Szolnok Megyei Néplap, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-01 / 232. szám

IMS. október 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ySAlAD Szoba növények gondozása DIEFFENBACHIA Egy kissé kényes, de na­gyon szép szobanövényünk a Dieffenbachia picta. Fe­hérpettyes leveleivel érde­TARBAY EDE: cÁ hiú tűvfit Törpe ül a gesztenyefán, Vadgesztenye-törpe, feje barna, a kalapja zöld és csupa tüske. Feje fölé esernyőt tart: kopp! — kopog a zápor; lics-locs eső amint eláll, lemászik a fáról. 4 „CIPÉSZ-SZIKLA" TÖRTÉNETE g* ok száz évvel ezelőtt, egy Duna menti kis városká- ** ban, Greinben élt egy cipészmester, aki jobban érezte magát a kocsmában, mint a saját műhelyében a munka mellett. Így nem is volt csoda, hogy egyre kevesebbet keresett és egyre inkább eladósodott. Vé­gül már a kocsmáros sem adott neki hitelbe egy korty italt sem. Ez előbb nagyon felbosszantotta a cipész- mestert, majd egészen elcsüggedt, és végképp nem dolgozott. Néhány nap múlva ismét beállított a kocsmába, kifizette az összes adósságát és ismét annyi enni- innivalót kapott, amennyit akart. Volt pénze, a kocs­máros pedig nem kérdezte, honnan szerezte. Észrevették azonban, hogy a templomból valaki ellopott egy szentképet. Nagy jutalmat tűztek ki a nyomravezetőnek, aki csakhamar jelentkezett is a városka éjjeliőrének a személyében. Az öreg éjjeli­őr ugyanis észrevette, amint egyik éjszaka a cipész részegen a templom előtt hálálkodott. Elfogták, és halálra is ítélték. 4 cipész felesége azonban kegyelemért fordult a grófhoz, aki megígérte, hogy megkegyelmez a bűnösnek, ha a Duna fölött kiálló sziklafokon elkészít egy pár cipőt. Ez bizony életveszélyes feladat volt, de megegyeztek. A kitűzött napon a cipész felszerelésével, szer­számaival és mindenféle szükséges kellékeivel, fel­mászott az életveszélyes sziklára. A törvény emberei és a nép feszülten figyelték, hogyan dolgozik odafent, élet és halál között. Ilyen figyelmesen és odaadóan még soha életében nem dolgozott, mint most. Hom­lokán csakhamar a félelem hideg verejtéke gyöngyö­zött, de nem törődött vele; most az életéért dolgozott. És valóban, elkészítette a pár cipőd../ Micsoda ünneplés volt! A lent állók együtt izgul­tak vele, mikor elkezdett lefelé mászni. És amikor leért, a boldogságtól sírva, ölelte meg a feleségét és gyermekeit. És ettől kezdve megváltozott az élete. Szorgalmasan dolgozott, a kocsmát pedig elkerülte. A sziklát pedig azóta hívják „Cipész-sziklá”-nak... Vigyázat: széndioxid! Óvatosan a pincébe — Jó szolgálatot less a kotyogó — Két gyertya kell sok felhívás, figyel­meztetés ellenére is, min­den évben az új borok er­jedése, forrása idején be­következik szénsav (szén­dioxid) okozta haláleset. Miért veszélyes és mikor halálos a szénsav? Ha a levegőben 4 szá­zaléknyi széndioxid van és azt valaki belélegzi, hama­rosan erős fejfájás, majd rosszullét fogja el. A 8—14 százalékos széndioxiddal kevert levegő belélegzése már emberre-állatra egy­aránt halálos veszélyt je­lent. A széndioxid a tüdőn át kerül a szervezetbe, de a bőrön is áthatol. A túlzott szénsavgáz hatására a vér karbonjai bikarbónákká alakulnak, vagyis megbom­lik a vér normális összeté­tele. Szénsavmérgezés ese­tén a légzés és a szívverés meglassul, a vérnyomás emelkedik, az ember esz­méletét veszti, majd gör­csös állapot lép fel és be­áll a halál. A forrásban le­vő mustok vagy újborok esetén régi, de jó próba a rúdra helyezett égő gyer­tya. Ha elalszik, akkor nem szabad bemenni! A próbát mindig két gyertyával vé­gezzük. Az egyiket fejma­gasságban, a másikat térd- magasságban helyezzük el, mivel a gáz a levegőnél ne­hezebb — s a padlónál le­hajláskor belélegezhető. A mély pince veszélyesebb, mint a földszinti boros­kamra, mert a kamrában jobb a légcsere. A nagy űrtartalmú hordókra er­jesztő edényt, ú. n. kotyo- gókat tegyünk. Az erjedő léből a széndioxid a me- szesvizzel töltött részen át igyekszik kijutni, de köz­ben a meszesvíz elnyeli a gázt Időközönként cserél­jük a vizet. A gyümölcsben levő ol­dott állapotú cukrot az erjesztőélesztők alkohollá és szénsavvá alakítják. A szén­savra nincs szükség, annak el kell távoznia. Az erjesztő edényekben levő üres teret, mely a kotyogó vízzárjáig tart, a keletkező szénsav megtölti és egyben a leve­gőt is kiszorítja. Ha precí­zen és óvatosan ellenőriz­zük a gyümölcsbor er­jedését, akkor nem történ­het baj. (A. S.) kés, hatásos dísze a lakás­nak. Távoli hazájában, Brazíliában az őserdő alj­növényeként él, ezért ná­lunk sem való tűző napra, de feltétlen igényli a vi­lágos helyet, a fényt. Ez a szobanövényünk különösen érzékeny a hőmérsékletre; csak a jól, egyenletesen fűtött, 20 C fok körüli szo­bákban érzi jól magát. A változó hőmérsékletű, gyakran lehűlő, vagy hű­vös szobákban többnyire elpusztul. Az ilyen hide­gebb helyen a növény nedvdús levélzete és szára foltosodik, elrothad. — A mai modern, világos, köz­ponti fűtéses lakásokban jól bevált, de a száraz szo­balevegő miatt az alsó le­veleiből rendszerint elsár­gul, elpusztul egy-egy, — amikor a növényen új le­vél fejlődik, mert a meg­növekedett párologtatást a gyökérzet nem tudja víz­zel pótolni. Jól fűtött szobában (és nyáron, meleg időben) bő­ségesen öntözzük; ha le­het, a leveleit is permetez­zük langyos vízzel, 2—3- szor naponta. Ajánlatos le­mosni a leveleit, hetenként egyszer A téli időszakban, ha a szoba hőmérséklete csak 16—18 C fok, az ön­tözést mérsékelten végez­zük; a túlzott öntözés a növény igényénél alacso­nyabb hőmérsékleten a gyökerek és a növény pusztulását okozza. — Ä Dieffenbachia picta gyor­san fejlődő, tápanyagigé­nyes növénj’, ezért ajánla­tos majd a tavaszi idő­szakban átültetni, könnyű, tápdús földbe. Lomból szobadísz tollfosztás, disznóölés. Maid háború. Elsötétítés. Kormos üveg. Törött üveg. Ma már csak a rozsdás korongja és a petróleumtartályt fogó pántja van meg. Mégis sajnálom el­dobni. Üj fényszórót kapott veretes, domborított vörösréz­ből, pántja petrolkék, henge­res gyertyát» ölel át, alatta kovácsolt vas tányér van. Villáskapa. Negyedszázadnyi rint kibújtak a földből. Csá­szárkorona, szlvvirág, büszke liliom és bazsarózsa, tüzes pipacs, kék szarkaláb, marga­réták, évelő floxok, őszi ró­zsák. Sokáig forgattam a ke­zemben. Most a két szarvacs­kája megpödörintve két tá­nyérkában élénk színű gyer­tyákat tart, a foka alá tá­masztott kovácsolt iv alátá­masztja, érvényre juttatja a Nem valami hóbort, hanem ősi, íratlan, talán biológiai szükségből eredő törvény pa­rancsa ösztönzi a háziasszo­nyokat a tavaszi és őszi nagy­takarításra. Ilyenkor tömérdek latolgatás, ezer meg ezer hasz­nossági és érzelmi színezetű mérlegelés, érvelés eredmé­nyeként telítődnek a kukák s növekszik meg a MÉH áru­forgalma. Magam Is átélvén e folya­matokat, hadd mondjam el két régi, gyermekkori emlé­keket felidéző tárgy megmen­tését, átalakulását. __ K onyhai lámpa. Fényénél kapkodtam apám pipájából kerengő füst árnyékát a fa­lon. Jószagú vidám esték, gyermeknek misztériumok: káposztataposás, kukorica és pihenés után sem rozsdáso­dott, csak feketedett. Funk­ciójának megfelelő tökéletes forma. Nincs meg már a nyél, amit anyám fogott. Q kapált vele. Sorra a kedves virágait, amint természetük rendje sze­kapa szép, eredetiben megtar­tott formáját. Csupán felszíne kapott ízes, míves veretet. Lovász Imre szolnoki fém- diszműves készítette el mind­két tárgyat. (ma) HOR­GOLT KOSZA Anyaga: kb. 1 kg kártolt gyapjú; 3 és feles horgolótű. 20 cm zlpzár, 75 cm övszalag (2 cm széles), 1,30 m bélés (140 cm széles) és 5 fagomb szükséges még hozzá. Horgolásl minta: minden ré­szét a megfelelő hosszúságú láncszem-sorral kezdjük. 1 sor: minden 3. láncba 2 egy- ráhajtásos rövidpálcát teszünk. A sor mindig rövidpálcával végződik és 2 láncszemmel fordulunk. 2. és minden to­vábbi sor: a fordulásnál ké­szített 2 láncszem az első egy- ráhajtásos pálcának felel meg. Mellé az első rövidpálcába te­szünk még egy, egyráhajtásos és egy rövidpálcát. A továb­biakban is minden rövidpálcá­ba tesszük a 2. egyráhajtásos és az 1 rövidpálcát. A fo­gyasztásnál, ha a sor elején bizonyos számú szemet el akarunk hagyni, azokat ha­mispálcával horgoljuk be. A sor végén pedig behorgolás nélkül lehagyjuk a szemeket és megfordulunk. Kötéspróba: 21 szem=10 cm széles; 13 sor—10 cm magas. Mintánk mellbősége: 88—92 cm. Kívánatos, hogy a meg­adott kis szabásminta alapján készítsünk saját méretünkre szabásmintát, és horgolás köz­ben többször ellenőrizzük a méret helyességét. Szoknya: elejét 123 lánc­szemmel kezdjük, és egyene­sen horgolunk 8 cm-t. A to­vábbiakban a szapojításnál és a fogyasztásnál a pálcákat szemnek nevezzük. Innen mindkét sor végén 1 szemet elhagyunk, 8x4 cm-enként. Majd egyesen horgolunk, míg az egész darab 44 cm magas. Itt van a csípővonal. Innen minden 4 sorban, mindkét oldalon, 1—1 szemet elha­gyunk 2x, majd 8x minden második sorban. 84 szem ma­rad és az egész darab hossza 64 cm. Ha a szoknya még nem elég hosszú, tovább fo­gyasztunk minden második sorban 1—1 szemet, a meg­felelő hosszúságig. Az övrész 2 cm magas, me­lyet rövidpálcákkal készítünk, miután az első sorban a sze­mek számát elosztva leszűkí­tettük 76-ra. Az utolsó sor úgynevezett fogassor. Ez úgy készül, mint a rövidpálca, csak az utolsó rövidpálca-sor után nem fordulunk meg, hanem balról jobbra haladva horgol­juk meg a rövidpálcikákat, élőiről hátra Öltve a szemek­be. így a szál mindig hátul van. A szoknya hátrészét ugyanis készítjük. Az összeállítás és kidolgo­zás: a 2 részt összevarrjuk, a szoknya bal oldalán, fent 20 cm nyílást hagyunk, és ide varrjuk bele a zipzárat. A rö­vidpálcás csíkba belevarrjuk az ővszalagot és kapcsokkal zárjuk azt. Alul a szoknyát 3 sor rövidpálcával körülhorgol­juk és 1 fogassorral fejezzük be. A bélést is kiszabtuk a szabásminta szerint (a varrás­ra és a felhajtásra 1—1 cm-t hagyunk rá); összevarrjuk, felül a zipzárnál 20 cm-t, alul a bal oldalon 16 cm lépésnyí­lást hagyunk. Az összeállított bélést belecsúsztatjuk a hor­golt szoknyába és felül, az öv első horgolt sorához varrjuk. Kabát: Bal elejét 57 lánc­szemmel kezdjük. 36 cm ma­gasságig egyenesen horgolunk. A karkivágásnál 1x3, 2x2 és 5xl szemet elhagyunk. Majd ismét egyenesen horgolunk tovább, míg munkánk 51 cm magas. Itt kezdjük a nyakki­vágást: 1x9, 5x2 szemet ha­gyunk el. A vállat 20 cm kar­kivágásnál 2x7 és 2x6 szem elfogyasztásával alakítjuk ki. A jobb elejét ugyanígy hor­goljuk, 5 gomblyukkal. A gomblyukat 3 láncszemmel készítjük, a megfelelő sor 3 szeme után. Az első gomb­lyuk az eleje 2 centis magas­ságban van, a többi egymástól 12 cm távolságra. Háta: 111 szemmel kezdjük. A karkivágást mindkét olda­lon az elejével azonos magas­ságban és hasonló fogyasztás­sal alakítjuk ki. Mikor a kar- kivágás 20 cm magas, a válla- kat az elejéhez hasonlóan fo­gyasztjuk el. Ha a vállak fo­gyasztását kezdjük, a középső 21 szemet elhagyjuk a nyak­kivágásra. A következő sorok­ban mindkét oldalon 1x3 és 2x2 szemet hagyunk el. Ujjak: 48 láncszemmel kezd­jük. egyenesen horgolunk, közben minden 4 cm után. mindkét oldalon 1—1 szemet szaporítunk 12x, majd 2 cm után szintén 1—1 szemet 2x. Ha munkánk 42 cm hosszú, kezdiük az ujja felső részét: mindkét oldalon 1x3. 2x2. 10x1. 3x2 és 2x3 szemet hagyunu éL Középen 18 szem marad, éa ezzel az ujja be van fejezve. Gombok: 5 korongot horgo­lunk, 3-as tűvel. A gomb hor­golása csupa rövidpálcákból áll. 3 láncszemet összekapcso­lunk. 1. sor: a karikába 4 pál­ca, 2. sor: minden pálcára 2 pálca (12 pálca), 4. sor: min­den pálcára 1 pálca, 5. sor: az első pálcát átugorjuk. a másodikba és a harmadikba 1—1 pálcát teszünk. így me­gyünk tovább még 3x (8 pál­ca). A szálat varrótűvel az utolsó sor szemein átbujtat­juk, a szálat szorosra húzzuk, és a kész gombot a gomb­lyuknak megfelelő helyre varrjuk. összeállítás: a részeket ösz- szevarrjuk, belevarrjuk az uj- jakat, majd összefüggően kö­rülhorgoljuk a kabátot 1 rö- vidpálca-sorral és a fogassor­ral; ugyanígy horgoljuk be az ujjnyílásokat is. Az eleje szabásmintán lát­ható zseb-formában díszítést varrunk a kabát elejére. A díszítés a következőképpen készül: megfelelő hosszúságú láncszem-sort horgolunk, erre 1 rövidpálca-sort, majd erre és a kezdő láncszem-sorra 1 fogassort teszünk. A bélést a szoknya bélésé­hez hasonlóan kiszabjuk, ösz- szevarrjuk, belevarrjuk az ujjabélést; az egészet bele­csúsztatjuk a horgolt kabátba és láthatatlan öltéssel a fogas­sor alatti, rövidpáloa-sorho* varrjuk. A gomblyukakat be­vágjuk és sűrű. apró öltéssel a kabát gomblyukához hur­koljuk. Térül-fordul, tócsát keres, megy a sáros partra, megnézni, hogy elég zöld és szúrós a kalapja? De a kalap, amint hajol, toccs! a vízbe toccsan, így bosszúsan tovább sétál... Ma sem tudni, hol van!

Next

/
Oldalképek
Tartalom