Szolnok Megyei Néplap, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-23 / 251. szám
I 1986. október 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A pártértekesletekről jelentjük Túrkeve A párt tagjainak __________kötelessége hiidefiai a Marxizmus—Leninizmus igazát Túrkevén a város kommunistáinak 120 küldötte gyűlt össze a tanácsháza nagytermében, hogy számvetést tegyen négy esztendő sikereiről, örömeiről, kudarcairól. A huszonhattagú elnökségben ott ült a város veteránja, Márki Gábor egykori vörös csapatparancsnok. Részt vett a városi pártértekezleten Lajtai Vera, a Pórtélét főszerkesztője, Vad András, a Szolnok megyei pártbizottság osztályvezető j e. A pártértekezlet írásbeli beszámolójához Tóth Imre tett szóban kiegészítést, kitérve a pártélet néhány jelenségére. Többek között a kommunisták vitakészségére hívta fel a figyelmet. Arra, hogy a demokráciában joga van az'ellenfélnek is kifejteni a véleményét, a párt tagjainak ellenben kötelességük a marxizmus— leninizmus igazságaival megcáfolni azt. Az első hozzászóló Papp János, a gépjavító vállalat igazgatója volt. Az üzem jövőjéről tájékoztatta a megjelenteket Arról, hogy január 1-től a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium hatáskörébe tartozik a nagy fejlesztés előtt álló üzem. Az autójavítóvá átalakuló vállalat lényegében Túrkeve első komoly ipari üzeme. Gondjaik közül arról szólt; hogy nem szívesen maradnak jó szakemberek náluk. Az ösztöndíjasok letöltik a kötelező idejüket és utána el is mennek nagyrészt Kromperger György a város termelőszövetkezeteinek várható másfél millió forintos többletjövedelmét jelentette be. Régen nem hangzott el ilyesmi Túrkevén. Túri János százados, a rendőrség parancsnoka az önkéntes rendőrök, munkásőrök áldozatkészségét méltatta. Olasz László ugyancsak a gépjavító vállalat párttitkára vetette fel, hogy alacsony a párttagság műveltségi szintje náluk. Szurcsik István, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke azt ajánlotta, a második tiszai vízlépcső hatására már most készüljenek fel. Igyekezzenek technikailag, szakemberek ösz- szegyűjtésével, a paraszt- emberek szakmunkássá képzésével lehetővé tenni, hogy a Tisza II. a lehető legjobban hasznosuljon majd. Simon Ferenc városi KISZ-titkár elemezte, hogyan terjednek a marxizmus—leninizmus eszméi a fiatalok körében. Kőrizs István gimnáziumi igazgató szakközépjjkola létesítésének gondolatát vetette feL Sz. Kovács József tanácselnökhelyettes javasolta, néhány olyan csak formálisan működő tanácsi bizottságnak a megszüntetését, amelynek nincs létjogosultsága. Farkas Dániel a tanyai lakosság életmódját vetítette fel, kérve a termelőszövetkezetek vezetőit, többet tegyenek a tanyán élőkért. Leaner Ferenc, a vegyesipari ktsz elnöke a pártkongresszusi verseny teljesítését jelentette be, Szegő László, a Táncsics Tsz elnöke az anyagi érdekeltség megteremtését méltatta. Lajtai Vera a Központi Bizottság legutóbbi üléséről tájékoztatta a túrkevei kommuA Szolnok Megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat VÍZVEZETÉKSZERELŐ szakmunkásokat és segédmunkásokat vesz fel vidéki munkahelyre. Jelentkezni lehet a munkaügyi osztályon 7—12-ig nistákat. Koós József, a földművesszövetkezet párttitkára a lakosság ellátásáról beszélt. Farkas Dánielné a pedagógusok ideológiai képzéséről, az ifjúság kommunista neveléséről adott számot. Glacz József, a háziipari szövetkezet elnöke exporttevékenységgel foglalkozott. Somogyi Lajos, a munkásőrség parancsnoka a munkáső^ feleségeknek mondott köszönetét férjeik segítéséért. Vad András, a Szolnok megyei pártbizottság osztályvezetője többek között az anyagi érdekeltség és az erkölcsi ösztönzés együttes teremtő erejéről szólt A túrkevei kommunisták negyvenegy tagú pártbizottságot választottak a város pártéletének irányítására. A kilenc tagú párt-végre- haj tóbizottság élére Tóth Imre került titkárnak Túrkeve kommunistáinak bizalmából. Rajta kívül a végrehajtó bizottság tagjai: Kelemen Imre, Szurcsik István, Koszna Mihály, Túri János, Papp János, Fábián Bálintné, Simon Sándor, K. Nagy László. A párttagok felelőssége tovább növekszik Szombaton tartották Karcagon a városi pártértekezletet. Az alapszervezetek százötven küldötte tanácskozott, s részt vett a pártértekezleten K. Nagy Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Csáki István, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára és dr. Szabó József, a pártfőiskola igazgatóhelyettese. Mind a küldötteket, mind a meghívott vendégeket Kovács István, a városi pártbizottság titkára köszöntötte, majd kiegészítést fűzött az írásos beszámolóhoz. Bejelentette, hogy a város üzemei teljesítették, illetve túlteljesítették éves gazdasági tervük eddig arányos részét. — Az eddig elért eredményekhez — hangzik a beszámolóban — a mezőgazdasági üzemek erősödéséhez a pártszervezetek, a kommunisták lelkes munkáin nagyban hozzájárult... A pártszervezetek eszmei, politikai munkája ezután sem csökkenhet a mezőgazdaságban, sőt a növekvő feladatok, az új gazdasági mechanizmus reformjának megvalósításával ösz- szefüggő bonyolult problémák megkövetelik, hogy a kommunista gazdaságvezetők az eddiginél jóiban érezzék a felelősséget a párt és a termelőszövetkezet tagsága előtt vezetői tevékenységükért. A felszólalások során Erdőd! Sándor a tsz tagok szorgalmas munkájának díjazásában is kifejezett elismerés hatásáról beszélt. — Böjti János a városi tanács munkájáról, a lakosság aktivitásáról szólva mondta el: hétezren vettek részt a város lakói közül társadalmi munkában és közel egy millió forintot érő munkát végeztek már az idén. Kovács György a KISZ alapszervezeteket bírálta, mert a KISZ-oktatásban rájuk váró feladatokat nem eléggé hajtották végre. A pártalapszervezetek sem kérték mindig számon az eltervezett munka végrehajtását. K. Tóth Ferenc technikumuk gyakorlati oktatásban elért eredményeiről, Matuz János a Május 1 Tsz-ben alkalmazott új gazdálkodási eljárásokról, azok jó hatásáról, Kovács Pál a városban lévő munkaerőfelesleg foglalkoztatásának sürgősségéről, Karcag iparosításának elmaradottságáról beszelt. Az az egyik oka szinte annak, hogy sokan elvándorolnak a városból, elsősorban a középiskolát végzett fiatalok, akik pedig jó szakmunkások, vagy azok lehetnének. Mátyus Imre a Dimitrov Tsz tagjainak a négy évvel ezelőttihez viszonyított gondolkodásbeli változásáról adott tájékoztatást. K. Nagy Sándor felszólalása kezdetén a Központi Bizottság üdvözletét adta át a küldötteknek; kérve, hogy tolmácsolják azt az alapszervezetek tagjainak is. Ezt követően az egységes paraszti osztály kialakulásának, erősödésének bizonyítékairól beszélt, majd elismeréssel szólt arról az eredményről, amit az elemi csapások ellenére a varosban elértek, arról, hogy megtorpanások nélkül dolgoztak a kommunisták és velük azok a tsz-tagok, akik őszinte hívei a szövetkezeti mozgalomnak. Részletesen beszélt a tsz-ekben való foglalkoztatottság gondjairól, amelyet a termelő tevékenység mellett az üzemi, a feldolgozó tevékenység fokozásával is enyhíteni lehet az új gazdasági mechanizmusban. — Később a munkadíj biz’.o- sításról szólt, befejezésül pedig az új irányítási, szervezési elveket ismertette a szövetkezetekre vonatkozóan. Balogh József azt mondta el, milyen hátrányt jelentett termelőszövetkezetükben a szakember vándorlás. Dr. Mohai Ferenc főbbek között azt méltatta, milyen könnyebbséget jelent a város lakosságának az, hogy tovább bővült a tsz-tagok egészségügyi ellátottsága. Nagygyörgy János a kísérleti gazdaság, Fekete József pedig a gépjavító állomás célkitűzéseiről beszélt. Csáki István felszólalásában a város iparosításáról,— gazdaságirányítási, majd időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről tájékoztatta a küldötteket. — Szabó István, Kárpáti Jenő, Borsos János és Mohácsi Imre szólalt még fel. A felszólalások összefoglalása után a küdöttek megválasztották a negyvenhárom tagú pártbizottságot, a tizenhat küldöttet a megyed pártértekezletre. Az újjáválasztott pártbizottság első ülésén a városi párt-végrehajtóbizottság tagjaiul Kovács István, Ko- sik István, Böjti János, Fábián Márton, Mátyus Imre, Lengyel Zoltánná, Oláh János, Monori Elek, Papp István elvtársakat választotta. A városi pártbizottság titkára újból Kovács István, — borsi — Népi okoskodás ? SÁG’ termelőszövetkezeteinkben egyre inkább tért hódít a szakköri mozgalom. Megyénkben ugyan még gyermekcipőben jár, de az ország más tájain kimagasló eredményeket produkál. — Igaz, nálunk is lassan eléri a húszat a szakkörök száma, de egészében véve még nincs kellő becsülete ennek a mozgalomnak. A különböző szervek — elsősorban a Hazafias Népfront kezdeményezésére és ösztönzésére — már évekkel ezelőtt létrehozták az első szakköröket. Mi az oka annak, hogy mégsem gyarapodik kellő mértékben ezek száma? — Talán nincs rájuk szükség? Fontosságukra, létrehozásuk szükségességére említsünk egy példát. A Földművelésügyi Minisztérium megvizsgálta, hogy hét hasznos módszer hat-nyolc év alatt milyen mértékben terjedt el. A tapasztalatok enyhén szólva nem kedvezőek. A megvizsgált helyeken a megkérdezettek fele ismerte az új módszereket, s a szövetkezeteknek csupán 20 százaléka alkalmazta. Pedig az új módszerele (például mesterséges borjúnevelés, hideglevegős szénaszárítás stb.) haszna vitathatatlan. PIKIiLM ** 3SÄ HUW p T azonban nem lehet előírni, megkövetelni a szövetkezetektől. A tsz tagoknak kell rájönniök előnyeikre, ál- lástfoglalni az új eljárások mellett. Ezért jó, ha a szövetkezetek vezetői valamelyik szakemberüket bízzák meg a szakkör vezetésével, s annak programját a termelési tervekhez igazítják. Jó, ha a szakkörök rendelkezésére kísérleti parcellát bocsájtanak. így kisebb lesz a „rizikó”, a siker viszont kézzelfogható tanulsággal szolgál. Magától érthető, hogy ha az elnök bizonyítani tudja az új termelési eljárások hasznát, könnyebb meggyőzni a tagok egészét azok bevezetéséről. Ezért a szakköri munkának üzemvezetés! módszerré kell válnia. HELYTŐL*:« tehát, ha valamelyik szövetkezeti vezető — kimondva, vagy kimondatlanul úgy foglal állást, hogy a szakkör csak a népi okoskodás fóruma, a szakmai kérdések eldöntésére ott vannak a szakemberek. Már ha vannak egyáltalán kellő számban, hiszen közismert, hogy a meglévőknél jóval több ag- ronómus elkelne megyénk szövetkezeteiben is. De ha volna elég szakember, akkor is: több szem többet lát. Régen az egész falu meditált azon, hogyan, milyen módszerekkel lehetne többet termelni. — Most miért csak két-há- rom ember dolga legyen ez? Különben is, sokat beszélünk a szövetkezeti demokráciáról. Gyakorlását nem általában, hangzatos szólamokat puffogtatva várjuk. Az a kívánatos, ha minél több ember alkotó módon tud beleszólni a gazdálkodásba. A vezetőknek ezért arra kell törekedniük, hogy a tsz tagok legyenek hozzáértőbbek azokban a kérdésekben, melyekben a demokráciát gyakorolniok kell. P*1FSZE korántsem arról van szó, hogy most ütre-főre hozzuk létre a termelőszövetkezeti szakköröket. A technikai, anyagi és emberi lehetőségeket egyaránt figyelembe kell venni megszervezésüknél. A nyírlugosi Szabadság Tsz-ben például az alakuláskor a tagok 98 százaléka analfabéta volt, földjük pedig sivár homok. A szakkör létrehozásával alapvető szakmai ismeretek elsajátítására törekedtek. A* eredmény: 400 hold jólter- mő gyümölcsös és amellett úgyszólván mindenki megtanult olvasni. -Szélsőséges a példa? Persze, hogy az, hiszen nálunk ennyire mostoha, elmaradott körülmények között egy szövetkezet sem kezdett. De a szakkör tagadhatatlan előnyét jól példázza a fenti eset. JÓL MONDTÁK, hogy a nagyüzemi gazdálkodásba bele kell tanulni. — Jő módszer ehhez a szakkörök létrehozása. Éljenek ezzel a lehetőséggel szövetkezeteink vezetői. <S. R.) Nekrológ a szövetkezet éjjeliőréről Vannak emberek, akik után nem marad semmi. Esetleg fa-r kuló fényképek, bekeretezve az ünneplő tiszta szobában. Vagy azok se. Mert az emberek olyanok, mint az ősszel meghullott fák. A leperdült rőt leveleket is eltemeti az idő, s eltemeti az éveket is. A fák sem élnek örökké. Az emberek csendben, nyomtalanul ‘ mennek el a világból. Megszolgálják az életüket, nevüket a fiukra hagyják. S egyik napról a másikra megürül egy ágy, az asztalon üresen marad egy tányér, a szekrényben ámultán lóg egy ünneplő ruha. Az emberek nem rendhagyók. Mégis. Mindenki szeretne valamit hagyni maga után. Valamit adni magából a kornak, a jövőnek. Kevésnek sikerül. Szvoboda Mihálynak igen. Most nézegetjük a képeket. Földes, kicsi a konyha, tele a család gyászával, fájdalmával. Kukoricát morzsolnak az asszonyok. Valaki sóhajt. Akkor éjszaka ő is morzsolt. Pista, a fiatalabb fiú hazavitte a kosarat. Még a tűz előtt morzsolt az öreg. Szokása volt; font. vagy mással bíbelődött, el ne aludjék. Képek. Régebbiek, sárguló papírral és a legutóbbi, amikor még együtt lehetett a család. Mit őriz meg az ember a tegnapokból. Egy cseréppipát, kopott bakancsot, félig-nyűtt félnagykabá- tot. Mondják, a főidet nagyon szerette. S a jószágokat. Sokat dolgozott értük. A régi istállóban csikókat tartottak. A nyári jászolhoz kötötték őket. Nem mindet. Hat csikóra már nem került kötőfék. Viharlámpa csüngött a falon. A tűzveszélyes istállóban. Jóval később, amikor már fellélegeztek az emberek, a füstöt és tüzet legyőzték. látták, a viharlámpa ott búvik a fal mellett. Ahová leesett. Szvoboda Mihály már nem mondhatja el, mi történt. A tüzet sem. És •nem látjCS már többet a csikók ijedt szemét. A csikók féltek a tűztől. Mire gondolhatott az öregember? Gondolkodott-e egyáltalán? A tűz magasabbra csapott. Féltek a jászolban. Égett, lángolt a szalma. A csépai Petőfi Termelőszövetkezet 67 éves éjjeliőre mind a nyolc csikóról leoldotta a kötőféket. A lángok megharapdálták kezét. A levegő is kevesebb lett. A tűz magasra csapott. Féltek a csikók. Nyihogtak és rúgtak. Nem akartak átfutni az égő veszedelmen. Az öregember hajtotta őket. Megtaposták. És Ijedt vágtába kezdtek. Másnap a csongrádi határban találtak rájuk. Tudom, az idősebbek készülnek a halálra. Várják és félnek tőle. Lényegében az élet csak előkészület erre. Ö nem félt a tűztől. Csak ember képes ilyenre. Segítségért is szaladhatott volna. Nem akart. Nincs szomorúbb, ha tűz, jég veri az embert, a. közösséget. Az öregember pedig félt a szomorúságtól. A tűzzel nem bírt. Kimentette a csikókat. És össze- rogyott égő arccal, lángoló kezekkel. Fuldokolva. A Felsődomján tanyán kedden este 8 órakor égett az istálló. Sipka Mihály, aki a szomszédban lakik, a néma Sipka Mihály rémülten mutogatott a tűzre. Márton Lajos traktoros akkor érkezett. Beugrott az ólba. kihúzta az öregembert. Később a gádor alá vitték. Traktorral szaladt Márton Lajos a faluba. Félreverték a harangot. Megszólalt a hangosbemondó. Az emberek kiugrottak az ágyból, kapkodva keresték a ruhákat és futottak az istállóhoz. Sokan kerékpáron igyekeztek. Vödrökkel, vasvillával, lapáttal szaladtak az emberek. — Rengetegen. A lángok már kicsaptak a padláson. Legyőzték. megfékezték a tüzet. Mire Kunszentmártonból kivonultak a tűzoltók, már nem akadt dolguk. A régi típusú kézi fecskendők és a sok vödör használt Nem égett le az istálló. Csak a nyári jászol égett el. Nem nagy kár. Szomorúak voltak az emberek. Szvoboda Mihály jajgatott És könyörgött. — Vizet adjatok. — Nem adtok vizett — Nincs itt senki? A mentők a szentesi kórházba vitték. Egy üveg vizet is tettek a kocsiba. Nem segített. Az öreg még annyit mondott: — A csikók elszaladtak. A lámpa... A lámpa... És nincs többé. Pénteken egy fejfával több került a csépai temetőbe. Sokan elkísérték. A család, a szövetkezet, a falu. Lehajtott fejjel ballagtak. Sírtak is. Kanyó Sándor tanácselnök búcsúzott az öregembertől. — Ismerjék meg a fiatalok, majd az utánunk jövök is, hogy egy-egy ember mire képes. Nyakas, becsületes. szókimondó ember volt Mihály bácsi. Szerették. Tizenkettedik esztendeje tanácstag. Alapító tagja volt a községi pártszervezetnek. Szépen tudott elmenni. A Pista fia hazavitte az elárvult kabátot is. A ház ajtaját még nem nyitották ki. Az öregember nem lépi már át a küszöböt. Az ócska bútorok, a kevés búza, a megszolgált bor hiába várják. Ö már nincs többé. Ülünk a csendben. Peregnek a kukóricatzemek, Sz. Lukács Isar* Karcag
