Szolnok Megyei Néplap, 1966. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-24 / 277. szám

196«. november 24.

SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP

3

Felkészülés

a gazdasági mechanizmusra

További szakosítással léphet előbbre a tiszaderzsi Kossuth Tsz

Az új gazdasági mechanizmusra való felkészülés vitatéma ebben a közös gazdaságban is. Annál inkább, mivel igen sokan úgy vélekednek, nem fejlődik a ít- szaderzsi Kossuth Tsz már évek óta. Erről azt mondja Fótos Sándor elnök.

— Nehezebb évente negyvenöt forintos munkaegységet elérni, mint mondjuk tíz forintról húsz forintra vagy huszonöt forintra felugrani. Nálunk már ]ó- Ideje meghaladja az egy főre eső részesedés a tizenhatezer forintot.

Az új gazdasági mechanizmustól sokat remélnek Tiszaderzsen. További előrelépést. Vitatkoztak, beszélgettek már a közös gazdaság vezetői, hogyan is legyen majd. Mindenképpen a további szakosítás kecsegtet legtöbb reménynyel. És a minőségi munka. Sajnos a szövetkezetben igen

magas

as átlagéletkor

Részben ezért is csökkenteni kell a kertészet területét. Mindössze négy 20 éven aluli fiatal tagot és

tizenhét 30 éven aluli tagot tartanak nyilván. Viszont jellemző az elöregedésre, hogy 60 és 70 év között hatvan, 70 év felett pedig kilencvenkét gazda jár.

— Kisebb területen primőrárut termesztünk. Ebben az évben is előfordult, hogy hat vagon paradicsomot nem vett át tőlünk a MÉK'. Tönkrement. Részben nem tudtuk idejében leszedni, másrészt pedig mivel sok volt az áru, válogatott az átvevő. Ott rohadt a földön. Aztán az is meggondolandó, hogy eladjuk a káposzta kilóját 40 fillérért, a boltokban pedig viszontlátjuk 1,20-ért. Mindenképpen arra törekszünk majd, hogy a kölcsönös érdekek figyelembevételével gazdaságosabban termeljünk és értékesítsünk. Aprómag és borsó

A közös gazdaságban az eddigi bevált módszerek alapján tovább szakosítják majd a termelést. Elsősorban az aprómagtermesztés és a fajtaborsó termesztést, jön számításba. Az utóbbiból 300 holdat vetnek be már harmadik esztendeje. A tagság megszerette ezt a növényt. Érti is a műve1 é- sét. Sok a családtag, — közöttük sok fiatal —, aki nyáron részt vesz a munkában. Tavaly például egy mázsa borsót 237 forintért állítottak elő, és ötszáz forintért értékesítettek Most az alacsonyabb termésátlagok következtében 13 forinttal növekedett egy mázsa borsó előállítási költsége. Még így is megéri.

— Egyik legfontosabb és legjövedelmezőbb üzemág nálunk a sertéshizlalás Évekre visszamenőleg ió eredményekről beszélhetünk. Hatvannégyben 15,90 forintért állítottunk elő egy kiló sertéshúst. És 17.98 forintért adtuk. Tavaly már bevezettük a tápetetést. Az előállítási költség leszorult 12,69 forintra. És az átlagot figyelembe véve 17,80 forintért adtunk ei minden kiló húst. Az idén ezen a szinten mozgunk Igaz, a tápok ára növekedett, de a sertések ára íj Viszont beváltak az önetetők és ez olcsóbbá teszi a hizlalást. Az 1200-as tervvei szemben 1400 hízót értékesítünk.

Eddig a tiszaderzsiek 1015 hízót adtak el az állatfor galmi vállalatnak és 543 ezer forint tiszta jövedelemhez jutottak. Hasonlóképpen jövedelmező a hízómarha nevelése is. Év végéig nemcsak! a tervet, hanem

többet teljesítenek, hét hízómarhával többet adnak piacra. Ez a két állattenyésztési üzemág a bruttó bevétel 27 százalékát hozza.

Miből mennyit lehet kihozni?

Az idei év bebizonyította, egyik legjövedelmezőbb növényféleség a szövetkezetben a cukorrépa. Összesen 175 holdon termesztették ezt az igen fontos ipari növényt és 250 mázsás termést várnak a vezetők. Az elmúlt évben az előállítási ár 22 forint volt, az értékesítési ár pedig 45 forim mázsánként. Az idén az előállítási árat 4 forinttal csökkentették. Ami egyben

azt is jelenti, hogy holdanként 4500 forint költséggel szemben 11 250 forint bevételhez jutnak.

— Mindezek megszabják a következő esztendők gazdálkodását. Az új mechanizmus módot ad arra, hogy mi is, szövetkezeti vezetők azon fáradozzunk, miből és miként , lehetne legtöbbet kihozni. Így rövidesen elérkezik az idő, amikor többet oszthatunk a tagoknak.

Tanulságos, tapasztalatokat adó esztendő volt az idei. Okultak belőle a tx- szaderzsiek. Egy-két év és a mostani elképzelések megvalósulnak, valóra válnak.

L. I.

A VÖRÖS CSILLAG TRAKTORGYÁR ÉRTÉKES FELAJÁNLÁSOK TELJESÍTÉSÉVEL KÖSZÖNTI A IX. PARTKONGRESSZUST. A SZERELŐÜZEM SZOCIALISTA MüNKABRIGADJAI TIZENHÉT VE -28-as TRAKTORT KÉSZÍTETT. KÉPÜNKÖN: AZ UDVARON SORAKOZNAK AZ ELKÉSZÜLT UE—28- AS TRAKTOROK

Valahol el kell kezdeni

Az idén végzett mezőgazdasági gépészmérnökök közül mindössze négyen helyezkedtek el a megyében

A gépészmérnökök iránti kereslet rohamosan növekszik, de a statisztika ennek ellenére szomorú képet

nyújt. Az idén végzett hallgatók az egyes vállalatok között az alábbiak szerint oszlanak meg:

Termelőszövet- Állami- Gép- üssze- kezet gazdaság állomás sen

Agrármérnök

Gépészmérnök

14

8

1

22

4

Ez az arány irreális, hiszen a mezőgazdaság rohamos fejlődése, az egyre fokozottabb gépesítés megkívánja a szakképzett irányítást, vezetést a gépek üzemelésénél is.

Hoppál Zsigmond, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának gépészmérnöke mondja el tapasztalatait. Kapásból sorolja fel a tsz-eket: a cibakházi Vörös Csillag, a jászalsószent- györgyi Petőfi, a kengyeli Mező Imre, a nagykörűi Haladás, a tiszagyendai Lenin Tsz és még jónéhá- nyan keresnek gyakorlott szakembereket.

A baj ott kezdődik, amikor a frissen veszett gépészmérnök elfoglalja helyét a szakvezetésben. Az idősebb, tapasztaltabb

szakmunkások gyakorlati tudása csak legritkább esetben fér meg a maximálisan képzett mérnökök elméleti tudása mellett. A kezdeti nehézségek, a tanácstalanság és sok esetben az alkalmazkodás hiánya előbb-utóbb véget nem érő vitára vezet. így kerül ezután sor arra, hogy még a gyakornoki idő letelte előtt „messzöknek” a szövetkezetből. Ezért a hiányzó szakembereket a gép- állorhások, állami gazdaságok nagyobb tapasztalattal rendelkező gárdájából igyekeznek átvenni.

Az állami gazdaságok

helyzetéről Tamási Imre oktatási előadó ad felvilágosítást. A gyakornokok pályakezdése ezen a területen jobb, bár az anyagi ösztönző hatása korántsem olyan kedvező, mint egyes termelőszövetkezeteknél. A megye majd mindegyik állami gazdaságában kellő tapasztalattal rendelkező főmérnök áll a műszaki vezetés élén.

Azt lehet mondani, hogy az állami gazdaságokban, bár anyagilag kevesebb, de szakmailag több a lehető- . ségük a kezdő mérnököknek. Az 1970-ig szóló terv szerint igyekeznek pótolni az itt mutatkozó hiányt oly módon, hogy egyre több egyetemi hallgatóval kötnek tanulmányi ösztöndíjszerződést.

Csorna Mihály a Héki Állami Gazdaság idén végzett ösztöndíiasa. Jelenleg ő is gyakornoki ideiét tölti. Főmérnöke a gazdaság műszaki feilesztésével bízta meg Lelkes, igvekvő. Segítségével a gazdaság mindig lépést tarthat a fejlődéssel.

A gépállomásoknál egészen más a helvzet. Itt elsősorban üzemszerű génia- vítás. karbantartás folyik. Az itt kezdő fiatal mérnökök bár lehet, hogy a legrövidebb idő alatt elsaiá- títiák a génekkel kapcsolatos gyakorlati tudnivalót, de a mezőgazdasági termelésben közvetlenül nem vesznek részt.

— Itt szintén beütemezett terv szerint a lehetőségekhez képest biztosítani tudjuk az utánpótlást — tájékoztat bennünket Farkas István személyzeti előadó a gépállomások igazgatóságán, idén a velünk szerződésben lévő négy hallgatóból hármat helyeztünk el gépállomásokon.

Nagy Tibor a jászberényi, Szabó Jenő és Várko- nyi János a Szolnoki Gépállomáson kezdték pályájukat. Egyöntetű véleményük az, hogy semmi pénzért sem mentek volna tsz-be gyakornoknak. Főmérnökeik mindenben segítségükre vannak, hiszen kezdetben mindig adódnak problémák.

Tehát az idén végzett mezőgazdasági gépészmérnökök közül a megyében egy sem helyezkedett el szövetkezetnél. — Hogy miért? A vélemények megoszlanak. Van aki egyenesen azt bizonygatja, hogy tsz-ben gyakornokként pályát kezdeni célszerűtlen. Sok szakembernek azonban más az álláspontja, szerintük mezőgazdaságunk eljutott ahhoz a ponthoz, amelynél a mezőgazdasági termelés irányítását ki-ki a saját portáján szabadon, saját belátása szerint végezheti.

Jelenleg ott tartunk és ez nem vitatható, hogy a mezőgazdaságban a jövő. ben nagyobb eredményeket elérni csak a gépész- mérnökök segítségével le- hét.

Legány Miklós

Földes György t

Öles ügyvitel

Van nekem egy kedves barátom, nevezzük Bélának. Foglalkozása építészmérnök, családi állapota nős, fő erénye a szorgalom, gyengéje pedig a könnyelműség. A felesége sohasem tudta mellette a pénzt beosztani, mert Béla sokat költött; ahogy mondják, lyukas volt a tenyere és nagyok az igényei. Második sikertelen házassága után jobb mutatóujját a nyakához emelte és esküszerű fogadkozással többször egymás után elismételte az oly sokszor hallott közhelyet.

— Ide szúrd a rozsdás tüt, ha én még egyszer megnősülök.

Széles gesztusaira már fel sem figyeltem, annyira megszoktam, de a fogadkozásán mosolyogtam.

— Nem akarok neked a rozsdás tűvel vérmérgezést okozni — mondtam. — De erre úgysem kerülhet sor, mert az olyan köny- nyelmű ember, mint amilyen te vagy, nem is kapna mégegyszer feleséget.

Dehát persze kapott feleséget: öt évvel ezelőtt — negyven esztendős korában — a nála pontosan tíz évvel fiatalabb Szokoli Annát vette el. Az asszony akkoriban vált el iszákos férjétől és bár sohasem hivatkozott a rozsdás tűre, megfogadta, hogy többé nem megy férjhez, nem köti az életét egyetlen férfihez sem. Önálló, elvált független asz- szony volt Anna, üzemgazdász és statisztikus, havi kétezerhétszáz- ért egy nagyvállalatnál, tehát hitelesnek látszott az elhatározása.

— Kern hiszek magának Annuska — jegyeztem meg mégis a fogadkozás hallatén.

— Nem hisz?! — csattant fel. — Maga jól ismerte a férjemet! Torkig vagyok a házassággal...

— A világért sem kételkedem ebben — mondtam meghunnyász- kodva az erélyes hangra. — De nem minden férfi olyan, mint a férje volt és maga túl csinos ahhoz, hogy egyedül éljen. És túl fiatal is.

Anna valóban átlagon felüli csinos asszony volt, jólápolt, művelt és kedves teremtés. Komoly munkája mellett is vidám, és annyi kislányos báj volt benne, hogy tíz évet nyugodtan letagadhatott volna az alig harminc esztendejéből.

Béla velem együtt már régóta ismerte Annát, de csak akkor fedezte fel, amikor elmeséltem neki, hogy Anna elvált a férjétől.

— Látod, ilyen asszony kellene nekem, mint Anna — mondta egy kis nyugtalansággal, de határozottan. — Ilyen asszony kellene — ismételte. — Anna asz- szony a talpán!

— Fogadkoztál, hogy nem nősülsz többé!

— Az igaz, de Annáért meggondolnám.

— Okos asszony az! Nem menne férjhez még egyszer olyan könnyelmű emberhez, mint amilyen te vagy.

— Majd meglátjuk — mondta nevetve Béla és attól kezdve minden nap megvárta Annát az irodaház kapujában, elkísérte, vagy beültek valahová egy kis tereferére.

Alig néhány hét telt el és Béla nagy hévvel máris megmondta Annának, hogy elvenné, sőt úgy érzi, nem tud nélküle élni, amire az asszony rövid egyszerűséggel azt felelte, hogy kár a gőzért. Aztán még néhány hét múlt el, de akkor mér nem mondta, hogy kár a gőzért, hanem azt mondta,, hogy teljes gőzzel előre, de ha' Béla könnyelmű lesz, akkor éppen úgy elválik tőle is, mint az első férjétől, mert ő csak tisztán és nyugodtan tud élni.

így is élt Bélával és nagyon jól élt vele. Az újdonsült férj még ha akart volna, akkor sem lett volna képes a régi könnyelműséggel költekezni. Bélának ugyanis a normális zsebpénzen felül nem volt mit elköltenie. De mégsem panaszkodott soha.

— Hogy csinálja ezt, Anna?

— kérdeztem egyszer, amikor összefutottam vele. — Béla teljesen megváltozott, szolid, megelégszik a zsebpénzével, sőt még spórol is belőle.

— Tervszerű a beruházási program. Okos az ügyvitel — felelte Anna, de úgy nevetett, hogy szinte még a könnyei is kicsordultak.

— Nem a vállalati ügyekről kérdeztem.

— Tudom. Nem is arról tájékoztattam magát, hanem a háztartási beruházási programunkról.

— S ez változtatta meg Bélát?

— De még mennyire. Rájött a vásárlás örömére és azóta nem folyik szét a pénz a kezei között, de nem is folyhat. Egyszerű a módszerem

— Nagyon érdekelne!

— Először egy betétkönyv televízióra — kezdte sorolni Anna.

— Ez leköti a pénzünket, nem lehet költekezni fölöslegesen. Ha együtt van a pénz. megvesszük a televíziót. Óriási az öröm! Akkor mesint elkezdünk gyűjteni eev külföldi utazásra. Megint betétkönyv. megint együtt van a

pénz és nem jut fölösleges dolgokra, megjárjuk külföldet és élményekben gazdagon térünk haza. Megint csak nem lehet köny- nyelműsködni. Béla még a zsebpénzét is összekuporgatja és külön betétkönyvbe teszi, hogy meglepetést szerezzen“ nekem és könnyítsen a gondjaimon.

— Valóban jól megtervezett beruházás — jegyeztem meg elismeréssel.

— Most ugyanígy megvesszük az új bútort — folytatta Anna,

kicseréljük ugyanis a régit, pénzünk soha nincs, csak takarékbetétünk, ahhoz nem nyúlunk. Béla nem könnyelműsködhet, mert nincs miből. És tudja, hogy fizetnünk kell a beruházási részösszegeket.

— Mi a további program? — kérdeztem.

— Kocsira gyűjtünk — felelte Anna — veszünk egy Wartburgot.

— És Béla? Mit szól ehhez az önmegtartóztatáshoz?

— Mit szólna? Boldog, hogy így élhet.

Nem hagyott nyugton a kíváncsiság és egy alkalommal, amikor Bélával beszélgettem, rátereltem a szót Annára.

— Nincs még egy ilyen asz- szony! — dicsérte lelkendezve. — Képzeld el, mindig tele vagyok pénzzel! Vettem már televíziót, frizsidert, magnót, most cserélem a bútorainkat, másfél év múlva veszek egy Wartburgot, még a zsebpénzemet sem költőm el.

— Hallottam Annától! Minden házasságnak ilyennek kellene lennie — jegyeztem meg egyetértőig.

— Ez teljesen lehetetlen — tiltakozott Béla.

— Miért volna lehetetlen?

— Ne haragudj, kedves barátom — felelte mély meggyőződéssel — elvégre nem lehet minden feleséget egyszemélyben üzemgazdásznak és statisztikusnak ** kiképezni;