Szolnok Megyei Néplap, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-09 / 239. szám

Gácsi Mihály rajzai — Ajvét Fogadjunk, hogy ei nem jót jelent! _________________ — Ügy kirúgom, hogy a Mór megint a* apód holmijával játszol? lába sem éri a lóidét Mű vésziélek Hiúság TETTEL Új tankönyvek a felső tagozaton A z egész napos Köz- ponti Értekezlet mot­tója, összegezte Pók Ben­degúz, az Ökörnyál-értéke- sítő Vállalat igazgatója; takarékoskodni pénzzel, idővel, anyaggal. A taka­rékosságról elhangzott sza­vak motoszkáltak a fejében akkor is, amikor késő dél­után kedvenc újságja, a Harsona olvasásába kez­dett. Am az értekezleti hangulatból nem tudott ki­zökkenni. Hogy is váltha­tott volna gondolatot, ami­kor a Harsona első oldalán nagy betűkkel ilyen cím meredt rá: „Takarékosab­ban, olcsóbban”. Pók Bendegúz nem adta meg magát. Lecsapta az újságot, otthagyta az iro­dáját, és bevágódott a cá- papofájú Fordba. A pilótá­nak csak ennyit mondott: — János. Hazamegyek. Otthon belevetette magát a kagylófotelba, hogy mint oly sokszor, nejének haza­érkezése előtt meghallgassa a rádió délutáni táncpará­déját. A sors azonban to­vább üldözte. A szokott bájos női hang a táncpa­rádénak már csak a végé­ről tájékoztatta és közölte, hogy rövid szünet után Méh Menyhért „Takarékos­ság és életszínvonal" elő­adása következik. — Azért sem hagyom magam, — morfondírozott* magában, és kikapcsolta a rádiót. De a takarékosság­ról hallottak véglegesen befészkelték magukat — agyába. — Űgylátszik — próbál­ta a nap minden epizódját mérlegelni, — o takarékos­ságot valóban komolyan veszik. Valamit Pók Ben- deguznak is ki kell gon­dolnia. Tollat, papírt vett elő, hogy az esetleges elképze­léseit rögzíthesse. Rögzítet­te is. — Az értékesítési köz­pont osztályvezetőjének. Bogaras Vendelnek szava­mat adtam, hogy hétfőn János a Forddal elmegy Domoszlóra, a tíz liter itó- káért. A sógornőmet, Lidit pedig csütörtökön Kékes­tetőre kell vinnie János­nak. Ígéreteimet nem szeg­hetem meg, de erre nincs is szükség. A domoszlói jó és olcsó bort is el lehet hozni, Lidit is el lehet vin­ni Kékestetőre, hadd kez­dődjék kellemesen az üdü­lése. Közben háromszoro­san is lehet takarékos­kodni. 1. Bogaras kartárs — né­mi magyarázattal — kibír­ja csütörtökig a domoszlói bor érkezését. Amikor a Ford Lidit Kékestetőr• ot­Gyermeknevelés az új gazdasági mechanizmusban S2i egy kis kitérővel, vlsz- szafelé János a gépkocsiba teszi a bort. II. Dusikát csak egyszer kell (az út hivatalossá té­teléért) az egri ökörnyál- feldolgozó Vállalathoz ta­pasztalatcserére küldeni. A második kiküldetési költsé­get a vállalat megspórolja. III. Az is említésre mél­tó, hogy Bogaras kartárs a domoszlói termelői bort legalább 36 forinttal ol­csóbban vásárolhatja. A remek gondolatokat követte a tett. Az 1200 kilométeres autóútnak a felét — szerényen szá­molva is 1500 forintot — és a két kiküldetési költ­ség közül az egyiket meg­spórolta az Ökörnyálérté- kssítő Vállalatnak Pók Bendegúz igazgató. Mindez szerényen, kérke­dés nélkül történt. Pók Bendegúz senkinek sem mondotta, hogy a központi értekezlet, a sajtó és a rá­dió milyen óriási hatást tett rá. Pál takarékosságának be­fellegzett. Látták volna a cirkuszt, amikor Péter az iskolaév végén hazahozta a bizonyítványát. „Tehát ide­hallgass”, mondta Pál Pé­ternek, aki éppen teljesen belemerült táskarádiója hallgatásába. „Heeeiii, bi- babeee, bibabeeee, biba- beeeee” — felelt Péter. „Talán volnál szíves le­állítani ezt a micsodát, ha velem beszélsz" — mond­ta Pál. „Heeeei, heeeeiiiiii, heeeeiiiii” — felelte Pé­ter Rolling Stones-i mo­dorban. „És ha öt forintot adok neked, akkor hajlan­dó vagy meghallgatni?” — kérdezte fiát Pál. A rádió abban a pilla­natban elhallgatott, és Pé­ter megkapta az öt már­kát Ö tudja, hogy apja megtartja a szavát. Tehát mindketten elégedettek vol­tak, és Pál hozzáfoghatott az erkölcsi prédikációhoz amelynek során szigorú rendszabályokkal fenyege­tőzött, amelyeket még a szünidő folyamán fog ki­tervelni. Közben eltelt a nagy szünidő, és Pál hosszasan törte a fejét a szigorú rendszabályokon. Végül la rájött, hogy az új gazda­sági mechanizmust, ame­lyet Péternél már korábban bevezetett, és amely min­den neveléssel kapcsolat»* nehézséget — felesleges szószaporítás nélkül — olyan csodálatosan és egy­szerűen oldott meg, a* osztályzatokra is kiterjesz­ti. Pál furfangos róka. „Ida figyelj, Péter — mondta —, nagyszerű üzletet csi­nálhatsz.” Az „üzlet” szó­nál Péter rögtön kikapcsol­ta a táskarádiót. Sőt, ez al­kalommal az öt forintot sem inkassszálta. „Nos, sze­retném tudni, hogy szóra­kozott vagy-e, vagy csak lusta voltál” — mondta ra­vaszul Pál. „Mától kezdve minden ötösért tíz forintot, minden négyesért hét fo­rintot, és minden hárma­sért három forintot kapsz. Nos, Pál többé nem pa­naszkodhat Péterre. A fiú most szorgalmasan és jól tanul. Tanítói legnagyobb csodálkozására. Csak az a kérdés: hol talál az apja most gyorsan egy jól fize­tett másodállást? Széplélek Akasztófa­virág — Egy pár percig legyél türelemmel fiacskám, még én sem olvastam. A Btív AKTKAi, k, avagy mesa felnőtteknek

Next

/
Oldalképek
Tartalom