Szolnok Megyei Néplap, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-01 / 232. szám
1M0. október 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 t p Őszi határjárás Kungyalun (Tudósítónktól) Szorgos munkától pezsgő élet fogadja a kungyalui Zöld Mező Termelőszövetkezetbe látogatót. Igazi munkacsúcs van ilyenkor. A tagság apraján-nagyján kívül szép számú alkalmi besegitőt is látunk a krumpliszedésnél. Bodócs István elnök és Borsos Sándor párttitkár társaságában járjuk a termelőszövetkezet háromezer holdas határát. Október 20-ra végetér a vetés Igen jó ütemben halad az őszi betakarítás és a jö* vő évi kenyérgabona föld- betétele náluk. A tagság keze alatt ég a munka, jókedvvel dolgoznak. Ennek is eredménye, hogy kukoricából, amelynek törésével október 20-ig végeznek, holdanként 30 mázsás májusi morzsolt termést várnak. A cukorrépa holdanként 240—260 mázsa termést ígér, tehát többet a tavalyinál. A burgonyaszedés már befejezéséhez közeledik. A lengyel epó- f kából az idén is meg lesz a 140 mázsa körüli átlag. Sokan dolgoznak a kertészetben. Bőven van még itt munka, mert leszedésre vár 30 vagonnyi paprika. A kertészet is jobban fizet, mint egy éve. Negyven-ötvenezer forint között lesz a holdankénti bruttó bevétel. A termelőszövetkezet 16 holdas szőlőjében pedig holdanként 13 máNagy termést takarítanak be burgonyából a kungya- iuiak. Találtak fél kilós nagyságú krumplit is a táblán Elet az alumínium méhkasban Épül-szépül a karcagi kórház. Az őszi napfényben fémesen csillognak az alumínium függönyfalak, melyek úgy fogják össze az építményt, mintha valami ékszerdoboz ötvös készítette pántjai lennének. Kívülről úgy tűnik, mintha csak piszmognának már a kórházon. Itt-ott látni munkásokat jövögetni-me- negetni. Mozgásuk arra vall, hogy útjuk nem lehet túlságosan fontos. Ezért meglepő az épület belsejének látványa. Valósággal méhkasba toppan be az ember. Kőművesek hemzsegnek az állványokon. Vakolnak. A műkőrakók csempéznek, villanyszerelők húzgálják be a színes vezetékeket-•• Megszólítjuk az egyik munkást, Józsa Istvánt, a kőművesek brigádvezetőjét. — Hány ember van a brigádban? — Húsz. Különféle, in- nen-onnan összeverődött, de a munkában összetartó. Nem lehet széthúzni, lustálkodni. Volt nálunk már olyan is, aki huszonöt éve kőműves, aztán mégse bírta a tempót. Visszaadtuk az építésvezetőnek, csináljon vele, amit akar, mert nálunk nem felel meg. Alacsony, vékony ember a brigádvezető. Csak a keze nagy, bütykös, kérges, malterrágta. Keménykezű s ahogy mondta, ő a munkában nem ismer demokráciát. Legalábbis szava csak annak lehet, aki a dologban is beszédes. Azt gondolja, úgy a helyes, hogy a demokrácia nagy rendet jelent. — Mit szólnak ehhez a kemény fegyelemhez a többiek? — Kérdje meg őket — s azzal indul, vezet bennünket — Ez itt Kovács Imre — mutatott fel az álláson szorgoskodó kőművesre. — Három hónapja került hozzánk. — Bevált-e a számítása a brigádban? — kérdeztük a fiatal munkást. — Jó társaság ez. Olyan családias. Meg aztán tudja, hogy van. Mindenki a piacról él. Ezt mi egyformán értjük. — A rendes ember igyekszik jól dolgozni — teszi hozzá a magáét a társa, Faludi István. — Na hiszen, tavasszal maguktól sem vettek át jónéhány munkát, legalábbis ezt mondta az építésvezető. < — Igazat szólt — bólintott rá Józsa István — de azok már nincsenek közöttünk, arról tettünk. Bár megjegyzem, akkoriban küszködtünk eleget, a falazás után szokatlan volt a vakolás. Mi viszont küszködtünk, akartunk. Aki ezt sem vállalta, nem csoda, hogy nem kellett a brigádnak. Itt tartott, amikor megérkeztek a segédmunkások egy újabb láda malterral. Fiatal asszonyka adogatta fel a kőműves ládájába. — Császár Jánosné — nyújtotta a kezét. Kolostyák Margit is segédmunkás. Ö pendítette meg, hogy versenyben van a brigád. — Megpróbáljuk elérni a szocialista címet. Most először iratkoztunk fel. A könyvem szerint, amit vállaltunk, azt tartjuk eddig — mondta Józsa István. Elbúcsúztunk. Az udvarról nézve ismét úgy tűnt, mintha csupán tes- sék-lássék mennének a dolgok. Az alumínium méhkasban ellenben — szigorú rend, szorgos munka uralkodik. Fábián Péter zsával szüretelnek többet a megyei átlagnál. Seprényi József főagronó- mus szerint a jó termés- eredmények egyik magyarázata, hogy évente a szántóterület egyharmadát trágyázzák. Növekszik a saját géppark, amely lehetővé teszi a munkák időben való elvégzését. Ma már tizennyolc erőgép és számos gép segíti a tagság munkáját. A jól szervezett őszi betakarítás lehetővé teszi, hogy a búzát október 20-ig elvessék. Első a közös, de gazdag a háztáji is Az idén is meglesz egy főre a huszonkétezer forint a közösből. Ennél még több is a háztájiból. Szinte verseny van abban, ki tud többet adni a háztájiból. A vezetőség egyöntetű véleménye, hogy a fejlett háztáji gazdálkodás nem megy a közös munka rovására. Sőt, az a megállapítás, hogy a közös munkában is azok az élenjárók, akik odahaza is szorgalmasak. Szaporodnak az úi csa »di h*ZOK A tagság jövedelmének jelei jól láthatók elsősorban a nagyarányú lakásépítésben. A nyolcszáz lakosú településen az utóbbi három évben harminchárom új ház épült. A motorkerékpárok száma meghaladja az ötvenet, öt termelőszövetkezeti tagnak már autója van. Megbecsülik az öregeket Dr. Barna Domokos főkönyvelő tájékoztatása szerint ebben az övben, ötven. mázsa búzát osztottak ki a nyugdíjasok között. Tizenegy öreg százötven forintos nyugdíjkiegészítésben részesült. A látottak, tapasztaltak mondatják ki: a termelő- szövetkezet irodájának falát díszítő oklevelek nem érdemtelenül jutottak ide. Marton Tibor „... lakosainknak nagy enervatió jóval A fiatal Arany János kerestetik § Jubileumok tömkelegé % A tanárok vállalkozása // Ispánkai József szobrász a napokban járt Kisújszálláson, hogy megnézze, milyen környezetbe kerül Arany Jánost ábrázoló szobra, melyet a jubileumi eseménysorozat idején, jövőre állítanak fel a gimnázium előtt. A művész egyetértett a helybeliek kívánságával, miszerint a szokványostól eltérő alkotást szeretnének. Nem a nagybaj uszú, az életet már megjárt Arany szobrát akarják felállítani, hanem a fiatal, a nagy tettekre készülő ifjú költőnek állítani emléket. Arany János 18 éves korában élt Kisújszálláson, azt az időszakot örökítse a szobor — vallják a helybeliek. Igenúm, de milyen volt Arany János tizennyolc évesen? Ezt egyikük sem tudja, ezért most múzeumokban, különböző kiadványokban keresik a költő ifjúkori képmását. Az előkészületeket megkezdték Jövőre különben a jubileumok tömkelegét ünnepük Kisújszálláson. Akkor lesz a város újratele- pülésének 250., a gimnázium alapításának szintén 250., Arany János születésének 150., halálának 85., Nagy Imre itteni születésű költő születésének 150., az itt diákoskodó Móricz Zsig- mond halálának 25., valamint az ellenforradalom utáni első nagy politikai rendezvény, a Nagykun Napok megtartásának tizedik évfordulója. Az ünnepségsorozatot előkészítő operatív bizottság már korábban megalakult, albizottságai már munkához is láttak. A különböző termelési jellegű előadások, szakmai rendezvények mellett figyelemreméltó elgondolásaik vannak a kisújszállásiaknak. Többek között Móricz napokat szeretnének rendezni, melyeken a megye középiskolásai kulturális szemléje bonyolódna le. Ez az eseménysorozat a szolnoki Verseghy napokat helyettesítené. Szerződés a múzeummal A jubileumra kiadják a város történetét is. Helybeli történelemtanárok vállalkoztak megírására. Segítségükre sietett a kisújszállási tanárságát főiskolai katedrával felváltó dr. Kiss Géza is. Ö már megírta az első fejezetet 1800-ig. O írja a város történetét a felszabadulástól napjainkig is. A közbeni időszak eseményeit — tehát 1800— 1944-ig — Zsoldos István, Szabó Lajos, Kiss Kálmán, Ágotái Lászlóné örökíti meg. Művük kiadására a múzeummal kötöttek szerződést. A régi események írott emlékei! «;n való tallózás bizonyára kedves élményt jelent majd a város lakóinak. Változatos eseményekben ugyanis igen gazdag Kisújszállás múltja. Ha jóval a Na »* kunságban A sok régi emlék-: közül ott van például a mirhói gátépítés. „Sok ideig utazni nem lehetett, hanem hajóval, szinte négy morf óidig”, — írták akkoriban a kis- úji határról áradás idején. A kisújszállásiak így érveltek a gátépítés érdekében: „...mivel Szalók és Taskony között lévő, Mirhó nevezetű fokon, minden esztendőben árvíz idején kiönteni szokott a Tisza vize, nemcsak a szomszédságunkban lévő helységek földjeit posványo- sítja el, hanem a mi földeinknek nagyobb részét már annyira elfoglalta, s haszontalanná tette, hogy sem ekével, sem kaszával nem élhetjük, de ami nagyobb, barmainkkal sem járhatjuk, melyre való nézve, másoktól kéntelenítettünk barmainknak pusztát árendálni, lakosainknak nagy enervatiójával.’’ Szó, ami szó, régebben keményebb kézzel intézték a város vezetőit bírálók ügyeit. Máté János preceptor például „Eő tiszteletes prédikátorát, az Eklésiának elöljáróit és az egész eklésiának minden tagjait... becstelen nyelvével mocskolni, bolondnak, tudatlannak mondani... bátorkodott, sőt még attával is, minémű káromkodás még ostoba emberekben is meg szokott büntettetni... káromló száját tartani nem iszonyodott, azonban rektorának tyúkjait alattomban tanítványaival elfogatni, megfőzetni, süttetni nem iszonyodott...” Nem adták ugyan bíró kezére, de megbüntették „emlékeztetőül, még inkább a hívek számára figyelmeztetőül, 16 pálcaütésekkel”, továbbá azzal, hogy „hivatalától elesvén, harmadnap alatt a helységből eltakarodgyon.” Persze az egyházatyák nemcsak büntettek, eíőre is figyelmeztettek. Írták például, hogy „A toronybeli óránk megkopván, elvégeztetett, hogy Nagy István által renováltassék. Élőnkbe hivattatván, kategorice meg- mondódott neki, hogy ezek. munka ugyan hűségére bi- zatik, de magára vigyázzon, hogy korhelység vagy egyéb illetlen cselekedetei miatt a Helység kárt ne szenved- gyen, mert akkor a munka kezéről elvétetvén tsufosan megtsapattatik”. Kiállítóhely ség a tanáeshásán A kisújszállásiak azonban nemcsak olvashatnak majd apáik viselt dolgairól, küzdelmes életükről, hanem ruházatukat, felszerelési tárgyaikat is megszemlélhetik. Főleg Zsoldos Istvánnak köszönhetően igen gazdag néprajzi anyag gyűlt össze az utóbbi években a gimnáziumban. Mivel jövőre a tanácsházán kiállítóhelyiséget alakítanak ki, lehetőség nyílik a néprajzi anyag bemutatására is. Simon Béla A BÚCSÚ NEM VÉGLEGES Dr, Réti Ferencet, a megyei tanács vb igazgatási osztályának 'vezetőjét nyugdíjba vonulása alkalmából meleg hangulatú, bensőséges ünnepségen búcsúztatták tegnap a megyei tanácsnál. Fodor Mihály, a végrehajtó bizottság elnöke az apparátus osztályvezetőinek jelenlétében méltatta az ünnepeit csaknem két évtizeden át végzett lelkiismeretes, eredményes munkáját, amellyel a köz- igazgatásban, illetve a tanácsapparátusban szolgálta a köz ügyét. Vad András, a megyei pártbizottság osztályvezetője a megyei pártvezetés elismerését és köszönetét tolmácsolta dr. Réti Ferencnek, aki példamutató kommunista vezetőként dolgozott a köz- igazgatásban, s pártmunkáját is becsülettel ellátta. Dr. Réti Ferencnek a népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munkaérdemrend aranyfokozatát adományozta, amelyet Fodor Mihály adott át. A megyei tanács szeptember 29-én hozott határozata értelmében pedig a társadalmi munkáért kitüntető jelvény aranyfokozatát. nyújtotta át az ün- nepeltnek. Dr. Dallos Ferenc, a Minisztertanács tanácsszervek osztályának vezetője levélben fejezte ki elismerését és köszönetét, amelyet személyes megbízottja, dr. Kövesdi Ferenc olvasott fel, ő adta át az ünnepeltnek a pénzjutalmat is, ☆ Az ember életének vannak olyan állomásai, amelyek fordulópontot jelentenek sorsának alakulásában. Dr. Réti Ferenc ilyen állomásnak tekinti azt a napot, amikor a párt tagjai maguk közé fogadták. Ezerkilencszáznegyvenöt szeptemberében volt ez. S azt a pár évvel későbbit is, amikor először lépte út az akkori megyeháza küszöbét azzal a tudattal, hogy ezentúl itt dolgozik. — Vármegyei tiszti fő- üevésznek neveztek ki, 1948-ban. Még most is jól emlékszem, milyen szorongó bizonytalan érzés fogott el. Űjból és újból feltettem magamnak a kérdést, vajon el tudom-e látni a feladatomat úgy, ahogyan várják tőlem? Míg kicsit a múlton töpreng, az én fülembe visz- szacsengenek az imént hallott szavak: munkáját mindig pontosan, odaadással és teljes emberként végezte... Soha nem kellett figyelmeztetni kötelességére. . Ha vitatkozott, türelmetlenkedett, annak az f indítéka mindig az volt, hogy az addiginál is jobban, eredményesebben akart dolgozni... — Az igazgatási osztály ra ezer féle üggyel jönnek az emberek. Ezerkilencszáz- ötven decemberétől vezettem ezt az osztályt. Mindig azt tartottam szem előtt, s erre neveltem a munkatársaimat is, hogy segítőkészen, megértéssel foglalkozzunk az emberek ügyes-bajos dolgaival. Az iratok, az akták mögött az embert lássuk, aki bizalommal fordul hozzánk, tőlünk vár segítséget. Nem is mondhatok mást a munkatársaimra — s ez az osztály valamennyi dolgozójára vonatkozik —, mint azt, hogy nagyon szorgalmas, kötelességtudó emberek. Az a sok dicséret, elismerés, amellyel most az én munkámat illették, jócskán az ő érdemük. — Fáj a búcsúzás. hiszen az osztályt második családomnak tekintettem. De az megnyugtató számomra, hogy az utódom, dr. Herczegh István kezében jó helyen lesz az osztály vezetése. S hogy a kollektíva összeforrottsága biztosítéka a további jó munkának. Különben is ez a búcsúzás nem végleges. Amíg csak tudok, segítek az osztály és az apparátus munkájában -* mondta dr. Réti Ferenc. Nagy Katalia
