. — A vevők miért nem kapták meg a téglát a mai napig? Milyen jogon hasz­nálja pénzüket ötödik hó­napja a földművesszövet­kezet? — A megyei tégla és eserépipari vállalat közölte, hogy megfellebbezi a dön­tőbizottság határozatát. Ami a második kérdést illeti: nem akarják visszavenni a pénzüket, mert félnek, hogy kiesnek a sorból. Ne­kik tégla kell — mondják. Valami nagyon nagyon feltűnő Szőke György, az ÉM Tégla és Cserépipari Vál­lalat kunszentmártoni gyár" egységének vezetője. Az ő véleményét is kikértük. — Az öcsödi földműves­szövetkezet egy negyedév­ben sosem kapott ennyi téglát, legfeljebb a harma­dát. Ez fel kellett,- hogy tűnjön a telepvezetőnek. Érdekes, azelőtt mindig felhívott bennünket, hogy milyen ütemben tudjuk ki­szolgálni a vevőiket. Ezút­tal nem tette meg. Egy utalvány nyolc napig érvé­nyes: feltűnő, hogy a vá­sárlók szinte valamennyien ugyanarra a napra szóló bárcát kaptak. Kérem, ez képtelenség! Hiszen egy negyedévi kiutalást az első hónap első napjaiban nem lehet kiadni. Az ÉM Szolnok megyei Tégla és Cserépipari Vál­lalat főkönyvelője, Bíró Imre. Tőle azt kérdeztük, mi az álláspontja a perben a vállalatnak. — Világos, hogy felleb­bezünk. Azt az árumeny- nyiséget, amelyet nem ren­deltek meg. senki sem kö­teles leszállítani. Az öcsödi földművesszövetkezet nem 440 ezer téglát rendelt a harmadik negyedévre — té­vedésből mi ennyit igazol­tunk vissza —, hanem en­nek alig negyedét. Egyálta­lán nem korrekt az eljárá­suk. A pereskedésnek nem a vevő látja hasznát Végül Mészáros Ferenc­cel, a megyei TÜZÉP ille­tékes előadójával beszél­tünk. — Megítélésem szerint az öcsödiek rosszhiszeműen jártak el. Az adminisztrá­ciós hibát a téglagyári vál­lalat központja után mi is elkövettük, de erről szabá­lyosan és idejében értesí­tettük a földművesszövet- kezetet, sőt közöltük, fizes­sék vissza a vevők pénzét, mert csak a megrendelt árut kapja a telepük. Svájcban nem kevesebb, mint 490 állandó sajtóter­mék jelenik meg a szövet­ségi állam négy nyelvén: németül, franciául, olaszul és romanche nyelven. A sajtóorgánumok mintegy felének azonban 3800-on aluli a példányszáma, 61 Október a kukoricatörés hónapja. Végig nyikorog­nak a rakott szekerek az utakon, sárgállanak a csö­vek. Nagyranőtt tökök vi­rítanak a derékban. Arány­lik a határ. Néha a sárga csövek közé piros is ve­gyül. Olyan színű, mint a vér. Karakas Sándor na­gyon szomorú lesz tőle. Akkor még ' gyerek volt. Apja lövészárokban feküdt, távol valahol. A temető melletti kis házból mene­külniük kellett. Odaért a front Amikor elhallgattak a fegyverek, visszaköltöz­tek. Gránátot találtak a gye­rekek. Forgatták, nézeget­ték. Karakas Sándor nyolc éves volt. — Dobjátok el a fené­be — szólt az anyja. ö vitte a- szemétdomb­ra. Nem szóltak akkor már a fegyverek. Októberi nap aranvlott. Néhányan ku­koricát törtek. Odébb in­dult a háború. Kozákok vonultak el a Tisza felé. A gyerek még nem járt is­kolába, Nem tudta a ne­vét se leírni. Most, nem találom a jobb kezét. — Leszakította. Huszon­hét kisebb szilánk érte, Öcsödi olvasónk kérésé­nek ezzel eleget tettünk. Savella Károly „sorstársai” tehát tájékozódhatnak e cikkből, hogyan is történ­tek a dolgok. Mi viszont véleményünket nem rejtjük véka alá. Az eddigiekből kitűnik, hogy az ügy szereplői egy­mást hibáztatják. A Szol­nok megyei Döntőbizottság már egy ízben igazságot tett közöttük azzal, hogy az ÉM Szolnok megyei Tégla és Cserépipari, valamint szol­noki TÜZÉP Vállalatot el­marasztalta, kötelezte a szerződés teljesítésére. Ez a jogi döntés azonban gya­korlatilag nem realizálha­tó, mivel a tégla központi gazdálkodás alá vont cikk, melynek elosztása egyik vesztes félnek sem tartozik hatáskörébe. A további pereskedésnek a vevők már semmiképpen nem látják hasznát, mivel téglát már akkor sem kap­nak, ha egy újabb döntő- bizottsági határozat akár a földművesszövetkezetet ma­rasztalja el, akár a két vál­lalatot vagy helyettük a szomorú őszi időjárást Egy tény: az öcsödi föld­művesszövetkezet minden­képpen becsapta száz vevő­jét, akiknek pénzét hóna­pok óta ellenszolgáltatás, tghát törvényes kamat nél­kül használja. A MÉSZÖV elnöke re­méljük elég tényt lát az eseményekben arra, hogy a fegyelmi vizsgálatot meg­indítsa. Űgyszintén bünte­tést érdemelnek a két vál­lalatnál azok, akik az im­már jóvátehetetlen hibát elkövették. Gondoljuk, az igazgatók nem hunynak szemet a történtek fölött. százalékának 5 ezren aluli és csupán 21 százalék pél­dányszáma haladja meg a 10 ezret. A sajtótermékeknek több mint a fele kéthetenként jelenik meg, de az or­szágnak így is 120 napilap­ja van. Alig kattant és már nem volt meg a kezem. A háborúk sem tarthat­nak örökké. S mégis. A háborúnak soha sincsen vége. Tehenet őrzött. Az isko­lához ruha, cipő kell. És kéz is. Aztán elkerült ott­honról, Kisújszállásról. — Ecsegfalván keresztapjá­énál élt évekig. — Traktoros akartam lenni. Megélni a munkám után. ötvenkettőben je­lentkeztem a kisújszállási gépállomáson. Felvettek. Az első vizsgám nem sikere­dett. Üjra nekivágtam. Traktorra ültem. Azóta vezet. A nyáron szénakazlazás- nál dolgozott az öreg hof- ferrel. Ebédet vitt neki az asszony. Fia el nem ma­radhatott. A Búzakalász Tsz egyes üzemegységében kazlaztak. Jó volt. A négy­esztendős Sándorka csak állt ott az apja mellett. — Egyszer megkérdezte: — Ez a te traktorod? — Ez. Akkor Karakas Sándor szögre-szedte a kormányt Körbei árt a traktor. Felül­tette fiát a nyeregbe. — Nem félsz? — kér­dezte A fizika szakkörön Kovács Gusztáv a kisülési csősoro­zat működésével ismerteti meg a hallgatókat. — Nem. A gyerek csak nevetett. Nem félt. Két kézzel szo­rította a kormánykereket. Odahaza kis traktorja is van. Szereti. Játszik vele. Pótkocsi is szalad a trak­tor után. Amíg el nem rontották a többiek. Pedig erősnek, jónak csinálta meg a traktoros. Az udva­ron elbabrált vele. Amikor jutott rá idő. — Megcsinálgattam neki szépen. Tetsszen! Nem volt az nagy érték. De elron­tották tőle. Akkor, este ment haza. Pia várta. Panaszolta; Fer- kó meg elrontotta a kis­kocsit. Könnyezett a gye­rek szeme. Ültek csend­ben jódarabig. Magához húzta' fiát. vigasztaló sza­vakat mondott. — Elrontották tőle — szól most. Hangsúllyal mondja és nem véletlenül. Novemberben még akad munka. Szállítják a cukor­répát a turgonyi átvevő­helyhez. A régi gumistrak­toron naponta többször megteszi a? utat ő is. Mint a többiek Sohasem szóltak még rosszat munkáiéról. A génállomáson se. itt sem, a „Bűzakalászban”. Ha úgy hozza a rend, egyfolyt.á­toroKSzenirniKiosi vá­rosi tanács vb kéréssel fordult a 7-es számú Autó- közlekedési Vállalathoz: a külterületről a városba járó kisiskolások részére biztosítson biztonságos, korszerű gépjárművet. ban öt-hat vasárnapot is gépen tölt. Reggel korán indul a Betyár utcai apai kisházból, csak az este ve­ti haza. — Mindenre keresek módot — mondja. — Kija­vítom a hibákat is. így aztán jól megélünk az öreg traktorral. Megélnek. A kereset né­gyötökre elég. Mert a fiú mellett kislányuk is van. A traktoros sohasem hiány­zik a munkából. Tavaly 740 egységet gyűjtött ösz- sze. Nem történt még ve­le baleset, nem hajtott fá­nak, vagy ároknak. — Csak az iskolát sajná­lom Nem volt kitartásom hozzá. Esti tagozaton tanult Egész nap zötykölődni a traktoron, átfázni, este ir­kák. könyvek fölé hajolni Négy évig sikerült. — Azért iratkoztam be, olyan legyek, mint min­denki más. A többi négy osztályt is szeretném. Is­tenem, mi mindent szeret­ne az ember? Elfordítja fejét. Fiatal­ember, még harminc sincs. — Még két-három évig eljárok az öreg traktorral. Akkor kiselejtezik. Gumist szeretnék, MTZ-t. Szeret­nék. Lehet, nem adnak Az AKÖV eleget tett a vb kérésének és egy fel­újított Ikarusz autóbuszt állított be. Néhány hét óta ezen az Ikaruszon utaznak a Törökszentmiklós kör­nyéki iskolások a városba és vissza. majd — idegesen rándui válla. — Arra nincs meg a papírom. Nincs meg már a teme­tő melletti kis ház sem. Lebontották. Az épületek­nek ez a sorsa. De a trak­toros tudja, hol állott. Em­lékszik a kivert ablakokra, az ajtó nélküli bejáratok­ra. Hosszúra nőttek már az esték. Igyekezni lehet ha­za a családhoz, a fiúhoz. Meghúzódni a félvégiben, megeszegetni a vacsorát, S ülni, ülni velük. Szólni a gyerekekhez, játszani ve­lük. Néha ajándékot ven­ni. Ritkán. Megállni a já­tékbolt előtt, várakozni, s kiválasztani ami éppen ak­kor a legszebb, legjobb, legolcsóbb. Hazavinni, s örülni, örülni. Csodálatosak azok az esték, napok. — Nem beszélek én róla soha. senkinek. A fiú a nagyobb. Apja fia. Vidáman játszik, per­cekig elfelejtkezik magá­ról. Sorbaszedi a játéko­kat, magyaráz, hangoskod­va indítja a traktort. A traktoros még nem vásárolt a fiának játékka­tonát. Sz. Lukács luxra Svájcban jelenik meg a világon a legtöbb újság .Fotó: Nagy Zsolt) Hosszan tart a háború,.. Az új kunhegyesi gim­náziumot szeptemberben vette birtokába a három­százhúsz diák és tanári tes­* i Autóbusz az iskolásoknak

Next

/
Oldalképek
Tartalom