Szolnok Megyei Néplap, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-30 / 257. szám

Beszélgetés a városi tanács vb-elnökével A fejlődő iparváros (Folytatás az 1. oldalról) házilagos kivitelezésben 21 kilométer utat, 19 kilomé­ter zártcsatomát, majd 26 millió forint értékben. Ezek kiegészítéseképpen 81 ezer négyzetméter járda létesült 3 millió forint értékben. A lakosság ivóvízellátásának javítására 19 855 folyómé­ter elosztó vízvezetékháló­zat épült, erre több mint 2 millió forintot fordítot­tunk. Beruházási keretből létesült a vízmű és az Eöt­vös téri víztorony között a 800-as nyomóvezeték, 1600 folyóméter hosszúságban, s megkezdődött az 500-as fő­nyomóvezeték építése Is. Bővítettük a vízműtelepet, g így a napi víztermelést 24 ezer köbméterre növel­tük. Jelentős szennyvízcsa­tornát "építettünk, majd 80 millió forint értékben. — Ügy gondolom, a "rhásodik ötéves terv­ben Szolnokon a slá­ger a villanyvezeté­kek kábelesltése, (í csatornázás és a gáz­vezeték fektetése volt, — Mennyire így van, ezt nemcsak az előbb említett számok bizonyítják, hanem az is, hogy a legtöbbet ezért szidtak és ezsért di­csértek bennünket Tudom, nem volt kellemes bukdá­csolni a szolnoki utcákon heteken, hónapokon keresz­tül. Ám házilagos építőcso­portunk, mely sokszor há­rom műszakban végezte az utak aszfaltozását, a lehető legrövidebb időn belül rendbetette a városközpon­tot Rendeztük a Tisza-par- ti sétányt és nagyon sok külterületi utcán is építet­tünk utat. Az igaz, nekünk nagyon mélyről kellett in­dulnunk. — Szeretnénk vala­mit hallani a lakás- építkezésekről, mint a város egyik legna­gyobb gondjáról. — A valóság az, hogy egyre nagyobb a lakásgon­dunk. öt év alatt több mint tízezerrel nőtt a város lakóinak száma, s napja­inkban is körülbelül 14 ez­ren járnak be Szolnokra dolgozni. S a gondokat na- gyobbítja még, hogy a vá­ros lakóépületeinek 97 szá­zaléka földszintes, s 70 szá­zalékuk vályogból épült Tehát nálunk a' városren­dezést városrekonstrukció­val kell megoldani. A má­sodik ötéves tervben Szol­nokon összesen 2859 lakás épült. Többségét a szanál­tak helyett kellett adnunk. Elosztásra kevés jutott. A város lakóinak lakáshelyze­tében a harmadik ötéves terv utolsó éveiben lesz jelentős javulás, mivel az épületelemgyár 1968-ban kezdi meg a termelést — Sok gonddal kell meg- küzdenünk, hiszen egy ro­hamosan fejlődő, épülő vá­rosban élünk. De minden gondért kárpótolnak ben­nünket egy-egy felépített új lakóház, elkészült új utak. Öröm, hogy nincs már gondunk a gázellátás­sal, hisz mind a gázveze­téképítés, mind a propán­bután gázellátás folyamatos. Erről jut eszembe egy rö­vid kis történet, melyet utoljára hagytam. Hat év­vel ezelőtt történt. Az egyik tanácsülésen felállt egy tanácstag, s azt mondta: minek ez a nagy gázveze­ték építési terv. Nem éri meg a földgáz, hogy fel­túrják érte a várost. Meg­érte-e? Én azt mondom, igen és hiszem, hogy velem mondják mindazok, akik­nek a földgáz tetté kényel­mesebbé az életét. Egyetlen számból induljunk ki: tízezer. Ennyivel emelke­dett az elmúlt öt esztendő alatt a megyeszékhely lakos­sága. Nem fogadhatjuk el csu­pán ezt perdöntő bizonyíték­nak. a város iparosodásának Illusztrálására, de a kérdés vizsgálatakor mégis fontos ez a számadat. Kiváltképpen ak­kor, amikor azt látjuk, hogy a megye többi hat városában kivétel nélkül csökkent a la­kosság száma. Talán ott nem fejlődött az ipar az elmúlt években? Dehogynem. Olyan ütemben azonban, mint Szol­nokon — sehol sem. Szolnok ipari jellegét a régi gyárainak és az új, egyre job­ban bővülő üzemeinek kö­szönheti. Vajon miért ez a város az, amelyiknek ilyen gyorsan, szinte napról napra lemérhetően változik az arcu­lata? Elsősorban kiváló termé­szeti adottságainak és nagy­szerű fekvésének köszönheti Aki végigmegy a már el­készült vasúti töltéseken, csak az tudja igazán érzé­kelni, mit is jelent a szol­noki vasúti rekonstrukció. Óriási munka, pedig még az első ütem sem fejező­dött be. Még jónéhány év hátra van a rekonstrukció befe­jezéséig, de már kezd ki­bontakozni a majdnem másfél milliárdos beruhá­zás befejezése utáni vasút képe. Elkészült a vegyimű­vek mögötti, a déli iparte­lepet kiszolgáló piroskai ideiglenes fogadópálya­udvar. A ki- és bejárati vágá­nyok pályaszintbeli ke­reszteződésének megszünte­tésére eddig már nyolc vas- betonhid épült. Leghosszabb az újszászi kijárat részére — a magasfogadó alatt át­vezető — készült 72 méte­res híd. Jelenleg a magas­fogadó 12 vágányához szük­előnyét. Az iparhoz szüksége, víznek, közútnak és vasútnak egyaránt birtokában van. — Ezenkívül az ország fővárosá­hoz való közelsége Is alkal­massá teszi az Ipar decentra­lizációja következtében vidék­re telepítendő üzemek befoga­dására. A két kongresszus között el­telt időszak újabb előrelépést Jelentett az új ipartelepek lé­tesítésében, a meglévő terme­lőegységek bővítésében és a szolnoki állomás vágányháló­zatának korszerűsítésében. — Mindezekre népgazdaságunk több milliárd forintot fordí­tott. Csupán a Tiszamentl Ve­gyiműveknek két új kénsav- gyára és a szuper foszfát Özem bővítése 583 millió forintba került. Az idén kezdték meg a déli Ipartelep új gyárának az épü­letelemgyárnak az építését, amelyet nemsokára a szom­szédságába kerülő autódaru javító üzem fog követni. séges töltés építése folyik. A három évvel ezelőtt kezdődött vasúti rekonst­rukció első lépcsője — amelyben a rendezőpályar udvarnak kell elkészülni — 1968-ban fejeződik be. A kivitelező vállalatok vezetői, pártszervezeteinek és tömegszervezeteinek kép­viselő nagy elhatározásra szánták magukat: két hó­nappal lerövidítik az első ütemnek eredetileg 1968. december 31-re kitűzött be­fejezési határidejét. Szocia­lista szerződést kötöttek, amelyben vállalták, hogy 1958. november 7-ig be­fejezik az első ütemet, ek­korra adják át és helyezik üzembe az új rendezőpá­lyaudvart és létesítményeit. Ez a határidő módosítás a népgazdaságnak kereken 15 millió forint megtakarí­tást jelent. Határidő előtt két hónappal

Next

/
Oldalképek
Tartalom