Szolnok Megyei Néplap, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-02 / 233. szám

itW, október t SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Melyik volt a magyarországi fauna legnagyobb állata? Különös adatot jegyez fel Abu Hamid al Granada, spanyolországi eredetű arab kereskedő, aki 1151 és 1153 között két évet töltött Ma­gyarországon. (Hazánkat Unkurijának nevezi, ben­nünket basgirdoknak.) Abu Hamid — kinek naplóit csak 1953-ban Madridban adták ki — alighanem Pest városában lakott. Itt roko­nai is voltak; Pest lakói­nak túlnyomó része akko­riban még zömmel a szin­tén mohamedán vallású Volgái bolgárokból, böször­ményekből, iszmaelitákból állt. Abu Hamid műve ki­állja á forráskritikát, épp ezért tűnt sokáig meglepő­nek a magyarországi leírás alábbi szakasza: .....Basgirdban (tehát Ma­gyarországon) él egy nagy vadállat, olyan, akár az ele­fánt. A bőre egymaga any- nyit nyom, mint két erős szarvasmarha; feje akkora, mint egy borjú. Vadásszák, s az a neve: attayta. Cso­dálatos állat; nagyon jó, zsíros a húsa. Szarvai olyan nagyok, s olyan hosszúak, mint az elefánt orrmánya...” Természettudósaink arra a megállapításra jutottak, hogy ez az Abu Hamid- említette állat kétségtele­nül az akkor még Kelet- és Közép-Európában ősho­n os úgynevezett őstulok — Bős primigenius — volt. Abu Hamid az őstulok testméreteit sem az Ezer­egyéjszakából meríti: a Bős primigenius mar-magassá­ga 195 centiméter, tehát csaknem kétszer akkora volt, mint a mai európai szelíd szarvasmarha. Az európai őstulok, Bökönyi Sándor kutatónk szerint a XV. században veszett ki. Bökönyi Sándor állapította meg azt is, hogy azok a későbbi olajtartónak hasz­nált, Zsigmond és Mátyás király kincstárából eredő szarv-kupák, amelyeket, ékes ötvösfoglalatba ágyaz­va ma az esztergomi érseki kincstár őriz, az utolsó — akkor még ritkaságszámba menő — európai őstulkok példányaitól származnak. Az állat Abu Hamid által említett „attayta” neve nyelvkincsünkből kiveszett; talán inkább vadászkiáltás volt, mintsem az állat ma­gyar neve. Az őstulok súlya mai leg­nagyobb szarvasmarháink súlyának kétszerese lehe­tett; testsúlyával a hajdani magyar állatvilágban csakis a tengerek dunai vándorá­nak, az óriás vizának sú­lya vetekedhetett. Mindket­tő súlya meghaladta a ton­nát Még az esős Idő beállta előtt JAVÍTTASSA MEG CIPŐIT — gyermekcipők javítása soron kívül ké­szül. a Szolnok és Környéke Bőripari Ktsz ja­vító részlegeinél. Javító részlegek minden kerü­letben a lakosság szolgálatában. ■ TÖRÖKSZENTMIKLÓSI TÜZÉP TELEPRE segédmunkásokat és éjjeliőrt felveszünk, Jelentkezés a fenti cím alatt, A Damjanich Múzeum kincsei Levél Rákóczi Ferenc gyöngyösi iáborából SZOLNOK nagyszerű földrajzi fekvése miatt nemcsak a Tiszántúl közép­ső részének a kulcsa, ha­nem közlekedési és hadá­szati szempontból is az Al­föld egyik legjelentősebb települése. Kedvező hely­zetét már a történelem előtti korban élő ősember is felismerte, s a régészeti leletek (kő, bronz, vaskori fegyverek, használati tár­gyak stb.) szerint itt a leg­régibb időktől fogva em­beri települések voltak. Je­lentőségét bizonyítja az is, hogy a honfoglalás idején az egyik legtekintélyesebb törzs, a megyeri törzs szál­lástelepeihez is hozzátarto­zott Szolnok és környéke. I. István uralkodása alatt a nagyfontosságú telep és átkelőhely védelmére föld­várat építettek. így Szol­nok nemcsak a Tisza part­jain kialakuló várbirtok középpontja lett, hanem az államalapítás után a meg­telepedett magyarság köré­ben kibontakozó kereskede­lemé is. A későbbiek folya­mán pedig már nem lehet tudni, hogy átkelőhely jel­lege, kereskedelmi utak gyűjtőhelye, vagy pedig stratégiailag előnyös fek­vése miatt jelentősebb-e? Oklevelek bizonyítják, hogy a török kiűzése után a Rákóczi-szabadságharc legelső hadieseményeinek egyike volt a kuruc sereg győztes rohama Szolnok­nál, amely az erődöt Rákó­czi katonáinak kezére jut­tatta, s így az 1706-ig az alföldi hadmozdulatok fon­Kicsik, korszerűtlenek a JÍJlÉP’tetepek Két történet — egy tanulság Az utóbbi időben a tisza­füredi járásban is javult a 'tüzelőanyag-ellátás. Na­gyobb a választék is, job­ban ki tudják elégíteni a lakosság igényeit. Több helyen gond azon­ban, hogy a TÜZÉP-telepek korszerűtlenek, kicsik. — Kunmadarason a TÜZEP- vállalat telepe, Abádszalő- kon pedig a földművesszö­vetkezeti telep olyan mély­fekvésű, hogy a tüzelőanya­got vízben, sárban kényte­lenek tárolni. A járás te­rületén sehol sincs meg­oldva a darabolt tűzifa áru­sítása, s legtöbbször hiába keresi a lakosság a betonát­ereszeket, járdalapokat, mert ez itt hiánycikk. Azt is joggal kifogásolják, hogy a földművesszövetkezeti tü- zéptelepek oltott mész áru­sításával nem foglalkoznak. Fokozottabb ellenőrzés szükséges annak érdekében is, hogy a még előforduló súlycsonkítás, árdrágítás megszűnjön. — A járá.ii tanács végrehajtó bi­zottsága tanácsi vonalon megtette a szükséges intéz­kedést, s emellett az ille­tékes szerveket is megke­reste a TÜZÉP-telepek ügyében, s a hibák meg­szüntetése végett. tos kiindulópontja lett. Rákóczi azonban a város­nak nemcsak katonailag előnyös fekvését ismerte fel. A Damjanich János Múzeum birtokába nemrég egy igen értékes oklevél került. Az okirat megsár­gult, megrongálódott, — 250 éve hányódik össze­vissza —, de ennek ellené­re épségben maradt. Nem­csak a papírba préselt cí­meres gyűrű rajza látható, hanem hibátlanul megma­radt Rákóczi Ferenc alá­írása, ami mindezeknél fontosabb, az okirat eredeti szövege teljességében. Az írás és a címer rajza a keltezés óta eltelt hosszú idő óta megkopott, halvá­nyodott, de a technika nagyszerű vívmányai el­mosták az óriási időbeli távolságot az okirat szer­kesztője és a mai olvasó között. A szöveget, pecsét­rajzot lefotózva tisztán ol­vashatjuk az írást. Talán csak a kacsakaringós, cir- kalmas, de meg kell adni, hogy mutatós — sok mai kézírásnál lényegesen szebb — betűformák tűnnek kissé szokatlannak. A latin sza­vakkal tűzdelt hivatalos nyelv régies hangzása elle­nére is tökéletesen érthető. AZ OKIRAT 1704-ből való. Nyilván Rákóczi va­lamelyik íródeákja szer­kesztette, hiszen a levél szö­vege és aláírása nem egy kéztől ered. A nagyfontos­ságú szolnoki átkelőhely ré­vészei, akik hadi és keres­kedelmi jellegű szállítmá­nyokat egyaránt továbbí­tottak a Tisza túlpartjára, az írás szerint nem kapták meg hivatalosan megálla­pított illetményüket, s ez ügyben folyamodtak a feje­delemhez. Rákóczi pedig ugyancsak fontosnak tartot­ta, hogy Szolnoknál zavar­talanul folyjék a szállítás ÜJ A kislány több mint szép. Olyan, akire azt szok­ták mondani: festeni való. Szőke haj, szépen ívelt száj, hófehér bőr. És ez a kislány, Hornyik Erzsiké élő-halott. Nem lát, nem hall, állandóan remeg szá­jából kifordul az étel. Er­zsiké gyógyíthatatlan. A betegség <- neve, amelyben szenved: Little-kór. Vele­született, vagy születése­kor szerzett súlyos agyi el­változás, amely nem gyó • gyűl, egyre csak rosszabb lesz. A nagy Erzsi, ennek a kislánynak az édesanyja csonttá-bőrré fogyott, egy pillanatra sem tud elmoz­dulni a kislány mellől. — Megpróbált mindent. A gyereket 1964 óta viszi egyik kórházból a másik­ba. Megjárta már a Heim Pál gyermekkórházat Bu­dapesten, feküdt a gyerek Karcagon és Szolnokon. Nem is egyszer. A szülő szerint a gyer­mek mandulaoperációja volt az oka, hogy ilyen ál­lapotba került. Az orvosi szakvélemények egybehang­zóan azt mondják, születé­se óta vannak meg ezek a tünetek, legfeljebb gyen­egyik partról a másikra, mert bokros teendői, a ha­di és gazdasági intézkedé­sek ezernyi gondja, baja közepette is személyesen intézkedik néhány szolnoki révész ügyében: „... a’szol­noki révészek alázatos ins- tanciájokra kegyelmesen absolváltuk, hogy révészsé- gekér való rendes fizetések kegyelmed által egsolváltas- sák. Kigyelmednek azér se- rio parancsollyuk a meg­nevezett révészeknek szol- gálatyokér való. rendes fi­zetéseket e parancsolatunk mellett egsolvállya.” Az okirat a múzeum bir­tokába került. Őrizzük mint ereklyét, hogy kiállít­va a látogatók is megte­kinthessenek egy eredeti Rákőczi-aláírásos oklevelet. De a történész számára en­nél sokkal nagyobb jelen­tősége van. Világosan do­kumentálja, hogy a Tisza partján való megtelepedés óta Szolnok gazdasági sze­repe egyre nőtt, s különös jelentőségre tett szert egy olyan zűrzavaros, háborús időszakban, mint a Rákó­czi-szabadságharc évei. A kereskedelemben, az áru- szállításban betöltött szere­pe miatt, a magyar gazda­sági élet erősödésével pár­huzamosan Szolnok város is egyre nagyobb jelentő­ségre tett szert. A néhány sornyi köz­lés nemcsak a város egyre növekvő gazdasági fejlődé­séről tanúskodik, hanem magáról a fejedelemről is elárul valamit, azt: hogy Rákóczi katonailag és gaz­daságilag egyaránt képzett, a ország vezetésére hivatott ember volt, aki nemcsak felismerte, de kiválóan fel is tudta használni a város­nak ezeket a páratlan adottságait. Szabó László muzeóiogus TANKÖNYVEK „PREMIER”-JE gébb mértékben lehettek meg előtte. Az anya és a nagyapa mindent megpró­bálnak és érthetően el van­nak keseredve, hiszen Er­zsikét kiírták a kórházból. Otthon nem tudják ellátni. Ebben igazuk van. De iga­za van a kórháznak is, amely arra az álláspontra helyezkedik: az ágyakat elsősorban a meggyógyít­ható, megmenthető gyer­mekek számára tartják fenn. Az álláspont érthe­tő, a valóság kegyetlen. A hozzátartozók úgy érzik, nem értik meg őket, nem foglalkoznak velük megfe­lelően. Hiszen a gyerme­ket még a fertőző osztály­ra is letették. Azt már a kórházban tudtuk meg, hogy bárányhimlős fertő­zés történt a környező kór­termekben; ezért megfigye­lésre vitték le a kis Erzsit, ami ilyen esetben kötelező elővigyázatossági intézke­dés. Az anya halálosan fáradt. Minden erejét, idegszálát leköti a kicsi ápolása, akit a szerecsétlen körülmények ellenére is tisztán tart, szép kis pizsamában fekszik. Az illetékesek szerint rajta kí­vül járásonként legalább négy szülő van ilyen hely­zetben. A megoldás: Erzsi­dét egy állami egészségügyi otthonba kell elhelyezni. Igen ám, de ott kevés a hely. Mikor kerül rá a sor? A kis kengyeli Hornyik Erzsikét sajnos már nem lehet megmenteni. — De anyukáját még igen. ül Pető Béluska ötéves, sző­ke kisfiú. Jóindulatúan mo­solyog az idegenre és meg­próbálja törni a fejét, va­lamilyen mesén. De nem jut egy sem eszébe. Fehér Sanyi, amolyan kis örök­mozgó, állandóan kópésá- gon jár az esze. Mindkét gyerek S. Józse- féknél van, egy szolnoki vasutas családnál, akik a két kis állami gondozottat úgy kezelik, mint saját gyermeküket. A négy fiú együtt játszik és egyforma szeretetet kap. Az óvónéni néhány napja azt mondta a két gyermek nevelőanyjának, hogy vi­gye el a kisebbiket, Sanyi­két az orvoshoz. Sanyika tűrhetetlenül viselkedik, hisztériás jeleneteket ren­dez, zavarja a többieket, amellett pedig trágárul ká­romkodik. Vajon hol tanul­ta? Az anyuka megsértődött. Azt a kérést, hogy a gyer­meket vigye el az orvos­hoz, úgy értelmezte, hogy az óvónő kizárta a gyere­két az óvodai oktatásból. Ezért elment a városi ta­nácshoz, elment a gyerme­kek orvosához és a gyer­mekvédő otthonba, ahon­nan a gyermekeket annak­idején elhozta. Az orvos megállapította, hogy mind­két gyerek alkalmas óvodai közösségbe, ezt a vélemé­nyét az idegszakorvos is alátámasztotta. A Rákóczi úti iskola igazgatója, aki­hez az óvoda tartozik, úgy döntött, hogy a gyermekek járhatnak tovább óvodába, de a biztonság kedvéért az orvosi vizsgálatot végezzék el, ami mint fentebb írtuk, meg is történt. A szülők elkeseredve azt mondják, hogy inkább más óvodába adnák a gyereke­ket, mert az óvónéni nem szereti őket. Az óvónéni vi­szont azt állítja, hogy a gyerekek nyugodtan vissza­jöhetnek, ő mindössze csak azt szeretné, ha az otthoni nevelés során többet segí­tenének neki, közös erővel találnák meg az orvossá­got Sanyika szertelenkedé­sei ellen, mert Bélával sze­rinte nincs baj. A két gyermek otthon játszik és hol anyuka, hol apuka ölébe másznak. — Szeretik őket. ☆ Ez a két történet több okból került egy cím alá. Először is mindkettőben gyermekekről van szó, lel­kileg sérült, vagy fizikailag tehetetlen gyermekekről. Sorsuk senkinek sem lehet közömbös. De van ennek a két ügynek más tanulsá­ga is. Az, hogy nagyon sok gondot kell fordítani az emberek felvilágosítására, meggyőzésére. A beteg hoz­zátartozója a kórházban, a gyermek szülője az óvodá­ban, iskolában: ügyfél. — Mégpedig olyan ügyfél, aki elvárja, hogy legmesszebb- menően törődjenek drága kincsével, hogy mindent megtegyenek a nevelésé­ért, a gyógyításáért. A je­len esetekben emberileg megérthető türelmetlensé­gük, érzékenységük, kese­rűségük. Utólag már mind­két esetben nehéz igazsá­got tenni. De úgy érezzük, ha a különböző egészség- ügyi osztályok és a kórhá­zak orvosai többet beszél­gettek volna Erzsiké édes­anyjával, ha az óvónéni el­ment volna Somogyváriék lakására és ott beszélgetett volna el barátságosan a szülőkkel a problémákról, nehézségekről, nem mérge­sedett volna el az ügy, nem lett volna belőle újságcikk. Erzsiké esetében most már csak egyet lehet ten­ni, megkérjük az Egészség- ügyi Minisztérium illetéke­sét (aki amúgy is felkérte a kórházi zárójelentéseket), minél gyorsabban helyez­zék el a kislányt, hogy édesanyja dolgozni tudjon és minden erejét kisebbik, egészséges leányának neve­lésére szentelhesse. Somogyváriék neveltfiai számára nem tudunk jobb megoldást, mint amit az iskolaigazgató ajánlott: vi­gyék vissza a gyermeket az óvodába és próbálják meg közös erővel lenyesegetni Sanyika hibáit. Az óvóné­niben megvan erre a haj­landóság most már a szü­lőn a sor. Amennyiben ez a közös erőfeszítés nem hozza meg a kívánt ered­ményt, még mindig van rá lehetőség hogy a kicsik másik óvodába kerüljenek. Maximális tapintat, kész­séges felvilágosítás, nagy- nagy türelem. Pedagógu­soknak, köztisztviselőknek, orvosoknak ez elsőrendű aranyszabály. Ez lehet a két történet leglényegesebb tanulsága. Hernádi Tibor TERMELŐSZÖVETKEZETEK FIGYELEM! Kedvező feltételekkel köt kenyérgabonára, sörárpára és napraforgóra értékesítési szerződést. a SZOLNOK MEGYEI GABONAFELVÁSARLÖ ÉS FELDOLGOZÓ VÁLLALAT. A szerződés alapján átadásra kerülő: búzáért 267.— Ft/q rozsért 245.— Ft/q sörárpáért 370.— Ft/q napraforgóért: Krasznodári 545.— Ft/q h-agi 440— Ft/q fizet a termelőszövetkezet­nek. Részletes felvilágosítást a járási és városi kiren­deltségek nyújtanak, ugvanott a szerződés is meg­köthető, ____________________________________________

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom