Szolnok Megyei Néplap, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-30 / 257. szám

1986. október 30^ SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tiltott kenyér Fogadok, hogy az íj gazdasági mecha­nizmus szellemének térhódításával, de legkésőbb néhány év múlva anekdotának számít majd az aláb­bi történet,. Ma azon- b. n még egy halvány kis mosoly sem su­han át arcunkon any- nyira vérünkbe szívo- dot a sokfajta előírás szinte babotiás tiszte­lete. Az történt, hogy a szol­noki Sütőipari Vállalattól kétkilós finom fehérkenye­ret kért a kereskedelem. Jól tessék figyelni. Az elő­írt, elrendelt és megszo­kott egy kilóson kívül két kilósat is. Nahát, hogyan juthat ilyesmi a „kereske­delem” eszébe? Egyszerűen. Tőle a vevő kérte, ő tehát továbbította ezt a kérést az iparnak. A sütőipar vezetői szá­molni kezdtek. Hamarosan rájöttek a következőkre: ha a finom fehér kenyeret na­gyobb formátumban készí­tik, naponta legalább húsz mázsával növelhetik a ke­mencék teljesítményét. Ez már eleve jó, ennyivel többet kaphat a lakosság, hiszen fehér kenyérből nem tudtak soha elegendőt süt­ni. Azután csökkennek a termelési és szállítási költ­ségek, gazdaságosabban ki­használható a szállító ka­pacitás ésatöbbi. Egyszóval nagyon jó, hogy a kereskedelem ilyen ke­nyeret kér, és sütni kellene — ez volt a végső követ­keztetés. Igen, csak előbb engedélyt kell kérni a fe­lettes szervtől, a megyei tanács ipari osztályától és a sütőipari főigazgatóság­tól. Abban a pillanatban, amikor a jó elképzelést nem váltották saját ma­guktól valóra, és arra szá­mítottak, hogy majd fent- ről hivatalosan elrendelik, nagyot tévedtek. Nemcsak, hogy nem 'rendelték el, de megtiltották, hivatkozva először, hogy a két kilós finom fehér kenyérre nincs jóváhagyott ár. A felügye­leti szervek hivatkoztak még sok egyébre és elen­gedték a fülük mellett a sütőipar vezetőinek . meg­jegyzését, miszerint Ceglé­den, de a fővárosban is forgalomban van a vitatott kenyérféle. A szolnoki pékek tehát belenyugodtak az illetéke­sek megmásíthatatlan aka­ratába és... És egy napon megjelent az üzletekben a két kg-ös finom fehér vekni. Örömmel mentem a sü­tőipari vállalat vezetőihez és lelkesen gratuláltam bá­torságukhoz. Ök korántsem fogadták hasonló lelkese­déssel és abbéli félelmük­nek adtak kifejezést, mi lesz, ha cselekedetükről a sajtó is beszámol? Hiszen ők ezt nem „szabályosan” csinálják. Ebben igazuk van. Meg is ígértem, nem fogok nagy felhajtást csinálni. Az a fontos, hogy körülbelül hatvanezer ember, a város egész lakossága látja és vá­sárolhatja az üzletekben a két kilós finom fehér ke­nyeret. Bátornak lenni rá­érnek később is. — bognár — Új szabadalom Szolnok megyében Cibakházán gyártják novembertől a növendékállat italót (Tudósítónktól) Az újító kiállításokon többször szóba került már az úgynevezett Kelemen— Hajdinák féle berendezés. Ügy emlegették, régen megérett a szabadalmazás­ra. Külfölödön nagyobb híre van, mint a hazai szakemberek körében. A higiénikus, növendék­állat itatóautomatáról van szó. Még most is csak ket­tő üzemel belőle az or­szágban. A Dánszentmik- lósi Állami Gazdaság igaz­gatója, Kelemen György a berendezés egyik „szülő­atyja” eddig sajnos csak azt tudta elérni, hogy a „saját” gazdaságában üze­meljen a konstrukciójából egy. Azóta a szabadalom­ként elfogadott berende­zés sorozatgyártására a tizenkettedik órában ka­pott engedélyt a Cibakházi Gépjavító Állomás. A szarvasmarhatenyész­tésben, különösen a borjú­nevelés a munkaigényes folyamat. Négy különböző helyen négy különböző munkafolyamatban tudták illetve tudják elvégezni a dolgozók az itatás előkészí­tését és a szoptatást. — A Kelemen—Hajdinák féle berendezés 120 borjú egy­szeri i tatásához szükséges tejet pasztörizálja, illetve hűti 36—40 Celsius fokra. Ebben a berendezésben az itatásra kerülő tej egy­általán nem érintkezik a szabaddal, így ez a fertő­zés teljesen kizárt. A Ke­lemen—Hajdinák féle be­rendezés üzemközben be­állítja, ellenőrzi a teljes tej és a fölözött tej ará­nyát. Azonkívül a tej po­ros készítmények keveré­sére és adagolására szin­tén használható. Egyetlen ember szükséges az üze­meltetéséhez. A három ke­réken gördíthető konst­rukciót egyszerre 10 nö­vendékmarha itatására le­het beállítani. November elején Cibak­házán elkezdik a régen esedékes és nagyon várt sorozatgyártást. Ebben az esztendőben csak a három gépből álló szériát gyárta­nak és csak 1967-ben in­dulhat meg a tulajdonkép­peni sorozatgyártás. Amint Rívó István ci­bakházi igazgató elmon­dotta, Magyarországon járt nemrég az amerikai far­merek egy küldöttsége. A Dánszentmiklósi Állami Gazdaságba is elmentek, ahol a berendezést megte­kintették. Az állami gaz­daság igazgatójától azzal búcsúztak el: „Ezért a gé­pért érdemes volt Ma­gyarországra jönni”. Győri Béla Férfi segédmunkás©1cöt felveszünk földalatti bányamunkára az elhelyezkedés feltételeiről felvilágo­sítást ad: A Szolnok Megyei Tanács Munkaügyi Osztálya és a Járási, Városi Tanácsok, valamint a Dorogi Szénbányászati Tröszt Munkaügyi Osztálya Dorog Józan takarékosság, biztonságosabb élet Az akii a vet ős munkásőrök őszi lőgyakorlata latén A Tata melletti lőtéren rendezték meg az aknavelős munkásőr alparancsnokok őszi lőgyakorlatát. A ko­moly szaktudást igénylő gyakorlaton kiválóan vizs­gáztak a résztvevők. — A képen: Tüzelőállás a lő­téren. Az első foglalkozáson 90 százalék... Az idei nyáron is szép si­kereket könyvelhetett el az MHS városi lokátoros köre. Nyolcvanketten tettek vizs­gát, ebből huszonnégyen ki­váló eredménnyel. Jutalmul a legjobbak tanulmányi ki­ránduláson vettek részt: a néphadsereg egyik éles lő­gyakorlatát nézték végig. Az új oktatási év meg­kezdődött. A lokátoros kör jóhíre elterjedt a szolnoki fiatalok között. Kilencvenen jelentkeztek a nem könnyű tananyag elsajátítására. Eb­ből nyolcvanan meg is je­lentek az első foglalkozá­son, csak azok maradtak távol, akik dolgoztak ebben az időpontban. A résztvevők megismer­kednek az elektrotechnika és a rádiózás alapjaival, majd a lokátor működésé­nek elvével, kezelésével. A tanfolyam résztvevői kö­zött akad diák, szakmun­kás, segédmunkás, ipari tanuló. Már megalakították a KISZ-csoportokat és be­kapcsolódtak az MHS szo­cialista versenymozgalma- ba is. A felszabadulás után ez év október 31-én rendezik meg hazánkban másodszor a Világtakarékossági Napo­kat. E nap jelszava: „Józan takarékosság, biztonságo­sabb élet”. A józan, ésszerű takaré­kosság nem fukarságot, nem zsugoriságot, hanem reális, célszerű, megfontolt­ságot, tervszerűen beosztó életmódot jelent. Ennek eredménye lehet a nyu­godt, jelenben és jövőben egyaránt biztonságos élet, amit előre nem látott ba­jok, váratlan kiadások sem tudnak megingatni. Az első takarékpénztárak megalapításának századik évfordulóján, 1924. október "V! és 31 között rendezték r»eg első ízben a Takarék- pénztárak Nemzetközi Kon­gresszusát Milánóban. Há­rom világrész, — Európa. Amerika és Ausztrália 28 országának megbízottai vet­tek; részt ezen, megalapí­tották a nemzetközi intéze­tet, s a tanácskozás utolsó napját a takarékpénztárak közös ünnepévé avatták; A Világtakarékossági Nap célja: az emberek jobb éle­tének elősegítése. Hazánk­ban a dolgozók élete meg­alapozottabb, biztonságo­sabb, mint a kapitalista államokban élőknek — ha életszínvonaluk még nem is érte el néhány gazdag ka­pitalista ország dolgozóinak életnívóját. A betegség költ­ségeit: orvosi és gyógyszer- ellátást, a kórházi kiadá­sokat az állam fedezi, épp úgy, mint a gyermekek iskoláztatását. Egyre több a munkaalkalom, mint a munkára jelentkezők sza­ma* Az elöregedés sem jár nálunk az elnyomoro­dás veszélyével. Mégsem jelenti mindez azt, hogy nálunk felesleges a rend­szeres takarékoskodás. Többnyire csak hosszú időn át való takarékosko­dással tudunk-nagyobb cé­lokat elérni: lakáshoz jut­ni, házat építeni, bútort vagy más egyebet vásárol­ni. Az országos adatok azt bizonyítják, hogy hazánk­ban egyre több ember él­vezi a takarékoskodás elő­nyeit. Az idén, szeptember végéig 23 milliárd forintot őriztek a takarékpénztárak, mint a lakosság betétösz- szegét. Nem érdektelen megis­merkedni azokkal az ála­tokkal sem, melyek a Szol­nok megyei emberek taka­rékoskodását mutatják. Míg 1960-ban Szolnok megyé­ben 156 millió forint volt a betétállomány, addig ez év októberéig ez az összeg megközelíti a 700 millió forintot. Autónyeremény- betétkönyvben 52 700 C00 forintot őriznek, ugyanak­kor a megyében hatvan­nyolcán nyertek személy- gépkocsit. Nagy szerepük van a takarékoskodás gon­dolatának terjesztésében a postahivataloknak, a postá­soknak is. — Megyénkben szeptember 30-án 301 327 000 forint volt a postánál el­helyezett betétállomány* Takarékoskodás nélkül nem jut előbbre a család. A Világtakarékossági Nap lényegében ezekre a gya­korlatból ismert tényekre hívja fel a figyelmet, — hangsúlyozva a gazdasá­gosság fontosságát a ter­melésben, s a családi ott­honban egyaránt. Lidércfény a határban Gépkocsivezetőnk örökké figyelő szemét, semmi sem kerüli el. Nem is csak sofőr ő, nyolc év sok száz közös utazása legjobb segítőnkké formálta. Ma délután is 5 kiáltott fel, amikor a késő délutáni órákban Kunma­daras felé robogtunk. — Ott a távolban lángol valami. Végigpásztáztuk a suhanó tájat. Igen, semmi kétség, messze a határban lángot láttunk. Egy lángnyel­vet, de nem nagyob­bat, mint amekkorát egy égő gyufa ad öt méterről nézve, önkéntelenül is az ingoványok felett viliódzó lidércfényre gondoltam, pe­dig tudtam, hogy egy újon­nan feltárt földgáz-kút, em­ber által meggyújtott hatal­mas fáklyája. — Odamegyünk — mond­tam. Nem könnyű feladat jár­ható földutat találni a csá­bító jelenség megközelítésé­re. Kétszeri próbálkozás után, nagy kerülővel vég­re sikerült. A kis lángocska egyre nőtt és amikor meg­érkeztünk, egyszerre ötmé­teres lángcsóvává változott. Három méteres cső végé­ből tört az ég felé, fülbán­tó Sistergéssel. Alattunk szinte dübörgőit a talaj, ahogyan a gáz óriási erővel szabadulni igyekezett föld­alatti börtönéből. A lángtól tizenöt méterre állt a kútbefejező berende­zés acéltomya. Közvetlenül mellette a kompresszorko­csi. Három, iszappal tele­fröcskölt ruhájú munkás a frissen készült gázkútra tapadt sár és iszaprétéget mosta le a kompresszorko­csi gumitömlőjéből kilövelő vizsugárral. A szétporló víz hatótávolságán kívül egy férfi figyelte a munkájukat. Bányászköszöntéssel fo­gadott. Kopasz Sándor volt. a kútbefejező csoport veze­tője. — Miért ég a láng? — kérdeztem. — Tisztítjuk a gázt. Ad­dig égetjük, amíg a láng színéből megállapíthatjuk, hogy nincs benne víz vagy iszap. — mondta. — Sok elmegy így? — Van itt elég. Ezt így kell csinálni. Estére majd elzárjuk. — Látom, leszereltek már. — Igen, egy hétig dolgoz­tunk a befejezésen. — Innen hova mennek? — Szolnokra és még há­rom hétig maradunk. — Három hétig? Hogy­hogy három hétig? Azután hova lesz a séta? — Vissza Zalába. — Azt hittem alföldiek. — Nem, mi csak kisegí­tünk. A Dunántúli Kőolaj- termelő Vállalattól va­gyunk, Bázakerettyéről. Közben a vízsugár egyre gyengébb lett, a tömlőt tar­tó Varga György a gépke­zelőnek kiabált. nagyobb nyomást kért. Ö felénk ka­csintott és a következő pil­lanatban felbőgött a mo­tor. A gumitömlő megfe­szült, azután a süvítve ki­áramló sugár úgy hátra­nyomta a kilencven kilós Varga Györgyöt, mintha egy támadó óriáskígyót, akart volna megfékezni. Azután jobbra, balra rángatta, a vízsugár pedig vészesen kö­zeledett felénk, úgy hogy jobbnak láttuk fedezék mögé ugrani. Mindez csak egy percig tartott, s az em­berek jót nevettek rajta. Ügy látszik, megszokott tréfáik egyike ez az erőpró­ba. — Háromszáz atmoszféra nyomással is képes dolgoz­ni a kompresszor — mond­ta a csoportvezető. — Voltak máskor is az Alföldön? — Mi még nem. De tő­lünk gyakran járnak ide. Egyre több olajat és gázt ad az Alföld — mondta. — Mióta dolgozik a szak. mában? — Huszonhét éve. Rövid­del azután kerültem az ola­josokhoz, hogy az első ola­jat meglelték Lispén. Kü­lönben Lispén lakom. Elbúcsúztam az emberek­től. Őszintén szólva jól­esett távolodni a kúttól. Na­gyon kellemetlen volt a dübörgést hallgatni. Csak kiabálva értettük egymás szavát. Mire kiértünk a kunmadarasi útra, besötéte­dett. Még nem zárták el a kutat. A magányos li- dércfény érdekesen imboly- gott a távolban a föld fö­leit. «**■ bognár «•>

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom