Szolnok Megyei Néplap, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-08 / 238. szám

1*66. október 8. SZOLNOK MEGTEI NÉPLAP DARÁZS ENDRE: JANCSIKA MEDVÉJE Mit csinál a Jancsi? Fából, drótból medvét S keresi a medve Szaladós jókedvét. Van kéznél kalapács, Fogó, szeg, meg fűrész. De Jancsi hiába Kutat, keres, fürkész. Mert hogy csupán fából, Meg drótból a medve, Egész nap csak alszik. Nincs futkosni kedve. Miért haragszik a papagáj a majmokra? jéh egyszer, a végtelen nagy brazil őserdők kö- zePen egy zöld-bóbitás, tarka papagáj és egy maki-majom. Az erdő leghatalmasabb fáján tanyáztak, a papagaj az ágak között, a maki pedig ?rltri°tVaban' Mlkor az e9VÍk barát pihent a másik orkodott, így vigyázták egymás otthonára és az el- raktarozott eleiemre, mert közösen szerezték az enni- *s- Vagy ® maki ugrált ágról ágra, míg ízletes gyümölcsre falait, vagy a papagáj emelkedett a leve­gőbe és derített fel ízes falatokat. Bármelyikük volt a soros, becsületesen visszatért otthon maradt társáért s a talalt eleségen igazságosan megosztoztak. Talán soha nem tör ki viszály közöttük, ha a makimajom nem torkos: de bizony torkos volt, s ez lett veszte Történt egyszer, hogy a papagáj tojásait akarta^ kikölteni fészkében, ezért a majmot küldte elesegert. A majom nem tudott ellenállni torkos ter­mészetének, a finomabb falatokat mind felfalta út­közben, s a papagájnak csak félig rothadt gyümölcsöt vitt haza. — H°l hagytad a finomabbját? Miért hoztál ilyen ferges hulladékot? — kérdezte méltatlankodva a pa­pagáj. A majom szemtelenül: — Bizonyára elpotyogtattam az úton, hazafelé. Miután e naptól kezdve mindez ismétlődött, a papagáj úgy határozott, hogy maga repül eleség után, is inkább a fészket őrizteti barátjával. Figyelmeztette hát a majmot: — Nagyon őrködj, mert négy tojás van a fész­kemben, s én azokat nagyon féltem, mert abból kel­nek ki a fiókáim. /S maki persze megígért mindent, de alighogy a papagáj elrepült, szeme már a fészken járt, olyan étvágygerjesztőén kandikáltak ki onnét a pety- tyes madártojások. A torkos majmocska régen nem evett már madártojást, hatalmába kerítette hát a vágyakozás: — Jó lenne kihörpinteni, legalább egyet — mor­molta. Kiemelt két tojást a fészekből, feltörte és azon nyomban kiitta őket. Amikor látta, hogy pajtása ha­zafelé tart, keserves siránkozásba kezdett és jajgatva mesélte: egy nagy kígyó támadta meg a fészket, ő nem tudott védekezni és az álnok csúszó-mászó el­rabolt két drága tojást. Szegény papagáj búsult, na­pokig szavát sem lehetett venni. Csak ült a fészkén és siratta tojásait. Pár nap múlva azonban elfogyott a tartalék eleség, s mivel félt, hogy a majom újra csak rothadt gyümölcsöt hozna, ismét maga indult útnak. Mielőtt útrakelt. erősen a maki lelkére kötötte, hogy most jobban vigyázzon a megmaradt két tojásra. Meg is ígért a majmocska mindent, de ahogy a pa­pagáj eltávozott, rávetette magát a fészekre és meg­ette a két megmaradt tojást is. Ügy gondolta, ismét mesével bolondítja majd el a papagájt. Az azonban nem mert messzire repülni, beérte inkább a közelben talált, silányabb ennivalóval és váratlanul hazatért. Csendesen repült, nem hallatszott a szárnya surro- gása, így a hamis majmocska nem vehette észre, hogy már visszaérkezett. It/likor a papagáj látta, milyen bűnt követett el ellene az, akit ő barátjának hitt, nekiesett az álnoknak és horgas csőrével alaposan helybenhagyta. A szemtelen majom pedig ahelyett, hogy beismerte volna bűnét, felkapott egy kókuszdiót és volt barát­jához vágta, akinek szárnya megsebesült. A papagáj mit tehetett egyebet, ráült üressé vált fészkére, sirat­ta fiókáit és gyógyítgatta sebesült szárnyát. Az önző, torkos majom ezalatt hiába keresgélt az erdőben, sehol nem talált mégegy olyan kellemes odút, mint a régi volt, így hát egy éjjel, mikor azt gondolta, hogy a papagáj nem veszi észre, visszatért régi otthonába. A madár csak erre várt. Régen elha­tározta, hogy megbünteti a majmot tojásai elpusztí­tásáért' és csak az alkalomra lesett. Azon az éjszakán, mikor a maki visszaköltözött az odúba, rövidesen kígyósiiszegésre ébredt. Nyílsebesen kibújt az odúból és felkúszott a legmagasabb ágra, ott vacogott két­ségbeesetten, mert tudta, a kígyók nagyon szeretik a majomhúst. Pár pillanattal később azonban már feje fölül hallotta a kígyósziszegést. Ekkor leugrott a fáról és a fűben próbált elrejtőzni, de a kígyóhang már ott hallatszott közvetlenül mellette. Azt sem tud­ta, mihez kezdjen rémületében, mikor észrevette, hogy a fa legalacsonyabb ágán volt barátja, a papa­gáj ül. ő utánozza a kígyó sziszegését. Iszonyú haragra lobbant és felkapott egy hosszú ágat, hogy ijesztgeti- jét elkergesse, de addigra a madár gúnyosan riká­csolva már árkon-bokron túl járt. A majom pedig gyakran hallott még éjszakánként kígyósziszegést odúja körül az őserdőben és soha nem tudta meg­különböztetni, hogy igazi kígyó rémíti-e, vagy a gyer­mekeit vesztett anyamadár? Attól kezdve nem tele­pedett a majom olyan fára, amelynek közelében pa­pagájok fészkelnek, a papagájok pedig azóta riká­csolnak mindig, ha meglátnak egy majmot. (Angolból fordította: Pfeifer Vera) Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat november 1-től 1967 február 28-ig Állami Gazdaság, Gépállo­más és Tsz-ektől második műszakból felszabadult traktorosokat és gépészeket motorjavítáa eéljából felvesz. Jelentkezni a munkaügyi osztályon 7—12 óráig. Szolnoki Vöröshadsereg át 33, €S/UÁ0 KÖSSÜNK PÁNTOT Divatossá alakított ru­háinkon a szabásvonalat, a toldásokat díszítéssel hang­súlyozzuk. ősi esztétikai törvény ez. Nem takarni a szerkezetet, hanem kiemel­ni. Ezt láthatjuk az 1., 2. sz. ruhán. A sötétékék-fehér, vagy fekete-fehér fonalból 4—4 sor váltakozásával kötött ruhán, valamint a pepita kiskosztümön szegélyként, gombolásdíszként alkalmaz­zuk a pántot. A kézimunkadísz emeli a ruha értékét. A mindkét oldalán sima pánt kötése élvezetes, „haladós” munka, könnyű a felvarrása, le­fejtése. Készülhet bármi­lyen fonálból, aminek anyaga, színe és vastagsága illik ruhánkhoz. Techni­kája a következő: 1. sor: Kezdőszem 1 sima, 1 le­emelés, a szálat a leemelt szem előtt vezetjük. Ismét­lés. Zárószem. 2. sor: Kéz­/ JOT dőszen. A leemelt szemet simán lekötjük, az előző sorban simán lekötöttet le­emeljük, a szálat elől ve­zetve. Ismételjük. Záró- szem. Szélessége a fonal és a kötőtű vastagságától, to­vábbá a szemek számától függ (8—10—12 stb.). — Ajánlatos kipróbálni. Na­gyított öltése a rajzon lát­ható. (mn) R ECEPTEK Rakott palacsinta: 2 to­jásból, kévésé tejjel, kis sóval és cukorral, 2 deka élesztővel sűrű palacsinta­tésztát készítünk. Meleg helyen kelesztjük. Mikor megkelt, 6—8 vastagabb lapot sütünk belőle. A ki­sült palacsintákat egyen­ként előmelegített tálra he­lyezzük és rétegesen meg­kenjük. Az első lapra ba­racklekvárt kenünk és megszórjuk cukrozott da­rált dióval. (Ehhez a mennyiséghez kb. 5 deka darált diót számítunk.) — Ráhelyezzük a második palacsintalapot, és arra csokoládéöntetet öntünk. Rá a következő palacsinta­lapot tesszük, ismét lek­várral és dióval. Így foly­tatjuk, felváltva. A legfel­ső palacsintára csokolá­déöntetet teszünk, úgy, hogy az oldalakat is be­vonja. Csokoládéöntet: 2 egész tojást IS deka cukorban kikeverünk, hozzáadunk 2—3 deka kakaót. Gőzön sűrűre főzzük, majd 1—2 evőkanál rummal és 5 deka vajjal hidegre ke­verjük. Melyik jobb ? Vastag kabát — vagy ré­teges öltözködés? — ez itt a kérdés! Egyik olvasónk barátnő­jével azon vitázott, he­lyes-e télen nehéz gyapjú- szövet kabátot viselni vagy jobb egy kosztümöt blúz­zal vagy pulóverrel hor­dani és fölötte esetleg egy azonos anyagból készült, de könnyű kabátot viselni? Sokan még ma is azt hi­szik, hogy minél nehezebb egy anyag, annál melegebb. Ezek összetévesztik a kabát melegét a cipelés okozta kimelegedéssel. Véleményünk az, hogy a réteges, könnyű öltözkö­dés a praktikus, mert egy- egy réteget levetve köny- nyen alkalmazkodhatunk a szolba vagy utca hőmérsék­letéhez, a hirtelen hide­gebbre vagy melegebbre forduló időjáráshoz alakít­hatjuk öltözékünket. Ter­mészetesen ebben az eset­ben is szükség van egy könnyű gyapjúszövet bé­lelt kabátra azokra az esetekre, amikor nem tu­dunk a kabát alatt „réte­gesen” öltözni. Gondolunk itt az alkalmi ruhákra, — ezek fölé feltétlenül egy melegebb kabátot kell ven­nünk. Vegyünk néhány csepp szalmiákszeszt... Nagytakarítást el sem lehet képzelni szalmiák­szesz nélkül. Egy-két evő­kanál szalmiákszesz egy vödör vízben feloldva ki­tűnően tisztítja az ablakot, ugyanez tálban, — az üvegedényt teszi ragyogó­vá. A piszkos seprű tisztítá­sakor a szappanos vízbe néhány csepp szalmiák­szeszt is tegyünk. Ugyan­így járunk el szőnyeg­tisztításkor. Ha olyan víz­be mártjuk a rongyot, — amivel a szőnyeget átdör­zsöljük —, amelybe pár csepp szalmiákszesz van a szőnyeg visszenyeri friss színét. A nyári gyapjútakarót ilyenkor már eltesszük. Gondosan poroljuk ki, vagy porszívóval portala- nítsuk. Nyomkodjuk olyan tiszta, langyos vízbe, amelybe néhány csepp szalmiákszeszt tettünk. Utá­na bő vízben többször is öblítjük: vigyázzunk arra, hogy a mosó és öblítő víz azonos hőfokú legyen, mert különben a takaró filcese- dik! A szalmiákszesz kitűnő­en tisztítja a szarvasbőr­kesztyűt is: tegyünk pár cseppet a vízbe, amibe a kesztyűt titsztító vattada­rabot mártogatjuk. A sárga és vörösréztár­gyakat, de az ezüstöt is szalmiákszeszbe mártott gyapjúronggyal dörzsöljük át. Visszanyeri eredeti fényét. Összekevert közmondások Akinek inge, nem arany, ne vegye. Ki magára nem vet, jobb mint egy túzok Ami ma fénylik, holnap mind. Ügy arat, mint egy veréb. Négy közmondás szövegét találjátok meg a fentiekben, — ha ügyesek vagytok. Megfejtés : Akinek nem inge, ne vegye magára. Nem mind arany, ami fénylik. Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Ki mint vet, úgy arat. A MÁV Szolnoki Jár­műjavító Üzemi Válla­lat azonnail felvételre keres férfi segédmunkásokat, esztergályost éa laka­tosi.; Jelentkezni lehet: a vállalat személyzeti és munkaügyi osztá­lyán. Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat gázfűtésű kazánhoz 8, vagy 4 órás FŰTŐT vesz feL Jelentkezni lehet: a sze­mélyzeti osztályon 8— 12-ig, Vöröshadsereg út 33; szám. Zenesarok a lakásban Nappali szobánk egy ré­szét rendezzük be, barátságos saroknak, ahol például egy fotelban elnyújtózva, kényel­mesen hallgathatjuk a zenét. Hogyan alakítsuk ki ezt a „zenesarkot?” Ha a kiszemelt helyre nagy­méretű bolyhos szőnyeget tel szünk, akkor már be is ren­deztük. Általában alacsony, hosszúkás asztalkát és két fo­telt tegyünk ide. Az asztalra díszvázát, cigarettakínálót he­lyezhetünk. Hagyjunk helyet a kávéscsészéknek bőven. Ha szeretjük a kényelmet, kana­pét is tegyünk ide. A lemez­játszót, magnetofont, rádiót tegyük kézközelségbe, az erre a célra épített kisasztalra. Aki ügyes, sajátkezűleg elkészít­heti: Tulajdonképpen három, lecsiszolt és lakozott ládából áll. A ládák oldalnagysága 80—40 cm. A ládákat egyen­ként négy lábra építjük. — Egyikbe a magnetofont, má­sikba a lemezjátszót, süllyeszt­ve szerelhetjük be. A harma­dikból bárszekrény készülhet. A ládák fedélmegoldása lehet egyéni. Két-két belső zsanér­ral készíthetünk fedőlapot, — vagy csúszó fedelet is. Mellet­te állólámpát helyezzünk el. A televíziókészüléket a ze­nesarokkal szembe állítjuk fel, így ha kedvünk van. ugyanarról a helyről nézhet­jük a TV-t. Falikar, asztalilámpa, álló­lámpa, előnyös a hangulatos zenesarok megvilágítására. — íme, itt a kép is, — lehet ügyeskedni! i

Next

/
Oldalképek
Tartalom