Szolnok Megyei Néplap, 1966. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-29 / 281. szám

I 1966 november 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s m Á Központi Bizottság bt számosa Hzmus eszmekörén belül keresik az újat. Kiinduló szempontunk ebben az eset­ben js elsősorban a mon­danivaló, az eszmeiség és nem a megszokott formák­hoz való ragaszkodás lesz. Az 'eddigieknél határozot­tabban kell visszautasítani a politikailag ellenséges, antihumanista és a közer­kölcsöt sértő alkotásokat. A párt feladata, hogy eszmei irányítással erősítse kultúránk szocialista voná­sait, biztosítsa további fej­lődését. Pártélet A referátum ezután a pártélet kérdéseire tért át. ■ Az utóbbi négy évben a párt egészségesen fejlő- ' tíött, a taglétszám éven­ként 3,5 százalékkal, a négy év alatt 73 ezer fővel nö- r'ekedett és jelenleg a párt­tagok és tagjelöltek száma 584 849 fő. A párttagság összetétele alapjában meg­felelő. A tagság 42,5 szá­zaléka fizikai dolgozó, 37,3 százaléka szellemi dolgozó. 7,9 százaléka a fegyveres erőknél teljesít szolgálatot egyéb foglalkozású és ta­nuló 3 százalék, 9,3 szá­zalék nyugdíjas. A párttag­ság 22,9 százaléka nő. A párt ereje nemcsak létszámában, hanem első­sorban tagjainak öntudatá­ban, felkészültségében, ak­tív munkájában, a párt egységében és összeforrott- ságában van. Ezért tovább­ra sem célunk a taglét­szám ‘ nagyarányú növelése. Arra kell törekednünk, hogy új tagokat elsősorban a termelő és társadalmi munkában kitűnt munká­sok, termelőszövetkezeti tagok, a nők és a fiatalok soraiból vegyünk fel. A Központi Bizottság je­lentheti a kongresszusnak, hogy pártunkban a lenini normák a pártélet megha­tározói, a kollektív vezetés elve érvényesül. A párt­munkában azonban a2 utóbbi években bizonyos mértékig elhalványult a személyes felelősség. Kívá­natos. hogy az elhatározá­sok és döntések meghoza­talánál továbbra is szigo- 1 rúan betartsuk a kollektív vezetés elvét, de a határo­zatok végrehajtásában job­ban érvényesítsük az egy­személyi felelősség elvét. Pártunk a demokratikus centralizmus elvei alapján működik: a felső pártszer­vek ténylegesen irányíta­nak, az alsóbb pártszervek megfelelő önállósággal, hatáskörrel dolgoznak, a párt élete demokratikus légkörben és keretek kö­zött folyik. A pártdemok­rácia tovább fejlődött és erősödött kongresszusunk előkészítő munkája során. A jelölő bizottságok előze­tes megválasztása bevált, a párttagság hatékonyan közreműködött a jelöltek kiválasztásában. A válasz­tás titkosságának kiterjesz­tése a pártbizottság tiszt­ségviselőinek, az alapszer­vezetek titkárainak megvá­lasztására tovább erősítette a pártélet demokratizmu­sát. A pártdemokrácia ezer új vonásait a jövőben is tovább kell erősíteni és fejleszteni. Elvtársak! "Pártunk eszmeileg, poli­tikailag egységes: a pari tagsága helyesli és követi a Központi Bizottság po­litikai irányvonalát. A2 egységet pártunk hűsége a marxizmus—leninizmushoz, az a harc formálta, ame­lyet a jobb- és baloldali nézetek ellen folytatott. Ez pártunk nagy ereje, sike­reink forrása. A taggyűlé­seken felszólaló százezernyi párttag kifeiezte egyetérté­sét a politikai irányvona­lunkkal és eltökéltségét an­nak végrehajtására. A pártdemokrácia lehető­vé teszi a vitákat és ennek során elkerülhetetlenül helytelen nézetek is fel­színre kerülnek. Ez nem csorbítja a pártegvséget az alapvető kérdésekben, sőt; lehetővé teszi a helytelen nézetek leküzdését és ezzel a pártegység még tovább’, erősítését. A viták és a né­zeteltérések különböző okokra vezethetők vissza. az élesebb nemzetköz! helyzet, a nemzetközi kommunista mozgalom vi­tái, a fejlődés ellentmon- dásai nem maradnak ha­tástalanok pártunk tagsá­gára sem. Megelevenedtek különböző balos, szektás és jobboldali, reviz!onista nézetek is és ezek is hatnak bizonyos körökben. Meg nem értés mutatko­zott párttagjaink egy részé­nél egyes kérdéseknek, a fejlődésnek, mai viszo­nyainknak megfelelő új megoldását illetően. Így a származás szerinti ka- tsgórizál ,s megszűntetése, az állampolgári egyenjo­gúság, egyházpolitikánk értelmezése, más vonat­kozásban a gazdas Igi helyzet, az életezíuvonal fejlődésének ni'gíté’éé- ben .i<'l?n:’"'zíek véle­ményeltérések. Az egyes részkérdések kü­lönböző megítélése alapjá­ban korszakunk bonyolult­ságából, társadalmunk, gaz­daságunk jelenlegi állapo­tából fakad. összefügg gyakran azzal, hogy sok párttag is illúziókat táplál és a szocializmusban való átmenet korszakát rövid­nek, konfliktus nélkülinek véli. Ezért értetlenül áll­nak életünk sok — gyak­ran ellentmondásos — je­lenségével szemben. Ebben a korszakban fo­kozottan igaz az a lenini • tétel, hogy az eszmei-pöli- tikai egységet minden út következtetés és lépés kap­csán őszinte, nyílt eszme­cserében kell nap, mint nap újra megteremteni. Azok­kal szemben, akik nem értik a párt polbikáiának « egyes részleteit, a türel­mes meggyőzés a helyes és célravezető módszer. Voltak azonban elenyésző számban olyanok is. akik tudatosan szembeálltak a párt politi­kájával és a frakciózás út­jára léptek. Az ilyen párt­tagokkal a Szervezeti Sza­bályzat rendelkezéseinek megfelelően határözo.ttan jártunk el. pártbünte+ést kaptak, vagy súlyosabb esetekben eltávolítottuk őket a párttagság soraiból. Kádár János ezután ar­ról beszélt, hogy felmerül­nek a pártéletben a párt vezető szerepének gyengü­léséről szóló vélemények is. Az e kérdésben folyta­tott viták részben a párt vezető szerepének különbö­ző megítéléséből fakadnak. Vannak, akik a vezető sze­repet úgy értelmezik, hogy a legapróbb részkérdések­ben is a pártszerveknek kell dönteniök és az álla­mi-, társadalmi szervek szerepe csupán a végrehaj­tás. Ez helytelen nézet. A párt vezető szerepének ez d felfogása oda vezetne, hogy elsorvadna az álla­mi- és tömegszervezetek önállósága, felelőssége. Mások a vezető szerepet azonosítják az erőszak, a hatalmi eszközök alkalma­zásával. Ez — különösen a szocializmus építésének mostani időszakában — el­lentmond a pártvezetés le­nini alapelveinek. Nem Ke­vés párttag a párt vezető szerepét egyes pártszerve­zetek szerepével és hatás­körével azonosítja, mások abban látják a párt veze­tő szerepének • feltételét, hogy minőén vezető be­osztást párttagok foglalja­nak el. A párt vezető sze­repe mindenütt érvényesül ahol megvalósul politikája. A párt határozatai ese­tenként- és helyenként nem valósulnak meg elég kö­vetkezetesen, sőt péha el is torzítják azokat. Ahol nem a párt politikáját va­lósítják meg, ott nem lehet a párt vezető szerepéről beszélni. Ebben az érte­lemben és helyileg előfor­dul, — és nem is egy-ké1 esetben, — hogy a párt vezető szerepe hem érvé­nyesül. Mégis egyes kivé­teles esetekből általánosí­tani hiba, a helyi problé­mákon lehet és kell is vál­toztatni, de az országban a párt vezet és politikája meg is valósul. Az 'előadó a továbbiak­ban a pártélet centraliz­musának szükségességét elemezte, majd így foly­tatta: Elvtársak! A párt vezető szerepének növelése szükségessé teszi az állatni munka pártirá­nyításának és a kormány­zati munkának további fejlesztését. A jelenlegi gyakorlat lassítja a dönté­seket, az ügyintézést _és sokszor elmossa a felelős­séget. ' Ezért a párt- és állami szervek­nél felsőbb és als .ob szinten meg keli szüntet­ni a párhuzamosságokat, a szervezeti felépítésben mutatkozó összefonódást, a munkában jelentkező átfedéseket. Növelni kell az állami szer­vek vezetőinek személyi fe­lelősségét az általuk irá­nyított terület munkájáért. Az eredményesebb mun­ka, a felelősség érvényesíté­se és fokozása megkívánja, hogy kellő munkamegosz­tással és összehangolással határozzák meg a párt és a gazdasági szervek fel­adatait a gazdasági építő munkában! A gazdasági szervek, vállalatok ön­állóságával együtt nő a helyi pártszervek sze­repe. felelőssége a párt gazdaságpolitikájával össz­hangban álló helyi dönté­sek biztosításában és a ká­derek kiválogatásában. A pártszervezetek a gazdaság- politika végrehajtását első­sorban politikai eszközökkel támogassák. Tömegszervezetek és töm eg mozga lm a k A párt vezető szerepe ér­vényesülésének fontos lánc­szemei a dolgozók tömeg­szervezetei és tömegmoz­galmai. A bennük rejlő erőt a párt az ott dolgozó kom­munisták segítségével moz­gósítja népünk, a szocializ­mus érdekében. Ezt a meg­tisztelő kötelességet és fe­lelősséget a tömegszerveze­tekben dolgozó kommunis­táknak mindig érezniük kell. Kötelesek a .párt po­litikáját ismertetni, még­magyarázni. Felelősek azért, hogy működési terü­letükön a meggyőző mun­ka eredményeként a párt politikája megvalósuljon, hogy a dolgozók körében szerzett tapasztalatokat közvetítsék és képviseljék a párt szervei előtt. Ez a pártmunka szervés része, más pártmunkával egyenlő értékű tevékenység. Legfontosabb tömegszer- veze’eink a munkásosztály, a bérből és fizetésből élők döntő többségét átfogó szakszervezetek. Szükséges­sé vált jogkörük rendezése és kiterjesztése, ugyanak­kor felelősségük növelése is. Növekszik a szakszer­vezetek felelőssége és sze­repe a dolgozók anyagi, szociális és kulturális hely­zetét érintő határozatok meghozatalában, végrehaj­tásában és ellenőrzésében. Közreműködnek abban, hogy az államigazgatási-, gazdasági- és szakszervezeti szervek között a közös cél­ért folyó munka során je­lentkező ellentmond-'sok, nézeteltérések megoldódja­nak. A szakszervezetek se­gítségével kell biztosítani a dolgozók bevonását a vál­lalatok egész tevékenysé­gébe, hogy felelősnek érez­zék magukat a vállalat eredményes munkájáért. A dolgozók képviseleté­ben szerepet kapnak az üzemi vezetők megííé’é­sében. m"gerő‘”tés'"kben, vagy felmentésükben. Az ifjúsági szervezettel, elméleti munkával, a párt- propaganda eredményeivel és feladataival foglakozott a továbbiakban a referá­tum. Egyebek közt megál­lapította, hogy 1962 óta 600 000-ről csaknem 800 000- re nőtt a pártoktatásban résztvevők száma. Különö­sen örvendetes, hogy maga­sabb fokon, a marxista— leninista esti egyetemeken több mint 27 ezren és a két évvel ezelőtt létreho­zott és bevált marxizmus— leninizmus esti középfokú iskolán pedig 17 és félezren tanulmányozzák a marxiz­mus alapvető tanításait. Az agitáció régi és új formáinak alkalmazásával az utóbbi Időben eredmé­nyeket értünk el. A párt­tagság jó tájékoz tatása el­engedhetetlen ’feltétele a pártszervezetek eredményes munkájának — a párttag­ság jogos igénye az eddigi­nél gyorsabb és szélesebb körű tájékoztatása. A sajtó, a rádió és a te­levízió munkája is fejlő­dött a két kongresszus kö­zött. A napilapok példány­száma jóval több, mint ne­gyedmillióval emelkedett. Az újságírók munkáját mindinkább a szocializmus ügye iránti közéleti fele­lősségtudat hatja át; a saj­tó, a rádió és a televízió tevékenysége világnézetileg és politikailag tisztultabb és egyértelműbb lett. Na­pirenden tartja és magya­rázza a szocialista építés és a nemzetközi élet legidő­szerűbb, legfontosabb kér­déseit, mozgósít és tájékoz­tat, művel és nevel, vitat­kozik és állástfoglal. Ennek ellenére időnként találko­zunk ideológiai bizonyta­lansággal, a polgári és kis­polgári életfelfogásnak, íz­lésnek, erkölcsnek tett en­gedményekkel, a kapitalis­ta társadalommal szembeni kritikátlansággal is. A párt továbbra is szá­mít a sajtó munkásaira, el­várja, hogy ne tegyenek engedményt a polgári és kispolgári életfelfogás­nak, ízlésnek, legyenek az imperialisták, a kapitalista társadalom határozott bí­rálói, szenvedélyesen véd­jék a szocializmus igazsá­gát és mozgósítsák a lakos­ságot nagy ügyünk; a szo­cializmus építésére. A párt káderpoliiikájíi A párt káderpolitikájáról szólva Kádár János meg­állapította: a VIII. kong­resszus által elfogadott el­vek helyesnek bizonyul­tak. A VIII. kongresszus irányelvei a kádermunká­ban mégsem valósultak meg elég következetesen: számos hibával és félre­értéssel találkoztunk. A VIII. kongresszuson nagy hangsúlyt kapott a feladatokra való alkalmas­ság. Ezt félreértelmezve, egyes helyeken állami és gazdasági vezető tisztségek betöltésénél egyoldalúan előtérbe he'yezik a szakmai felkészültséget az eszmei szilárdság és a vezetőkész­ség rovására. A párt ezt a szemléletet és gyakorlatot nem fogadhatja el. A tár-1- sadalomnak nem apoliti- kus „szakemberekre” és nem szakmailag hozzá nem értő „politikusokra” hanem megfelelő vezetőkre van szüksége. A fe1 adat okra va­ló alkalmasság társadal­munk minden vezető tiszt­ségében a szóéi-J izmus ’ iránti odaadást, a szakmai felkészültséget és a veze­tőkészséget egyaránt és együt esen követeli. A káderek kiválasztásá­nak alapelve marad, hogy vezető tisztségekben a népi demokráciához hű. kellő politikai és szakmai felkészültségű, szervező­képes és irányítani tudó embereket kell helyezni. A személyi kérdések el­döntésénél a párt e köve­telmények betartását, min­denféle statisztikai szem­lélet elvetését, a szigorúan egyéni elbírálást kívánja mindenkitől, minden szer­vezettől és intézkedő fó­rumtól. A Szervezeti Szabály zni módosításáról A Szervezeti Szabályzat javasolt módosításával kapcsolatban a Központi Bizottság első titkára ki­emelte : legnagyobb horderejű változás a tagjelöltség meg­szüntetése. A javaslatnál a Központi Bizottságot az vezeti, hogy felszabadulá­sunk után több mint 21 évvel a pártba felvételre jelentkező ember nem is­meretlen a párt előtt, hi­szen hosszú ideje itt él a párt szeme előtt, dolgozik a szocializmus építésén, s a párthoz, rendszerünkhöz való viszonyát felelősen el lehet bírálni. Amit az eddi­gi gyakorlat szerint két­szer — a tagjelölt — és tagfelvételnél — kellett vé­gigcsinálni a pártnak is, a fel vételre jelentkezettnek is, most a kellő alaposság­gal, de egyszerre végezzük el. A javaslatok között sze­repel, hogy a kongresszus ne válasszon revíziós bi- , zottságot. A feltételezés szerint a Központi Ellenőr­ző Bizottság feladatkörét bővítve, eddigi munkája- mellett' biztosítani tudja a Központi Bizottság pénz- gazdálkodásának ellenőrzé­sét is. A pártszervek és pártszervezetek ügykezelé­si rendjének betartását pe­dig ellenőrizhetik a munka menetében a felsőbb szer­vek, végső fokon a Köz­ponti Bizottság, vagyis azok a szervek, amelyek a munka általános felügyele­tét egyébként is végzik. A párt irányító és ellen­őrző szerepének erősítését célozza az a javaslat, amely valamennyi hivatali pártszervezetnek megadja azt a jogot, hogy a vezetőt be­számoltathassa és a hivata­li munkát ellenőrizhesse, — azzal a céllal, hogy az eddiginél hatékonyabban segíthessék a hivatal, az állami szerv, az intézmény rendeltetésszerű munkáié, nak eredményes ' elvégzé­sét. Ezután a nemzetközi munkásmozgalom időszerű kérdéseiről szólt a referá­tum. Ezzel kawc'-'l-tban a beszámoló a többek közt megál'apítja: — A kommunista világ­mozgalom korunk legbefo­lyásosabb politikai ereje. A világ kommunista párt­jainak száma ma megköze­líti a kilencvenet. Kom­munista pártok tevékeny­kednek a föld országainak majd mindegyikében, a marxizmus—leninizmus eszméi pedig mindenütt éreztetik hatásukat. Erősödött a szocialista országok kommunista párt­jainak vezető szerepe. To. vább nőtt a tőkés orszá­gokban a kommunista pár­tok tekiutélve és tömegbe­folyása. Ennek kétségtelen bizonysága, hogy több nyu­gateurópai, északeurópai kommunista párt a leg­utóbbi választásokon nö­velte szavazóinak számát. Bár az imperializmus ak­namunkája, az eltérő osz­tályviszonyok és niás sajá­tos körülmények ezt meg­nehezítik, nőtt a kommu­nista pártok száma és be­folyás? a fejlődő országok­ban is. A kommunista pártok tömegbefol.vásának növekedése esyijí eredmé­nyeként kibontakozóban van egyes országokban a kommunisták és a szociál­demokraták, más haladó pártok közötti párbeszéd, az akcióegység iránti ér­deklődés, kialakulóban van a munkásosztály, a széles dolgozó tömegek monopól- tőkeellenes frontja. Sok országban élesedik az osztályharc. A burzsoá­zia e harcban a munkás- osztály, annak marxista— leninista pártját tekinti legfőbb ellenfelének, attól fél a legjobban, s ahol te­heti, arra méri a legke­gyetlenebb csapásokat. A történelem azonban feltartóztathatatlanul halad előre, a kommunizmus esz­méje hódít, s ma már a szocialista világrendszer, a nemzetközi kommunista mozgalom ereje gátat vet az imperializmusnak, szem­be száll az agresszióval. A kommunista világmozgalom erejét meghatványozza, hogy egységes világnézet, a marxizmus—leninizmus vezérli és az, hogy fárad­hatatlanul küzd minden haladó érő tömörítéséért. Rendkívül jelentős, hogy a kommunista- és mun­káspártok között eleven kapcsolatok legyenek, hogy a lestvérpártok kicseréljék tapasztalatukat, s , egyez­tessék fellépésüket nem- 7etközi síkon a közös el­lenség, az imperializmus el'eni harcban. E megfon­tolás vezette pártunkat, amikor a beszámolási idő­szakban találkozott és tár­gyalásokat folytatott a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom számos pártjával. Ismételten ta­lálkoztunk a Szovjetunió Kommunista Pártiának és csaknem minden szocialis­ta ország kommunista párt­jának képviselőivel. A leg­több nyugateurópai kom­munista párttal és más vi­lágrészek kommunista párt- iainak egész sorával. E tárgyalások mindegyike eredményes és hasznos volt. Hasonló tárgya:áso- l'at kívánunk folytatni a jövőben is. szorgalmazzuk a testvéroártok két- vagy többoldalú találkozóit, ta­nácskozásait. Szükségessé tette a ta­lálkozók gyakoriságát az P qpira Air- írfiW’Ip-iPT-iy i*. hogy ma vannak a ne»

Next

/
Oldalképek
Tartalom