Szolnok Megyei Néplap, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-28 / 255. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1966 .október 2& f Metro—sztrájk Párizsban Az amerikai elnök Thaiföldön Zuhogó esőben érkezett Johnson elnök csütörtökön, magyar idő szerint a reg­geli órákban Thaiföldre. Gépe három órás repülés után szállt le a Bangkoktól 120 kilométernyire dél-ke­letre fekvő satthipi légitá­maszponton. Johnson és felesége, valamint kísérete, egyelőre pihen Kittpkac- horn miniszterelnöknek a Sziámi-öböl partján levő birtokán, majd ma kezdi meg hivatalos bangkoki tárgyalásait. Johnson szerdán — amint jelentettük — villámláto­gatást tett Dél-Vietnam­ban, a Cam Ranh-i ame­rikai támaszponton, ahon­nan ez alkalommal a saj­tót kitiltották. Látogatásá­ról most érkezett meg az első Reuter-jelentés. Esze­rint Johnsonnak „helybe hozták” a frontról frissi­ben visszaszállított ameri­kai sorkatonákat. Az elnök autogramokat osztogatott és kezeket szorongatott. — Ezután egy kórházat ke­resett fel, ahol gratulált a sebesült amerikai katonák­nak, köztük olyanoknak is, akiknek mindkét lábát ak­na tépte le. Johnson innen még visz- szautazott Manilába. A dél-vietnami villám-látoga­tás éppen a titokzatosság miatt kapott nagy sajtó­nyilvánosságot. Az idege­ket még tovább borzolták, amikor Johnson Thaiföld­re indult. Az elnök — meg­lepetésszerűen — 90 per­ces késéssel érkezett ki a repülőtérre. Néhány diplo­mata, időközben megunta a várakozást és hazament. A Reuter iroda bangko­ki tudósítója szerdán ün­neprontó jelentéssel haran­gozta be Johnson thaiföldi látogatását. Elmondotta: az utóbbi hetekben belpoliti­kai vihar kerekedett Thai­földön, amit az amerikai katonaság jelenléte indí­tott el. Néhány napja az egészségügyi miniszterhe­lyettes nyilvánosan elpa­naszolta, hogy veszélyesen terjed a nemibetegség azokban a városokban, — amelyekben az amerikai katonaság zöme állomáso­zik. A bangkoki bank igaz­gató-főfelügyelője az ame­rikai katonák által be­csempészett dollár tör­vénytelen forgalmát tartja a gazdasági bajok egyik fő okának. Ugyanakkor kor­mánykörökben vérig sért­ve reagáltak Fulbright és Morse amerikai demokra­tapárti szenátoroknak azokra a bírálataira, hogy Thaiföld „gyakorlatilag amerikai gyarmattá vált”. Nem jártak sikerrel az egyeztető tárgyalások és így pénteken, De Gaulle elnök sajtóértekezletének napján sztrájkolni fogna í a párizsi Metro dolgozói. Az egyeztető megbeszélése­ket a párizsi közlekedési vállalat igazgatósága kez­deményezte. A tárgyaláso­kon azonban kiderült, hogy az igazgatóságnak nincs semmiféle lényeges új javaslata. Az október 6-án tartott legutóbbi Metró-sztrájk gyakorlatilag teljes volt. Ugyanakkor az autóbusz vállalat dolgozói is sztráj­koltak. Most pénteken vi­szont a Metróval egyidejű­leg nem kerül sor az autó­busz-alkalmazottak sztrájk­jára. Szakszervezeteik csak peticiók aláírására hívták fel az autóbusz dolgozóit. Szovjet tiltakozó jegyzék Kínához A szovjet külügyminisz­térium csütörtökön jegy­zéket juttatott el Csang Tö-csün-höz, a Kínai Nép- köztársaság moszkvai ideig­lenes ügyvivőjéhez. Ebben erélyesen tiltakozik a pe­kingi szovjet nagykövetség ellen végrehajtott újabb provokációk miatt. Mint a jegyzék megál­lapítja, október 23-án el­zárták a pekingi szovjet nagykövetség bejáratát. A dolog odáig fajult, hogy né­hány külföldi diplomata október 23-án diplomáciai rendszámmal ellátott gép­kocsiján nem hagyhatta el a szovjet nagykövetséget és a lezárt utcáról kénytelen volt visszahajtani a szov­jet nagykövetség területé­re. Az utóbbi időben már máskor is előfordult, hogy kínai hivatalos személyisé­gek bátorításával és tá­mogatósával a Szovjetunió nagykövetsége előtt nyíl­tan szovjetellenes tömeges zavargásokra került sor. Az a benyomás alakul ki, hogy az államközi vi­szony általánosan elfoga­dott elveinek, a nemzetkö­zi, jog elemi normáinak és a diplomáciai sérthetetlen­ség elvének durva meg­sértése a Kínai Népköztár­saságban sajátos gyakor­lattá kezd válni —, hang­zik a jegyzék. — A szov­jet külügyminisztérium az október 23-i provokációt olvan újabb szándékos lé­pésnek minősíti, amellyel a kínai fél tovább akarja élezni a szovjet—kínai ál­lamközi viszonyt. A Szovjetunió jegyzéké­ben követeli, hogy a kínai hatóságok haladéktalanul tegyenek hatékony intéz­kedéseket a szovjet nagy­követség ellen irányuló ki­lengések megszüntetésére és biztosítsák a feltétele­ket a követség zavartalan munkájához. 4 „vörösoárdisták” alkotmány­módosítást követetnek A Kyodo japán hírügy­nökség pekingi tudósítójá­nak jelentése szerint a pekingi, a sanghaji és más „vörösgárdisták” han­goztatják, hogy az 1954-es alkotmány elévült és gá­tolja a nagy kulturális for­radalom fejlődését. A „vörösgárdisták” azt követelik, hogy az alkot­mány mondja ki: Mao ta­nítása az ország egyedüli irányító ideológiája és egész Kínának a Mao-féle eszmék iskolájává kell vál­nia. A „vörösgárdisták” azt is követelik, hogy számol­ják fel az egyéni földtu­lajdont, szüntessék meg a bank-, vagy takarékpénz­tári betétek kamatozását. Kínai atom fegyverkísérlet Az Üj Kína hírügynök­ség csütörtökön este jelen­tette: Október 27-én Kína saját területe fölött sikeres irá­nyított lövedékes atom­fegyverkísérletet hajtott végre. Az irányított rakéta zavartalanul repült és a nukleáris robbanófej pon­tosan eltalálta a célt a megadott távolságban, — nukleáris robbanást hozva létre. Az Űj Kína jelentéséből nem tűnik ki, mekkora volt a megadott távolság és milyen hatóerejű volt a robbanás. Bonyolódik a holland kormányválság Norbert Schmelzer, a ka­tolikus néppárt vezére egyelőre képtelen ellátni a Julianna királynőtől kapott megbízatást, hogy találjon megfelelő személyiséget az új kormány megalakításá­ra. A koalíciós kormány — mint ismeretes — október 14-én megbukott, amikor a parlamentben leszavazták a Cals-kabinet jövő évi költségvetési tervezetét. Schmelzer legutóbb Jelle Zijlstra professzor, volt pénzügyminisztert próbálta rábírni a kormányalakítás­ra Zijlstra, a protestáns forradalom-ellenes párt ve­zére, elutasította a megbí­zást. ' ) Szovjet vezetők Franciaországba tátogatnak A szovjet fővárosban ki­adott hivatalos közlemény bejelenti: Alekszej Koszi­gin ez év decemberének első felében, Leonyid Brezsnyev és Nyikolaj Podgornij pedig 1967-ben Franciaországba látogat. Erről a két ország kor­mánya állapodott meg De Gaulle Szovjetunióbeli lá­togatása során. Leonyid Brezsnyev és Nyikolaj Podgornij jövő évi franciaországi látoga­tásának pontos idejét a ké­sőbbiekben állapítják meg. [mindenfelől ŰJ-DELHI Nasszer, az EAK elnöke, csütörtökön reggel repülő­gépen hazaindult Űj-Delhi- bőL j LONDON Brown angol külügymi­niszter szerdán fogadta a szovjet tudósküidöttséget. BARCELONA A barcelonai egyetem jo­gi karán szerdán ezer diák tiltakozó gyűlést tartott, hogy kikényszerítse a de­mokratikus (nemhivatalos) diákszövetség elismerését, és azt, hogy a kormány fel­oldja a márciusi és áprili­si diáktüntetésekkel rokon­szenvező 68 egyetemi elő­adó ellen hozott szankció­kat. FRANKFURT November 5-én, két ar­gentin detektív kíséretében szállítják Argentínából Frankfurtba a 64 éves Ger. hard Bohne ügyvédet, aki ellen a nyugatnémet ható­ságok vádat emeltek „az Euthanazia akcióban” való részvétele miatt. Bohnenak jelentős szerepe volt a ná­ci időkben, az elmebetegek és a gyógyíthatatlanok „kellemes kivégzésére” vo­natkozó tervezet kidolgozá­sában. CIUDAD GUATEMALA Guatemalái partizánok szerdán a főváros közelé­ben megtámadtak egy rend­őrőrsöt. Három rendőr és három támadó életét vesz­tette . BRÜSSZEL A legnagyobb belga fran­cia nyelvű lap, a brüsszeli Le Soir megvette két, szin­tén francia nyelvű nagy laptársát, a brüsszeli La Lanteme-t és a liege-i La Meuse-t. A három lap együttes példányszáma el fogja érni a félmilliót. Fla- mand körökben riadalom mai fogadták a szerdai be jelentést. LUSAKA ' Kaunda elnök rendeleté re csütörtökön kiutasította- Zambiából 25 fehér műn - kást. Az 50 000 főnyi zam­biai fehér kolónia számos tagjának az utóbbi hóna­pokban szerepe volt az or­szág iparában kulcsfontos­ságú rézbányák kormány- ellenes sztrájkmozgalmai­ban. ŰJ-DELHI Az indiai rendőrség szer­dán őrizetbe vett 260 hindu vallású fanatikust, aki In­dira Gandhi miniszterelnök hivatala előtt tüntetett, kö­vetelve, hogy a kormány tiltsa meg a szent állatok­nak tekintett tehenek levá­gását. KINSHASA A kongói rádió csütörtö­ki jelentése szerint Mulam- ba mégis elfogadta a had- ügyminiszteri tárcát, de most már nem biztos, hogy Mobutu elnök a korábban felajánlott tisztséggel meg­bízza. Mulamba dandártá­bornokot, a vezérkar nyo­mására, előző nap váltot­ták le a miniszterelnöki posztról, de Mobutu felkí­nálta neki a hadügyminisz- terséget, amit Mulamba ak­kor még elutasított. Most újabb levelet küldött, amelyben elvállalná a meg­bízatást. A kinshasai rádió a jelentéshez hozzáfűzi, hogy ezek után Mobutu még nem nyilatkozott. BONN A Szabad Demokrata Párt parlamenti csoportja csütörtök délelőtt megtar­tott üléséről közleményt ad­tak ki, amely bejelenti, hogy lemondtak az Erhard- kormány szabaddemokrata párti miniszterei. RANGOON A UPI hírügynökség je­lentése szerint csütörtökön reggel a burmai kormány utasítást adott U Nu volt miniszterelnök és U Ba Swe volt hadügyminiszter szabadonbocsátására. U Nut és minisztertársait 1962 márciusában vették „védő-őrizetbe”, miután kormányát a Ne Wih tábor­nok vezette forradalmi ta­nács eltávolította. A volt miniszterelnök négy évet Äs hét hónapot töltött fog­ságban. Johnson „villám-vizitjei’* fiZ fi látványos, „mű­soron kívüli szám”, amit negyvennégy ezer kilomé­teres körutazása közben, másfél órás dél-vietnami villámlátogatásával nyúj­tott Johnson amerikai el­nök — több érdekes ta­nulsággal szolgák Az egyik tanulságot ma­ga a helyszín kínálja. — Földrajzilag ugyanis az el­nök valóban Dél-Vietnam területén járt, jogilag azon­ban — az Egyesült Álla­mokban, miután látogatása csupán egy amerikai kato­nai támaszpont területére korlátozódott, ahová „ide­geneknek tilos a bemenet”. Jellegzetes mozzanat ez. Gondoljuk csak meg: John­son személyében, aki ko­rábban, alelnök korában egyszer már megfordult Dél-Vietnamban. most elő­ször lépett amerikai állam­fő az Egyesült Államoknak erre a délkeletázsiai hűbér­birtokára. Az alkalom te­hát mindenképpen kivéte­les. Hogy-hogy nem: az amerikai elnök mégsem az ország fővárosában tett lá­togatást, hanem saját csa­patainak egyik támaszpont­ján — méghozzá olyan bá­zison, amely nem is az ország belsejében, hanem a tengerparton fekszik. A kö­vetkeztetés nyilvánvaló: a saigoni rezsim, s maga a többszázezer főnyi ameri­kai katonaság annyira nem ura a helyzetnek Dél-Viet­namban, hogy egyszerűen nem merték megkockáz­tatni: Johnson oda men­jen, ahová ilyenkor leg­alábbis illik — „szövetsé­gesének” székhelyére, Sai­gon bm KINEK és minek szólt akkor a látogatás? Feltűnő módon semmi esetre sem a dél-vietnami Ú!-D @1 hib ő 1 komoly és megszívlelendő üzenetet ka­pott a világ: azon a hár- • más csúcstalálkozón, ame­lyen az általános nemzet­közi helyzet és több aktuá­lis részprobléma megoldási módozatairól tárgyalt In­dira Gandhi asszony, indiai miniszterelnök, Nasszer, az EAK elnöke és Tito ju­goszláv elnök, a reális té­nyek felismeréséből fakadó figyelmeztetést küldtek a világnak. A legtöbb szó ter­mészetesen a vietnami konfliktusról esett. Amikor Indira Gandhi azt fejteget­te; ennek a kegyetlen és tragikus háborúnak véget kell vetni, még mielőtt tel­jesen elpusztítaná Vietna­mot és romlásba döntené az egész világot — nyílt és világos vádiratot fogalma­zott meg az agresszor, a vietnami nép békéjére és függetlenségére törő ameri­kai imperializmus ellen. Az indiai miniszterelnök hang. súlyozta, hogy a vietnami békét csak a vietnami nép akaratának megfelelően, minden külföldi beavatko­zás nélkül, a genfi egyez­mények alapján lehet meg- volósítani. Ez azt jelenti, hogy nem a válságról vál­ságra bukdácsoló dél-viet­nami bábkormányzat ame­rikai ihletésű frázisaira kell figyelni, hanem Viet­nam népének hangjára, amely egyrészt a Dél-Viet­nami Nemzeti Felszabadí- tási Front javaslataiban, másrészt a Vietnami De­mokratikus Köztársaság ja­vaslatiban öltött testet. R delhi hármas csú­cson szereplő más kérdések — a gazdaságilag fejlődő­ben levő országok problé­mái, az európai béke kér­dései, a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadá­lyozása — mind olyan problémák, amelyek nem egy szálon összefüggenek a nemzetközi helyzetet nap­jainkban legjobban beár­lakosságnak. Tudjuk, Ame­rikában milyen nagy hagyo­mánya van a „tömegfürdö- nek”, s hogy Johnson el­nök személy szerint is mi­lyen nagy híve a kézfogá­soknak, gyermek-csókolás- nak és a hasonló reklám „kapcsolat-tartásnak”. Dél- Vietnamban ilyesmiről szó sem volt. S ez önmagában is felér egy önkritikával: az elnök tudta, hogy job­ban teszi, ha itt — messzi­re elkerüli a tömegeket. Londoni sajtójelentések­ből arra következtethe­tünk, hogy ezúttal az el­nök részben — saját csa­patainak harci kedvét sze­rette volna fokozni szemé­lyes megjelenésével, kitün­tetések osztogatásával és azzal az ígérettel, hogv „Amerika nem fogja ma­gára hagyni fiait”. Ha meg­gondoljuk, hogy Johnson most mekkora súlyt dobott a „harci kedv” serpenyő­jébe, önként adódik a kö­vetkeztetés, hogy ezzel a harci kedvvel komoly ba­jok lehetnek — és ezzel az elnök is tisztában van. VÉGÜL. de nem utol­sósorban: a dél-vietnami vizit az amerikai válasz­tóknak szól, — csakúgy* mint az egész ázsiai kör­utazás és a manilai érte­kezlet Az elnök a válasz­tási hadjárat finisében vál­lalkozott e turnéra, amely­ről négy nappal a szavazás előtt tér haza. Amikor el­indult, az egyik washingto­ni kommentátor némi iró­niával jegyezte meg: a ki­tűnő érzékkel összeállított programból már csak az hiányzik, hogy Johnson Dél-Vietnamba is elláto­gasson. Tegnap óta ezt az űrt — kitöltötték. nyékoló veszedelemmel, a vietnami háborúval. Ami­kor az indiai miniszterel­nök, az EAK elnöke és Jugoszlávia elnöke egy­aránt hangsúlyozták, hogy jól tudják; értekezletük nem oldhatja meg a prob­lémákat, nem orvosolhatja a világot kínzó bajokat,-— meg is határozták az érte­kezlet célját, feladatát és értelmét, ugyanakkor a három, a nemzetközi világ­ban komoly tekintélyt él­vező ország vezetői politi­kai elképzeléseinek kicse­rélése, tapasztalatai megvi­tatása feltétlenül hasznos. A világsajtó minden kom­mentárjában azt hangoztat­ja: a három politikus bir­tokában nincs valamiféle „varázspálca”, amelynek érintésére egyszerre meg­szűnnek a bajok, vagy el­hallgatnak a fegyverek Vi­etnam földjén — de min­den ilyen megbeszélés, ahol felvetődnek a megoldással kapcsolatos újabb elképze­lések, akárcsak egy lépés­sel is közelebb hozhatja a nemzetközi problémák meg­oldását, közöttük a vietna­mi háború befejezését flmi a gazdasági prob­lémákat illeti, szó esett Üj- Delhiben a fejlődő országok eladósodásának kérdéséről is, amely együtt a fejlett országok és fejlődő orszá­gok közötti életszínvonal­különbség további növeke­désével, szintén hozzájárul a nemzetközi feszültség nö­vekedéséhez. R hármas csúcstalál­kozó olyan esemény volt, amelynek jelentősége éppen abban van, hogy a három el nem kötelezett ország politikájának egységes vo­nala — akár a vietnami háború, akár más nemzet­közi kérdés megítélésében — a béke és a nemzetközi biztonság megerősítésének hívei álláspontjával egye­zik. w Új-Delhi üzenete

Next

/
Oldalképek
Tartalom