Szolnok Megyei Néplap, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-07 / 237. szám
1MV oktöto» 7. SZOLNOK MEGYEI NEPLAF 3 MUNKÁSOK ARCKÉPCSARNOKA A TEGLAHORDO A téglagyári égetőkemence forró, mint a pokol katlanja, pedig már tűz sem éri. A boltozatos falak trópusi hőséget árasztanak magukból az égetett téglát kihordó munkásokra, ömlik az emberekről a veríték, s patakzik alá a mezítelen testükön. Ide nagy erő kell. Negyven fokos — olykor az öt- venet is eléri — melegben műszakonként hét-nyolc- ezerszer hajolnak le két tégláért, s rakják meg a talyigájukat, melyet ők egyszerűen csak kárénak neveznek. S amikor rajta van már három és fél mázsa tégla, megmarkolják a káré szarvát és kitolják á testüket nyúzó terhet. Ábrahám János szikár ember. Izomzata anatómiai tanulmánynak is beíllene. Amint kiér a csillékig lerámol, aztán ráül az üres ta- Ivigára és elemózsiát szed elő a kopott aktatáskájából. Tenyérnyi szalonna, puha fehérkenyér, zöldpaprika. Ez minden. — Fáradt? — Még nem nagyon. Inkább megfáradtam már ebben a munkában. Már tizedik éve hajszolom magam. — Miért? — Házat építettem, bebút toroztam. Gyerek is van. Sok pénzt emésztett fel. — Mennyit keres? — Háromezer forintnál soha kevesebbet, inkább többet. Éppen összeszámoltuk a múltkor az asszonynyal, hogy amióta itt vagyok a gyárban, Mezőtúron, csaknem fél millió forintot vittem haza. — Az nem kevés. — Hiszen ha egy summában jutott volna hozzá az ember, az igen. — Sokat dolgozott érte. — Nagyon sokat. Egy műszak alatt kihordok úgy négyszáz mázsát. Olyan a karom, mint egy dorong. Tudja mi esik nehezemre? — Ugyan mi? — Egy kosár krumplit hazavinni a piacról. Olyan könnyű, hogy észre sem veszem. Meglehet, ottfelejteném valahol. A szalonnából csak a bőre maradt meg. Csetten a bicska. Gondosan begöngyöli a maradék kenyeret a kockás kendőbe, s elteszi. Rágyújt s hosszan elnézi a cigarettáját. Mintha a parányi, izzó parázsról jutott volna eszébe, úgy szólal meg ismét. — Jövőre abbahagyom. Akkor jár le a tizedik évem. Az nálunk a választóvíz. Annál meg kell állni. Különben elkezd a szív tönkremenni. A hőség és a nehéz munka elbánik vele. — Mihez kezd majd? — Maradok a gyárban, csak könnyebb munkán. Igaz, a fizetés lemegy a felére, de első az ember. A gyereket fel kell nevelni. Igen, jövőre már mindenünk meglesz. A kevesebb pénzből is tisztességgel megélünk. — Megérte ez a tíz év? — Hát persze — mosolyog először a beszélgetésünk alatt —, mivel eredménye. látszata van. Mi kihordok addig dolgozunk bent a kemencében, míg el nem szédülünk a forróságtól. Akkor kijövünk levegőzni. Jövőre örökre kint maradok a levegőn, a hűvös levegőn, és teleszívom a tüdőmet úgy istenigazából. — A gyárban miért marad? — Nem volna tisztességes elmenni. És még valami: tíz év köt az itteni emberekhez. Nem tudnám én őket felcserélni idegenekkel. A többiek elmélyülten hallgatják Ábrahám Jánost. Cigarettáznak. Rá-rábólin- tanak arra, amit mond. Kicsit meg is hatódnak társuk szavaitól. Sosem beszélgetnek maguk között ilyesmiről. Itt munka van, ahhoz kötődnek a gondolatok. Az érzések meglapulnak bennük. Csak az asz- szonyokkal gyengédek. Éppen megérkeznek a csillével. Segítenek nekik megrakni, megtaszítani. Aztán ők is megragadják a kárét s egymás után eltűnnek a kemence ajtóban. Fábián Péter Teljesítik a hizlalást tervet A jászapáti Alkotmány Termelőszövetkezetben ebben az esztendőben kétezer hízó értékesítésére szerződtek. A közös gazdaságban esztendőről esztendőre jó eredményeket érnek el az állattenyésztésben. Az eddigiek során több mint 1600 hízót adtak már el az állatforgalmi vállalatnak. Tegnap, csütörtökön is szállítottak. Ez egyben azt is jelenti, hogy a jászapáti Alkotmány Termelőszövetkezet éves sertéshizlalási tervét november közepére teljesíti. Amit vállaltak, azt meg is tartották. Már megkötötték a szerződést, a jövő évi sertéshizlalásra is. Több hízót adnak majd le, mint az idén. Számszerint 2200-at. Folyamatosan, év elejétől kezdve szállítják majd a jószágokat az állatforgalmi vállalatnak. Az első félévben 1000 hízó átadására kerül sor. „Ellopták" a bemutató után Mint már korábban hi rül adtuk, a BMG törökszentmiklósi gyáregységében új, hazánkban eddig ismeretlen mezőgazdasági gépeket alakítottak ki, a minden-tároló családot. A gépek szőlővenyige, kuko ricaszár, valamint burgo nyaszár tarolására, szecs- kázására lesznek alkalma sak. Nemrégen a Mezőgazda sági Gépkísérleti Intéze* által a Hosszúháti Állam Gazdaságban rendezet.*, komplex szőlészeti gépesítévér”, a kukoricaszár taroló indult első útjára a Surjá- ni Állami Gazdaság 208 holdas kukoricatábláján. A ’ traktorra függesztett 1,5 méter vágoszélességű, elöl- hátul nyitott ládára hasonlító berendezés után csak földig tarolt kukoricaföld maradt. A percenkénti 840 fordulattal dolgozó kések apróra szecskázzák a szárat úgy, hogy amerre elhalad a gép, süppedő szőnyeget húz maga után. Nagy Ferenc mérnök, a gép kialakítója állandóan kint tartózkodik a kukoricaföldön, figyeli a gép működését, vezényli a próbaüzemet. — Milyen tapasztalatai vannak a gép működésétől — kérdeztük. — A vártnál jobban dolgozik és várhatóan csak kisebb módosításokra lesz szükség, hogy végleges formában elkészülhessen a nullszéria. — Egyszerre két sor kukoricaszárat vág, nem lehet szélesebb sávban tarolni? — Ez a gép valóban két sort visz, de három méter vágószélességgel akarjuk gyártani, akkor duplájára nő a teljesítménye. — Óránként hány holdról tünteti majd el a szárat? — Három holdról. — Milyen céllal készítették a minden-tároló családot? — A mezőgazdáságban nagyon munkaigényes műveletek munkaráfordítását kívánjuk csökkenteni velük. Azontúl, hogy a különböző szárakat eltünteti, szecskázza. még jelentős zöldtrágyát is juttat 3 izántóföldbe. — bognár Állandó balatoni képtár A keszthelyi Balatoni Múzeumban régi tervet valósítottak meg az állandó balatoni képtár létrehozáséval. Az elmúlt években három termet rendeztek be a balatoni képzőművészet bemutatására. Ezt az anyagot a Nemzeti Galéria támogatásával kiegészítették, s így most a Keszthelyi Múzeum összes földszinti helyiségében mintegy 100 alkotás reprezentálja a balatoni tárgyú képzőművészetet. A tárlaton — amely a balatoni téma kapcsán egyben bemutatja a XIX— XX. századi magyar képzőművészet fejlődését —. jelentős helyet kap a magyar tenger klasszikus festője Mészöly Géza, és Csók István számos alkotása is látható. si bemutatón mutatkozott be a törökszentmiklósiak első gépe. A szőlővenyige taroló olyan fergeteges sikert aratott, hogy másnap reggelre csak hült helyét találták. Később kiderült, az egyik állami gazdaságnak annyira megtetszett, hogy éjszaka „megszöktették” mondván: — nem tudják kivárni, míg sorozatban készül. Ügy gondoljuk, ennél jobb minőségi bizonyítványt egy gép sem kíván magának. Kedden viszont a „testVl Megbízhatóan működik az új gép Elárvult egy fazekaskorong Megszoktam, ha a mezőtúri fazekas népművészeti htsz-ben járok, hogy belátogatok abba a műhelybe, ahol az utolsó korongon Borsos Géza a népművészet mestere dolgozik. — Ilyenkor néhány percig mindig elbeszélgetünk a mesterrel; hogy érzi magát, min dolgozik. Most legutóbb is a műhely sarka felé vettem az utamat, de Borsos Géza bácsi helyét üresen találtam. Először azt httem, hogy későn jöttem, már hazament. De sajnos nem ez történt, örökre megvált a korongtól, mindazoktól, akiket szeretett és amit szeretett. — Szeptember 29-én temettük el az öreget. Mindnyájunkat váratlanul ért a halála, még most sem egészen tudjuk megszokni, hogy nincs közöttünk — szólalt meg mellettem a fiatal művezető, Csipes Sándor. Különösen és nyomasztóan nehezedett rám a hír. Hisz nemrég még itt beszélgettem vele és ta- •valy, amikor megkapta a népművészet mestere kitüntetést, még terveiről beszélt, arról, hogy mi mindent akar még csinálni. — Szinte nem tudok én sem olyan helyre nézni a műhelyekben, ahol ne fedezném fel az öreg keze- nyomát. Egy művészünkkel kevesebb lett. Ö igazán olyan mester volt, aki mindenhez értett. — Most ki dolgozik a korongján? — Az egyik volt tanítványa. De hisz egy kicsit mindnyájan a tanítványai voltunk. A műhelyekben egyre több fiatal dolgozik. Az öregek lassan elmennek — ez a természet rendje. Mégis Borsos Géza bácsi még nagyon sokáig alkothatott volna, hiszen annyi tennivalója lett volna még. A műhelyekben, ahogy körülnézek a polcokon szinte mindenütt felfedezem formáló kezeinek nyomait. R. G. Egyedül jár, ugyan ki lehet? Ketten a szúrós szemű és a kicsi — már nem fiatal munkások — ülnek a lépcsőház legalsó küszöbén és beszélgetnek. — Unom a szalonnát, de ne itt valami ismerős, az már csak azért is jó lenne, mert legalább megnézhetném, milyenek a szobák bepakolva... — Nem vagyok én arra kíváncsi AZ ÚJ BÉRHÁZ mit zabáljon az ember — mondja a szúrós szemű. — Szőlőt. A szúrós szemű nem felel. Később belekezd egy egészen más témába. — Mit gondol, sokáig tart még ez a jó idő? Amaz vállat von. — Nekem a kilenc is páros. — Kérdezd meg attól a kajla fülűtől, úgy lépked ki-be, mint aki mindent tud. — Azt a sörétes fejűt mondja, ugyan miféle lehet? — Nem ismerem. Halen— Mire vagy te kíváncsi? * — A forintra. Gondolkodnak. A szúrós szemű körülnéz, mintha indulni akarna, végül marad. — Én nem laknék ezekben a lyukakban, ilyen helyen nem lehet jószágot tartani. Az öreg megvetően legyint. — Nincs ezeknek se kutyájuk, se macskájuk, de kiöltözni, azt igen, azt értik. Még beszélni sem tudnak. A szúrós szemű meglepődik. — Beszélni? — Ügy ahogy mondom. Egyik fiam éppen ilyen házban lakik Székesfehérváron. Azelőtt Keszthelyen dolgozott. Nem mondom hébe-hóba hazanéz, de olyan akár a kuka. Nem szól hozzám semmit, megeszi a főtt ételt és hallgat. Hívtam: gyere fiam, nézd meg a hízónak valót. Azt mondja, mit nézzek rajt. Hát akkor ne nézd. — Elurasodott. — Lehet, de attól még beszélhetne. Régebben az anyjától meg szokta kérdezni: ki halt meg, ki nősült, kivel mi van? Már ezeket se kérdi. — Szép. Ö ilyen, egyik ilyen, a másik olyan. — Gverünk ám hallod — néz körül az öreg. — Mehetünk is, maradhatunk is — mondja a szúrós szemű, de azért felguggol és elindul az öreg után. A építők ismerték a bérházat, de amióta beköltöztek a lakók, a bérház hűtlen lett hozzájuk: nem engedi, hogy belelássanak. Hűvös lett, megjátssza az előkelőt, mintha felvágna. Magamban a felfújt képű asszonyhoz hasonlítom: — valamikor talán ő is más volt, aztán megváltozott, akár ez a bérház, A házfelügyelő papucsban jár, a felvonulási épületeket lebontották, a környéket parkosítják, s a munkások még tesznek vesznek. Inkább mímelik a munkát. Szeretném megköszönni nekik, hogy kislányom nagyokat nevet az ülőkádban. Pici áz a kád, mégis jó, akinek ilyen még soha nem volt, annak nagyon is jó. A csapból víz folyik, az ajtók szépek, fehérek, s azt a szúrós szeműt szeretném behívni: jöjjön; nézzen körül. Persze, ha hívnám meglepődne, talán olyannak nézne, akinek egy kerékkel több van, vagy kevesebb. Pedig mi rokonok vagyunk. Amikor a fa alatt beszélgetnek, jó lenne melléjük telepedni, cigarettára gyújtani, s velük fújni a füstöt Hamarosan úgy is tovább mennek Várja őket egy másik építkezés. Érzelgősség? Csoda tudja micsoda. Sokszor nem értelíi. miért szomorú az ember akkor i#, amikor inkább örülnie kellene? Szekulity Pétes ► | Nagy ez a bérház, túlsá- [ gosan is modern: színes, í téglalap alakú épület, sok | üveggel, erkélyekkel és t függönyökkel. Nemrég már [ kész volt, de még halott t volt Ügy elevenedett meg, f hogy az erkélyekre kirak- [ tak néhány cserép muskát- í lit, az ablakokra függö- | nyöket akasztottak, a lapos t tetőre antennákat szerel- í tek, s ezzel mintha életet 1 leheltek volna bele. A ko- ; csíkról lepakolták a szek- [ Tényeket, tegnap a pincék- | be szenet hordtak, s vasár► nap honnét, honnét sem, [ néhány maszek gépkocsi ► sorakozott a lépcsőház elé. ► Az egyikből egér képű [ gyerekek szálltak ki, egy [ kövér asszony és egy nyisz- [ lett férfi. Az asszony fel► fújt képpel ment fel a {lépcsőn, nevetni kellett raj► ta. A férfi mindenféle pak- | kot vett elő. ► A kocsi odaillett a bér- [ ház elé, a felfújt képű asz► szony nem. Hétköznapokon | a bérház tövében még ► munkások dolgoznak, tesz- [ nek-vesznek, de leginkább ► beszélgetnek, ök építették [ ezt a szép, modern bérpa► lotát, s most hogy már [ kész, csodálkoznak rajta. [ Talán kíváncsiak is, vajon I kik fürödnek a fürdőszo- » bákban, s az a fehér bőrű t asszony ugyan ki lehet? — Az őszi könyvhetek i előtt (Tudósítónktól) 3 A SZÖVOSZ rendezésé- 3 ;n kilenc megye fmsz-i 3 akvezetőinek részvételé- 3 ;1 Szolnokon október 5-én 3 falusi könyvterjesztési 3 unka eddigi eredményeit, J jövő feladatait beszélték 3 eg. 3 Dr. Simó László, a 3 ZÖVOSZ szövetkezetpoli- > kai osztályvezetője a vita- < dító beszámolójában az < nsz-ek feladatával foglal- 3 )zott. Megemlítette, hogy 3 falusi könyvterjesztést 3 sősorban a legszélesebb 3 megbázissal bíró fmsz-i 3 ervezeteknek kell megöl- j miok. 3 A vitában résztvevők be- ; üt szervezési és munka- < ódszerekről beszéltek, tgv j : értekezlet egyben hasz- j ss tapasztalatcsere is volt. <
