Szolnok Megyei Néplap, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-04 / 234. szám

II október 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Földben a kenyérgabona agyharmada A Szolnok megyei tanács mezőgazdasági osztályának jelentése alapján Kenyérgabona Járás, város neve vetésterve kh tény kh »/. Jászberényi j 30 350 8259 27.0 Kunszentmártoni járás 18 300 3164 17.3 Szolnoki j. 36 950 12 924 35.0 Tiszafüredi j. 20 roo 4372 21.9 Törökszentmiklósi 1 23 900 5570 23.3 Jászberény 4900 1510 30.8 Karcag 11 700 5310 45.4 Kisújszállás 6400 1594 24.9 Mezőtúr 8800 . 2415 27.4 Törökszentmiklós 8200 2400 29.3 Túrkeve 6700 1826 27.2 Szolnok megye termelőszövetkezetei 176 200 49 344 28.0 Minthogy a jelentés az október 1-i állapotot jelzi, s miután nagyon sok gaz­daságban a vasárnapi jó­időt is kihasználták, azt le­het mondani, földben a ke­nyérgabona egyharmada, az őszi árpa vetése pedig be­fejeződőben. A tervezett 60 ezer holdból 56 ezer hol­dat vetettek már el a me­gye _ közös gazdaságaiban. Említésre méltó, hogy a szolnoki járás termelőszö­vetkezetei 116 százalékra teljesítették a tervüket. Az őszi vetések alá 154 ezer holdat szántottak fel a Szolnok megyei termelő- szövetkezetek a 248 ezer holdból. Ezzel a munkával a karcagi és a szolnoki já­rás termelőszövetkezetei haladnak a legjobban. A tavasziak alá pedig a kun­szentmártoni járásban szán­Meccs a tetőn ! Tegnap egy izgatott női hang keresett bennünket telefonon. Gazdája a fel­háborodástól elfúló han­gon ecsetelte azokat az állapotokat, amelyeket az arra járó a Vosztok úti óvoda környékén láthat. A házfalak lerugdosását már megunt gyerekek újabban az orvosi rendelő tetejét szemelték ki ma­guknak. Naphosszat itt rúgják a labdát, ablakban könyöklő papáik és ma­máik legnagyobb gyönyö­rűségére. Az itt rendelő orvos a szívhangokkal együtt hallhatja a labdát rúgó lábak dübörgését, nem beszélve az ordítás­ról, amely nemcsak a be­tegeknek okoz szenvedést, hanem az éjszakai mű­szakban dolgozó embe­reknek és a későn kelő nyugdíjasoknak is. Olyan sok intézkedés született már a Vosztok úttal kapcsolatban! Erre nem tudnánk orvoslást találni? Az orvosi ren­delő közelében lakók kö­zül egy-egy jóakaratú ember bizonyára ismeri ezeket a gyerekeket és szüleiket. Mert a zaj is fáj, ha az ember nyu­godtságra vágyik. De az a cinizmus, ahogyan ezek a szülők gyermekük „já­tékát” nézik, még jobban. Olvaaóankét, a klubssobában Néhány évvel ezelőtt a Szolnoki Állami Gazdaság munkásszállásait nem sok dicséret érte. Azóta azon­ban lényegesen megválto­zott a helyzet. Tiszta, ren­dezett szobák fogadják es­ténként a munkából haza­térő dolgozókat. A női munkásszálláson egy klub­szobát is berendeztek, ahol esténként szórakoznak a lányok, asszonyok. A gazdaság több mint 700 kötetes könyvtárral rendelkezik, s itt szoktak olvasgatni, beszélgetni, te­levíziót nézni a fiatalok. Újságok, folyóiratok, olva­sóankétok és élménybeszá­molók teszik változato­sabbá az őszi estéket. tottak fel arányosan a leg­többet. Talajelőkészítéssel a Jászberény városi és a szolnoki járás termelőszö­vetkezetei igyekeznek leg­inkább. A megyében továbbra sem dolgoznak kellő szám­mal kétműszakban a szán­tógépek. A termelőszövet­kezetek másfélezer szántó­traktorának a fele sem tel­jesít kétműszakot. Mező­túron, Túrkevén, a tisza­füredi járásban és Török- szentmiklóson dolgozik a legtöbb gép éjszaka is. Is- tállótrágyázási tervét Tö- rökszentmiklós és Kisúj­szállás teljesítette, közel járnak hozzá a karcagi ter­melőszövetkezetek. A rizsaratás szépen halad. A tízezer holdnyi közös vetésű rizsből majd hétezer holdat arattak le. Karcagon ahol a legtöbb rizst ter­mesztik a megyében, 63 százaléknál járnak e mun­ka teljesítésével. A bur- gonyaszedés a jászberényi járásban jelent volument. E járás termelőszövetkeze­tei a megyei átlag fölött — az előbbi 74, a jászberé­nyieké 81 százalék —■ jár­nak. Megkezdődött a közös kukorica törése, s egyötödét végezték idáig el e fontos őszi betakarítási teendőnek. Túrkevén, Mezőtúron, Tö- rökszentmiklóson előzték meg a megye más közös gazdaságait. Napraforgót a szolnoki és a jászberényi járásban termesztenek a legtöbbet. Mindkét helyen jobban haladnak a megyei átlagnál. Silókukorica betakarítási tervét már túlteljesítette a megye. A tiszafüredi járás 145 százaléknál tart. A Szolnok megyei termelőszö­vetkezetek 240 ezer köbmé­ter silót készítettek már idáig, ám ez csupán felét jelenti tervüknek. Nem lesz Szolnok megyei versenyző az orszá­gos esztergályos versenyen Az esztergályos verseny országos elődöntőjét októ­ber 2-án, vasárnap Buda­pesten egy Váci úti taninté­zetben rendezték. A me­gyénk színeit képviselő Ta­kács József, a GANZ Villa­mossági Művek szolnoki Hegesztett Gépszerkezetek Gyárának fiatal esztergá­lyosa a magasszintű ver­seny 48 résztvevője közül a 18. helyet szerezte meg. Helyezése— mivel az or- országos döntőn tizenketten vesznek majd részt — nem volt elegendő a továbbju­táshoz, de így is szép ered­ménynek számít. CUKOR ÉS KEN VÉR Kelemen Pali bácsi a cukorgyári diffúziós állo­más tapasztalt vezetője, már gyerekkorában, 1927- ben is itt dolgozott, ö sze­rényen csak előmunkásnak nevezi magát. Nyugodtan mondhatom, ismerősök va­gyunk, s mint eddig min­den alkalommal kampány idején, úgy most is be­szélgetni kezdtünk. — Mi újság? — kérdez­tem. Most kimondottan jó! megyünk, már régen nem volt ilyen biztos az üzem — Az ritka dolog, hogy elégedett. — El ne kopogjam, nincs ok az izgulásra. — Az idénymunkások be­váltak? — Dolgosabbak, mint a tavalyiak. Fiatalok, har­mincon inneniek. Értenek a szóból. Nézem a fiúkat, könnye­dén nyitják ki a hetvenöt hektós edényeket, mossák ki belőlük vízágyúval a cukrot kiadó szeletet, majd eresztik a tartályba a fris­sen vágott „főznivalót”. Az­tán lezárják, s most már jut idő egy fél cigaretta elszívására is. Megpillantom Jakab László műszakvezetőt, int, hogy ő is észrevett, jön mindjárt. Addig Pali bá­csival váltunk néhány szót. — Jó napot — üdvözöl, s köszöntőm én is. — Pali bácsi dicsekedett, milyen jól megy minden. — Tényleg így van. Na­ponta kétszázötven—két­százhatvan vagon répát dolgozunk fel, s abból har­Áz első 50 vagon kukorica A Mezőfalvi Állami Gaz­daság hibridüzemében au­gusztus 26-tól tart a hibrid- kukorica feldolgozása, szá­rítása, morzsolása, osztá­lyozása. Most a Német De­mokratikus Köztársaság ré­szére 769 holdon termesz­tett fehér Siloma kukoricát dolgozzák fel, amiből 25—30 mázsa csöves kukoricát szednek holdanként. Az első ötven vagon sze­mes kukorica már magtár­ban van. A hibridüzemet bővítik. Az idén a tavalyi­nál 100 vagonnal több, ősz- szesen 650 vagon kukoricát dolgoznak fel A képen: A csíraké­pességet szűrőpapírba cso­magolva vizsgálják. Szokatlan díszőrség Moszkvában szokatlan díszőrséget láthattak a Le­nin mauzóleumnál a Vörös tér látogatói. Lenin egyko­ri személyi őrségének hét életben levő tagja 42 év utón Moszkvában adott ta­lálkozót egymásnak. A hét veterán a Szovjetunió leg­különbözőbb részeiből jött el, és a Kreml díszőrségé­nek fiatal tagjaival együtt feszes vigyázban állt dísz­őrséget a mauzóleum bejá­ratánál. NÍVJECV — KÉPJECV Optikai trükkel moderni­zálta egy amerikai cég a név jegyipart. Az. általa ké­szített kártyákon, ha azo­kat a fénnyel szembe tart­ják — mint valami vízjel­zés — előtűnik a név tu­lajdonosának arcképe. Az újító cég azzal érvel, hogy az emberek arcme­móriája általában jobb, vi­szont nem mindig tudják egy-egy név viselőjét azo­nosítani. Üzleti szerveknél végzett közvéleménykuta­tás terén ezért tíz névjegy közti) kilencet rövidesen ki. selejteztek, mert nem tud­tak visszaemlékezni rá, hogy voltaképpen ki is hagyhatta ott. Ahol sok az üzletfél, az új névjegy segítség lehet a tárgyaló partner utólagos azonosításában is. minchárom vagon cukor kerül a raktárba. — Nézze milyen furcsa kép — mutattam a föld­szinten dohogó ötven esz­tendős gőzgépekre. — Ezek kivénhedt másinák, de itt fent már az új bepárló rendszer, műszervezérlés­sel. — Legfeljebb két évük van, s viszik nyugdíjba a kisöregeket — mondja. Elhívták. Ha már itt va­gyok a bepárolóállomáson, csak megkérdezem, elége­dettek-e vele. Cs. Tóth László a műszerfalon a lé sűrűségét ellenőrizte ép­pen. — Még nagyon szokatlan az automatákkal dolgoz­ni. Azelőtt belátta az em­ber az egész állomást, a lészintet. Most a műszer a szemünk. A cukoroldalon (Páli bá­csi dolgozik a répaoldalon) Marton Balázs a főnök. Díjbirkozó termete is való­sággal eltörpül a hatalmas kavarótartályok mellett. — Szépen megy a gyár. Néhány napja ugyan visz- sza kellett olvasztani a cuk­rot, mert nem volt szép a színe. Valahol nem tartot­ták be a gyártási fegyel­met. Most már nincs sem­mi baj. Balázs Béla, az egyik munkás elmagyarázta, hogy ide már kristályosítottan érkezik a cukor, de még melaszosan. ök leeresztik a szitára, onnan a centrifu­gák veszik át a már majd­nem cukrot Elmentem oda is, ahol már cukor a cukor, ahol már kristályos testet ölt százak és százak mun­kája A gúla alakú tartályok­ból fehérköpenyes asszo­nyok eresztik a langyos cukrot a csillékbe. Felka­paszkodnak mellé, s néha egy kis maroknyit a földre dobnak. — Ugyan miért? — szó­lítottam meg az egyiket. — Szemetes egy kicsit —* feleli Csőke Mária. Valahol a kavaróbán kerülhetett közé — toldja meg Búkor József né. Tele lett az egyik csille. Két asszony nekiveselkedik, hét és fél mázsa cukor fér bele, s tolja a mérlegre, onnan be a raktárba. Olyan „utolsó pár előre fusst’’ játszanak izzadó homlok­kal, megfeszült inakkal. Nehéz munka, asszonynak nem való, ők mégis ragasz­kodnak hozzá, s örülnek, hogy nem csinálták még meg a vontatópályát, noha lassan tíz esztendeje ígérik, örülnek, mert akkor csak egy munkás kellene ide, most meg nyolcán veszik ebből a kenyeret. Fábián Péter Simon Carmiggelt: Családi idill Az unokám és az édesanyám néhány napig vendégségben vol­tak nálunk s együtt aludtak a vendégszobában. De ma reggel végeszakadt a boldogságnak. A kicsiért eljöttek a gyermekkocsi­val és az édesanyámat gyalog kí­sértem ki az autóbusz állomás­hoz. — Valami nagyon furcsát ál­modtam — kezdte el az anyám. — Úgy! — Igen, de pontosan tudom, miből származik az egész. Haj­nalban felriadtam, s persze azon­nal a kicsike után néztem. Öb édes gyönyörűségem, aranyosan játszott, mialatt lábacskáit fel­dobta a levegőbe. Lerugdosoit magáról mindent, a kis pehely­paplant, a takarót. És mezítelen lábacskái jéghidegek voltak Kezemmel megmelengéttem a kis lábakat, betakartam és visszabúj­tam az ágyba, rögtön elaludtam és álmodtam... — Róla? — No igen, tulajdonképpen ró­la azt álmodtam, szólok a felesé­gednek, hogy a kicsike hálóinge túl rövid, mire feleséged azt felelte; — Dehogyis! — olyan ingerül­ten, mintha valami ostobaságot mondtam volna. Gondoltam ma­gamban, ezzel itt nem jutsz semmire, elmentem hát Elsiehez, a lányodhoz és azt mondtam: — A kislányra hosszabb hálóingei kell adnod, mert reggelre jéghi­deg lábacskával ébred. És mit gondolsz, mit felelt erre? — Fogalmam sincs. — Hát kérlek azt felelte: — Törődj a magad dolgaival. Mit szólsz ehhez a szemtelenséghez? — De hiszen ezt valójában nem is mondta... — Már hogyne mondta volna! — Hisz csak álmodtad az egé­szet. — Egyre megy — állapította meg az anyám. — Erre azt mond­tam: — Hát ez már aztán minden­nek a teteje, én csak a gyerek javát akarom. De ő, Elsie rám- förmedt: — Ne ártsd magad min­dig a mások dolgába. Jobb sze­retném, ha szednéd a sátorfádat — no igen csak így — a sátor­fádat. Hát erről mi a vélemé­nyed? Ezt kellett megérnem, hogy ilyeneket vágjanak a sze­membe!? Megértőén bólogattam. — Kérlek — mondta még — menj csak nyugodtan, nekem ugyan nem fogsz hiányozni! Ezt a komiszságot! Egészen felindultan lépdelt mel­lettem. — És aztán? — érdeklődtem. — Aztán felmentem a szobám­ba, összecsomagoltam és feltet­tem magamban, hogy soha töb­bé át nem lépem a küszöbötöket. Felőlem ugyan mindnyájatokat elvihet az ördög, kivéve az én dárga kincsemet, a kicsikét. Vet­tem a kabátomat, kifelé mentem, s akkor ott ültél te... — Ültem? — Igen egy tolókocsiban — mondta könnyedén... — De hát miért tolókocsiban? — Nem tudom, de így volt, va­lami bajod történt. Ha most utá­na gondolok, ez nagyon bolond dolognak tűnik, de hát álmában nem akad fenn az ember az ilyesmin. Aztán az autóbusz- megállóhoz mentem és te velem jöttél a tolókocsin, magad haj­tottad a kezeddel. — Praktikus megoldás való­ban. — Igen, nagyon ügyes szerke­zet volt és én arra gondoltam, hogy most gyorsan elmondom neked az álmot a rövid ingecs- kével, különben a feleséged me­séli el. vagy a lányod, s aztán majd nem tudom, hányadán va­gyok, mert ők mindent elferdíte­nek. Elhallgatott. Éppen megérkeztünk a meg­állóhoz és az autóbusz már fel is tűnt. — És mit mondtam én, ami­kor elmesélted? — Már mit is mondtál volna? — válaszolta megvetően. — Va­lamit morogtál az orrod alatt, valami olyasmit, hogy ezek az asszonyok egyebet sem tudnak, mint civakodni. Megértettelek, nem akartál felettünk pálcát tör­ni. De különben is mire mennék én a te válaszoddal! Az autóbusz megállt és az anyám felszállt, Mielőtt a kocsi elindult, még kikiáltott az abla­kon: — A hálóing túl rövid. Mondd meg nekik! Intettem és elindultam haza­felé, nem tolókocsin, hanem a saját lábamon. Útközben elhatá­roztam, hogy majd szóba hozom az ingecskét. Fordította: Szenes Erzsi Carmiggelt neves holland író Látszólag könnyedén odavetett történeteiből meleg bensőség árad; emberszeretet, s valami száraz humor, mely mindig de­rűt kelt. Több elbeszéléskötete je­lent meg, németül és franciául is

Next

/
Oldalképek
Tartalom