Szolnok Megyei Néplap, 1966. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-17 / 271. szám

1*66. november 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A filier és kornyéke Huszonhét mázsa nikotint vontak el a dohányosoktól SZÁZEZER EMBER ELLÁTÁSÁRA regionális vízmű épül a Jászságban Az idén kilenc hónap alatt 45 százalékkal több filteres cigaretta fogyott, mint tavaly, s bár még mindig a Kossuth és a Terv a favorit, a füstszű­rös cigaretta diadalútja már megállíthatatlan. De ha már szívjuk, legalább az egészségesebb fajtát szívjuk alapon szerte a világon terjed a filteres. A nyugati országokban már fele-fele arányban gyárta­nak füstszűrös és hagyo­mányos cigarettát. A sta­tisztika szerint az USA- ban 89 százalék, Nyugat- Németországban 87 száza­lék az arány a filteres ja­vára. A szakemberek ügy tudják, hogy Tunisz, a vi­lágon egyedül, már csak füstszűrös cigarettát ké­szít. A szomszédos államok közül Ausztria az idén lépte túl az 50 százalékot, a szocialista országok kö­zül pedig Bulgária vezet 25—30 százalékkal. — Ultrahanggal működik — mondja évődve Józsa László tanár, s nagyot rúg a börtönudvar falába süly- lyesztet ódon ajtón. A fe­jünk felett, magasan a fal tetején szögesdrótsövény húzódik. A börtön eresze alatt galambok turbékolnak. A bejáratnál egy múzeumőrré előlépett vadászkutya mor­dul a váratlan látogatókra. Egyébként kihalt az épület. Utoljára tíz évvel ezelőtt az ellenforradalom idején váltották itt egymást a fog­lyok váltakozó szerenrsé- vel, a hatalmi erőviszo­nyoknak megfelelően. Itt szenvedtem a* asszony miatt Valamikor ez volt a Jász- Kun Kerület Kunszentmár­toni Tömlöce. Azokat az időket őrzik a cellák falán lévő régi feljegyzések is — köztük az, hogy „itt szen­vedtem az asszony miatt" Az alagsorba, s az eme­letre vivő lépcső egyaránl faragott fatörzsekből van. A patkós csizmák sarka alaposan megkoptatta. A folyosóra, a cellák sorára nyomasztó boltív neheze­dik. Az alagsorban volt a tömlöc kápolnája. Teteje az emelet mennyezetéig nyúlik. A fenti folyosóról két, rácsos, ablakszerű nyí­lás tekint a kápolnára. Mi­se közben onnan figyelték a pandúrok, hogy teljes-e a puskatus-verte áhítat. A kápolna kincsei — Ezt, a csupaszfalú, üresi régi kápolnát kaptuk meg a helytörténeti anyag tárolására — mutat szél birodalmában Józsa László. Tulipános láda, szépen faragott temetői keresztek (csak Kunszentmártonban használtak ilyen díszítő elemeket), ötszázéves könyv, múltszázadvégi kukoricave­tőgép, török szablyák és magyar kardok rendezetlen halmaza, a sokszínű, ka­vargó élet szenvtelen tanúi sorakoznak itt. A sarokban cirádás ke­retben munkásember port­réja. Kivesszük abból a keret­ből, — szól Józsa László — s áttesszük ebbe. Ritkaságszámba menő cse­répkeretet vesz elő. Féltő gonddal törli róla a port. — Bozsik Kálmán, híres kunszentmártoni fazekas­mestert ábrázolja a kép. Az 5 munkája ez a keret. S azok, az asztalon lévő szép korsók is. — Munkaeszközei nem maradtak meg? — De igen. Szép pénzt Hazánkban 1962-ben ke­rült forgalomba az „első Fecske”, s abban az évben 2 százalékkal részesedett az évi 16,4 milliárdos ci­garetta forgalomból. Azo­nos mennyiségből 1964-ben 10 százalékos, tavaly vi­szont már 18 százalékos volt a részesedés, az idén pedig már körülbelül 20 százalékát teszi ki cigaret­ta-gyártásunknak a filteres fajta. Ez az arány még kedvezőbb lenne, az utóbbi két évben azonban 2—3,5 milliárddal megnövekedett a cigaretta fogyasztás, s a több füstszűrössel együtt, több „csupasz” cigaretta is fogy. A filteres cigaretta sike­re összefügg egészségesebb jellegével, s ezt nemcsak a szakorvosok, hanem a do­hányipari szakemberek is egyértelműen elismerik — igaz, hogy informátoraink maguk a Kossuthot és a Tervet szívták. — A nikotin idősebb fizetett értük a szolnoki Damjanich Múzeum. Veze­tője — Kaposvári Gyula — megígérte, hogy ha meg­lesz a kunszenti helytörté­neti gyűjtemény, megkap­juk Bozsik Kálmán mun­kaeszközeit. — S meglesz a gyűjte­mény? Három nemzedék, meg a tanács — Most raktárnak hasz­nálják a börtönt. A közsé­gi tanács vezetői megígér­ték, hogy több cellát kiürí­tenek, s rendbehozatják a tanács házilagos építőbri­gádjával. Nekünk az eme­leti társas cellák volnának jók. Tágasak és padoltak. korban érmegbetegedések okozója lehet. A dohány­füstben mellétermékként kátrány is keletkezik, de nem olyan mennyiség, mint amennyit a motori­zált közlekedés termel. Az utcán például több füst­gázt szívunk be, mint a legerősebb dohányos, napi cigaretta adagjával. Kiszámították ugyanis, hogy az idei filteres ciga­retta mennyiségben — 1,5 százalékos nikotintartal­mat alapul véve — össze­sen 54 651 kilogramm ni­kotin van. Ebből jóval ke­vesebb, 13 663 kilogramm kerül a füstbe. Tekintve, hogy a filter a nikotin 20 százalékát elnyeli, 2733 ki­logramm nikotintól mente­sülnek a dohányosok. Jó­kora adagtól. Ez a mennyi­ség ugyanis tömény álla­potban 54 660 000 ember elpusztításához volna ele­gendő. Az anyag zöme — Tur- csányi István nyugalmazott tanár, Józsa László tanár és Barna Gábor gimnáziu­mi tanuló egyéni gyűjtésé­nek köszönhetően — tehát együtt van. A helyiségek is egy hó­napon belül rendelkezésre állnak — ígérte nekem is a vb elnökhelyettese. Kun- szentmárton helytörténeti kiállítása tehát a közeljö­vőben nyithatja kapuit. S aki a nyitvatartási :dőn túl érkezik majd, az sem csalatkozik. Csak egy kicsit le kell majd hajolnia, s a tömzsi cellaajtó figvelő nyílásán át megnézheti a kiállítást. Az ország vízterme­lő közműveinek napi telje­sítménye a harmadik öt­éves terv időszakában a mai 1,9 millió köbméterről 2,2 millió köbméterre nö­vekszik. Az ipari vízmű­vek teljesítő ' képessége ugyanezen időszakban na­pi 6 millió köbméterről csaknem 8 millió köbmé­terre emelkedik. Az ország lakosságának ivó- és ház­tartási vízszükséglete 1980- ra a napi 3 millió köbmé­tert, az ipari fogyasztás vi­szont már a 13—15 millió köbmétert is elérheti. A szükséglet ilyen iramú emelkedése miatt olyan helyen ahol a helyi hid­rogeológiai adottságok nem kedveznek, még a viszony­lag nem sűrűn népesedett mezőgazdasági régiókban is több éves tapasztalat szerint jól bevált regioná­lis vízellátó rendszert épí­tenek ki, vagy esetenként a meglévő adottságokat fejlesztik tovább, amely egy-egy térség vízellátását több termelő helyről a szükségletre méretezett víztermelő, tároló, vízke­zelő és vízszállító létesít­ménnyel közös hálózati rendszerben oldja meg. Ilyen, lényegében még manapság is túlnyomórészt mezőgazdasági jellegű te­rületnek számít a Jászság­nak Szolnoktól északkelet­re elterülő Tisza menti térsége. Az itteni települé­sek helyi vízellátási adott­ságai igen szűkösek, kor­látozottak és főként a Ti­sza jobbpartján — a borsos fúrási költséggel feltárható — mélységi vizek viszony­lag igen sok vasat tartal­maznak. Ennélfogva ez a víz a helyi törpevízműves igények kielégítésére egy­általán nem alkalmas, mert a nagy vastartalom keze­lésének nem is teljes meg­nyugvásra megoldott mű­szaki és üzemeltetési kér­désein kívül a mélységi víz kitermelése sem gaz­daságos. E taQasz'a’aiok nyomán az Országos Víz­ügyi Főigazgatóság szak­emberei azt javasolják, hogy a Tisza balpartján 15 település, a Tisza jobbpart­ján 14, Szolnok közelségéi ben pedig négy község, összesen százezer főnyi la­kosságának vízellátása — a helyi kisebb nagyobb ipari vízszükséglet figye­lembevételével — hosszabb távlatban regionális víz­ellátó rendszer kiépítésé­vel lesz ajánlatos. A százezer emberre mé­retezendő vízellátó rend­szer napi csúcsigénye előreláthatólag tizenhétezer köbméter körül alakul majd. A legésszerűbb meg­oldásnak az ígérkezik, ha a közvetlen Szolnok kör­zetében fekvő négy község fővezetékét a szolnoki vá­rosi vízműre kötik rá, a többi, összesen 29 telepü­lés ellátását pedig a meg­épülő kiskörei vízlépcső (Tisza II.) tárolóinak víz­kiemelő művei révén regio­nális rendszerben oldják meg. Ä tervezet* jászsá­gi regionális vízellátó rend­szer fővezetékének hosszú­ságát mintegy 300 kilomé­terre becsülik. (A regioná­lis vízellátó rendszer szol­gáltatta vízmennyiség mintegy 15 százalékát az ipar kapja majd.) Bár a jászsági regioná­lis vízellátó rendszer faj­lagos építési költsége — főként a nagy távolságok miatt — mintegy 5 száza­lékkal meghaladja az or­szágos átlagköltséget, meg­építése azonban még így is gazdaságosabb, mintha az egyes települések a minő­ségileg is kedvezőtlenebb, helyi adottságokra fanya­lodva kísérelnék meg víz­problémájuk megoldását. A reg’onáUs vízel­látó rendszer ugvanis nem­csak a szükséglet meny- nyiségi, hanem minden minőségi követelményét is szem előtt tartva a legkor­szerűbb technológiai be­rendezésekkel együtt építi meg a vízellátó rendszert, amely az Alföldnek ezen az évezredek óta ivóvíz­gondokkal küzdő térségé­ben a mindennapi üdítő, ivóvíz beszerzés gondját a lakosság válláról hosszú időr° leemeli. Vincze OszkÉ Simon Béla PróbasziSnetben A fotóriporter a balerina utánpótlás három tagját kapta lencsevégre. A fárasztó próbák szünetében ki- kapcsolódásként jól esik egy kis olvasás JON JEVER: A hű barát visszatér Milyen furcsa: a kutya megér­zi, ha vesztére törnek. Nagyot csattan az ütés. A kutya szemei, azok a gesztenyebarna szi­gorú szemei megbabonázottan függ­nek az emberen. Nem, nem megy. semmi sem segít. Helyére teszi a fegyvert. Már teg­nap megpróbálta agyonlőni Maggtt. De a mutatóujja a ravaszon nem engedelmeskedett. A hetedik napot töltötte már a hálózsákban. Időről időre elszende- redett. Kellemes érzés volt álomba merülni, megfeledkezni a korgó gyo­morról, de annál borzasztóbb volt újra tudomásul venni, hogy az éh­ség nem csillapodott. Folyton csak az élelemhiányon gondolkodott. és o kutyákon, melyek napról napra, óráról órára gyengülnek. Lassan odáig jutnak, hogy nem tudják meg­tenni azt a néhány mérföldet az állomásig. Addig kell tenni vala­mit sürgősen, míg ez be nem kö­vetkezik. Fel kell áldoznia ezt a ge­rincest. — Szegényke... Maggi azonban most nem ugrott hozzá szolgálatkészen, mint szokta Fejét térdére tette és újra szemeibe nézett, lentről felfelé. A lobogó tűz sárgás fénye betöltötte a kis kuny­hót, megvilágította a falat. Félretaszította a kutyát. — Menj innen. Nincs más lehető­ség. Nekünk most nem kell olyan állat, amelyik szeret gondolkozni. Most a nyers erő számít. A te in­telligenciád jelen esetben abszolúi nulla. A gyengébbnek el kell pusz­tulnia, hogy a többiek élhessenek Maggi, szegény... Elaludt. Este a kutyák ébresztet­ték fel. Egyikük ugyanis kapirgá- lás közben valami csontdarabot ta­lált, s a többiek éhségüvöltésbe kezdtek. Felült, de nem mászott ki a hálózsákból. Dühösen rájuk mor­dult, nyomban elhallgattak. Meg­gyújtotta a kanócot. Egy darabig maga elé meredt. — Nem, ez így nem mehet to­vább. Eddig is túl sokat töpreng­tem. Minél hamarabb túl vagyok rajta, annál jobb. Kinyúlt a fegyverért, s reszkető ujjal meghúzta a ravaszt. A fül­siketítő dörgés után megdermedt néhány percre, a kanóc pislákoló lángjába bámult, majd magához húzta az áldozatot. — Pali! Oh, Pali! A fogat legostobább, de legerő­sebb tagja hevert előtte kimúltan. Maggit szokatlan helyen találta, a prices alatt, a többiek közé búj­va. Eddig mindig magányosan aludt, távol a többiektől. Amikor fülénéi fogva kiráncigálta onnan, a kutya kiszabadította magát és újra a prices alá bújt. — Átkozott! — sziszegte. — Túl­jártál az eszemen. Tudtad, hogy sorra kerülsz, ha ott maradsz o helyeden. No, persze. Ügy látszik a te intelligenciád még itt a világ végén, ebben a rohadt viskóban is számít valamit. — Szegény Pali! Jó barát voltál Evés után újra nekilendültek. Egy mérföld után elhagyta ere je, ledőlt pihenni. Mintha oda leli volna kötözve a jeges talajhoz. Nagy kínok közepette, de mégis talpra állt. Pár lépés után megbotlott va­lamiben, újra eldőlt. Most már nem is akart felállni. Ügy érezte, meg­szabadult a kínoktól. A nappali fény tompult, s elnyúlt testét be­borították a kövér hávelvhek. Már arra sem volt ereje, hogy érezze a veszélyt... A kutyák elindultak a szánnal. Ezt abból gondolta, hogy Maggi kétségbeesetten védekezett, nem akart menni a többiekkel. Ugatott, szűkölt, de azok többen magukkal vitték. Lassan teljesen besötétedett. Az est homálya elnyelt mindent. Érzi, valaki a hátát bökdösi. Fél- szemmel felpillant. — Maggi! A kutya karmolja, ruháját tépi. Újra behunyja a szemét. Nem t* gondol rá: rövid idő alatt meg­fagyhat. Az eb újra ráveti magó.I, még elszántabban rángatja. S hogy megzavarta jóleső, kába nyu­galmát, düh önti el, meg akarja fogni, kúszni kezd utána. A mozgót kiveri belőle a bágyadtságot, de ere­je annyira elhagyta, hogy tehetet­len dühében sírni kezd. — Na megállj! — kiálltja. — Megállj!... Meddig folytatódott a játék? Le­het, hogy néhány kilométeren át, de lehet az is, csak pár száz mé­teren keresztül. Ö csak arra emlé­kezett, hogy nekiütközött valaminek. A szánnak. Itt várakoztak a többi­ek is. Négykézláb mászott be a kuny­hóba. Kis idő múlva, a kellemes meleg­ben egészen jól érezte magát. Illa­tos kávé gőzölgőit előtte. — Maggi — mondta sejtelmes, leikéből kibuggyanó hálával az em­ber. — Valami kóvályog a fejem­ben. Tegnap történt ez, hetekkel ez­előtt, vagy csak álmodtam? No. mindegy. Jó, hogy helyet cserél­tél Pallal. Jó, hogy okosabb vol­tál nálam, jó, hogy becsaptál, na­gyon jó! Elérzékenyülve intett a kutya felé. — Gyere ide, pajtás! Maggi morgott valami válaszfélét és elkeseredetten rágott tovább egy csontdarabot. — Jól van no, jól — mondta az ember és megsímogatta. Kovái Iván fordítása MÚZEUM tömlőében

Next

/
Oldalképek
Tartalom