Szolnok Megyei Néplap, 1966. november (17. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-06 / 263. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1966. november 6. Van-e rigón y ország ? Művelődéspolitikánk az új tervidőszakban A művelődési házban hűvös ridegség és, meg. kell vallanom, enyhe italszag fogadott. Az igazgató szobájában pattogó vaskályha azonban jókedvre derít. Lepakolom holmimat és néhány udvariassági kérdés után jegyzeteimbe temetke- zek. A TIT-előadás mai témája a „Cigányok eredete és magyarországi történetük”. Megvallom, szurkoltam. Mint néprajzos gyűjtöttem már cigányoknál, de előadóként még nem találkoztam velük. Gyanúval nézem órámat, hátha nem jönnek el! — Ó, eljönnek pontosan és nagyon is sokan lesznek; Igen érdeklődőek! — olvas vendéglátóm tekintetemből. Igaza volt. Legalább nyolcvan ember szorong a fűtött teremben, sokan állnak is. Idősek, fiatalok, férfiak, nők. Vegyes tarka közönség, sok rosszul öltözött ember, de vannak elegánsak is. Mindnyájan hallgatnak, mikor bemutatkozom és a vajda kezet fog velem. Érzem, alig várják, hogy mondjak valamit. Tanulni jöttek a TIT cigány akadémiájára. Ök „akadémiai” hallgatók és én „akadémiai” előadó vagyok. Beszélni kezdek. Barnafekete szempárak isszák szavaimat az indiai eredetről, vándorlásról. Amint odaérek, hogy a cigányok szekéren és állatokat hajtva, sátoros nomádokként érkeztek Magyarországra Zsigmond idejében, sokan felhördülnek. Egy piros- kendős negyven év körüli nő azt hiszi a sátort lealacsonyító értelemben használom. — Hát a magyarok, hogv jöttek! — csattan a hangja. — Azok is így. — Akkor mi a különbség! Ök se különbek! Már egyszerre beszél mindenki. Tehetetlenül állók, elönt a lárma, veszekedés. A piroskendős nő valósággal lázit. Ekkor felállt a vajda. Felemelt kezével a zajt szinte elvágta: — Tessék folytatni. Nem kell törődni velük — mondja halkan. Mekkora tekintély, mekkora hatalom. Akaratlanul is az első bevándorló cigány hercegek jutnak az eszembe. Ezekről mesélek, a szokásokról, meséikről, üldöztetésükről. Egyikük németül idéz, mikor Hitler üldözéseit említem. Könyvtára van és a községi könyvtár valamennyi kötetét elolvasta, most németül tanul. Keszonos a hídépítőknél. Elönt a kérdések özöne: milyen ország India? Milyenek voltak a hercegek? Hol élnek még cigányok? Van-e Cigányország? A tudásvágy izgalma fűti a levegőt. Leginkább a piroskendős nő kérdez, szinte kiabálva. Kézzel-láb- bal magyaráz állandóan. Kimerülve, de boldogan lépek ki a teremből. Nem bánom azt sem, hogy elment a vonatom. A piroskendős asszony az ajtóig furakodik utánam: — Nem tetszik eladni azt a könyvet! Abból igen sokat lehetne kiolvasni! — Ugyan — mondom kissé dühösen, mert még a begyemben van a botrány — ez csak idegesítené magát, mint az imént. — Hát nem haragudtam én, csak ilyen nagy a szám. Mindig ilyen voltam, szeretek vitatkozni. Hát hogy vitatkozzon az ember másképp. Szabó László Évvégi film- újdonságok November magyar filmújdonsága a kisfilmjeiből már ismert fiatal Kárpáti György első játékfilmje: Nem szoktam hazudni, főszereplője Voith Ágnes. A magyar filmek híveinek szerez majd sok örömet a karácsonyi két premier is: akkor kerül a közönség elé két új, színes Jókai-film: az Egy magyar nábob és a Kárpáti Zoltán. Mindkettőt Várkonyi Zoltán rendezte. Az élső filmjével, az Álmodozások korával nemzet- köza sikert aratott Szabó István új filmjének is decemberben lesz a bemutatója, címe: Az apa. Az ünnepi moziműsor külföldi újdonságai közt szerepel a Tom Jones, Tony Richardson színes filmje Fielding regénye nyomán, amelyet Osborn adaptált és Cacoyannis nagysikerű új műve, a Zorba, a görög, főszereplője Anthony Quinn. Vígjáték az NSZK Állhatatos asszony című filmje, Lilly Palmerrel és Peter van Eyckkel a főszerepben, A tökéletes bűntény című francia krimiben pedig Yves Montand mutatkozik be új szerepkörben: detek- tívfelügyelőt játszik. Kacag, tató vígjáték az angolok öt jómadár című filmje, társadalmi dráma a Pratolini regényéből készült olasz film, az Elmaradt vallomás, főszereplője két francia filmcsillag: Catherine Deneuve és Sarny Frey. Bemutatják a fiatalon elhunyt lengyel Műnk: Kancsal szerencse című szatirikus filmjét is. Az évvégi műsor tehát műfajilag változatosnak, érdekesnek sokszínűnek ígérkezik, hiszen úgyszólván az egész világ filmtermésének javából állították össze, ahogyan ezt a csupán néhány kiragadott cím is jelzi, mert a felsoroltakon kívül természetesen még jó- néhány filmet mutatnak majd be. Ugyanilyen vonzónak ígérkezik a téli filmévadnak a jövő esztendőre átnyúló része is. Csupán egy-két cím, ízelítőül, 1967 elejének várható újdonságaiból: Orson Welles új, monumentális műve, a Falstaff, a Mona Lisa mosolya című francia film, főszerepben Marina Vlady- val és a szovjet Pipák, Ehrenburg ismert kötetének három novellája alapján. Az Új Ötéves népművelési program tárgyalásakor joggal jelenthette a végrehajtó bizottság a megyei tanácsnak: „Öt év alatt műveltebb lett megyénk lakossága. A dolgozók egyre jobban megértik a társadalmi fejlődés szükségességét és mindennapi munkájukkal tudatosan tesznek is annak érdekében.” Tulajdonképpen az idézett mondat szabja meg a célt oktatási és népművelési intézményeink számára az új tervidőszakban is. — Természetesen nagyon szerteágazó munkát, ezernyi feladatot jelent e cél elérése. Oktatási intézményeinknél például az általános iskolát, iskolarendszerünk alapját elsődlegesnek kell tekinteni, gondoskodni az ottani oktatási-nevelési feltételek állandó javításáról. Elérni azt, hogy az általános iskola valóban általánossá váljék. A tanácsi szervek sok mindent tesznek ennek érdekében. Célul tűzték például, hogy a tervidőszak végére befejezik a szakrendszerű oktatatás kiépítését a tanyai és kisközségi iskolák felsőtagozatosai részére. Ennek érdekében Jászberényben, Mezőtúron és Kunhegyesen háromszáz személyes tanyai kollégiumot létesítenek, s újabb ötszáz tanuló részére indítanak iskolabusz járatot. A körzeti iskolák szakmai és személyi feltételeinek javítására öt év alatt három millió forintot költenek. Állami beruházásból 48, helyi erőforrásból 26 tanterem felépítésére kerül sor 1970-ig. A napközis konyhák fejlesztésére négy millió forintot fordítanak. A szellemi fogyatékos tanulók teljes iskoláztatása érdekében Szolnokon és Karcagon 80—80 fős interná- tust, Kisújszálláson pedig nyolc tantermes iskolát létesítenek. E néhány számadatból is lemérhető, hogy állami szerveink a lehetőségekhez képest maximális erőfeszítést tesznek az alsófokú oktatás előfeltételeinek javításáért. Ki tagadná azonban, hogy emellett a pedagógus kollektíváknak meghatározó szerepe van abban, hogy évközben hányán maradnak ki, s egyáltalán maradnak-e ki az iskolákból, s főleg abban : milyen képzettséggel bocsájtják a gyermekeket középiskolába. A középfokú oktatás színvonalának javítása okozza talán a legtöbb gondot az új tervidőszakban. Az adottságok itt is kedvezőbbek lesznek ugyan (40 új középiskolai tanterem épül például, s növelik a kollégiumok befogadóképességét), de nagyarányú átszervezésre is sor kerül. Ebben a tervidőszakban intenzíven meg kell kezdeni a középiskolai oktatásban a szakközépiskolák számának növelését még a gimnáziumi férőhelyek rovására is. Hosszabb távot tekintve pedig — ideértve a negyedik ötéves terv időszakát is — az a cél, hogy a szakközépiskolák tanulóinak aránya a középiskolákon belül 50—60 százalékra emelkedjen. 1970-ig befejezik megyénk középfokú technikumainak szakközépiskolává alakítását. Karcag növény- termesztési, Törökszent- miklóson állattenyészési, Szolnokon gépipari szakközépiskolát hoznak létre a technikumok helyett, s megkezdik a meglévő szakiskolák átszervezését is. Tekintve, hogy a szakiskolák többségének nincs hagyománya, létrehozásuk a tantestület minden tagjától maximális erőfeszítést kíván az első időkben. A kezdeti évfolyamoknál — mégha az iskola létrehozásánál különös gondot fordítottak a személyi és tárgyi feltételek megteremtésére. akkor is — kiforratlanok a módszerek, a szemléltető eszközöket, felszerelési tárgyakat részben maguknak kell megcsinál- niok. Mindezzel előre számot kell vetni, s idejében gondolni arra, hogy a szakközépiskolákat nemcsak ezért hozzák létre, hogy több szakmai ismerettel kerüljenek ki belőlük a hallgatók, mint a gimnáziumokból. Ezekben az intézményekben is arra kell törekedni, hogy az általános és a szakmai műveltség mellett erősítsék a világnézeti nevelőhatást, hatékonyabbá tegyék a politikai és az erkölcsi nevelést. Elérni azt, hogy a tanulók becsüljék az alkotó munkát, életelemükké váljon az, s jellemző legyen rájuk a közösségi ember társadamunkért érzett felelőssége. A népművelőkre két fontos feladat megoldása vár ebben a tervidőszakban; a szocialista társadalmi szemléletre, magatartásra való nevelés, valamint a termelési kultb- ra fejlesztését szolgáló módszerek minél hatékonyabb alkalmazása. A népművelőknek az eddiginél jobban szem előtt kell tartaniok, hogy a munkásosztály vezető szerepének gyakorlásához egyre inkább fel kell készíteni szakmai és politikai vonatkozásban egyaránt. Helyes célkitűzés volt a korábbi években az, hogy a munkásokkal legalább az általános iskolát igyekeztek elvégeztetni. Ma sem befejezett még ez a munka, de most már új célokat kell kitűzni, a műszaki fejlődés gyors üteméhez igazodva a kellő szakmai műveltség megszerzésének lehetőségét kell biztosítani a munkások számára. S nemcsak a munkásokról van szó. Most már egyre inkább arra kell törekedni népművelőinknek, hogy társadalmunk egy-egy rétegéhez, annak igényeihez, érdeklődési köréhez alkalmazkodva végezzék munkájukat. Sokat beszélünk például manapság az egységes paraszti osztályról. De ha egy falusi művelődési ház vezetője nem veszi figyelembe, hogy környezetében alkalmazotti réteg, értelmiségi csoport, városba járó üzemi munkás stb. van, s nem az érdeklődési köröknek megfelelően állítja össze programját, nem éri el a kellő hatást. A korszerű műveltség terjesztésére hivatott módszerek — így a további évekre is igen fontosnak tartott ismeretterjesztés. klubfoglalkozások, szakpropaganda, honismereti összejövetelek stb. — nem ismeretlenek népművelőink előtt. Módszertani központjuk is fejlesztés előtt áll. Ebben a tervidőszakban ugyanis — mint áthúzódó beruházást — megkezdik Szolnokon az új megyei művelődési ház építését. Népművelőink munkája még hatásosabb lenne, ha a különböző intézmények közötti együttműködés még- inkább biztosított volna. E tervidőszakban például Szolnokon húsz, a megyében pedig ötven olyan kiállítást rendeznek majd, amely híven tükrözi a társadalmi változásokat, kulturális értékeinket. Ezek minél népesebb látoeatása könnyíti népművelőink nevelőmunkáját is. & ha már a kiállításoknál tartunk, említsük meg, hogy Karcagon 1970- ig megnyitják a múzeum új helyiségében a Nagykunság múltiát és jelenét bemutató állandó kiállítást, Tiszafüreden pedig a község és környéke népének életét ismertető állandó kiállítás nyílik. Bizonyára sok embert érdekel az is, hogy feltárják a szolnoki vár területén a középkori és török emlékanyagot és rekonstruálják a vár egy részletét. Gondoltak a mozilátogatókra is. A harmadik ötéves terv időszakában 18 mozit újítanak fel és korszerűsítenek megyénkben. Emellett elkezdik Szolnokon egy ötszáz személyes mozi építését. Emlékműveink száma is gyarapodni fog. A tervidőszak alatt Szolnokon, Mezőtúron és Jászberényben felszabadulási emlékművet, Szolnokon Zalka Máté szobrát, Kunszentmárton- ban Lenin emlékművet, Tiszafüreden tanácsköztársasági emlékművet emelnek. A fentebb említett néhány tényből is kitűnik, hogy igen gazdag, változatos megyénk népművelésének új ötéves programja. Nagy szavak nélkül lelkesítő, olyan melynek megvalósításából bizonyára örömmel veszik ki részüket mindazok, kiknek szívügye megyénk kulturális élete. Simon Béla Művek—Al ko tők A Rigó utcai óvoda falképei Bokros László kísérletező kedvű, kutató hajlamú művész. Alkotói munkájában a hagyományos eljárások mellett szívesen alkalmaz új, korszerű technikai módszereket is. Ezekkel a kísérletekkel művészete hatókörét akarja kibővíteni. A kép funkcionális változásaival, hangsúlyozottabban a nagyobb enteriőrök és exteriőrök díszítésében játszott szereppel esnek egybe ezek a kísérletek. Ezért tervez faliszőnyeget, ezért foglalkozik újabban behatóbban a kerámia faliképek technikájával. Középületeink külső és belső díszítésében, képző- művészeti alkotásokkal való gazdagításában tág tere van a kerámia faliképeknek. A művész kísérleteinek élső jelentős megvalósulása a szolnoki Rigó utcai óvodában lévő két faliképé. Az egyik Bokros László közismert és a Nemzeti Galériában a szolnoki művésztelep kiállításán is bemutatott Gyerm'ekeknek táblakép sorozattal legközvetlenebbül rokonítható, a másik (reprodukciónkon látható) falikép meseilluszt3 ráció. Egy Móricz-mese illusztrálása. Itt az üresen hagyott falfelületek is jelentős kom- pozíciós szerephez jutnak, úgyszintén hangsúlyozottan a kompozíciót szolgálja a ritmus is, sőt a falfelület alján végigfutó fekete sáv is, amely különben mosható. Ez egyben azt jelenti, hogy a gyermekek rajzkészségének fejlesztésére is nagyszerűen alkalmas. A másik falikép zárt kompozíció, a művész táblaképeiről már ismert kvalitatív formai jegyeket viseli magán. A két faliképről magával az alkotóval is beszélgettünk. — A kerámia tehnika nem jelenti-e a festői eszközök leszűkülését ? — kér- leztük Bokros Lászlótól. — A korszerű mázak alkalmazásával tökéletes színhatást lehet elérni. Az esetlegesség kizárt lehetőség. A mázak és a külpnböző hőfokon történő égetés alkalmazásával színekben és faktúrában egyaránt változatos és izgalmas művészi hatásokat lehet elérni. A kerámia faliképek technikája nagyban különbözik a mozaik-technikától. Itt színben és formában egyaránt a legfinomabb átmenetek, a táblaképek legsajátosabb festői hatásai is elérhetők. Véleményem szerint ez a technika kiválóan alkalmas nagyméretű alkotások révén is középületek, nagyobb belső terek díszítésére. Rideg Gábor Móricz-mese illusztráció kerámia faliképen — Bokros László alkotása.