Szolnok Megyei Néplap, 1966. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-02 / 259. szám

1388, november 2. SZOLNOK MEGYEI NEPLAf A SZERKESZTOSEG POSTÁJÁBÓL As öregeket hössöniöiték Nem lehetne mattként ? Bensőséges ünnepség szín­helye volt a közelmúltban a kenderes! művelődési ház klubterme. A szakma­közi bizottság rendezésé­ben tartották meg az öre­gek napját. Mintegy het­ven nyugdíjas dolgozót vártak szeretettel az ün­nepségre, ahol a terített asztalokon szendvics, cuk- rászsütmény, sör és bambi sorakozott. Ez alkalommal búcsúz­tatták a tanév végén nyug­díjba ment három pedagó­gust is, Illés Gergelynek Tóth Viktóriát és Hetényl Józsefet. Mészáros Ferencnek, a szakmaközi bizottság titká­rának megnyitó szavai után az SZMT képviseleté­ISéhány percen múlott ben megjelent Márvány Mihály mondott beszédet. A nyugállományba vonuló pedagógusokat Túrán Béla iskolaigazgató búcsúztatta. Ezután került sor az aján­dékok átadására. Kovács Lajos, a községi önkéntes tűzoltó parancsnok is nyug­díjas lett, az ő érdemeit a járási tűzoltóparancsnokság kiküldötte méltatta, majd átnyújtotta a díszoklevelet; Az iskolások szavalattal, hegedűszólókkal kedves­kedtek az idős emberek­nek. Az ünnepeltek a késő esti órákig együtt marad­tak beszélgetve, szóra­kozva. A Kengyelről autóbusszal utazó emberek nevében fogtam tollat, hogy megírjam panaszunkat. Ken- gyeiről minden nap 16.25 órakor indul egy buszjá­rat Törökszent- miklósra. Menet­közben érinti a tiszatenyői vasút­állomást, ahol be­várja a Mezőtúr felől érkező sze­mélyvonatot, s aztán indul to­vább Törökszent- miklósra. Ez a busz egy sorompó nélküli vasúti át­járót is érint, s ez okoz az uta­soknak sokszor bosszúságot. Ugyanis a vona­tok általában itt állnak - meg, ha tilost mutat a jel­ző. Sokszor 15— 20 percig áll itt a busz, s az uta­sok azon drukkol­nak. elérik-e a vonatot, vagy a másik autóbuszt, amelyre át kell szállniok. Megtörténik, hogy 5 óra 5 perc helyett fél 6 felé érünk célunkhoz. Mindez elkerül­hető lenne, ha nem pontosan a vasúti átjárónál állna meg a vo­nat, hogy amíg ott vesztegel is, az autóbuszfor­galmat ne gátol­ja. Kovács Janosne Kengyel KÉPÉR V IÖJE ELÍÍ1T Bogdán Kálmán Kenderes Akik önaetlenül segítenek Október 27-én Budapestről Szol­nokra érkeztünk a Nyugatiból 13.45 h-kor in­duló személyvo­nattal. Néhány perc késéssel ér­kezett meg Szol­nokra a vonat, de azért a Kiskun­félegyházára in­duló személyvo­nat bevárta. Csak az volt a baj, hogy a forgalmis­ta azonnal indí­totta a csatlakozó vonatot. Mi már tudtuk, hogy késve érünk Szolnokra, s ezért a pesti vonat leg­utolsó kocsijába mentünk át, de még így se értük el a félegyházi járatot. Én még felugorhattam vol­na az utolsó ko­csira, de a felesé­gem és három­éves kisfiam min­denképpen lema­radt volna. A velünk meg­történt dolgon már nem lehet változtatni, de szeretnénk, ha a jövőben nem is­métlődne meg a fenti eset. Né­hány perc alatt megtörténhet az átszállás. S nem bosszankodnak az utasok azért, hogy emiatt lemarad­nak a vonatról. Vadász Béla Tószeg Amikor az idő hidegebb­re fordul sokszáz önkéntes tűzoltó rója a kilométere­ket, ki kerékpárral, ki gya­log, hogy fáradságos napi munkája után teljesítse vállalását, erejéhez képest kivegye részét a dolgozó nép vagyonának védelmé­ből. Nem jár fizetség fárado­zásaikért, s gyakran még köszönetét sem mondanak érte, kiváltképpen azok, akiket rajtakapnak vala­milyen szabálysértésen. — Sajnos, még ma is vannak, akik nem látják be, hogy például a lakóházak tűzvédelme nemcsak sze­mélyes, hanem közös ér­deket szolgál. Elegendő egy szabálytalanul kidugott füstcső, vagy a gyermek előtt hagyott gyufásdoboz ahhoz, hogy tetemes kár keletkezzék. Erre több pél­da van, s már az idén is két alkalommal kellett a kunszentmártoni járásban utolsó útjára kisémi a tűz martalékává vált áldoza­tokat. Nagy szükség van tehát az önkéntes tűzoltók lelkes munkájára, hiszen ők az elsőszámú őrei otthonunk­nak, lakásunknak. Sz. J. Kunszentmárton Megssereziiik as igazolást mégis minden maradt a régiben Nem tudjuk, mi az oka annak, hogy négy sze­mélyre vetették ki a vízdíjat, amikor csak ketten vagyunk a feleségemmel. Igaz, hogy régebben lakó is volt a házban, de még 1962-ben elköltözött. Felesé­gem és én is kértem, hogy írják át másik évre a túl­fizetést, mert nem négyen, csak ketten fogyasztjuk a vizet. Elküldték a rendőrségre igazolásért, s 10 forin­tos okmánybélyeggel ellátott okmánnyal igazoltuk, hogy csak ketten vagyunk. Hiába vittük a hivatalos F. M„ Kunszentmárton: A vendéglátóiparban a dol­gozók alkalmazása változó munkahelyre történik, s így vállalaton belül más munkahelyre való átküldés nem áthelyezés, hanem át­SÜRGETŐ LEVÉL HELVETT Nem először írunk arról, hogy egyik­másik szervnél, hivatalban hanyagul, lé- lektelenül intézik a dolgozók panaszát, bejelentését. Intézik? Hiszen ha intéznék! Éppen az a baj, hogy hetek, hónapok tel­nek el, s az illető hiába vár a vizsgálat­ra, az érdemi válaszra. A törvény parag­rafusai szerint pedig 30 napon belül vá­laszt kellene kapnia a panaszttevőnek, be­jelentőnek. Vannak, akik mit sem törőd­nek ezzel a rendelkezéssel, s nemhogy 30 nap alatt, de hónapok múltán sem vála­szolnak. Hogy erre példát mondjunk, nem kell a szomszédba mennünk. Nálunk is gyűlnek az elintézetlen levelek. Olyan ügyek ezek, amelyeket kivizsgálásra, in­tézkedés végett a különböző szervekhez küldtünk el, s bár már sürgettük a vá­laszt, még mindig nem kaptuk meg. így mi sem írhattuk meg levélíróinknak, hogy mi történt panaszukkal, bejelentésükkel. j4cs Jánosáé, cserkeszöllői levélírónk sorait 1965 márciusa óta őrizzük „Pana­szos levelek” című dossziénkban. Először tavaly március 18-án írtunk ügyében a tsz-elnöknek, júliusban sürgettük a ki­vizsgálást, majd 1966. január 19-én „El­intézetlen ügyek — 1965” című cikkünk­ben is megírtuk, hogy nem kaptunk vá­laszt leveleinkre. Nem hisszük, hogy Cse­pegsz Imre, a tsz elnöke nem ismeri a rendeletet, de a tények azt igazolják, hogy az asztalfiók mélyére süllyesztették a panaszt ismertető és sürgető levelünket. A szolnoki Sashalmi utca lakóinak sem tudunk addig választ adni közérdekű be­jelentésükre. amíg a városi tanács vb nem közli, hogy miként intézkedtek az április 7-én hozzájuk küldött levelünkre. Annyit tudunk, hogy június 30-ig semmi nem történt, ekkor küldtük el sürgető sorainkat, de ez is válasz nélkül maradt. A jászberényi járási tanács vb építési és közlekedési osztályán dolgozóknak is azt javasoljuk: nézzék meg, kinek az író­asztalában hever elintézetlenül Jónás Jó- ntf, jászdózsai lakos panaszos levele ar­ról, hogy a hármójuk részére járó 7535 forint munkabért nem kapták meg. Lehet, hogy a jászdózsai tanáccsal kifizettették már ezt az összeget, csak arról feledkez­tek el, hogy az intézkedésről a szerkesz­tőséget is tájékoztassák. Ugyancsak Jász­berényből, a járásbíróság elnökétől vár­juk a választ Borics András jászberényi lakos ügyében, akinek panaszát augusztus 2-án írtuk meg levélben a járásbíróság elnökének. Kardos István tiszasasi olvasónk július 13-án panaszolta, hogy bírósági letiltás érkezett a tsz-hez, amiért nem fizeti a vízdíjat. Több alkalommal kérte levélben és személyesen is, vizsgálják meg, hogy a vízellátás nincs biztosítva, még az ud­vari kifolyó sem mindig szolgáltat vizet. A kivizsgálás helyett a bírósági letiltást kapták meg. Olvasónk panaszát tudomá­sára hoztuk a Szolnok megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnak, de hogy milyen intézkedés történt, azt nem ismerjük, mivel ez a szerv is „elfelejtett” válaszolni levelünkre. A törökszentmiklósi Katona József utca lakóinak panaszára, amelyet lapunkban feldolgoztunk, választ ugyan kaptunk még tavaly december 16-án a városi tanács vb építési és közlekedési osztályától. Ennek birtokában megnyugtattuk levélíróinkat, hogy kikövezik a járdát. Egy újabb leve­lükben arról számoltak be. hogy valóban lerakták a járdát törmelékbetonból, s megígérték, hogy arra szurokburkolatot tesznek. Ez nem történt meg. így az itt lakók, vagy arra járók a kocsiúton kény­telenek közlekedni, mivel ez még mindig biztonságosabb, mint a dirib-darab beton­ból készült befejezetlen járda. Tovább sorolhatnánk még a példát an­nak bizonyítására, hogy több helyen hó­napokon át nem veszik kézbe az elinté­zetlen ügyek feliratú dossziét, s mit sem törődnek azzal, hogy a panaszosok vár­ják a választ és szeretnék, ha határidőn belül megtörténne az intézkedés. N. K. irányítás. Erre nem vonat­koznak az áthelyezés sza­bályai, s az átirányítás nem képezheti munkaügyi vita tárgyát K. F.-né, Tószeg: A tör­vényben meghatározott fel­tételek fennállása mellett az elvált nő is jogosult özvegyi nyugdíjra. Így le­hetséges, hogy egyszerre két özvegy is jogosult az elhunyt dolgozó után nyug­díjra. Az állandó özvegyi nyugdíjat az arra jogosul­tak között egyenlő arány­ban kell megosztani. Ha ezt a megosztást valame­lyik jogosult sérelmesnek tartja, a másik jogosult ellen indított perben a bí­róságtól kérheti a más irányú megosztást. B. L, Jászapáti: Ha a férfi a hazásságkötés ide­jén 60. életévét betöltötte, utána a feleség özvegyi nyugdíjra csak akkor jogo­sult, ha a férj haláláig leg­alább öt évig együtt éltek a házasságban, vagy ennek hiányában akkor, ha a há­zasságból (együttélésből) gyermek származott; A habkönnyű angol film­komédia, a szórakoztató Maugham-vígjáték, — az újonnan vetített családi re­vü, egy sikeres magyar— osztrák és a kedves fran­cia dalok után vasárnap este „nehéz” szórakozásra invitálta a tv szorgalmas 18 éven felüli nézőit. A temeteílen ItoSíak nem a legfrissebb Sartre- drámák közül való. Ponto­san ,20 éve, hogy Párizsban bemutatták, és nagy siker volt. Egy évre rá nálunk is felhangzottak a filozó­fus-drámaíró igéi a Művész Színház színpadán. Most a telvízió vállalkozása révén ismerkedhettünk meg — nem túlságosan könnyen riadozó nézők — a ma már világszerte közismert és so­kat vitatott író gondolatok­ban gazdag drámájával. Kissé érthetetlen azonban a játék rendezőjének, Szi- netár Miklósnak túlzottan óvatoskodó hírverése és félsszel teli aggodalma, amellyel útjára bocsátotta az űj tv-játékot. „Ezen az estén azok nyissák ki a tv-t, akik nem félnek a megrendítő drámai élmé­nyektől.” Bizonyára ez a kiielentés sokakban idézte elő, hogv már a játék kez­detén elcsavarták készülé­kük gombját. Pedig nem is tudják, mitől estek el. A temetetlen holtak azért is figyelemre méltó, mert olyan író tollából származó drámai mű, aki személye­sen is részt vett az ellen­állási mozgalomban. Sőt, mint annyi írótársa, saját bőrén maga is tapasztal­hatta a német fogság „ké­nyelmét”. Műve elsőkézből adott drámai vallomás te­hát, szenvedélyes érzülettel alkotva, személyes indula­tok ezer és ezer jelével. De a történet túlmutat ön­magán. Olyan emberi tanulságok hordozója ez a beígérten „sötét” mű, melyek ma is tanulságok lehetnek. Min­denekelőtt az, hogy Sartre drámájában annyi megpró­báltatás után és az ember­telen szenvedések ellenére is az emberség győz. A kegyetlen játszmában, mely egyrészt ellenállók és né­met bérencek, másrészt az összezárt foglyok lelkében az élet és a halál között Eolyik, végül mégis az élni akaró ember lesz a győz­tes, akit várnak kinn a baitársalc, s akikben az ér­telmetlen halál fölé a dol­gos élet utáni vágy kere­kedik. Mi értelme volna meghalni? — hangoztatja többször is a sokat próbált eörög—francia. „Dolgozni kell és az ember ráadásul az életét is megmentheti vele”. Még az élet legmé­lyebbre taszított, az élet sarától berpocskolt, brutá­lisan meggval ázott „test- vérgvilkos” Lucie-nek is az élet üzenetét hozza a zuho­gó esőtől áztatott löld szaga. Igaz. amíg idáig eljutot­tak, életek roppantak ösz- sze. A rendkívüli és em­berfeletti erőfeszítéseket kívánó feladatok elől Sor- bier az utca kövezetére dobta magát. Így talált megoldást. A fiatal ka­maszsorsú Francois-t társai szabadították meg az eset­leges gyávaságtól. És Lucie- ben is az élniakarásnak csak halvány szikrája csil­lan fel. Csak Conaris az egyetlen, akiben a hit tö­retlenül él, s aki legin­kább uralkodva érzelmein, tudatos forradalmárként tartja a lelket társaiban és önmagában. A szenvedés azonban eggyé kovácsolja őket. S amikor a gyilkos sortüzek hallatára ismét idézzük arcukat, ők mind­annyian, együtt már az el­lenálló hős francia nép. Nem mindegyikükből lett tehát Herkules. Jóllehet ezekben az években nem egy átlagpolgár vált legen­dás hőssé. És francia hon olyan időket élt, amikor maga Herkules se szúrt volna szemet senkinek, ha esetleg megjelenik az ut­cán. A sikertelen vállalko­zás után lebukott maqui- sardok a közvetlen halál előtti órák reménytelenül pergő perceiben nem egy­formán állják a sarat — de így maradnak emberek. S mindezt rendkívüli fe­szültségben tartott cselek­ményben, árnyaltan meg­rajzolt figurákkal, szűksza­vú és kifejező drámai nyel­ven kaptuk. Elég emlékez­nünk csupán a vallatok differenciált csoportjára: a behúzott karmú kéj gyil­kos, besúgó Clochet-ra, a primitív és brutális Pelle- rin-re, a lelkiismeretfurda- lásokkal küszködő parancs­nokra. Mindegyik egy-egy tipikus figura az ellenség bérenceinek táborából; A Sartre-dráma úgyszól­ván változtatás nélkül ke­rült képernyőre, s ez azért sikerülhetett, mert a kevés színhely és a nem túlságo­san so>k szereplő igen al­kalmassá teszi a lélektani dráma képernyőre vitelét. Az átdolgozással együtt járó többlet talán a befejező részben néhány közbevá­gott közelkép — Jean kö­zelije — mint vizuális elem. Hozzátehetjük azon­ban, hogy ez a párhuzamos szerkesztésre emlékeztető megoldás talán szükségte­lenül növelte a cselek­ményben amúgyis meglévő rendkívül felfokozott fe­szültséget. Ha azonban eh­hez hozzávesszük a dráma végén felzendülő Tosca- ária győzelmi akkordjait, akkor világossá válik az átdolgozok szándéka: fel­erősíteni és egyértelművé tenni a Sartre-i optimiz­must, véglegesen egyértel­művé tenni a léleköldöklő harc értelmét. Nagyszerű színészi telje­sítmények segítettek hozzá az igazi drámai élményhez. Mindenekelőtt Benkő Gyu­la „érzékien” megformált Cloche-ját, Koltai János puritán és eszköztelen Cc- naris-hősét és Garas Dezső begyulladt kisember figu­ráját kell említenünk. A hagyományos szerke­zetű. erőteljes dialógusokra épülő, mély etikai kérdé­seket érintő dráma a re­mekmű élményén túl bizo­nyára a gondolatok ör­vénylő sokaságát kavarta bennünk. V. M. KI HOGY FIZET? Ebben a fűtési idényben már egyszerűbb az olaj kályha üzemanyagellátása, mint tavaly volt. Nem kell két-három me- kalor jegyért hetenként tisz­telgő látogatást tenni az AFOR Gutenberg téri irodájában, ha­nem csakúgy egyszerűen zseb­ből lehet fizetni a benzinkút­nál az olajért. (Micsoda ha­ladás !) Am ez a fizetési mód kife­jezetten egyoldalú, azaz kizá­rólag csak az olaj igénylőjére vonatkozik. Az AFOR a kö­vetkezőképpen fizet: (Pl. ak­kor, ha valakinek be nem váltott olajjegye van, amit hiába mutogat mostmár a kútkezelőnek...) 1. Kimegy az illető hivata­los pénztári ór*k (azaz mun­kaidő) alatt a Gutenberg tér- re, ahol leadja az érvénytelen jegyeket és bejelenti igényét az azokért egykor kifizetett és a vállalat által eddig ka­mat nélkül használt pénzre. 2. Az olaj Jegyeket el'teszik a fiókba és kiállítják három példányban az NY 57—66 29861 sz. nyomtatványt, melynek egy példánya igazolásul szolgál arra, hogy a számlámat elis­merték, de azt inkasszóban nem érvényesíthetem. Egyéb­ként 3 százalék kezelési költ­séggel tartozom. 3. A gyengébbek kedvéért kívánságra ä pénztáros még elmagyarázza, hogy az in­kasszó dolgot nem kell ko­molyan venni csak a levonást. A maradék pénzt majd postán kapja meg az ügyfél nyolc nap múlva. — Nyolc nap múlva, ha az ember megtalálja m* értealfcfc*. elballag a postára a pénzma­radványért. Ps ha ezek után még mindig kedve van fűteni, kiegészíti a visszakapott pénzt a levonás összegével és meg­veszi az olajat az AFOR kútnál. Mindezek után nem szeret­ném azt a látszatot kelteni, mintha sajnálnám azt a levont néhány forintot (tőlem akár glóriát csináltathatnak belőle a fenti pénzügyi művelet el­rendelő] ének !) Am az időt, a feleslegesen járkálással és vá­rakozással eltöltött szabad- és munkaidőt (kinek hogy!) azt már nagyon sajnálom. Nem lehetne a készpénz fizetést kölcsönössé tenni a vállalat és vásárlói számára egyaránt? P. L Szokn« Olvasóink írják Szerkesztői üzenetek papírt, minden maradt a régiben. Szerintem, mär 1967-re is kifizettük a vízdíjat. Csak egy kis jóaka­rat kellene ahhoz, hogy vége lenne ennek a huza­vonának. Seres Sándor Jászberény

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom