Szolnok Megyei Néplap, 1966. november (17. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-10 / 265. szám
18*6. november 10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Lelkek kelepcéje Besenyszögön több gyerek jár hittan tanításra, mint a járás többi községében összesen. J O KÉTSZÁZ évvel ezelőtt a falu alapítása úgy kezdődött, hogy a szentiványi részen, a mai Szent János szobor helyén kápolnát emeltek. Az volt a kezdet, az lett a centrum, azt akarták, ahhoz igazodjon a falu nemcsak a településben, hanem érzés- és gondolat- világa alakulásában egyaránt évszázadokon át. S a falu lakói ismerték az elvet: „euius regio, eius religio”, vagyis akié a hatalom, azé a vallás. A hatalom pedig vitathatatlanul a határ tizenegyezer holdját kézbentartó káptalan kezében volt. Ha rossz volt a termés, a vallásos emberek isten nevében fohászkodhattak a káptalanhoz haszonbérhalasztás ügyben, s az esetleg várt is a következő termésig. Várt, ha a kérelmezők az Űr jó nyájának bizonyultak. x' Várt tehát, de csak akkor! Tudta ezt mindenki a községben. S a kenyér megszerzésének biztosítása szokássá, jónéhány emberben meggyőződéssé vált a két évszázad során. így aztán, ha ünnepeken meg- kondultak a harangok, a besenyszögi nép sűrű rajokban indult a templomba. Gyermeknevelést el sem tudtak képzelni keresztelő, első áldozás, bérmálás nélküL Ekkor van ugyanis első áldozás, a „kis menyasz- szonyság”, az ünnepélyes, mutatós ceremónia, az ajándékozás időszaka. Ha ezen túlestek, erősen csökken a számuk. A hetedik osztályban például már egy diákja sincs a papnak. A FORMA, a látszat még igen fontos. Néhány vallásos öregasszony megjegyzéseitől még sokan tartanak olyanok is, kiknek nem meggyőződésük a vallás. Előfordult például, hogy hit- tanbeiratásra hívták egymást az asszonyok. Volt aki - elment velük, de a tanítónak megmondta, hogy fiát ne írják be. Ö csak azért jött, hogy a többiek ne macerái ják. Többen voltak olyanok, akik beíratták ugyan hittanra gyermeküket, de azután írtak egy pár sort az igazgatónak, kérték, vegye azt semmisnek. Valószínűleg lesz még követőjük a tanév során. Feltehetően a mostaninál több szülő rájön arra, hogy saját gyermekében okoz meghasonlást, ha hittanra járatva mást taníttat vele, mint amit tanítóitól hall. Csak legyenek minél többen olyanok, akik nyíltan merik vallani: az is a vallásszabadsághoz tartozik, ha valaki szakít az évszázados előítéletekkel, babonákkal, szokásokkal, s a mai kornak megfelelően materialista világnézetre neveli a fiát Most már a materialista világnézet győzelméről beszélhetünk a tantestületben is. A közelmúltban még — az azóta máshová került — iskolaigazgatóhelyettes is templomban esküdött. Az egyik tanítónő konfirmálásra toborozta — „természetesen” az állam által fizetett tanítási idő alatt — a nevelésére bízott gyermekeket. Feltehető a kérdés: a tantestületben meghonosodott ilyen légkör nem segítette elő Be- senyszög „vezető szerepét” a hittantanításban? Persze, elfogultak lennénk, ha a besenyszögi helyzetet ilyen egyoldalú tényekkel hangsúlyoznánk. Az igazsághoz tartozik, hogy a hittantanítás csökkenésénél jóval nagyobb arányban fejlődik az út- tprőmozgalom. Már kétszer elnyerték a megyei KISZ bizottság vándorzászlaját. Aranyérmes kórusuk volt a falusiak közül az egyetlen, amelyiket — sikerei alapján — augusztus 20-án megszólaltatott a rádió is. D E NEMCSAK tartalmi munkájában, külsőségében is fejlődik az úttörőmozgalom. Igaza volt. az egyik kisfiúnak, amikor a pajtások avatási előkészületeit látva odaszólt az arra haladó papnak: Tisztelendő úr! Holnap úttörőavatás lesz. Az is felér egy bérmálással... Simon Béla 9 község mindznzse S A SZOKÁS — még ha nem is párosult meggyőződéssel — nagyon nagy úr. Beseny- szög a példa erre. Rég eltűnt a káptalani birtok, mégis sokan járatják gyermeküket hittanra. Talán a létbizonytalanság, az isteni gondviselésben való végső remény okozná ezt? Nem hiszem. Igaz ugyan, hogy Besenyszögön most is sokkal jobban meg kell küzdeni a kenyérért, mint máshol. Csupán talajjavításra huszonöt millió forintot költöttek a községben. Nagy pénz, nagyon nagy pénz ez. Létbizonytalanságról azért a régi értelemben nem lehet beszélni. — inkább a kulturált élet hiányáról. Addig ugyanis, míg iparcikkre, élelemre, lakásberendezésre, egvszóval a mindennapi élethez szükséges javakra évente 13— 14 millió forintot költenek a községben, addig a vendéglátóipar négy és félmilliót szed be. Hát még ha mindig volna hely a vendéglőben! Pedig a gyerekek nem isznak, az öregek nem kocsmáznak, s az asszonyok sem ott töltik napjaikat. Hej, ha ennek a négy és félmilliónak legalább negyedét könyvekre, a világ megismerésére, a falu zárt világából való kitörésre fordítanák! De ez a község zárt, külön világ. Ha sokan járnának üzemekbe dolgozni, más lenne a helyzet. Új- szászról például sokan ..ingáznak” Szolnokra. Jön- nek-mennek. látnak, ta- nasztalnak. Véletlen volna, hogv ott pvakorlatilas megszűnt a hittanra járás? Inkább a szülők felfogása változott. Besenvszöeről viszont a fiatalok sem mennek ú<*v el, mint. máshonnan. Ezért is kellett számukra a máshol csodabogárnak számító továbbképző iskolát létrehozni. Ezek után jogos a kérdés: ez a viszonylag zárt világ az egyházi befolvás végtelenségét jelenti Besenyszögön? Nem. nem erről van szó. Iaaz ugyan, hogy most még a község tanulóinak 17 százaléka jár hittanra, — de tavaly, tavalyelőtt még 20—24 százalékuk foglalkozott vallási tanokkal. A másik ielenség is érdekes: az első osztályban a legtöbb a hittanra járó. Kunhegyes minden apró gondja, baja ott sűrűsödik a titkári irodában, öregek helyzete és iskolai hiányzások, építkezés és hidro- glóbus, tanácsülés és családi ünnepségek. „Sanyikéin”, „Kiszel elvtárs”, és „nagyon sürgős lenne Sanyi bácsi”... torlódik itta község élete, „elkapják” a sovány, alacsony, barátságos embert a folyosón, az utcán, még otthon is felkeresik. A tanácstitkári posztot egyesek úgy képzelik: íróasztal, papírmunka, fogadóórák. rendszerezettség, olyasmi, aminek enyhe bürokrácia-szaga van. Hát az élet alaposan rácáfol a — sokszor nem is rosszindulatú — elképzelésekre. Kiszel Sándor, a kunhe- gyesi tanács végrehajtó bizottságának titkára, mint annyiszor, ma is fél hétre jött be. Az volt a terve, hogy nyolcig elvégzi a papírmunkát, előkészíti a vezetők számára a referálni valót, mert nyolctól jönnek az emberek, ügyes-bajos dolgaikkal és akkor nem lesz idő ilyesmire. Rosszul számított. Még hetet sem ütött az óra, amikor kopogtak az ajtón t belépett V. Juhász Józsi bácsi, öreg veterán. — Sanyi öcsém, légy szives adjál nekem egy másolatot a tartási ügyemben, a békítési eljárás jegyzőkönyvéről. Meg kérek az eljárásra ingyenességet. Tudod--Megkezdődött a napi hivatali program. Gépkocsi érkezett Szolnokról, a vízügyi igazgatóság kiküldöttjeivel. Rövid vita a vízvezeték nyomvonaláról, meg az árokásógép munkába állításáról. Aztán a „delegáció” felkerekedik és elindul a megbeszélt útvonalon, hol és hogyan fér el a hatalmas1 masina. Az indulás azonban nem sikerül valami túl símán. Legalábbis a tanácstitkár számára nem. A kabát már rajta van, amikor behozzák azok névsorát, akik hiányoztak a polgári védelmi oktatásról. Intézkedni kell, mi történjen, és mikor jöjjenek pótolni az elmulasztott előadást. A kapuban egy öreg néni ácsorog. — No, Erzsi néni, mi baj? Csak nem veszekednek már megint? — így Kiszel Sándor. — Nem hát fiam, de mikor jöhetnénk az otthonba? — Január elejétől meg-, nyílik az öregek napközi otthona. Attól kezdve várjuk magukat. Nem tehetek róla, nekem imponál a titkár. Itt született, ismer mindenkit, s nagyobbára azt is tudja, milyen ügyben jöhetnek hozzá. Tanácstag, innen is ismeri a gondokat, bajokat. Látszik, hogy fáradt, de: élvezi a munkát. Meg azt is, hogy sokféle ügyben kell intézkednie. Egyik percben a Dózsa György út útépítő munkásaival beszélget, a munka elkészülésének határidejéről, magyarázza, miért sürgős és fontos, amit csinálnak. Szakít arra is időt, hogy elugorjon a hid- roglóbushoz és nagy szakértelemmel magyarázza el az újságírónak a község új büszkeségét, nem mulasztva el a kútfúrókkal is elbeszélgetni a fúrótorony tövében. Dél elmúlik, mire sor kerül a jegyzőkönyv legé- pelésére. Ebben megállapodnak a vízügyesekkel a vízvezetékárok pontos, végleges nyomvonalában. Az idén az utóbbi tíz év legjobb babtermését takarították be a termelőszövetkezetek és a háztáji gazdaságok. A megye földművesszövetkezetei eddig mintegy 15 , vagonnyi mennyiséget vásároltak fel. Délutáni összefoglaló dióhéjban: Látogatás a Bródy Sándor utcában, ahonnan K. M.-né járt benn panasszal egy birtokháborítá- si ügyben, aztán a tisza- szentimrei úton, három tanyában, Pálék, Jámborék, Lukácsék be akarják vezettetni a villanyt. A fotószakkör vezetőjével rövid megbeszélés: a választásokkal kapcsolatos fényképek grafikonok elkészítése a község fejlődéséről. Már jócskán sötét van, amikor hazakerül. Felesége nem tesz szemrehányás! azért, mert egész nap nem látta: ő is másfél évtizedet töltött a tanácsapparátusban, tudja, mivel jár. Hároméves kislánya örömmel üdvözli, elég keveset látja ő apukát. Nem is csoda. Két átlag nap önfényképezése: október 3. Munka kezdete hét óra 50-kor, befejezése 23.45-kor. Elmarad! három betervezett munka Október 4-én reggel háromnegyed nyolckor lépett be a hivatalába, hazatért este fél nyolc után. — Sanyi bácsi, az UVA- TERV-től jártak itt. Kérik, hogy... — Sanyikám. felhívtad a megyét-.? — Apu, tegnap este meg akartalak várni, de elaludtam... A község mindenese szereti hivatását és szereti az embereket. Ezért csinálja az egészet. — ht — Az átvételi ár fajtától függően 100—240 forinttá' emelkedett. A babot 800 — 1100 forintért veszik ót mázsánként. Minden bizonnyal az idén megszűnik a bab hiánycikk lenni. i „török áUuiri, a pipa, meq a dohány Mit tudunk arról a „török 6fiúmról", amelyet Zrínyi, a költő, a német maszlaggal együtt emlegetett? Efelöl kérdeztük a botanikust, a művelődéstörténészt. — Az áfium az ópiumnak, a má- konynak régi neve. A mákszármazékok bódító hatását már az ókori Plinius is ismerte, s ismerte azt, az ókortól fogva az egész keleti világ. Nálunk a törökök honosították meg; kis cseréppipákból szívták.. Ilyeneket számos ásatás során talál a régész. Az ópium-pipa — amely alakjában a mákfej alakját követi — tehát őse volt a doftányzó pipának. Maga az ópiumszívás nálunk nem terjedt el. A magyarországi török források és Utazók sűrűn megemlékeznek a törököknek e káros szokásáról. A dohány a XVI. századtól egyre inkább kiszorította a bódító áfiu- mot, még a hazai törökség- nél is. Ma nehéz megkülönböztetni a törökkori régészeti leletek sorában az ópiumszívó és a dohányszívó pipákat; az utóbbi az előbbiből alakult ki. S vajon az első dohány mikor jelent meg nálunk. Itt még régészetünk néhány meglepetéssel szolgálhat! A nyugateurópai irodalom úgy tudja, hogy az első dohány- cserjéket Jean Nicot (1530 —1600), II. Ferenc francia király lisszaboni követe hozta Franciaországba, A magyarországi régészeti leletek azonban azt mutatják: Nicot uram még hátulgom- bolós gyerek volt akkor, amikor Budán már vígan pipáztak. Mégpedig nemcsak 1541 után a törökök, hanem 1541 előtt a magyarok is. Került elő ugyanis, a budai török foglalás idejéből olyan cseréppipa is, amely afajta karakán bajuszos emberfőt ábrázolt. Márpedig Mohammed hite szigorúan tiltotta az emberábrázolást! tgy tehát az is meglehet, hogy Magyarországon — török közvetítéssel — már a XVI. század első évtizedeiben is ismerték a keleti úton importált dohányt. Tizenöt vagon babot vásároltak fel Brigádok és a gépesítés Egyik jónevű állami gazdaság igazgatója mondotta; a traktorosok nálunk azt jelentik, mint katonaságnál a nehéz tüzérség. S ez így igaz. Napjaink egyik legfontosabb problémája olyan gépesített brigádok megteremtése, amelyek majd önállóan termelnek. A termelőszövetkezetekben általában igen nagy terület jút egy-egy növénytermesztési dolgozóra. Ezt. csak a megfelelő és szakszerű gépesítéssel lehet ellensúlyozni. Az utóbbi években hazánkban a traktorállomány ütemének növekedése világ- színvonalat ért el. A harmincas évek végén még csak néhányezer traktort tartottak nyilván, ma pedig több mint havanezret. Sajnos a mezőgazdaságban igen magas a munkaráfordítás, és bár nőtt a munka termelékenysége, jobban is ki lehetne használni a lehetőségeket. Eddig a nagyüzemekben arra törekedtek — igen helyesen —, hogy a gépesítés az alapvető agrotechnikai módszerek megvalósítását szolgálja, mélyművelés, minőségi talajmunkák, stb. Ma már a tulajdonukban lévő géppark szakszerű, gazdaságos üzemeltetése a legfontosabb, mert máskülönben a termelési költségek igen magasak. Sajnos gyakran tapasztalhatjuk, hogy egyes üzemekben nincs megfelelően kihasználva a gépek kapacitása, helytelen a vonó horog kihasználása, vagy éppenséggel nagyteljesítményű géppel Vontatnak egy pótkocsit, sok az üresjárat, sok az üzemanyagfogyasztás, aminek aztán a következményei sem maradhatnak el. Egyre több szakmunkást képeznek ki megyénkben is. Az egyik legnépszerűbb, leglátogatottabb tanfolyam, ahol gépekkel, traktorokkal ismerkedhetnek meg a szövetkezetiek. Jó volna, ha a szakmunkásképzést úgy irányítanák, hogy a fiatalabb, gépekkel bánó generáció nemcsak az alapfokú traktoros képesítés megszerzésére törekednék, hanem egyre több erő- és munkagép tökéletes ismeretére, kezelésére. Lehetőség nyílna akkor olyan gépesített komplex brigádok létrehozására, amelyek hatalmas területeket művelnének meg önállóan- az adottságok maximális kihasználásával. Előbb-utóbb, de feltétlenül eljutunk arra a színvonalra, amikor — legalábbis hagyományos kultúrák termesztésében — noylc-tíz ember több ezer holdas területet művelhet meg. Már néhány állami gazdaságban történtek ilyen kísérletezések és sikerrel. Igaz, nincs meg annak a lehetősége, hogy egyszeriben és valahány termelő- szövetkezetben ilyen komplex brigádokat alakítsanak ki, de érdemes gondolkodni ezen. Céltudatos munkával rövid időn belül megvalósítható. A gépesítés, a gépellátás tovább tökéletesedik. Ha a- megfelelő adottságokat és lehetőségeket helyesen gyümöl- csöztetik, nagy eredményeket, nagyüzemekre jellemző szép sikereket mutathatnak fel. Az viszont tagadhatatlan, hogy a gépesítés eddigi fejlesztése, szervezettebbé tétele máris jelentékenyen érezteti hatását a mezőgazdasági művelésben. De rengeteg még a tennivaló. A továbblépés egyik módja; önállóan gazdálkodó, gépesített komplex brigádok létrehozása L * KÖFE JTÖK
