Szolnok Megyei Néplap, 1966. november (17. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-01 / 258. szám
IMS. november 1. SZOLNOK MEGYEI Nts’LAf 3 B Befejezéshez közeledik a kenyérgabona vetése A SZOLNOK MEGYEI TANÁCS MEZŐGAZDASÁGI OSZTÁLYÁNAK JELENTÉSE ALAPJÁN O k *•3 ff Járás, város neve S 02 iá «<y « «<3 *£ vS Ki i-> c .£ '<U o >irt M C c2 «3 N eS W X N t/3 WO Som K JD > tervének teljesítése százalékban Jászberényi j. 82,1 64,8 96,8 93,9 Kunszentmártoni j. 81,9 65,1 97,2 95,2 Szolnoki j 71.6 52,0 99,0 92,6 Tiszafüredi j 71,9 41,8 90,8 84,6 Törökszentmiklósi j. 86.8 75,3 97.8 94.3 Jászberény 83,3 28,4 101,1 100,9 Karcag 84.2 62,4 100,0 99,1 Kisújszállás 88,0 85,3 90,9 90,0 Mezőtúr 100.0 88,9 97,2 90,2 Törökszentmiklós 98,5 94,6 99,1 94,5 Túrkeve 98,7 76,2 100,0 91,8 összesen 81,9 63,8 97,1 92,9 A múlt héten az időjárás megváltozott. Az október 27-én lehullott csapadék a talajelőkészítést és a vetést már hátráltatta. Ha az időjárás változatlan marad, nem lesz több csapadék, a talajelőkészítési és vetési munkákat két-há- rom napos szünet után — november 2-án — folytatni lehet. A mélyszántást a jelenlegi csapadék még nem hátráltatta. A vetések állapota több helyen gyenge, ritkán és hiányosan keltek. A napokban lehullott csapadék — 27,6 milliméter — biztosítja a kelés feltételeit. Helyes, ha a gazdaságok a késői kelésű durva magágyba került vetéseken is elvégzik a talajfelszín egyengetését. A kenyérgabona vetése a tsz-ekben, ha nem lesz több csapadék, november 5-ig befejeződik. Eddig mintegy 50 termelőszövetkezet végzett az ősziek vetésével. A megye állami gazdaságai 40 300 holdon — közte 22100 holdon a kenyérgabonát — összes vetésűket befejezték. Néhány tsz-ben azonban indokolatlanul lemaradtak a vetési munkálatokkal és a talajelőkészítéssel. Például az abádszalóki Aranykalász Tsz-ben 360 hold kenyér- gabonavetés van hátra. — melyből csak 120 hold a szabad terület. A vetésben legjobban a tiszafüredi járás közös gazdaságai maradtak el. A betakarítási munkák az állami és a közös gazdaságokban befejezés előtt állnak. Nagyon lassan halad azonban a kukoricaszár letakarítása, mely a talajelőkészítést' és a vetést is hátráltatja. Helyes, ha a vetést befejező közös gazdaságok minden erőt a mélyszántás befejezésére összpontosítanak. A növényvédő állomás szakemberei a megye területén reprezentatív vizsgálatot végeztek, a pocokfertőzés megállapítására. A vizsgálat anyagából kitűnik. hogy e terület 19 százaléka erősen, 44 százaléka közepesen, 37 százaléka gyengén fertőzött. A rágcsálók főként a lucernát, vörösherét, legelőt támadták meg. Nagyon elszaporodtak az utak mentén, az árok és csatornapartokon, az árvízvédelmi töltéseken és a vasutak mentén. Legsúlyosabb a helyzet a szolnoki járás területén. Erősen fertőzött terület alakult ki Nagykörű, Ti- szasüly, Besenyszög, Jász- ladány, Jászalsószentgyörgy községek határában. Több helyen — jászladányi Haladás, túrkevei Búzakalász Tsz — a gyümölcsösökben is elszaporodtak a rágcsálók. Az említett községekben a megyei tanács vb mező- gazdasági osztálya elrendelte a pocokirtást és azt minden szerv részére kötelezővé tette A megyei operatív bizottság tegnani ülésén szintén foglalkozott e kérdéssel. Határozatot hozott, hogv az állami és közös gazdasások, valamint az érdekelt vállalatok saját erőből haladéktalanul — Arvalinnal — kezd iék meg a rágcsálók irtását. Fojtó légkörben Szóbeli engedély — 138 ezer forint kár r A törökszentmiklósi járási Népi Ellenőrzési Bizottság tagjai nemrég a Surjánt Állami Gazdaságban jártak, ahol arra , lettek figyelmesek, hogy mintegy 300 öles területet hatalmas gaz borít. A gyomnövények szövevénye alatt egy korábban megkezdett építkezés alapjait találták meg, melynek a feljegyzések szerinti értéke 138 ezer forint. A története a következő: három évvel ezelőtt az állami gazdaságok főigazgatósága szóbeli engedélyt adott a Surjáni Állami Gazdaság vezetőinek, hogy egy konyhát és egy klubhelyiséget építtessenek a gazdaság központjában. A tervek alapján el is készítették az említett helyiségek alapjait. Ekkor azonban a főigazgatóság — ugyancsak szóban — visszavonta az építési engedélyt és a megmaradt anyagot egy másik gazdaságba irányította. A szóbeli engedély volt elhamarkodott, vagy a visszavonás volt meggondolatlan? Ezt most már nehéz lenne eldönteni. Annál is inkább, mert még ebben az évben csak felépül — ha máshol is — a szükséges konyha és klubhelyiség. így a kényes kérdés méregfogát kihúzzák. Ez a „foghúzás” azonban 138 ezer forintba kerül. A műszaki vezető, Tri- gola István felcsattant: — Nekem .nincs hozzászólásom !-r- Olyan nincs — vágott sértődöttségébe a párttitkár. — A vállalatnál már mindenki mondja: nincsen összhang az igazgató és a műszaki vezető között. — Hozzám jönnek, hogy „Szabódé nfem jó ez így”, hogy „a vezetek csak azért is egymás ellenére adnak ki intézkedéseket.'’ A pártvezetőség hallgassa el?! — Akkor csak a két említett ügyhöz szólok... Ami a kazánvizsgálatot illeti, igaz. Nagyon sürget, mert ha valami műszaki hiba A szót Bencsik Antal, az igazgató veszi át: — Váratlanul ért, hogy a pártvezetőség ezt napirendre tűzte. De igazságosan tette. Mi gyávák voltunk, hogy szembenézzünk a köztünk kialakult viszonnyal. Egy szobában van az íróasztalunk. Reggelenként kezetfogunk és azután egész nap alig szólunk. — Idegőrlő helyzet ez. Hogyan is juthattunk ide... Sokat tudok én is olyat felhozni, ami sértő részemre. Trigola elvtárs nyilatkozik a rádiónak, sajtónak — nélkülem... Elment Lengyelországba, nem szólt. Csak aznap tudtam meg, mikor már el is utazott. Napközben sem mondja meg hova megy. Szégyen ez rám. Azt kell mindig mondanom, nem tudom hol a műszaki vezető. Elemi dolog az is, hogy meghívjanak a mflíenne az új kazánnál, akár le is áll az üzem. A vizsgálatot megszerveztem. Itt lenni nem tudtam igaz, de azt hittem, Bencsik elv: ars itt lesz... Különben ha már itt tartunk: Nem tudok az igazgatóval együtt dolgozni. Ö nem tart engem mellérendelt embernek, nem tart megbízható helyettesének. Tíz éve vagyok a vállalat főmérnöke, de nem kérdez meg olyan dolgokban sem. amihez közöm van. Mikor a kiváló dolgozó címre felterjesztettek embereket, nem tudtam kik azok. Tíz hasonló, sértő esetet is fel tudnék e percben sorolni. vezetőkkel történő megbeszélésekre... * Itt az újságíró megszakítja a szót. Le kell írnia gondolatait arról a helyzetről, ami a szolnoki Patyolatnál a két vezető torzsalkodása miatt odáig fajult, hogy az újjáválasztott pártvezetőség foglalkozzon vele: Az igazgató egy élettapasztalt ember, aki a néhány évvel ezelőtti kinevezése után kicsit elengedte magát az igazgatói székben, pedig nem ismerte a szakmát. Nem is izzadt meg később sem azért, hogy értse. Van viszont egy fiatal, jó szakember, aki biztonságban érzi magát — joggal —, mert otthon van az üzemben a szakmában. Neki nehéz elviselni egy, a szakmához kevéssé értő igazgató utasításait. Emberi gyengeségeiktől indíttatva így egyre távolabb kerültek egymástól. Most már csak azt látják, ki mivel sér teile nies a másikat Sót, lassan odajutnának, azt keresik, hogy ki kit tud jobban bosszantani. Mindez elfele'dteti velük, hogy egy évi 9.5 millió forintot érő munkával megbízott vállalat vezetése, kétszáz ember keresete, munkája függ irányításuktól. Eszükbe sem nagyon jut felmérni, mekkora luxus, menynyire nem kommunista vezetőkhöz méltó magatartás saját indulataikat fölé emelni az üzem érdekének. Mindezt a további vita jelzi. * — A beruházási programot aláíratta velem Tri- gola elvtárs, de a részleteket nem ismertette. Amit ismertetett, abban is félrevezetett ö nem tart engem egyenjogúnak. — Minden rajzot, amit készítettem, a kezedbe adtam. Nem tehetek róla, ha... nem nézted meg. Es ha már itt tartunk, nem tudom magamban tartani. Nem tudom az elvemet feladni. Nemrég szólt az igazgató, hogy valakit fel kell vennünk, és nem is három műszakba. Fix fizetésért, jó helyre. A fülem naponta rágják terhes anyák, beteg asszonyok, tegyem őket jobb helyre. — Nem tehettem ígéretet. Harmadnap mégis itt volt az új munkaerő. Jó helyen, fixre. Más: valaki a munkahelyén arra hivatkozik: ő nyugodtan elmehet munkaidő alatt, mert 08 apja as igasgaiá élvtárs barátja... — Én is sokszor kényszerhelyzetbe kerülök — védekezik az igazgató. — Nem mindig tőlem indul sajnos a protekció — na, ha már engem is erre kény szerítettek. Annyit mondhatok, a felügyeleti szervünktől is szépen jut hozzánk... De azt nem tudod ugye, hogy éppen most voltam a Ságvári körúton, hogy ezt a munkaidőben eljárkálást megtiltsam. — Csak azt látod meg mindig, amit kifogásolhatsz... Két íróasztal egymással szemben A JÁSZBERÉNY ÉS VIDÉKE KÖRZETI FMSZ V. Az elveszett borjú zó ami szó; manapság ritkán fordul elő olyan eset, hogy sző- röstől-bőröstől eltűnik egy borjú. Mert jó ára van az ilyen jószágnak. Azonfelül gondviselője is: a jószággondozó, vagv csodapásztor, hol milyen t a szokás, a regula; Meg aztán a borjúknak is van statisztikája. Amikor egyik-egyik világra jön, szépen gondosan bejegyzik a kartonlapokra. Szóval, a borjú megcsinálta karrierjét születésekor, jóformán még alig tud saját lábán állni, máris új, modem ólat lát a feje felett. És az ellátásra sem lehet panasz. Dehogy. Ajnározzák becéz getik, kínálják ne ki a jobbnál jobn falatokat, erősödjön csak, növekedjék, hogy egyszer majd tehén válhasson belőle. És lám. lám a borjak, a borjacskák növekednek, szaporodnak. Persze előfordul - hat ugye olyasmi is, hogy így őszutolján, október vé gén kihajtják a jószágokat a legelőre. Hosszúra nyúlt a jóidő, a táblák gazdagon növesztették a le- gelnivalót. Kár lenne veszendőbe hagyni. Meg aztán jót tesz az a növendékmarháknak, a teheneknek is. Legelgetnek, járnak egyet-kettőt a szabad levegőn. Mondják, a szele- vényi réten is legeltették a jószágokat ezen az őszön Bizonyára meg is lett az eredménye Mármint, hogy jól járt a szövetkezet, vagy azok a háztáji gazdaságok, ahonnét kihajtották az állatokat legeim. Mert kihajtották. Sőt. Gondos emberek lévén jószágőrzőt is állítottak melléjük. Mégis, a szokás, az szokás. Hadd legeljenek, járjanak nyugodtan az állatok. Em. bér vigyáz rájuk. Vigyázott is. Mondják, — persze a szó repül, az írás marad —. egy bor - jacska, mármint- hogy egy borjú gödörbe lépett. Olyan kubikgödör-félébc Meghogy el is törött volna a lába Szegény árva borjú Kellett neki otthagyni az istállót. Aztán látták még ott napokig. Rossz indulatú emberek máig is mondogatják; ott ette meg szegény borjút a fene, a gödörben De, ki hiszi el manapság az ilyet? Hiszen, ha szövetkezeti tulajdon lett volna, akkor a nyilvántartásokban ugye szerepel, ' tehát valakinek, valakiknek számot is kellene adni róla. Kellene! Jó, jó. Meglehet, hogy valamelyik gazda bánja kárát az esetnek. Meglehet. Megérdemli. Mert szegény borjú sokáig kínlódott az állítólagos kubik- gödörben. Nem akarta megérteni, neki már befellegzett. Makacs jószág lehetett. Aztán mégis kimúlt. No, igen. Nem azért említjük ezt az esetet. mintha egy borjú halálára községi gyászt kellene elrendelni. Ö, dehogy. Pusztított már betegség is, járvány eme állatok körében. Csupán megemlítjük, ha netalán feltűnne valakinek, hogy hiányzik egy borjúcskája, a sze- levényi határban, a szelevényi réten keresse. Igyekezzen! A csontok még megmaradtak. Elvégre, ezek is leltárba vehetők. L. L SZESZFŐZDÉJÉBEN JÚLIUS 2-ÁN KEZDTÉK MEG A PÁLINKA FŐZÉSÉT. EDDIG MINTEGY 12 EZER LITER PÁLINKÁT FŐZTEK KI. — KÉPÜNKÖN SOÓS ISTVÁNNÉ A SZESZMÉRÖ ÁLLÁSÁT ELLENŐRZI. A fi szia égboltért Magyar — szovjet asszanylaláikosó november 7 tiszteletére „Iskolás voltam még, de emlékszem, hogyan dőlt romba addigi életünk, hogy pusztult el falunk háromezer asszonya és gyermeke. Hogy égett a közelben másik három falu. Azóta is ol thatatlan vágyam, hogy soha ne legyen háború, hogy mindig tiszta, fénylő legyen az égbolt, minden iskolásgyerek fölött”. Egy ragyogó szőke, koszorúba font hajú szovjet asszonyt idéztem. Őt és ismerőseit, barátnőit látta vendégül vasárnap délután ‘ e Szolnok városi nőtanács. November 7-e közeledtem a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére tartották ezt a magyar—szovjet asszonytalálkozót. Turóczi Ferencné, aki a vendégeket üdvözölte. a város fejlődéséről, szépütéséről beszélt. amelynek mindannyian tanúi lehetünk. Beszélt arról is, milyen volt 2? évvel ezelőtt, amikor összetörtén és kihaltén is remélte a felszabadulást. Megható, kedves kis ünnepség volt. Anyák voltak együtt. — bo — Szabó Mihályné, a párttitkár azt mondta: nem nézhettük már ezt a torzsalkodást tovább. Évek óta nincs a vállalatnál nyereségrészesedés. Visszaestünk. Az új gazdasági mechanizmusra fel kell készülni. Indokolt, hogy ezt a beszélgetést kezdeményeztük. Nem férne mindaz egy cikkbe, amit megtettek ezek a vezetők egymás bosszantására, az sem, hogyan segítette ezt mások kritikátlansága, a félrehallások, félremagyarázások, aprO dolgok felnagyítása, s mindez hogyan torzította el kettőjük viszonyát. A torzsalkodás kihatása, bár az üzem életében, légkörében érződik, még nem bénította meg annak munkáját Ezt nem is szabad megvárni. * A pártvezei őségi ülésen lezajlott vita utáni napokban Bencsik Antal és Trigola István hosszú beszélgetésre ült össze, amelyre engem is meghívtak. E beszélgetés lényege néhány sorban az: kellett a pártvezetőség segítsége ahhoz, hogy tetteiket, indulataikat ezután az üzem érdeke, gondja vezesse. Igyekeznek egymás munkáját segíteni, kiegészíteni, úgy ahogyan azt négy évvel ezelőtt tették. Borsi Esztr
