Szolnok Megyei Néplap, 1966. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-06 / 263. szám

10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1966. november 6. Van-e rigón y ország ? Művelődéspolitikánk az új tervidőszakban A művelődési házban hű­vös ridegség és, meg. kell vallanom, enyhe italszag fogadott. Az igazgató szo­bájában pattogó vaskályha azonban jókedvre derít. Le­pakolom holmimat és né­hány udvariassági kérdés után jegyzeteimbe temetke- zek. A TIT-előadás mai témája a „Cigányok eredete és magyarországi történe­tük”. Megvallom, szurkol­tam. Mint néprajzos gyűj­töttem már cigányoknál, de előadóként még nem ta­lálkoztam velük. Gyanúval nézem órámat, hátha nem jönnek el! — Ó, eljönnek pontosan és nagyon is sokan lesz­nek; Igen érdeklődőek! — olvas vendéglátóm tekinte­temből. Igaza volt. Legalább nyolcvan ember szorong a fűtött teremben, sokan áll­nak is. Idősek, fiatalok, férfiak, nők. Vegyes tarka közönség, sok rosszul öl­tözött ember, de vannak elegánsak is. Mindnyájan hallgatnak, mikor bemutat­kozom és a vajda kezet fog velem. Érzem, alig várják, hogy mondjak valamit. Ta­nulni jöttek a TIT cigány akadémiájára. Ök „akadé­miai” hallgatók és én „aka­démiai” előadó vagyok. Beszélni kezdek. Barna­fekete szempárak isszák szavaimat az indiai eredet­ről, vándorlásról. Amint odaérek, hogy a cigányok szekéren és állatokat hajt­va, sátoros nomádokként érkeztek Magyarországra Zsigmond idejében, sokan felhördülnek. Egy piros- kendős negyven év körüli nő azt hiszi a sátort leala­csonyító értelemben hasz­nálom. — Hát a magyarok, hogv jöttek! — csattan a hangja. — Azok is így. — Akkor mi a különb­ség! Ök se különbek! Már egyszerre beszél mindenki. Tehetetlenül ál­lók, elönt a lárma, vesze­kedés. A piroskendős nő valósággal lázit. Ekkor felállt a vajda. Fel­emelt kezével a zajt szin­te elvágta: — Tessék folytatni. Nem kell törődni velük — mond­ja halkan. Mekkora tekintély, mek­kora hatalom. Akaratlanul is az első bevándorló ci­gány hercegek jutnak az eszembe. Ezekről mesélek, a szokásokról, meséikről, üldöztetésükről. Egyikük németül idéz, mikor Hit­ler üldözéseit említem. Könyvtára van és a községi könyvtár valamennyi kö­tetét elolvasta, most néme­tül tanul. Keszonos a híd­építőknél. Elönt a kérdések özöne: milyen ország In­dia? Milyenek voltak a her­cegek? Hol élnek még ci­gányok? Van-e Cigányor­szág? A tudásvágy izgalma fűti a levegőt. Leginkább a piroskendős nő kérdez, szinte kiabálva. Kézzel-láb- bal magyaráz állandóan. Kimerülve, de boldogan lépek ki a teremből. Nem bánom azt sem, hogy el­ment a vonatom. A piros­kendős asszony az ajtóig furakodik utánam: — Nem tetszik eladni azt a könyvet! Abból igen so­kat lehetne kiolvasni! — Ugyan — mondom kissé dühösen, mert még a begyemben van a bot­rány — ez csak idegesítené magát, mint az imént. — Hát nem haragudtam én, csak ilyen nagy a szám. Mindig ilyen voltam, szere­tek vitatkozni. Hát hogy vi­tatkozzon az ember más­képp. Szabó László Évvégi film- újdonságok November magyar film­újdonsága a kisfilmjeiből már ismert fiatal Kárpáti György első játékfilmje: Nem szoktam hazudni, fő­szereplője Voith Ágnes. A magyar filmek híveinek szerez majd sok örömet a karácsonyi két premier is: akkor kerül a közönség elé két új, színes Jókai-film: az Egy magyar nábob és a Kárpáti Zoltán. Mindkettőt Várkonyi Zoltán rendezte. Az élső filmjével, az Ál­modozások korával nemzet- köza sikert aratott Szabó István új filmjének is de­cemberben lesz a bemutató­ja, címe: Az apa. Az ünnepi moziműsor külföldi újdonságai közt szerepel a Tom Jones, Tony Richardson színes filmje Fielding regénye nyomán, amelyet Osborn adaptált és Cacoyannis nagysikerű új műve, a Zorba, a görög, főszereplője Anthony Quinn. Vígjáték az NSZK Állhata­tos asszony című filmje, Lilly Palmerrel és Peter van Eyckkel a főszerepben, A tökéletes bűntény című francia krimiben pedig Yves Montand mutatkozik be új szerepkörben: detek- tívfelügyelőt játszik. Kacag, tató vígjáték az angolok öt jómadár című filmje, tár­sadalmi dráma a Pratolini regényéből készült olasz film, az Elmaradt vallomás, főszereplője két francia film­csillag: Catherine Deneuve és Sarny Frey. Bemutatják a fiatalon elhunyt lengyel Műnk: Kancsal szerencse című szatirikus filmjét is. Az évvégi műsor tehát műfajilag változatosnak, érdekesnek sokszínűnek ígérkezik, hiszen úgyszól­ván az egész világ filmter­mésének javából állították össze, ahogyan ezt a csupán néhány kiragadott cím is jelzi, mert a felsoroltakon kívül természetesen még jó- néhány filmet mutatnak majd be. Ugyanilyen von­zónak ígérkezik a téli film­évadnak a jövő esztendőre átnyúló része is. Csupán egy-két cím, ízelítőül, 1967 elejének várható újdonsá­gaiból: Orson Welles új, monumentális műve, a Falstaff, a Mona Lisa mo­solya című francia film, főszerepben Marina Vlady- val és a szovjet Pipák, Ehrenburg ismert kötetének három novellája alapján. Az Új Ötéves népmű­velési program tárgyalása­kor joggal jelenthette a végrehajtó bizottság a me­gyei tanácsnak: „Öt év alatt műveltebb lett me­gyénk lakossága. A dolgo­zók egyre jobban megér­tik a társadalmi fejlődés szükségességét és minden­napi munkájukkal tudato­san tesznek is annak ér­dekében.” Tulajdonképpen az idé­zett mondat szabja meg a célt oktatási és népművelé­si intézményeink számára az új tervidőszakban is. — Természetesen nagyon szer­teágazó munkát, ezernyi feladatot jelent e cél el­érése. Oktatási intézményeink­nél például az általános iskolát, iskolarendszerünk alapját elsődlegesnek kell tekinteni, gondoskodni az ottani oktatási-nevelési fel­tételek állandó javításáról. Elérni azt, hogy az általá­nos iskola valóban általá­nossá váljék. A tanácsi szervek sok mindent tesz­nek ennek érdekében. Cé­lul tűzték például, hogy a tervidőszak végére befeje­zik a szakrendszerű okta­tatás kiépítését a tanyai és kisközségi iskolák felsőta­gozatosai részére. Ennek érdekében Jász­berényben, Mezőtúron és Kunhegyesen háromszáz személyes tanyai kollégiu­mot létesítenek, s újabb ötszáz tanuló részére indí­tanak iskolabusz járatot. A körzeti iskolák szakmai és személyi feltételeinek ja­vítására öt év alatt három millió forintot költenek. Állami beruházásból 48, he­lyi erőforrásból 26 tante­rem felépítésére kerül sor 1970-ig. A napközis kony­hák fejlesztésére négy mil­lió forintot fordítanak. A szellemi fogyatékos tanu­lók teljes iskoláztatása ér­dekében Szolnokon és Kar­cagon 80—80 fős interná- tust, Kisújszálláson pedig nyolc tantermes iskolát lé­tesítenek. E néhány számadatból is lemérhető, hogy állami szerveink a lehetőségekhez képest maximális erőfeszí­tést tesznek az alsófokú oktatás előfeltételeinek ja­vításáért. Ki tagadná azon­ban, hogy emellett a pe­dagógus kollektíváknak meghatározó szerepe van abban, hogy évközben há­nyán maradnak ki, s egyáltalán maradnak-e ki az iskolákból, s főleg ab­ban : milyen képzettséggel bocsájtják a gyermekeket középiskolába. A középfokú okta­tás színvonalának javítása okozza talán a legtöbb gondot az új tervidőszak­ban. Az adottságok itt is kedvezőbbek lesznek ugyan (40 új középiskolai tante­rem épül például, s növe­lik a kollégiumok befoga­dóképességét), de nagyará­nyú átszervezésre is sor kerül. Ebben a tervidőszakban intenzíven meg kell kezde­ni a középiskolai oktatás­ban a szakközépiskolák számának növelését még a gimnáziumi férőhelyek ro­vására is. Hosszabb távot tekintve pedig — ideértve a negyedik ötéves terv időszakát is — az a cél, hogy a szakközépiskolák tanulóinak aránya a közép­iskolákon belül 50—60 szá­zalékra emelkedjen. 1970-ig befejezik me­gyénk középfokú techniku­mainak szakközépiskolává alakítását. Karcag növény- termesztési, Törökszent- miklóson állattenyészési, Szolnokon gépipari szakkö­zépiskolát hoznak létre a technikumok helyett, s megkezdik a meglévő szak­iskolák átszervezését is. Tekintve, hogy a szakis­kolák többségének nincs hagyománya, létrehozásuk a tantestület minden tagjá­tól maximális erőfeszítést kíván az első időkben. A kezdeti évfolyamoknál — mégha az iskola létrehozá­sánál különös gondot for­dítottak a személyi és tár­gyi feltételek megteremté­sére. akkor is — kiforrat­lanok a módszerek, a szem­léltető eszközöket, felsze­relési tárgyakat részben maguknak kell megcsinál- niok. Mindezzel előre szá­mot kell vetni, s idejében gondolni arra, hogy a szakközépiskolákat nem­csak ezért hozzák létre, hogy több szakmai isme­rettel kerüljenek ki belő­lük a hallgatók, mint a gimnáziumokból. Ezekben az intézményekben is arra kell törekedni, hogy az ál­talános és a szakmai mű­veltség mellett erősítsék a világnézeti nevelőhatást, hatékonyabbá tegyék a po­litikai és az erkölcsi neve­lést. Elérni azt, hogy a ta­nulók becsüljék az alkotó munkát, életelemükké vál­jon az, s jellemző legyen rájuk a közösségi ember társadamunkért érzett fe­lelőssége. A népművelőkre két fontos feladat megoldása vár ebben a tervidőszak­ban; a szocialista társa­dalmi szemléletre, maga­tartásra való nevelés, va­lamint a termelési kultb- ra fejlesztését szolgáló módszerek minél hatéko­nyabb alkalmazása. A népművelőknek az ed­diginél jobban szem előtt kell tartaniok, hogy a mun­kásosztály vezető szerepé­nek gyakorlásához egyre inkább fel kell készíteni szakmai és politikai vonat­kozásban egyaránt. Helyes célkitűzés volt a korábbi években az, hogy a mun­kásokkal legalább az álta­lános iskolát igyekeztek el­végeztetni. Ma sem befe­jezett még ez a munka, de most már új célokat kell kitűzni, a műszaki fejlődés gyors üteméhez igazodva a kellő szakmai műveltség megszerzésének lehetőségét kell biztosítani a munká­sok számára. S nemcsak a munkások­ról van szó. Most már egy­re inkább arra kell töre­kedni népművelőinknek, hogy társadalmunk egy-egy rétegéhez, annak igényei­hez, érdeklődési köréhez alkalmazkodva végezzék munkájukat. Sokat beszé­lünk például manapság az egységes paraszti osztály­ról. De ha egy falusi mű­velődési ház vezetője nem veszi figyelembe, hogy kör­nyezetében alkalmazotti ré­teg, értelmiségi csoport, városba járó üzemi mun­kás stb. van, s nem az ér­deklődési köröknek megfe­lelően állítja össze prog­ramját, nem éri el a kellő hatást. A korszerű művelt­ség terjesztésére hivatott módszerek — így a továb­bi évekre is igen fontos­nak tartott ismeretterjesz­tés. klubfoglalkozások, szakpropaganda, honisme­reti összejövetelek stb. — nem ismeretlenek népmű­velőink előtt. Módszertani központjuk is fejlesztés előtt áll. Ebben a tervidő­szakban ugyanis — mint áthúzódó beruházást — megkezdik Szolnokon az új megyei művelődési ház építését. Népművelőink munkája még hatásosabb lenne, ha a különböző intézmények közötti együttműködés még- inkább biztosított volna. E tervidőszakban például Szolnokon húsz, a megyé­ben pedig ötven olyan ki­állítást rendeznek majd, amely híven tükrözi a tár­sadalmi változásokat, kul­turális értékeinket. Ezek minél népesebb látoeatása könnyíti népművelőink ne­velőmunkáját is. & ha már a kiállí­tásoknál tartunk, említsük meg, hogy Karcagon 1970- ig megnyitják a múzeum új helyiségében a Nagy­kunság múltiát és jelenét bemutató állandó kiállí­tást, Tiszafüreden pedig a község és környéke népé­nek életét ismertető állan­dó kiállítás nyílik. Bizo­nyára sok embert érdekel az is, hogy feltárják a szolnoki vár területén a középkori és török emlék­anyagot és rekonstruálják a vár egy részletét. Gondoltak a mozilátoga­tókra is. A harmadik öt­éves terv időszakában 18 mozit újítanak fel és kor­szerűsítenek megyénkben. Emellett elkezdik Szolno­kon egy ötszáz személyes mozi építését. Emlékműveink száma is gyarapodni fog. A tervidő­szak alatt Szolnokon, Me­zőtúron és Jászberényben felszabadulási emlékmű­vet, Szolnokon Zalka Máté szobrát, Kunszentmárton- ban Lenin emlékművet, Tiszafüreden tanácsköztár­sasági emlékművet emel­nek. A fentebb említett néhány tényből is kitűnik, hogy igen gazdag, válto­zatos megyénk népművelé­sének új ötéves program­ja. Nagy szavak nélkül lelkesítő, olyan melynek megvalósításából bizonyá­ra örömmel veszik ki ré­szüket mindazok, kiknek szívügye megyénk kulturá­lis élete. Simon Béla Művek—Al ko tők A Rigó utcai óvoda falképei Bokros László kísérlete­ző kedvű, kutató hajlamú művész. Alkotói munkájá­ban a hagyományos eljárá­sok mellett szívesen alkal­maz új, korszerű technikai módszereket is. Ezekkel a kísérletekkel művészete hatókörét akar­ja kibővíteni. A kép funkcionális válto­zásaival, hangsúlyozottab­ban a nagyobb enteriőrök és exteriőrök díszítésében játszott szereppel esnek egybe ezek a kísérletek. Ezért tervez faliszőnyeget, ezért foglalkozik újabban behatóbban a kerámia fa­liképek technikájával. Középületeink külső és belső díszítésében, képző- művészeti alkotásokkal va­ló gazdagításában tág tere van a kerámia faliképek­nek. A művész kísérleteinek élső jelentős megvalósulá­sa a szolnoki Rigó utcai óvodában lévő két faliképé. Az egyik Bokros László közismert és a Nemzeti Ga­lériában a szolnoki mű­vésztelep kiállításán is be­mutatott Gyerm'ekeknek táblakép sorozattal legköz­vetlenebbül rokonítható, a másik (reprodukciónkon látható) falikép meseilluszt­3 ráció. Egy Móricz-mese il­lusztrálása. Itt az üresen hagyott falfelületek is jelentős kom- pozíciós szerephez jutnak, úgyszintén hangsúlyozottan a kompozíciót szolgálja a ritmus is, sőt a falfelület alján végigfutó fekete sáv is, amely különben mos­ható. Ez egyben azt jelenti, hogy a gyermekek rajz­készségének fejlesztésére is nagyszerűen alkalmas. A másik falikép zárt kompozíció, a művész táb­laképeiről már ismert kva­litatív formai jegyeket vi­seli magán. A két faliképről magával az alkotóval is beszélget­tünk. — A kerámia tehnika nem jelenti-e a festői esz­közök leszűkülését ? — kér- leztük Bokros Lászlótól. — A korszerű mázak al­kalmazásával tökéletes szín­hatást lehet elérni. Az eset­legesség kizárt lehetőség. A mázak és a külpnböző hő­fokon történő égetés alkal­mazásával színekben és faktúrában egyaránt válto­zatos és izgalmas művészi hatásokat lehet elérni. A kerámia faliképek techni­kája nagyban különbözik a mozaik-technikától. Itt színben és formában egy­aránt a legfinomabb átme­netek, a táblaképek legsa­játosabb festői hatásai is elérhetők. Véleményem sze­rint ez a technika kivá­lóan alkalmas nagyméretű alkotások révén is középü­letek, nagyobb belső terek díszítésére. Rideg Gábor Móricz-mese illusztráció kerámia faliképen — Bokros László alkotása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom