Szolnok Megyei Néplap, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-15 / 218. szám

18®#. »September 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ki fizeti az üzemgazdászt ? (Tudósítónktól.) Berekfürdőn egyhetes ta­nácskozást tartottak a na­pokban a járási, városi, megyei üzemgazdászok és közgazdászok. A résztvevők előadást hallgattak a gaz­dasági reformról, foglal­koztak a termelőszövetke­zeti pénzügyi, hitel és be­ruházási politika új vonásai­val és a mezőgazdasági üze­mekben folyó közgazdasá gi munkával. Az előadásokat követő hozzászólásokban, vitákban tisztázódott sok, a termelő- szövetkezetekkel kapcsola­tos új elgondolás, elképze­lés. A tanácskozás résztve­vői elmondották, hogy a járási tanácsok mezőgazda- sági osztályain dolgozó üzemgazdászok, közgazdá­szok az esetek többségében nem szakmai munkafel­adatokat látnak el. A vá­rosi tanácsokon dolgozó üzemgazdászok, csak­nem valamennyien 3— 4 előadói munkakört látnak el. Búzási Sándor, a törökszentmiklósi városi ta­nács vb mezőgazdasági osz­tályának üzemgazdásza pl egy személyben építési elő­adó, revizor és üzemgaz­dász. Az utóbbi időben egyre több termelőszövetkezet al­kalmaz üzemgazdászt. A megye 137 tsz-e közül 85. De besegítenek a könyve­lésnek, az agronómiának, statisztikai kimutatásokat készítenek, ide szaladnak oda szaladnak, csak épp a maguk munkája, az üzemgazdasági munka ma­rad. A hiba egyik gyökere az hogy a tsz-elnökök nagy része nem rendelkezik meg­felelő ; közgazdasági isme­retekkel és így nem segítik az üzemen belül ezt s munkát. Nem látják, hogy egy helytelen beruházás, az adottságnak nem megfele­lő termelésszerkezet, a fe­lületesen elkészített terme­lési terv, az elemzés el­mulasztása milliókba ke­rülhet és néhol kerül is a szövetkezetnek. Hihetetlen, de olyan ter­melőszövetkezeti elnök is van a megyében, aki azt mondja: az üzemgazdászt én fizetem és azt csinálja, amit én mondok neki. Az így gondolkodó elnök rosz- szul értelmezi a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek önállóságát, s talán többet árt, mint használ a szövet­kezetnek. Megsérti a szö­vetkezeti demokráciát és minden rosszindulat nél­kül mondhatjuk, őt fizeti meg a termelőszövetkezet, — érdemtelenül. A termelőszövetkezetek önállósága nem egyszemé­lyi vezetést jelent. Az el­nök és a vezetőség minden­kor felelős a közgyűlésnek, a szövetkezet legfőbb fóru­mának elhatározásaiért, döntéseiért, cselekedeteiért. Helytelen volna az üzem- gazdasági munkák hiánya miatt csak az elnököket vagy csak a vezetőséget hi­báztatni. Termelőszövetke­zeteink e téren még az út kezdetén állnak. Hiba az is, hogy a szövetkezeti üzem­gazdászok sem mind ren­delkeznek megfelelő kép­zettséggel. Így sok esetben maguk sem tudják ponto­san mi is a feladatuk, a munkájuk. A szövetkezeteknél egyik leggazdaságosabb munka- ráfordítás volna, ha többel törődnének az üzemgazda­sági és közgazdasági mun­kákkal. Tóth Pál Versenyben a% időjárással A szajoli vasúti felüljárón már a sínek fölötti részt építik az aszfaltút­építő vállalat dolgozói. Hasonlóképpen igyekeznek a betonozással is, hogy még a rossz idő beköszöntése előtt átadhassák a forgalomnak. Sikeres békekampány Félmilliós ajándék négy falunak Szakemberek találkozói Eredményes az MSZBT megyei elnökségének munkája A Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság Ügyvezető Elnöksége a közeljövőben tárgyalja a Szolnok megyei elnökség másféléves mun­káját. Mit tudnak ez alka- . lommal felmutatni az MSZBT megyei aktivistái? Mindenekelőtt arról ad­hatnak számot, hogy a népfront bizottságok aktív közreműködése eredménye­ként növekedett az MSZBT hatóköre. Az is igaz vi­szont, hogy éppen az MSZBT aktivistái révén gazdagabbá vált a népfront munkája is. A2 együttműködés ered­ményeként az utóbbi isme­retterjesztési évadban va­lamennyi népfront akadé­mián előadás hangzott el a Szovjetunióról. Az őszi és a tavaszi nagy békekam­pány idején több mint há­romszázezer ember előtt hangzottak el előadások. A jelentősebb évfordulók alkalmával már hagyomá­nyossá vált baráti találko­zók mellett 82 alkalommal került sor arra az utóbbi másfél évben, hogy szovjet és magyar emberek véle­ményt cseréljenek me­gyénkben. A Szovjetuniót ismertető kiadványok, előadások mel­lett jelentősen növelték a szovjet emberek becsületét az olyan tények, mint pél­dául a Besenyszög, Nagy­körű, Tiszasüly és Kun­csorba ivóvízellátásában nyújtott segítség. A szovjet katonák ezeken a helyeken ajándékként több mint fél­millió forint értékű árok­ásást végeztek. Az MSZBT megyei el­nöksége közreműködése ré­vén egyre gyümölcsözőbb kapcsolat alakul ki szovjet és magyar szakemberek között. Az egyik alkalom­mal például szovjet és ma­gyar orvosok találkoztak. Összejövetelükön Zoltán László orvosprofesszor tar­tott előadást. A találkozó óta szakmai tapasztalatcse­rére és együttműködésre került sor. Most műszaki szakembe­rek találkozóját szervezik. E találkozó lebonyolításá­ban, s a további kapcsola­tok ápolásában számítanak a népfront műszaki klub­jának segítségére. Az MSZBT megyei el­nöksége azon is munkálko­dik, hogy megfelelő mód­szereket dolgozzon ki az orosz nyelv iskolán kívüli oktatásának hatékonyabbá tételére. MUNKÁSOK ARCKÉPCSARNOK4 Egy kovács meg egy fél Nem is olyan régen, egy évtizede talán, még sok kovácsműhelyben csengett az üllő, sújtott le a kala­pács Tiszaföldváron. Ám a jó és szép mesterséget ki ki felcserélte mással. Csak kér ember maradt hűséges a tűzhöz, csak ők élesztgetik ma már a parazsat, izzít­ják, formálják a vasat a faluban. Molnár László mokány kis ember. Koromfoltos ar­cán a veríték arra csordo­gál, amerre a mély rán­cok vezetik. Kurta lábak, hosszú karok. — Kovács familia a mi­enk. Apám volt a meste­rünk. Az öt fiából hármat befogott a műhelybe. Ne­kem ugyan nem tetszett a dolog, hiszen kicsi voltam, s a termetem szerint in­kább órásnak adhatott vol­na. De nem volt pardon. Bizony még a nővéreimet sem kímélte, ha sok voit a munkája. Az viszont szentigaz, ma is felérnek ők is egy gyenge kováccsal. — Végül csak megszeret­te. — Meg-megszerettem, hi­szen nem akármilyen szak­ma ez. A papa mindig azt mondta: „Megládd Lac; egy élet is kevés ahhoz, hogy megtanuld a fortélyo­kat.” Hát én huszonhat év alatt néhányat ellestem, ki­találtam. Nem titkolnám senkifia előtt, ha volna fia valakinek, akit kovácsnak szánna. De nincs. Egy le­génykét tanítgattam, de megfutott a segédlevéllel s meg sem állt a cipőgyárig. Nem akar utánpótlás lenni. Elveszett szakma ez, hiába őrizgetjük, nincs kinek. — És maga? — Megleszek itt a szö­vetkezetben a nyugdíjig. Bár fogy az ember ereje, mindig nehezebb a kala-* pács. Veszi, fogyasztja az erőt a munka. Szánja-bánja kezem, lábam. Sokat kell guggolni, hajolgatni, mikor patkolunk. Aztán félős is, hiszen akad olyan ló, ame­lyik ugyancsak hányja a patáját. Rúgott engem már úgy mellbe, hogy Feri bá­tya szuszogása tartotta ben­nem a lelket. Amíg azt hallom — gondoltam — ad­dig én is élek. Mostanság azonban beadnak a lónak valami szérumot, s attól olyán nyugton van, majd elalszik. — Feri bátya hol van9 — Ebédel. Herkó külön­ben a neve. Rajtam kívül mindenki csak Ferkó bá­tyának hívja. Pedig öreg­ember már, negyven esz­tendeje jámborítja a vasat. Gyerekkoromban sokszor kerülgettem. Amit apám nem mutatott, nála loptam el. Ki hitte volna akkor, hogy mi leszünk az utolsó kovácsok a faluban? — Én még egyedül ková­csot nem láttam dolgozni. Mindig ketten álltak az üllő mellett. Meglepődve nézett rám, s csak ingatta a fejét, mint aki igazat ad. meg nem is. — Hát igen. Az egyik ve­zeti a munkát, a másik rá­ver. De itt csak másfél ko­vács van — hunyorgott ra­vaszkásan. — Hogy-hogy? — Nézzen csak oda! A szememmel követtem a mutatóujját. Ferkó bátya állt a műhely ajtajában. Hatalmas alakja mellett alig-alig szűrődött be némi fény. Most értettem meg, mire célzott a kis kovács az imént. Odaállt az öreg mellé, kidagasztotta a kar­izmait, bohókázott még eav kicsit, s újból elsütötte a csattanót. — Másfél, látja: csak másfél! Fábián Péter A két műszak és a szorgalom eredménye A kungyalui Zöldmező Tsz traktorosai egész nyá­ron át két műszakban dol­goztak, s ma sem azt né­zik, hogy le telt-e a mun­kaidő, hanem mit kell még megcsinálni. Hasonló a szorgalma azoknak a szö­vetkezeti gazdáknak is, akik nem gépekkel dolgoz­nak. Ennek eredménye, hogy a szarvasokból és a karámokból kihordták a trágyát, de még vásároltak is, hogy a 450 hold földet megteríthessék. A trágyá­zásra tervezett terület 75 százalékán már elvégezték a munkát. Jól halad a szántás és talaj előkészítése is. Azo­kon a táblákon, ahol őszie­ket vetnek a szántást elvé­gezték, s mintegy 220 hol­don vetésre kész a talaj. Szüretelik a paprikát is, naponta • huszonöt-harminc asszony és fiatal szedi a paradicsompaprikát és a ceceit. KONZULTÁCIÓ A terv-mechanizmus tudományáról Friss István nyilatkozata Az új gazdasági mechanizmussal kapcsolatban so­kan felvetik, vajon az értéktörvény, a. piac fokozódó befolyása összeegyeztethető-e a tervgazdálkodással. Friss István akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia közgazdaságtudományi intézetének igazga­tója a következőket mondta erről az MTI munkatár­sának: — Ez a kérdés nemcsak hazánkban, más szocialista országokban is felmerült. Lényegében arról van szó. hogyan értelmezzük a terv­szerű központi irányítás szoros összekapcsolását a piac aktív szerepével. Első pillantásra igen egyszerű­nek látszik a dolog, hiszen az elvi választ megtalál­hatjuk az MSZMP Köz­ponti Bizottságának nem­rég megjelent kongresszusi irányelveiben. Időszerű, hogy tervgazdálkodásunk keretében nagyobb szere­pet juttassunk az áru- és pénzviszonyoknak. — Bő­ségesen vannak tapasztala­taink is arról, hogy a gaz­dasági befolyásolás eszkö­zeivel, az árak és a bérek, az anyaai ösztönzők szabá­lyozásával hitellel, anyagi kedvezményekkel, kamat­tal, adóval, stb, ugyan­olyan vagy még hatéko­nyabb módon tudjuk befo­lyásolni a gazdasági folya­matokat, mint a tervutasí­tásokkal. — Sőt, az állam el tudja ezt érni magán a piacon keresztül, hiszen a piaci szabályozás eszköze nem más, mint az ár. Az árak szabályozásával lehet a kí­nálatot és a keresletet be­folyásolni. Az állami ter­vet legegyszerűbben a ter­mékek árainak olyan meg­szabásával, pontosabban ingadoztatásával tudja meg­valósíttatni, amelynek ered­ményeként a termékek for­galma éppen megfelel a tervben előirányzottnak. — Csakhogy a piac aktí­vabb szerepe azt is jelenti — folytatta Friss István —’ hogy az árak, különösen a termelő árak nagyrészt az eladók és a vevők egyez­kedése alapján alakulnak ki. Továbbá a vállalatok között verseny is lesz. Ahol pedig verseny lesz és az árak az eladók és a vevők egyezkedésében alakulnak ki, ott a termelést és az ehhez szükséges feltétele­ket, erőforrások elosztását az árakon keresztül nem a terv, illetőleg az állam, hanem az értéktörvény, vagy ennek a mi gazdasági viszonyainknak megfele­lően módosult formája fog­ja szabályozni. — Az értéktörvény a piac útján biztosítja ugyan a népgazdaságban a szük­séges arányokat, de ezek a helyes arányok csak nagy társadalmi veszteségek árán alakulnak ki. — A terv egyik döntő előnye éppen az kell le­gyen, hogy a társadalmat és az egyes embereket is mentesítse ezektől az ál­landó veszteségektől. Csak így biztosítható a társada­lom legelőnyösebb, az egyén szabad kibontakozá­sát biztosító fejlődése. Ezt csak tudatos központi ter­vezéssel és ezen alapuló irányítással lehet elérni. — Csak látszat tehát az, hogy a mechanizmussal a kapitalizmus törvényéhez, az értéktörvényhez tértünk vissza. Valójában itt is az ellentétek kibontakoztatá­sán át végbemenő fejlődés­ről van szó. Szocialista rendszerünknek belső ob­jektív törvényeiből folyó sajátossága a tervszerűség is és az árutermelés is. A kettő közötti ellentétet nem oldhatjuk meg azzal, hogy az egyik oldalt nemlétezőnek nyilvánítjuk. A szocializmus építése so­rán szerzett tömegméretű tapasztalataink bizonyít­ják, hogy a szocialista rendszernek megfelelő ter­vezést és áru- és pénzvi­szonyokat együtt kell fej­lesztenünk, tökéletesíte­nünk, hogy elérhessük egész népgazdaságunk leg­kedvezőbb fejlődését. — Ez fokozott feladatot és felelősséget ró a tudo­mányra is — mondta Friss akadémikus. — A tudo­mány közreműködése ma­suknak a tervcéloknak ki­jelölésében is nélkülözhe­tetlen, hiszen a koncepciót meghatározó központi ve­zetés csak akkor dönthet helyesen, ha módjában van áttekinteni — tudományos vizsgálatok alapján — a különféle elképzelések vár­ható kihatásait. A tervcé­lok ismeretében ugyancsak tudományos elemzések alapján készülhet el maga a konkrét terv, amelynek a szorosan vett gazdasági szempontokon, a hazai és a nemzetközi piac helyze­tén és várható alakulásán túl figyelembe kell vennie a gazdasági struktúra vál­tozásainak a társadalmi ré­tegződésre gyakorolt hatá­sát stb. — Magától értetődően nagyon fontosak az olyan kutatások, amelyek a gaz­dasági befolyásolás eszkö­zeinek érvényesülését, ki­hatásait vizsgálják. Elég utalni az árképzés rendkí­vül bonyolult problémakö­rére. De maga a fejlődés is állandóan új problémákat vet fel. Szocialista fejlődé­sünk törvényszerűségeinek kutatásában is jócskán vannak még feladataink. Belső fejlődésünk, a nép­gazdaság irányításának módszerei, maga a terv és végrehajtása szorosan ösz- szefügg a szocialista világ­piac fejlődésével, orszá­gaink együttműködésével. Ennek vizsgálata ma már minden szocialista ország­ban a kutatók egész sorát foglalkoztatja — fejezte br nyilatkozatát Friss István I

Next

/
Oldalképek
Tartalom