Szolnok Megyei Néplap, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-30 / 257. szám

/ október 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP u Élni taBU’n&i!... 54 (lekás csecsemő — Mesterséges környezet — Harc minden emberért Szirénázva száguld a men­tőautó. Csikorogva fékez a kórházudvaron. Kiszáll a mentő. A kezében egy „Mó- zes-kosár”. Óvatos léptek­kel siet fel az osztályra. A sok meleg takaró közül előkerül egy pólya. Annak is valahol a mélyéről egy alig 1 kg-os Újszülött­Beteg érkezett! Megmoz­dul az osztály. Mindenki azonnal tudja, hol a helye. Fegyelmezett, jól beidegzett mozdulatok. Kapkodásnak nyoma sincs. Éppen az igazgató főorvos vizitel. Azonnal „átveszi” a csöpp­séget. A fehérköpenyes emberek — arcukon a ste­ril maszk — nekilátnak a legnemesebb feladatnak, is­mét életet adni a már nem is lélegző emberkének, CSECSEMŐ JELÖLTEK Üzembehelyezik a mes­terséges lélegeztető gépet. Az alig két ujjnyi tüdő megtelik levegővel. Szinte felfújják, aztán leeresztik, mint egy léggömböt. Ez rendkívül fontos része a reanimációnak, hisz ha az agy nem kap megfelelő mennyiségű oxigénnel ellá­tott vért, hamarosan beáll a biológiai halál is. A kis műtőaszatalon fekszik a csecsemő. A műtőasztal nem nagyobb mint egy ke­rekeken gördülő kávézó asztalka. Baj van a vér összetételével. Azonnal vér­csere! S máris csordogál a friss, egészséges vér, a rossz helyére. Az apró ka­téter a légcsőben. És dobog a szív! Micsoda pillanatok! S szinte naponta ilyen per­ceket, sőt órákat élnek át, — nem, rössz a kifejezés, — küzdenek végig teljes egyetértésben az orvosok a nővérekkel, az assziszten­sek, technikusok, mindenki, aki csak szakértelmével, Igaz emberszeretetével te­het valamit. 10%! Minden tizedik cse­csemő koraszülött! Ennyit árul el a statisztika. Rideg számok. Az átlagolás ered­ménye. Mennyivel többet mond a számoknál az, hogy ezeket a csöppségeket, akik — mind előzetes bejelentés nélkül — hónapokkal ko­rábban jönnek a világra; meg kell menteni! Elég ha csak néhány év­tizeddel tekintünk vissza. Az úgynevezett „veleszüle­tett életgyengeségben” szen­vedő csecsemők jelentős százaléka meghalt. Sok esetben meg sem próbál­kozhattak harcolni értük az orvosok, hisz ismeret­lenek voltak a módszerek, s az eszközök, A tudomány, az ember alkotó ereje nem egykönnyen törődik bele a vereségbe. A kutatások e téren is jelentős eredmé­nyeket hoztak. Az intézet kis lakóinak nagy része úgynevezett box-fülke rendszerekben fekszik. A közös páráztató­berendezés biztosítja a meg­felelő életfeltételeket. 65%- os a levegő páratartalma és 32 C° a hőmérséklet. A nővérek és az orvosok fan­tasztikus munkát végeznek Ha más területen igaz, hogy csak elhivatott embe­rek lehetnek jó egészség- ügyi dolgozók, akkor itt e2 százszorosán áll! A parányi „csecsemő-jelöltek” még a normális újszülötteknél is sokkal több gondot jelente­nek. Életfunkcióik ■ szinte alig követhetők, oly pa­rányi szervezetük minden alkotórésze. Pillanatnyi szü­netet sem engedélyeznek ápolóiknak. Mennyi ember­szeretet nyilvánul meg ab­ban, hogy a sok kis ráncos testecskét még szépnek is lássák. Hogyne látnák an­kája szerint vetekszünk a világon legjobban felszerelt New York-i koraszülött kórház eredményeivel. Egy apró különbség azonban fi­gyelemre méltó. Amíg egy ».ügye nincs semmi bajom, doktor néni?” ö már túl van a veszélyen. nak, amikor némelyikért hónapokon keresztül har­colnak. Micsoda boldogság, amikor a mama már haza­viheti a három kiló felé közeledő egészséges, mo­solygó porontyot 1949-ben nyílt meg az el­ső koraszülött intézet — Munkája hamarosan jelen­tős eredményeket produ­kált. Kisebb-nagyobb átala­kítások, költözködések után végre 1954-ben megalakult az azóta világhírre szert tett, a jeles magyar gyer­mekorvosról, Schöpf Mérei Ágostról elnevezett kora­szülött gyermekek gyógyí­tására, életbentartására specializált kórház. Jelenleg 209 ággyal és egy úgyne­vezett várható, veszélyezte­tett szülésekre berendezett 55 ágyas szülészeti osztály- lyal rendelkezik. AZ EGÉSZ ORSZÁGBÓL Érdekes végignézni az opróságok során. Van itt mindenhonnan az ország­ból, ső. külhonból is. A kis Margitka, csak így szó­lítják, 83 dekával jött a világra, s édesanyja krak­kói tanárnő. De hoztak Szegedről, Debrecenből és sorolhatnánk tovább vala­mennyi várost, falut. A nyilvántartólapon ilyen be­jegyzések olvashatók: ne­ve: B. Zsuzsanna, súlya': 62 dkg, öt hetes. B. Ilona, súlya: 83 dkg. Az intézet legkisebb súlyú gyermeke 54 dekával született. Alig több, mint fél kiló. Az intézet világszinten jelentős eredményeket ért el. Az UNESCO statiszti­New York-i mamának napi 27 doljlárt kell fizetnie, addig hazánkban teljesen ingyenes kezelést biztosíta­nak minden szülőasszony­nak. Irta, fényképezte: REGÖS ISTVÁN VAROS AZ ÓCEÁN PARTJÁN A Vlagyivosztokról, s általában a szovjet Távol- Keletről alkotott elképzelé­sek úgy foglalhatók össze, hogy ott a hatalmas és érintetlen természet ural­kodik. A vlagyivosztokiak kellő tisztelettel viseltetnek iránta. Nem csak a „Tajga ajándékai” című üzletben, ahol a műanyagból készült polcokon vadkanhús és medvepecsenye található, ahol fonott kosárban árul­ják a cédrusdiót, tölgyfa­hordókban aranylóan sár­gállik az illatos vadméz, és még ki tudja, a tajga hány­féle ajándékát dicséri. Az itteniek szeretnek kirándul­ni a város környékére, bo- lyongani az erdőben, gom­bát. epret szedni, diót gyűj­teni, csónakázni, télen pe­dig a jégbe vágott lékben halászni. És mennyi állat, madár, csúszómászó, fol­tos szarvas, őz, maral, fá­cán, mandarinréce népesíti be az erdőket és a termé­szetet... Az erdő egyenesen a város határáig ér. Aztán, ott van még a tenger. Min­denki, aki először jön Vla­gyivosztokba, csodálkozik, hogy bárhová is megy, bár­melyik dombra kapaszkod­jék is fel, mindenünnét lát­ja az óceán kék hullámait— As Arunyssarv- öbolhen Vlagyivosztok központja — mértani és gazdasági szempontból egyaránt — az Aranyszarv-öböl. Az ide érkezőnek első pillantásra talán nem sokat mond: kis és nagy hajók simulnak az öböl partjaihoz. A halászkikötőben hatal­mas építményt látunk. Or­rán két szó: „Salva Nadi- baidze”. A közelmúltban Vlagyivosztokban élt egy nagyon jó ember, kiváló specialista, nagyszerű szer­vező, a távol-keleti halá­szok vezetője. A nevét most ez az úszó halfeldolgozó kombinát viseli. Még pem járt halászaton — csak most érkezett meg hazai kikötőjébe a japán hajó­építő dokkokból. A hatal­mas öbölben azonban még ez a hatalmas berendezés is játékszernek látszik. Hát ez meg micsoda? Va­lóságos billiárdasztal egy óvoda bútorai között?! Az öböl közepén valami hajó­féle látszik, ami azonban mégsem egészen hajó, ha­nem egy sokemeletes úszó gyár. A Szovjetszkaja Rosszija bálnavadász hajó. Nemrég tért vissza az An­tarktisz partjairól. Mellette kis „bogarak” sürgölődnek, az óriási bálnavadász kom­binátot vontatják a dokkba. A kereskedelmi kikötő­ben acéldaruk emelik ló a kikötő mellett álló hajók gyomrából a szállítmányo­kat. Ilyen távolságból a hajó nevét nem látjuk, azonban méretét, formáját, vonalait, a rajta levő épít­ményeket tekintve rögtön kitaláljuk, hogy ez a hajó vagy az .„Orenburg”, vagy az „Orsa” vagy az „Ore­hov”, tehát valamelyik O- val kezdődő nevű hajó. Mindegyiket azonos vona­lakkal, azonos elvek szerint építették. Vlagyivosztókban két ha­talmas, különösen korszerű­en felszerelt kikötő van, a kereskedelmi és a halászati kikötő, s néhány hajójavító üzem. Adjuk ehhez hozzá a különféle intézeteket, iro­dákat, hivatalokat, a szol­gáltató vállalatokat, ame­lyeknek munkája szoros kapcsolatban áll a tenger­rel. Kiderül, hogy az egész város valamilyen formá­ban az óceánból él! Nyáron a „kék ssűsjöldőn“ A közoktatást és a tu­dományt is „a tenger sós illata” hatja át. Érthető, hogy a tengerészmérnöni főiskolát szinte nem is ve­szik számításba, mert hisz ennek szerepe magától ér­tetődik. De a politechnikai főiskola hajóépítőket, a2 egyetem az óceán fizikusa­it, biológusait, kémikusait neveli. Még a képzőművé­szeti főiskola is a tenger­től veszi tematikáját. N. Manakov Vlagyivosztok szívében van a Felszabadítók Emlék­műve; az intervenciósok ellen vívott harc hősi tör« ténetének szimbóluma ez Mi a modern és mi a modernkedés Hozzászólás a „Közbotrány” című cikkhez Fiatalok részére szerve­zett előadáson élénk vitát váltottak ki az előadó ál­tal elmondottak: neveljük az ifjúságot korunk modern embereivé! Érvek és ellenérvek hangzottak el. — Kit ne­vezhetünk modern ember­nek? Mi jellemzi a modern embert? Valóban igaz, divatba jött a modernség emlegetése a gazdasági építőmunkában, a tervezésnél vagy a város- rendezésnél. Halljuk, hasz­náljuk e jelzőt a képző- művészetben, az irodalmi alkotások értékelésekor és egy-egy film vagy színházi előadás vitáján. A modern öltözködés és viselkedés — ma már ugyancsak közhasz­nálatú fogalmak. Ez rendjén is van. hiszen az általános kulturális fej­lődéssel együtt az igények és az ízlés is sokat válto­zott. Ezért természetes, hogy a fiatalok keresik a modernség és a kommunis­ta eszmeiség összefüggéseit. Sokan meg is találják azo­kat. Ugyanakkor nem keve" sen vannak olyanok, akik a modernség kapcsán csak a technika, a szórakozás, az életritmus, a romantika, a szerelem kérdéseire gon­dolnak. Pedig a modernség sokkal több ezeknél: — A modernség: a világ rendjének, fejlődési irányá­nak felismerése és a ha­ladás hű szolgálata. A mo­dernség: életszemlélet, gon­dolkodási mód és az ennek megfelelő gyakorlati tevé­kenység, magatartás. A modem ember nem a huszadik század szülötte és nem is csak a szocializmus terméke. Minden társada­lomnak megvoltak a hala­dó eszméi, amelyek a kor fejlődését előrevitték, min­den időszakban éltek olyan emberek, akik modernül gondolkodtak és cselekede­teikkel, alkotásaikkal segí­tették a társadalom előre­haladását, a tudomány, a technika fejlődését. A jelenkori kapitalizmus­ban is vannak modern dol­gok, különösen a technika és a tudomány területén. A kapitalizmus társadalmi rendszere, eszméi és ezen eszmék nyomán létrehozott úgynevezett „modern” alko­tások azonban — különö­sen a művészet és az élet­forma területén — elavul­tak, nem igazi értelemben vett modernek, mert semmi közük nincs a haladáshoz. Mi jellemzi a modern em­bert? A modern ember mindig megérti a kor követelmé­nyeit, felismeri a haladás irányát, elfogadja a fejlődő eszméket, részt vesz ezen eszmék alapján kitűzött cé­lok megvalósításában. — Ugyanakkor fejleszti magá­ban az új, a haladó iránti érzéseket, harcol a tehetet­lenség, a maradiság ellen. A modern ember tudja, hogy egyénisége a közös­ségért végzett munkában bontakozik ki. Ezért önkén* aláveti egyéni érdekeit a társadalom, a közösség akaratának. Semmi, ami emberi, nem idegen tőle. Élvezi az élet örömeit, de nem sajátítja ki magának, mert csak úgy tudja fel­használni, ha dolgozik ér­tük. A modernséget sokan va­lamifajta mindenáron való „új kereséssel” tévesztik össze Az ilyen cselekedet elutasít mindent, ami ha­gyományos, szakítani akar minden „megszokottal”. De az új, amit helyette ad, sokszor silányabb. hitvá­nyabb a réginél. Divathóbortok, az őrült­ség határait súroló „izmu­sok”, ruha- és hajviseletek kiforgatják követőiket em­beri mivoltukból és a mo­dernség helyett ostobaságot és kultúrálatlanságot pro­pagálnak. „Közbotrány” címmel ol­vashattuk a Néplapban, hogy a budapesti Synkron együttes tagjai a modern­séget összetévesztették a vadnyugati bárzenével és zenéjükkel, megjelenésük­kel egyes szolnoki fiatalok körében olyan tömeghisz­tériát teremtettek, melyet az ifjúsági szervezet tekin­télye, valamint az étterem tárgyai sínylették meg. Tény, hogy a fiatalok egy része nem tudja megkülön­böztetni a modernséget a „modernkedéstől”, nem lát­ja, hogy nem minden, ami új, vagy újszerűnek tűnik, egyben modern, haladó is. A szolnoki galerik tagjai hamisan értelmezik az újat, ezért sokan az erirölcsi zül­lés lejtőjére kerülnek. A szűklátókörűség, a „mának élés”, a szélsőséges indivi­dualizmus jellemzi őket. Magatartásuk kultúrálatlan, ízléstelen. Miközben a fiatalokat ko­runk modem embereivé ne­veljük, sohasem szabad megfeledkezni arról, hogy a fiatalok gondolat- és ér­zésvilágában gyakran ke­verednek az igazi, az ideá­lisan modem ember és fej­lődést hamisan értelmező „modemkedők” tulajdonsá­gai. Magyar Gyűl*

Next

/
Oldalképek
Tartalom