Szolnok Megyei Néplap, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-13 / 216. szám

1966. szeptember 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A jó szervezés, gyors munka ellensúlyozhatja a kedvezőtlen időjárást Az esős idő a legtöbb helyen próbára teszi a mezőgazdaság dolgozóit. A múlt héten a szolnoki já­rásban huszonkilenc, Tö- rökszentmiklós és Kunma­daras környékén egyetlen A betakarításban helyen­ként az általános iskolá­sok is besegítenek a fel­nőtteknek. A szolnoki já­rásban mintegy hatszázan szedik a gyümölcsöt, a konyhakerti terményeket. Sok helyen gondot okoz azonban még így is a para­lörik a kukoricát Csepcl új büszkesége Próbaüzemei a Csepeli Szerszámgépgyár nagypon­tosságú gépeit előállító üzemcsarnok. A 2000 négyzet- méteres szereidében készítik majd a hazai és külföldi megrendelők részére az FK—250-es és a KM 200-as fogköszörű és menetköszörű gépeket. A klímaberende­zések az üzemrészben állandóan plusz 20 C-fok hő­mérsékletet biztosítanak, 50 százalék a relatív ned­vességtartalom, szinte teljesen pormentes az egész csarnok. Képünkön: Az új üzemcsarnok belső látképe. Fészekrakók... Sürget a ssüret Aratják a rimát Kijavították és rizscsép- lésre készítették elő a búza után a cséplőgépeket. Ti szapüspökiben és a karcagi tsz-ekben pedig az aratást is megkezdték. egy-egy gépre előreláthatólag 60— A% ősziek vetésére a mezőgazdasági üzemek többségében jól felkészül­tek. Eddig ötezer holdon került földbe az őszi árpa és nyolcszázkilencven hol­don a kenyérgabona vető­mag. Nem egészen kifogásol- hatatlan azonban a vetőmag­előkészítés. A vetőmagfel­ügyelőséghez eddig mind­össze kilencven tsz küldött napon 40 milliméter csapa­dék hullott. Ez egyben ar­ra kényszeríti a mezőgaz­daság dolgozóit, hogy a napsütéses időt mindenkor gondosan szervezett mun­kával használják ki. dicsőm betakarítása. Sok helyen szervezési hibák is nehezítik a bő termés el­raktározását. Tiszaroffon az Aranykalász Tsz-ben 160 kh másodvetésű borsó zöld­termését nem vették át a felvásárló szervek, mert az áru nem exportképes forgó aratásához is hozzá­fogtak. Kukoricából szep­tember 12-ig 191 kát. hold, napraforgóból pedig 319 kát. hold termését takarí­tották be. A cukorrépa betakarítá­sa, átvétele a termelőszö­vetkezetek megelégedésére zavarmentes. Eddig 2200 kh termését szedték fel és 1300 kát. holdról szállítot­ták el a répát. venezer mázsa szőlőtermé­sének fogadását. Az idő­járás miatt pedig valószínű, hogy kényszerszüretelést kell tartani, akkor pedig a tervezettnél nagyobb meny- nyiség érkezik majd az át­vevőhelyre, s az átvételt biztosítani kell, ha azt akarják, hogy a szőlő mi­nősége ne romoljon. 70 kh termésének a cséplé- se vár, de van, ahol kevés gépet készítettek elő. Me­zőtúron például 122 kh föld termését kell egy-egy gép­nek elcsépelni, ami miatt félő, hogy ez a munka na­gyon elhúzódik a városban. be százharminc vetőmag­mintát. Azok közül öt tétel egyáltalán nem felelt meg a követelményeknek. Ez pe­dig a jövő évi termés ve­szélyeztetését is jelenti, amit egyetlen tsz sem koc­káztathat meg őszi vetések alá eddig 63 728 kh talajt készítettek elő a megyében. Hit csinálnak a funkcionáriusok? Csak egy kis klottnad- rág van a fiatal férfin. Le­barnult felsőtestén harmat­szerű apró csöppekben ül a verejték, homlokán s ge­rincén pedig parányi pata­kokban csurog alá. Érthe­tő: perzsel, éget a délelőtti nap, ő pedig sarat készít a vályogvetéshez. Hozzáértés­ről tanúskodik a nagy ha­lom barna homok is, ame­lyet a vályogvetéshez alkal­mas agyagrétegről először letalicskázott, de mégiii- kább a mozdulat, amikor a pelyváskosarat a hóna alá veszi, s szálas búzapelyvá­val leszórja a sarat. Aztán, ahogyan kapájával mód­szeresen „felvágja”, vagyis rugalmas, alakítható, masz- szává keveri a vízből, agyag­ból és búzapelyvából gyúrt vályognak valót. Ütemes a munka. Magasba emelke­dik, majd lecsap a sárba a kapa, lemerül egészen a halom aljáig; akkor meg­feszülnek a kar- és válliz- mok, s egy nagy kapa sár átkerül a másik oldalra Éppen a lába elé. Már tér­dig áll a sárba, de csak vágja, vágja, forróságát. bőrét csillapítja a hűvös massza. A veríték a sze­mébe folyik, meg kell áll­nia egy pillanatra. Alsó karjával végigtörli homlo­kát a szeme fölött, tekinte­te végigsiklik a távolban, a permetlétől kéklő szőlőtő­kéken. A vályogvödör túlsó oldalán, feleségén áll meg tekintete. A vékony, jóala­kú asszonykán egy szál rövid ruha. Fején kendő, szorosra kötve. A homok­domb aljában négy-ötéves forma fiúcska játszikJ A fiatalasszony víztől csurgó rongyot húz ki egy vödör­Szocialista briqádvezetók tanácskozása 1 örökszent- miktóson Szocialista brigádvezetők tanácskozására készülnek Törökszentmiklóson. Hu­szonegy termelőszövetkezet ötvenkét — közöttük ti­zenkét női — brigádveze­tője készül a találkozóra, 1965-ben a járásban mindössze négy női brigád versenyzett. Az idén már háromszor annyian van­nak. Tavaly összesen nyolc bri­gád nyerte el a járásban a szocialista címet, s negy­vennégy brigád az idén új­ból versenyez, illetve most kezdte el a küzdelmet. A szeptember 16-ra ter­vezett találkozót a tapasz­talatcsere után üzemlátoga­tás követi. Mivel a brigá­dok többsége baromfite­nyésztő, a Baromfiipari Vállalat törökszentmiklósi üzemét keresik fel.-bői, végigtörli vele a hosz- szúkás vályogformázó bel­sejét. Két jól kiszámított mozdulattal már meg is te­lik a formázó sárral, kezé­vel elsimítja a hosszúkás deszkaalkotmányt, a vé­gén levő fogóléceknél fel­emeli, a formába gyűrt, ta­pogatott sár kicsúszik a formából. Kész egy vályog. S már újra a kezében a vizes rongy. A sara fogy­tán. A férfi a halomba vágja a kapát, villát vesz a kezébe. A kész masszából megrak egy talicskát és tolja az asszony keze- ügyébe. — Félti a haját — mon­dom az asszonynak. Az asszonyka a kendő­höz kapna, de eszébe jut, hogy sáros a keze. A moz­dulat félbemarad. — A tupírját félti — mondja kedves, irónikus mosollyal a férj. A szomszéd telken mág­lyába rakva szárad már a vályog. Még odébb beton­Nem akarom mente­getni a Times cikkíróját, de ugyan honnan venne annyi bölcsességet, hogy megértse pártunk belső éle­tének jellemző új voná­sait, fejlődését, munkastílu­sának, módszereinek kor­szerűsödését, a kor köve­telményeihez való alkal­mazkodását. Nem értheti ő ezt, s be is vallja, — új­ságíró fogásként „egy szol­noki funkcionárius” szájá­ba adva véleményét: — „nehéz lenne pontosan meghatározni, hogy most mit dolgozunk”. Mármint ebben a mai új helyzetben a funkcionáriusok. Ittjártakor megismerke­dett a méltán híres tisza- földvári Lenin Termelőszö­vetkezettel, s az elnökkel való beszélgetés alapján kommentálja az új gazda­sági mechanizmus már most érvényesülő elemeit. Nevezetesen azt, hogy a központi tervezés helyett már az idén is érvényesült a vetéstervekben, a gépek beszerzésénél és más beru­házásoknál a szövetkezetek teljes önállósága. Való igaz, hogy korábban — mi tud­juk, ő nem, hogy ez meny­nyire így volt jó! — „a döntéseket a kormány terv­hivatalában hozták meg s hogy a tiszaföldvári Le­oszlopok, tégla, bontásból szerzett faanyag, gondosan rendbetéve. — Kétezer forinttal kezd­tünk a házépítéshez, s most megér százezret — mondja a formálódó új utca egyik frissen vakolt háza előtt egy másik fia­talasszony. — Mint a takarék: épít­keznek mióta megtörtént a telekrendezés. Cél kell az embernek; Azelőtt: haza­jöttek szombat délben a vonattal ezek a fiatal fér­fiak. Némelyik egyebet se csinált vasárnap estig, csak ivott, mondja a tsz elnöke. Az ő területükön épül az új falu. Segítik is az épít­kezőket, vályogot veretnek, s hitelezik a házasulóknak, pelyvát kapnak a házépí­téshez. — Érdekből is tesszük: ezek a fiatalok most jó­részt Pestre, meg erre-arra járnak, de ha itt lesz az állandó otthonuk!... Érti mire gondolok? Értettem. Nádasdi Péter nin Termelőszövetkezet mi­lyen termékféleséget mi­lyen arányban termeljen Szolnokon határozták el". A szövetkezeti gazdálkodás első éveiben, amire még csak azt se mondhatjuk, hogy az inasévek, inkább amolyan óvodai tipegés volt, a „gyámkodó”, részle­tekre is kiterjedő központi irányítás nélkül bizony ne­hezen jutottunk volna elő­re. Vallassuk ki a tisza- földváriakat. Eljutottak volna ide, a hírnév ilyen magaslatára, s vezetőik a legmagasabb elismerésig, az Állami-díjig, ha nem áll így, ilyen módon is mel­lettük a párt és az állami apparátus? Velük, s a ne­vükben mondjuk, hogv nem. Valamennyi józanul gondolkodó termelőszövet­kezeti tag és vezető ugyan­azt mondja. Ä Tfmes cikkírója sze­rint „a szolnoki funkcio­náriusok már nem adnak utasításokat, csak eseten­ként javaslatokat vetnek fel”. Igen, igaza van. De cikkének azzal az alapgon­dolatával kell vitatkozni, hogy ez valami olyan for­radalmi vívmány, amit a parasztság az állami és pártvezetéssel szemben ért el. A társadalmi fejlődés eredményezte változásokat lehet így is, meg úgy is ér­tékelni. Ki-ki világnézete szerint fogja fel. A Times cikkírójának álláspontja is egyfajta vélemény arról az egész gazdasági életünket átfogó strukturális reform­ról, ami most megvalósul. Egyfajta vélemény — de nem egyezik az igazsággal. Véletlen, hogy ő a tisza­földvári Lenin Tsz példá­ján feiti ki ezt a vélemé­nyét. Maradjunk tehát a véletlenadta lehetőségnél. E sorok írója hosszú ideig dolgozott együtt Bódi Im­rével, a szövetkezet azóta Állami-díjas elnökével ab­ban a bizottságban, amely a megyei pártbizottság kez­deményezésére elemezte a szövetkezeti parasztság a mai falu társadalmi, poli­tikai, gazdasági helyzetét, az elért eredményeket, a megoldásra váró problémá­kat, s főleg a „hogyan to- vább”-ra kereste a választ Vitáinkon Bódi Imre rend­szerint e szavakkal kezdte, amikor véleményt mondott: „megbeszéltük ezt a veze­tőséggel, a tagsággal, s az az álláspontunk, hogy en­nek a problémának a leg­helyesebb megoldása az lenne, ha...” Hadd kérdez­zem Bódi Imrét, s azok­nak a százait, akik ebben az előkészítő munkában így, vagy úgy részt vettek, va­jon a termelőszövetkezeti gazdálkodással kapcsolatos eddigi új párt és kormány- határozatok, a már ismert, s a közeljövőben megvaló­sításra váró más intézke­dések tartalmazzák-e az ő javaslataikat? Tartalmaz­zák — hangozhat az egye­dül őszinte válasz. Ponto­sabban, a szövetkezeti pa­rasztság további előrelépé­sének, a szövetkezeti gaz­dálkodás további, még gyor­sabb fejlődésének útját ke­resik — együtt a szövetke­zeti parasztsággal — azok a határozatok, intézkedé­sek. amelyek a párt kezde­ményezésére (Times: „szol­noki funkcionáriusok”) szü­lettek, s valósulnak mee ezekben az években. Bizo­nyára elmondták ezt Ti- szaföldváron a Times cikk­írójának is. De ne csodál­kozzunk azon, ha ő csak annyit lát meg ebből, hogy eddig „utasítottak Szolnok­ról”, most már csak „ja­vaslatokat tesznek”. Feledjük el a Times cikkét, amely Tiszaföld- várt, ha csak egy villanás­nyira is — amennyi egy napilap élete — a nyugati világ közvéleménye • elé citálta. Maradjunk a mi gondjainknál. Tényleg any- nyiról volna csak szó, hogy eddig — ha szükségből is, és hasznosan is — direkt utasítások formájában ke­rült a központi elgondolás a téeszekhez ezután pedig javaslatok formájában? Nem erről van szó, bár akadnak még tájékozatlan emberek nálunk is, akik csak ennyit látnak meg a most folyó változásokból. A szolnoki funkcionáriu­sok — hogy a Times szó- használatánál maradjunk — soha nem fogják megta­gadni azokat a hősi időket, amikor a pártvezetés, párt­irányítás egyenlő volt az- . zal, hogy oda kellett men­ni és megcsinálni. Minden beszédnél, magyar ázatnál többet ért az, ha megfog­ták a dolog végét, s együtt a vezetést még csak tanul­gató sokezer parasztember­rel megcsinálták a vetés­tervet, tárgyaltak a gépál­lomással, vállalatokkal, megszervezték a munkát; ha nem volt gépalkatrész, motorra ültek és szereztek, ha éppen úgy adódott, a kaszát, kapát is megfogták. Hogy mindent „felül” dön­töttek el? Csak egy dologra utaljunk: a mezőgazdaság szocialista átszervezését úgy oldottuk meg, hogy közben nem csökkentek a terméshozamok, nagyobb zökkenő nélkül ellátta a falu minden szükségessel a várost, s eleget tettünk az exportkötelességeknek is. Vajon ennek az egész­nek felmértük-e már nagy történelmi jelentőségét? Egyszóval, volt egy korszak szövetkezeteink életében, amikor úgy volt jó, ahogyan volt — talán nem is lehetett volna más­ként. Nagyon egyszerű, ha­mis és ezért igazságtalan summázása ennek az idő­szaknak, hogy „mindent fe­lülről diktáltak”. S hogy most mégis, mi magunk mondjuk, ezután másként kell, az a párt gondos előrelátásáról, veze­tőképességéről tanúskodik. Megérett már a felsőbb is­kolába lépésre a szövetke­zeti gazdálkodás. Az el­múlt években megszilár­dultak a téeszek. A hozzá­értő emberek százai és ez­rei nőttek fel, s kerültek a vezetésbe. Most már telje­sen felesleges, hogy a párt- szervezetek helyettük vé­gezzék el az operatív gaz­dasági feladatokat. A párt vezető szerepe most már — új helyzetben — más­ként értendő. A termelő­szövetkezeti gazdálkodással* a falusi osztályviszonyok­kal, társadalmi problémák­kal, általában a falu életé­vel kapcsolatos elvi, poli­tikai kérdések elemzése a pártszervezetek dolga. Ami a pártmunka módszereit illeti, az történik tehát, hogy a mából kiindulva, a mai helyzethez igazítsuk azokat. * \ Ez az, amiről nem hi­szem, hogy valaha is ké­pes lesz megérteni a Times cikkírója. És ez nem is baj, ha mi magunk jól értjük, Varga József Nagyréven, Jászberény­ben, valamint a jászberényi járás több termelőszövet­kezetében megkezdték a. rövidtenyészidejű kukorica törését. Aránylag kevés helyen gondoskodtak vi- Bzont eddig a késői érésű Kukorica megfelelő tárolá­sának előkészítéséről. Kar­cagon és a megye néhány míe Írn7CÓCfóhe»n S n nra­A kunszentmártoni já­rásban prés alá érett az Ezerjó és Tiszakürtön, Ti- szasason megkezdték a szüretelését. A felkészülés azonban nem mindenütt tart lépést a termés beérő­iével. A pincegazdaság ti- 6zakürti üzeme például 25 napra tervezi a környék öt­Iskolások a kertekben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom