Szolnok Megyei Néplap, 1966. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-09 / 264. szám

1966, november 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Minden szövetkezetben ellenőrzik a kenyérgabona vetési lerv teljesítését A SZOLNOK MEGYEI TANÁCS MEZŐGAZDASÁGI OSZTÁLYÁNAK JELENTÉSE tű o i CvS i tn cí o tjr. tí <U X (fi « Járás, város neve EJ O CT. *2 Szárlel karítáf­‘ <D > 5 o Ma «'S ű « Ű > -M m ® « tervének teljesítése százalékban Jászberényi j. 92,5 76,1 98,6 53,6 Kunszentmártoni j. 96,3 87,4 100,6 90,7 Szolnoki j. 85,1 63,4 95,6 72.3 Tiszafüredi j. 88,2 57,0 99.1 54.6 Törökszentmiklósi j. 91,8 86,0 100,0 64,9 Jászberény 93,6 48,7 101,7 50,0 Karcag 91,1 38,7 100,7 59,1 Kisújszállás 100,0 88,8 99,6 66,5 Mezőtúr 100.0 100,0 100,8 73,1 Törökszentmiklós 98,2 94,2 100,0 88,1 Túrkeve 99,0 90,5 102,6 60,9 Szolnok megye termelőszövetkezetei 91,9 74,4 99,0 66,2 Az Őszi kapások betaka­rítása megyeszerte befeje­zéshez közeledik. A ke­nyérgabona vetéséből mintegy kétezer holdnyi te­rület van hátra. Ennek nagyrésze azonban a szol­noki járás hét termelőszö­vetkezetét érinti. A járás­ban mintegy 1700 hold a vetnivaló, ebből Nagykörűn csaknem 600, Tiszajenőn 394, a jászladányi Petőfi­ben 280 hold. A tiszafüredi járás termelőszövetkezetei kedd estig befejezik a ke­nyérgabona vetését. az abádszalóki Aranykalász Tsz tervéből mintegy 200 hold hiányzik. Megyénk állami gazdasá­gai már túl vannak a veté­si munkákon. Egy kevés kukorica a Kunszentmártoni Állami Gazdaságban töret­len még. Itt is és a többi gazdaságban is néhány nap alatt végeznek a szár be­takarításával. Az őszi mély­szántás 72 százalékát már elvégezték. A megyei operatív bi­zottság tegnapi ülésén az őszi munkák menetéről be­számoltatta a kisújszállási városi, valamint a tiszafü­redi járási tanács vb el­nökhelyetteseit. A bizottság elmarasztalta a vetési mun­kákkal lemaradt — elsősor­ban a szolnoki járás — termelőszövetkezeteit. A bizottság felhívja a közös gazdaságok figyelmét, hogy ügyeljenek a munkák minőségére. Minden terme­lőszövetkezettől megkövete­lik, hogy teljesítse vetési tervét. Néhány termelőszövetke­zetben helytelen szemlélet tapasztalható: „jobb, ha a kukorica lábon van, leg­alább ott megszárad.” Ez a szemlélet akadályozza a szántás meggyorsítását. A bizottság javasolja, hogy a közös gazdaságok ellen­őrizzék a szérűskertekben, vermekben, kukoricagórék- ban a betakarított termés minőségét, s a romlás el­len, tegyenek megfelelő in­tézkedéseket. Javasolja to­vábbá, hogy a gazdaságok prémiummal ösztönözzék a traktorosokat a mélyszán­tás meggyorsítására. E munkával különösen Jász­berényben és a tiszafüredi járásban vannak lemarad­va. A gazdaságok kérjenek gépet azoktól a gazdasá­goktól, amelyek már vé­geztek ezzel a munkával. Az operatív bizottság tudo­másul vette a pocok irtá­sában megtett intézkedése­ket. Felhívja a gazdaságok figyelmét arra, hogy gon­doskodjanak a vízlevezető csatornák tisztításáról. Vé­gezetül köszönetét fejezte ki az iskolák pedagógusai­nak, tanulóinak, megyénk fiataljainak az őszi betaka­rításban végzett lelkiisme­retes munkájukért. TÍZ eve Tíz évvel ezelőtt, amikor a mi megyénk székhelyén, Szolnokon megalakult a magyar forradalmi munkás-pa­raszt kormány, a szol­noki stúdióból szállt az éter hullámain világgá a hír és megjelent a kommunista sajtó is. Újságírók, rádiósok, rá­dió-technikusok, nyom­dászok, kiadóhivatali dolgozók vállalták a szinte lehetetlennek lát- szót. Ellenforradalmá­rok, hőbörgők fenyege­tései és a technikai ne­hézségek ellenére is or­szággá, világgá repítet­ték, majd kinyomtatták az ország sorsáért felelősséget érző és vállaló kommunisták szavát. — Megírták, kinyomtatták és eljut­tatták azokhoz a mun­kásokhoz, parasztokhoz, néphez hű értelmiségi­ekhez, akik minden árá­ban várták azt. Egy láncszem volt ez az éterbe olvasott szö­veg és újság ahhoz, hogy a kommunisták, a munkáshatalomhoz hú emberek felocsúdjanak, magukra találjanak és csatasorba álljanak. — Csatasorba azért, hogy most egy évtized múl­tán újabb sikerekért küzdhessünk. Az ünnepi emlékezések sorában ezt sem feledjük el, s rájuk is; szerkesztőkre, újság­írókra, riporterekre, be­mondókra, technikusok­ra és nyomdászokra — büszkén emlékezünk. , Az emberi agy változékony­ságáról Az antropológia és az orvostudomány együttmű­ködése révén rendkívül ér­dekes megállapítások szü­lettek a közelmúltban az emberi agy súlyának vál­tozékonyságáról. Az eddig is köztudott volt, hogy az agy tömege bizonyos szél­ső határok között mind egyenként, mind ugyan­azon egyénnél az életkor folvamán változik. Dr. Tóth Tibor, a Ter­mészettudományi Múzeum embertani tárának vezető­je a közelmúltban a Buda­pesti Orvostudományi Egye­tem 2. Kórbonctani Inté­zetének bonctani jegyző­könyvei alapján 6700 sze­mély adatait elemezte. — Dr. Tóth Tibor négy diag­nosztikai kategória szerint csoportosította ég elemezte az agyakat. A vizsgálatok­ból kitűnt, hogy normális, azaz nem patologikus ese­tekben az agysúly a fér­fiaknál a 30. és a 40., a nőknél pedig tíz évvel ko­rábban. a 20. és a 30. élet­év között éri el a maximu­mát. Ettől kezdve az örege­dés folyamán az agvsúly egyenletes fokozatossággal csökken. A magyarországi agy­vizsgálatok első eredmé­nyeit dr. Tóth Tibor már több külföldi előadásban ismertette, s a mexikói em­bertani kutató intézett fel­kérésére egy nemzetközi antropológiai tanulmány- gyűjteményben is publi­kált» Levonták az állami zászlót A november 7-i ünnep­ség záróakkordjaként ked­den délelőtt ünnepélyes külsőségek között levonták a Magyar Népköztársaság Állami Zászlaját, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 49. évforduló­jának tiszteletére két na­pon át lengett a Parlament előtti Kossuth téren, A gellérthegyi Felszaba­dulási emlékműnél szintén katonai tiszteletadás köze­pette vonták le a nemzeti lobogót és a nemzetközi munkásosztály vörös zász­laját. Az igazgatóból lett igazgató Aid már háromszor veze­tett vállalatot, miért utasí­totta volna vissza negyed- szerre a „bársonyszéket’ ? Kiváltképpen, ha huszonöt­éves korában kezdte el ezt a. „mesterséget”, mint Var­ga Béla. aki most fél éve a Nagyalföldi Kőolajter­melő Vállalat igazgatója. A Borsod megyei Bán­szálláson látta meg a nap­világot. A bányatelepen. Bányász volt az apja a Péch Antal tárnában, s tán százszor is megfogadta magában, ha a serdülő gye­rekre nézett, hogy távol­tartja azt a földi pokoltól Elég neki a testet-lelket ölő robot, a fia más lesz nem bányász. Béla 1942-ben Kassára járt egy villamos- ipari technikumba. Jó ta­nuló volt. Nemcsak tudott, szeretett is tanulni. Sajnos a háború közbeszólt, s a felszabadulás után úgy állt az életben az ifjú Varga Béla, mint egy féligkész ház. Sokáig úgy is maradt. Az élet negyvenöt után nehéz volt. Bánszálláson is, a tizenkilenc esztendős fia­talember nem csellenghe­tett munka nélkül. Az is­kola folytatására semmi re­ménye nem volt, Özdra ment a vasgyárba. Laka­tosként dolgozott egy évig, segéd evél nélkü?. Ügy tudódott bízta meg ki, hogy őt a művezető, mindenkinek írja össze a képesítését. A saját nevé­nél megakadt. Nemsokára tetette a szakmunkásvizs­gát. Azután • létszámcsök­kentés miatt elkerült a gyárból, önként hagyta ott. mivel neki nem sok vesz­tenivalója volt. Miskolcon dolgozott fél évig, ezután elhatározta, hogy bányász lesz. Negyvenhét tavaszán titokban csillésnek jelent­kezett egy másik tárnába, ahol az édesapjával nem találkozik. Rövidesen hasz­nát vehette félbehagyott is­koláinak, mert a felszínre, irodába került. Élete akkor ért forduló­pontra, amikor mint ifjú kommunistát 1949-ben a kétéves gazdasági és mű­szaki akadémiára küldték. Onnan már úgy távozott, mint egy újdonsült igazga­tó. Bázakerettyére nevezték ki, az olajiparba került. Azok az emberi tulajdon­ságai — becsületessége. szorgalma, tudásvágya, munkájáért és beosztottai­ért érzett felelőssége — amelyek a mai napig csor­bítatlanul megvannak ben­ne, segítették jó igazgató­nak lenni. Néhány év múlva, 1955-ben „megbu­kott” a nagykanizsai Kő­olajipari Gépgyár vezető­sége, rendkívül nagy ter­Szcnnyczcit a Zagyva viza (Tudósítónktól.) Az egész ország, de kü­lönösen a Tiszatáj lakossá­ga örömmel veheti tudomá­sul, hogy a Tisza vizének elszennyeződésétől ez idő szerint semmiképpen sem kell tartanunk. A folyó a Szovjetunió területén levő vízgyűjtőjéről semmi szeny- nyeződést nem hoz. Ami esetenként a Hernádon és — sajnos a Sajón állandó­an — érkezik, az a Tisza medrében természetes úton, meglehetősen rövid időn belül megtisztul. Sokkal kedvezőtlenebb a helyzet a Zagyván. Ennek vizét egyrészt a Selypi Cu­korgyár, továbbá a Hatvani Cukorgyár és a Hatvani Konzervgyár jelentős mér­tékben szennyezi. Mind a cukorgyári, mind a kon­zervgyári szennyvíz öntö­zésre kiválóan alkalmas, gazdag növényi tápanyago­kat tartalmazó víz és iga­zán csak szervezés kérdé­se, hogy a két település kö­rüli mezőgazdasági nagy­üzemek e 3 nagy gyár szennyvíztömegét öntözésre hasznosítsák. Egyébként pedig a cu­korgyár! szennyvíz tárolá­sára máris megfelelő intéz­kedéseket tettek és a kon­zervgyári szennyvíz tisztító berendezésének építését is megkezdték. Ilyen körül­mények között néhány éven belül a Zagyván is a hely­zet jelentősebb javulása várható. B. O. Modern négyemeletes kollégium épül Mezőtúron a Felsőfokú Gépészeti Technikum hallgatói részére. melési problémák voltak az üzemben is. Saját maga kérésére került oda igaz­gatónak. Nem tudja miért — biztosan nemcsak az ő érdeme, tette hozzá — a gyár fél év alatt talpraállt. ötvenhétben megint az olajiparba, Lovásziba ke­rült igazgatónak. Ott azonban nem sokáig maradt. Még 1952-ben Mis­kolcon elkezdte tanulmá­nyait a nehézipari egyete­men. A nagy lekötöttség, a sok időt igénylő munka miatt azonban a levelező tagozatot abba kellett hagy­nia. Ezért is helyezték Bu­dapestre, a tröszt termelési főosztályára, hogy nappali tagozaton folytassa az egye­temet. Ekkor már felesége volt és egy kislánya. A család Budapesten, ő Mis­kolcon. Harminchárom éves fejjel, gyengén lerakott ala­pokkal, fiatal egyetemis­tákkal kellett a versenyt állnia. Kegyetlen idők vol- . tak. A felesége többször betegeskedett. A fiúk iri­gyelték. Hogyne, hiszen ők csak ösztöndíjat kaptak, esetleg több-kevesebb zseb- . pénzt hazulról, neki pedig a teljes fizetés járt. Egyszer azt mondta az egyik évfolyamtársa, egy állatorvos fia, hogy: „iri­gyellek Béla. Ha nekem is kétezerháromszáz lenne ha­vonta”. Megmagyarázta ne­ki, mit jelent tandíjat fi­zetni, könyveket vásárolni és családot eltartani eny- nyi pénzből. Három éve végzett és sohasem felejti el azt a kínos öt hónapot, ami a diploma megvédése utáD következett. Mérnök lett, olajmérnök. Az életben azonban sokkal nehezebb iskolát végzett el addig és mindig jó eredménnyel, csakúgy, mint az egyetemet. De ak­kor hónap ment el hónap után és senki sem mon­dott neki semmi biztosat. Hova kerül? Mi lesz vele? Diploma nélkül jó volt igazgatónak? Most miért nem mondják meg, mi lesz belőle — tépelődött, gyö­törte magát. Végül ez is megoldódott. A tröszt laboratóriumába helyezték és három évén át nagyon fontos kísérlete­ket végzett Azután ez év elején szóbakerült Szolnok. Azt mondta, nem volt ne­héz megválni a fővárostól. Nekik nem, de a gyerekek­nek igen. Ö és a felesége ak­kor, amikor még fiatal há­zasok voltak, jóformán csak kéthetenként találkoztak. Ezeket a keserves egyetem* éveket még az idő sem tudta megszépíteni. Varga Bélát fél éve is­merik a Nagyalföldi Kő­olajtermelő Vállalat dolgo­zói, de e rövid idő alatt már felfedezték jó tulaj­donságait, egyszerűségét. Hosszú utat tett meg, hogy az igazgatói székek­ből kiindulva, az egyetemi padokon keresztül. újra igazgató legyen. Ez a ki­nevezés azonban különbö­zött az előzőektől. Az Al­föld egyre inkább vezető szerepet tölt be a magyar olajiparban. ' A szegedi medencében eddig évi egy­millió tonnára becsült kő­olaj és egymilliárd köbmé­ter földgáz kitermeléséne« irányítása egész embert magasan képzett vezetőt kíván. Varga Béla tudj», mit várnak tőle. ■- bognár l

Next

/
Oldalképek
Tartalom