Szolnok Megyei Néplap, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-16 / 219. szám

, / im, szeptember 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 •CKORRÉPASZEDÉS A FEGYVERNEKI VÖRÖS CSILLAG TSZ-BEN. (Fotó: Nagy Zsolt) SIKER a % e n é I ő torony alatt „Az Alföldi Kőolaj- fúrási Üzem egri üzemegységénél az US—3-as berendezés dolgozói Nemes La­jos főfúrómester irá­nyításával 11 300 méter éves fúrási tervüket elsőként, szeptember 12-én tel­jesítették.” (Néplap, 1966. szep­tember 14.) — A hír igaz, csak kissé pontatlan — mondta Ne­mes Lajos, amikor felpil­lantott az újságból. — Be­fejeztük, azaz befejezték a tervet, de nem tizenkette­dikén, hanem tizedikén, és nem 11 300, hanem ponto­san tizenegyezer méter volt a terv. Igaz, két nappal ké­sőbb már háromszáz mé­terrel előbbre voltak. — Végül minden síim­mel? — Nem. Július elsejéig voltam a berendezés veze­tője, főfúrómester. Nem is szeretném, ha nekem kel­lene nyilatkoznom, amikor már más beosztásban va­gyok. — Azért mégis csak ma­ga tudna legtöbbet monda­ni, miként érték el ezt a remek eredményt. — Jó, nem bánom. Út­közben, amíg Andornak- tályára érünk elmondom, miben látom a siker titkát. Terepjáró gépkocsiba ül­tünk és a rossz úton a nagy kátyúban zötyögve rá- zódtunk a fúrótorony fe­lé. — Először is, nagyon rendes emberek ezek. Azt hiszem ez a legfontosabb. Februártól a legkiegyensú­lyozottabban ' dolgoztunk, minden hónapban túltelje­sítettük a tervet. Március­ban pedig üzemegységi re­kordot állítottunk fel 1751 méterrel. — Hány éve fúrás? — Húsz. 1946-ban kerül­tem ebbe a szakmába. Mikor a toronyhoz érkéz­Húsz centiméterre: a halál Szerda délután négy óra. A szolnoki új kollé­gium épületének tetőze­téről egy fiatal munkás dobálja le a törött cse­repeket, a tönkrement csatornadarabokat. Mint a macska, oly ügyesen mozog a tető szélén. Biz­tonsági öv nélkül! Az épület magas, aki onnan leesik, annak meg lehet rendelni a teme­tését. A munkást húsz centiméteres elrozsdáso­dott díszrács választja el a haláltól. De ő ezzel nem törődik. Ügy mozog mint a macska. Neki nem számít a halál kö- zelléte. Nézem és meg­borzadok a gondolattól is: hiszen leeshet. Vajon a főnökei hol vannak most?! Lefeküsz- nek majd este nyugod­tan, mert nem tudják, egyik emberük biztonsá­gi öv nélkül produkálja magát. És ez a munkás, aki kockáztatta az életét, tálán nem is tudja, hogy néhány hete két ember­életet követelt magának a hasonló gondatlanság. F. P. V«pí nostánbból Tegnap még a táborban • • Üzemgazdász, vagy csak a címe az ?-ma már a katedrán Nem jelképes ez a cím, hiszen azok a fiatalok, akikkel tegnap Szolnokon, a Tisza-ligetben beszélget­tem, ma vagy a közeli napokban úgy lépnek be a tanterembe, hogy nem diákok lesznek, hanem tanítók. Valamennyien a jászberényi felsőfokú tanítóképzőben készülnek az élethivatásul választott pedagógusi pá­lyára. S ma már megkezdődnek a gyakorló tanítások. Hogyan kerültek a szolnoki Tisza-ligetbe, s mi­ről folyt itt a szó? Hallgassuk csak: — Az előadásokon is hallottunk az akadály ver­senyek szervezéséről, azok levezetéséről, én mégis megkérdezem: mi a leg­fontosabb szempont ezen lebonyolításánál — így egy barna hajú lány. A cso­portvezetőhöz intézte sza­vait, de a többiek vélemé­nyéből tevődött össze a válasz. — A legfontosabb, hogy figyelembe vegyük a gyer­mek élettani sajátosságait és azt, hogy miről hallot­tak, tanultak már addig. A második osztályosoknak nyilván nem olyan ver­senyprogramot készítünk, mint a negyedikeseknek — mondta komolyan egy leendő tanító néni. — Emellett arra is töre­kednünk kell, hogy minden gyermek résztvegyen s versenyfeladatok megoldá­sában. Csak így válik szá­mukra érdekessé ez a játé­kos tanulás, amelyet még színesebbé tehetünk, ha úgy állítjuk össze a prog­ramot, hogy abban a me­se, a játék és a komolyabb feladat, például szellemi totó váltogatja egymást, — kontrázott egy fiatalem­ber. A gyermekekről, kisis­kolásokról beszélgettek te­hát. s hogy miért, azt is elújságolták. — A megyében első al­kalommal szerveztek tan­folyamot azok részére, akik kisdobos rajvezetők lesznek. S mi, a tanítókép­ző második osztályosai vál­lalkoztunk erre. Rövid voll ez a két és fél nap, amit itt töltöttünk a táborban, s mégis nagyon sok segít­séget kaptunk munkánk­hoz — summázta vélemé­nyét Pecze Imre. — A kisdobos raj tevé­kenységének megszervezé­séről, a KISZ és úttörő­szervezetek munkájáról, a „Vörös zászló hőseinek út­ján” mozgalom céljáról, feladatairól és módszerta­ni kérdésekről hallottunk előadást — sorolta egy szöszi lány. — Gyermekdalokat és játékokat is tanultunk, — amelyeket majd a kisdo­bosokkal gyakorolunk — mondta Takó Mariann. — Szakköröket is veze­tünk. Egyikünk-másikunk az úttörőknél is — toldot- .. ta meg társai f-avait Tar- navölgyi Sándor. — Én bent a gyakorló- iskolában foglalkozom majd kisdobosokkal — újságolja az Eger környéki Bartók Mária. — Többen azt vállaltuk, hogy a jászberényi iskolák­ban vezetjük a kisdobos rajokat — mondta Obií- csek Erzsi. Aztán egymás szavába vágva sorolták, hogy na­gyon jól érezték magukat. Elégedettek voltak az el­helyezéssel és a koszttal is. Vidám nevetés közben vallották be, hogy az ő csoportjuk minden tagja igen jó étvágyú, s így leg­többször repetáztak. A szerda esti programról is szívesen beszéltek. A KISZ-propagandistákkal együtt műsoros estet ren­deztek,- utána pedig csak­nem éjfélig ropták a tán­cot, a Kilián repülő tiszti iskola zenekara szolgáltatta a zenét, s innen jöttek táncpartnereik is. ☆ Tegnap délben volt a rö­vid táborzáró ünnepség, s ma már a hatvannégy fia­tal élményekkel gazdagab­ban foglalta el helyét az iskolapadban és a gyakor­ló tanítás idején a kated­rán. Nagy Katalin A Néplap szeptember 15-i száma hírt adott a termelőszövetkezeti üzemgazdászok berek­fürdői továbbképzéséről. E gondolathoz kapcso­lódva fogott tollat két olvasónk, Juhos Gyula, a tiszaföldvárl Lenin Tsz főkönyvelője és Papp Imre ugyané kö­zös gazdaság üzemgaz­dásza. — A cikk írói ugyanis resztvettek Bé­kés megyében egy nagy ankéton, amelyen a ter­melőszövetkezeti üzem­gazdászok szerepéről volt szó. Ezek alapján alakították ki vélemé­nyüket. Egy-egy gazdálkodó egy­ségnek olyan szakemberei legyenek az üzemgazdá­szok, akik rendszeresen, módszeresen gyűjtik a ter­melési tapasztalatokat. Az üzemgazdásznak jó szak­embernek, jó politikusnak, szükség esetén jó üzlet­embernek kell lennie. Ott­honosan forogjon az üzem minden ágazatában. Ter­mészetesen biztosítsák mun­kaköri önállóságát. Az üzemgazdászt szorosan von­ják be a vezetőség munká­I jába. Jelenlegi helyzetük elég­gé bizonytalan. A főköny­(Tudósítónktól) A MÉSZÖV Igazgatósága és a KPVDSZ megyei bi­zottsága együttes ülésen értékelte a megye földmű­vesszövetkezeteiben és ta­karékszövetkezeteiben folyó munkaversenyt. A „Kiváló fmsz” és takarékszövetke­zet címért versenyzők kö­zül a szolnoki és az újszá- szi fmsz, valamint a tisza- szentimrei takarékszövet­kezet jár az élen. Fél év alatt elért eredményeikért megyei dicséretben része­sültek. Az együttes ülésen érté­kelték a kongresszusi ver­seny eredményeit is. Ebben ugyancsak a szolnoki és az újszászi, továbbá a nagykörűi, tiszaföldvári, besenyszögi és a tiszafüredi földművesszövetkezetek ve­zetnek. Meglepetés az évek óta élenjáró tiszasasiak és cser- keszöllőiek lemaradása. velő beosztottjaként dol­goznak statisztikusi, ön­költségszámítási, adatgyűj­tési feladatkörben. Máshol a főagronómus „segédtiszt­jei”. Békés megyében jó kez­deményezések hívják fel magukra a figyelmet. A megye szövetkezeteiben hetvenkét üzemgazdász dolgozik. Sőt a gyulavári termelőszövetkezetnek — üzemgazdasági csoportja van. Nagyon lényeges, hogy az önálló üzemgazdásznak meglegyen a (Jiplomája, esetleg technikusi oklevele és számottevő gyakorlata. Lehet az üzemgazdász egy­ben elnökhelyettes is — ha tsz-tag. — Ugyanolyan szakvezetője lehet egy ága­zatnak, mint a főagronó­mus, főállattenyésztő, be­oszthatnak hozzájuk gya­kornokokat is. A Békés megyei ankéton dr. Tresser Pál bírálta Szolnok megyét. Tudniillik amiatt, hogy üzemgazdászi munkakörben nyolc általá­nos iskolától a legkülönbö­zőbb képzettségű dolgozók működtek korábban. Bé­késcsabán hangzott el az a megállapítás is, hogy vál­lalati gazdaságtant számít­va, a mezőgazdaság messze az ipar mögött jár. S itt született a javaslat: a mun­kakör megfelelő felkészült­séghez kötődjék, s a cím használatát szakmai vizsga döntse el. Igen figyelemre méltó a gyulavári termelőszövetke­zet üzemgazdasági csoport­jának munkája. Mint el­mondták, elemző munká­jukat a szakvezetők szíve­sen fogadják és felhasznál­ják. Három éve működik a gyulavári üzemgazdasági csoport, munkájukat azon­ban nem tudiák összemér­ni. mert rajtuk kívül nincs még ilyen az országban. TnTyrna firmln — Pnn*» Tmfg tünk, ott találtuk Király Mihályt, az egri üzemegy­ség vezetőjét is. Pontosan délután két óra, műszak­váltás volt. — Nekem az a vélemé­nyem, hogy a szocialista brigádmozgalomnak nagy része van a szép eredmény­ben. A kongresszusi mun­kaversenyben is megállják a helyüket. A bányászna­pon a brigád nyolcezer fo­rint jutalmat kapott. Az Eger elnevezésű 50 tonnás berendezés nagy „A” betű alakú karcsú tor­nya felől az egymáshoz csapódó acél tiszta csengé­sét hallottuk. A fúrás okoz­ta rázkódás közben a ken­gyel ütemesen a hatalmas csigához ütődött. — Zenél a torony — mo- solyodott el Király Mihály. — Az elmondottakon kí­vül még meg kell említe­nem, nem laza ám a US— 3-as terve. Arra is gondolha­tott, hogyan lehet az éves tervet szeptember elsején __ teljesíteni. Igaz? Nézze, a többi berendezésnek, ame­lyek nagyobb teljesítmé­nyűek, 11 500 métert kell fúrni. — Tehát önök szerint a jó munkaszervezés, a dol­gozók lelkiismeretes, szor­galmas munkája és az ébrentartott versenyszellem a siker elősegítői? — Igen. De kérdezze meg az embereket is. A vaslemez öltözőben — amely egyúttal iroda is — beszélgettünk. Már átöl­tözött a délelőttös csoport, indulni készült az Egerben levő munkásszállásra. Hor­váth András fúrómester, Bordás Lajos, Lukács La­jos, Kispál János, id. Ko­vács Miklós és Csörgő Jó­zsef bányászok szerint a jó kollektív. szellem és a vezetők jó irányítókészsége járult hozzá elsősorban, hogy itt tartanak. Nemes Lajos helyett, aki üzemve­zetőhelyettes lett Pelyhe György vette át a berende­zés irányítását. — Már dolgozott a ke­zem alatt — mondta a volt főfúrómester. — Rendes ember, meg fogja állni a helyét. Az emberek is se­gíteni fogják. A rázós úton visszafelé Király Mihály arról beszélt, hogy az új prémium és jutalma­zási rendszer milyen nagy lehetőséget nyújt az üzem­vezetőnek az ösztönzésre. Negyedévenként tizenötezer forintot tűzhet ki azoknak a munkáknak az elvégzé­sére, amelyek a legfonto­sabbak. Ezenkívül hétezer forinttal jutalmazhatja a vezető dolgozókat. Ez az összeg tervtúlteljesítés ese­tén a duplájára is nőhet, örült ennek. Így lehet dol­gozni — mondta. Egyet­értettünk abban, hogy a termelést az anyagi ösztön­zés eredményesen segíti elő. — bognár — ÉM. Budapesti Beton- árugyár Budapest XXI. Rákóczi Ferenc u. 289. (Csepel) azonnali belé­péssel felvesz lakatos, és 5 év fe­letti gyakorlattal ren­delkező villanyszere­lő szakmunkásokat, valamint vizsgázott kazánfűtőket, azon­kívül mozaiklap gyár­táshoz női, betonelem gyártáshoz férfi se­gédmunkásokat. Munkásszállást és napi egy­szeri meleg étkezést térí­tés ellenében biztosítunk. Felvételhez munkakönyv. Mii. lap és tanácsi igazo­lás szükséges. Jelentkezés a fenti cím munkaügyi csoportjánál. / Élenjáró fmsz-ek

Next

/
Oldalképek
Tartalom