Szolnok Megyei Néplap, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-11 / 215. szám

19M. szeptember 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 MOZAIK g As élet „ fertőzése1* Az Egyesült Államok Tudományos Akadémiája figyelmeztette az űrkuta­tás felelős vezetőit: habár- mély földi rakéta a leg­csekélyebb élő sejtet hagy­ja valamelyik bolygón, — gyökeresen megváltoztat­hatja az egész bolygórend­szer biokémiai helyzetét. Megtörténhet ugyanis, hogy valamelyik bolygóban bő­ségesén megvannak az élet elsődleges nyersanyagai, — „prebioitikus” anyagok — s azokat egyetlen élőlény jelenléte hirtelen élővé „varázsolhatja”, ami utóbb tejesen lehetetlenné teszi az eredeti környezet tanul­mányozását. QU Golyóval as agyában Herman Carl Schreib idahoi favágó úgy él, hogy agyában egy puskagolyó fészkel. A megyei kórház­ban, ahol kezelték, megál­lapították, hogy veszedel­mes lenne a lövedéket el­távolítani az agyvelejéből, minthogy agyműködése így is megfelelő, általános egészségi állapota jó. — Mindössze fejfájásokra pa­naszkodik, ez azonban még nem indokolja, hogy a rendkívül kockázatos és kényes műtétet végrehajt­sák rajta. [i] Maga a kasssa hívja a rendőrt Nyomozás Kevi Kis Lajkó, a verbuváló huszár után Angol szakemberek olyan páncélszekrényt szerkesz­tettek, amely maga hív rendőrt ha baj van. Mi­helyt illetéktelen személy Londonban egy amerikai tudós rendkívül precíz jós­lásba bocsátkozott: kije­lentette, hogy a „világvé­ge” pontosan 2026. novem­ber 13-án fog bekövetkez­ni, amikor földünk nem képes eltartani többé a raj­ta élő 50 milliárd embert. A franciák villamos be- • rendezéssel felszerelt ka­rosszéket szerkesztettek, — amely fölöslegessé teszi a sztetoszkóp, az EKG és megpróbálja kinyitni, ezzel a mozdulattal automatiku­san a legközelebbi rendőr- állomás telefonját tárcsáz­za fel. Dr. Robert White-Ste- vens amerikai mezőgazda- sági szakértő szerint, eb­ben az időpontban a vilá­gon minden négy mérföld- nyi területre 10 ezer ember jut, beleértve a Déli-sarkot és a Szaharát is. más orvosi műszerek hasz­nálatát. A berendezés azon­nal regisztrálja a beleülő légzési ritmusát, szívveré­sét stbj A SZOLNOK MEGYEI TA­NÁCS TERVEZŐIRODÁJA Által tervezett és A HARMADIK ÖTÉVES TERVBEN ÉPÍTÉSRE KE­RÜLŐ TISZA II. VÍZLÉP­CSŐ IRÁNYÍTÓ IRODA­ÉPÜLETE (Tervező: Kovács József) Á közös munkát közösen ellenőrzik A községfejlesztési ver­senyben harmadszor is győztes Törökszentmikíóson az idén is jó kapcsolat ala­kult ki a tanács vezetői és a lakosság között. Kollek­tíván mérték fel a felada­tokat és ugyancsak közö­sen valósítják is meg. Az idén újabb kiemelkedő si­kereket értek el. A város lakói eddig 80 ezer forint értékű társadal­mi munkát végeztek. Most készítik el az új csónakázó tó hídját, közösen építet­ték meg a másfél kilomé­ter hosszú vízvezetéket is. A tanácstagi beszámoló­kat nem egy alkalommal a helyszínen, az új közös létesítmények mellett tart­ják. Az összeforrottságot mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a tanácsta­gok az utcabizottsági ta­gokkal és a népfront akti­vistákkal együtt adják át az új közintézményeket, illetve a kerületi létesít­ményeket, azok jelenlété­ben, akik két kezük mun­kájával vettek részt az épí­tésükben. Országszerte, vagy leg­alább is a Nagy alföldön széltében-hosszában: Mező­kövesdtől Nagybajomig, Tarpától a Kiskunságig, mindenütt ismerték és so­kat emlegették a múlt szá­zad második felében Egres Kis Lajos nevét. Sok „al- lekdóta” keringett felőle különösen a Nagykunsá­gon, szűkebb hazájában. Neve egyébként különböző változatokban forgott a nép száján. Egyik helyen Kevi Kis Lajkónak, másikon Táncos Lajosnak, Sarkan- tyús Lajosnak vagy csak egyszerűen Lajos vitéznek nevezték; De hát ki is volt ez a soknevű vitéz? — Ezt Györffy István, a Nagy­kunsági Krónika szerzője írta meg legszebben, köny­vének „Tánciskola dűlő- útón” című fejezetében. Szerinte a múlt század leg­híresebb verbunkos huszár­ja volt, aki táncával való­sággal megbabonázta a ka­tonának kiszemelt legénye­ket. Nem kellett azokat kötéllel fogni: egymás után leparoláztak Lajos vitézzel, ittak kula­csából és felcsaptak kato­nának. Pedig nagy volt án az ára a meggondolatlan parolának. A császár mun­dérjában eltöltött keserves 12 esztendő váltotta meg őket, ha ugyan bénán, rok­kantán előbb nem kerül­tek haza a gyöngyéletből. Az ötvenes, hatvanas évek táján végig verbuvál­ta Lajos vitéz az egész or­szágot. Ahol ő megfordult, vérpezsdítő remek ver­bunkos táncával lázba ej­tette az ifjakat, de még az idősebbeket is. Ilyen he­lyeken aztán még sokáig emlegették Egres -Kis La­jost. A nőneműek clykor- olykor átok formájában is Még az aránylag elég kö­zeli múltban, úgy 30—40 éve, akadtak idősebb em­berek, akik emlékeztek rá. Szűcs Sándor neves nép­rajzi kutatónk ebben a közeli múltban végzett adatgyűjtése során szana­szét az Alföldön számos helyen talált adatot Egres Kis Lajosra. Ö maga a „Háry János bajtársai” cí­mű munkájában külön fe- iezetet szentel Egres Kis" Lajosnak. Újabban Mada­rász Károly elevenítette fei hírét-nevét egy, a műked­velők számára írt népszín­művében. Ezek után, de már ezelőtt is, régóta sze­rettem volna megtudni, vajon mennyi a valóság abból, amit Egres Kis La­josról a csak mende-mon- dának tekinthető népha­gyomány és az ezen alapu­ló irodalom megörökített ? Mit tudnak róla saját szü­lőföldjén. Túrkevén? Először is ott kezdem, hogy én magam is láttam saját szememmel Egres Kis Lajos verbunkos táncát. — Persze nem ő táncolta. Hi­szen még meg sem voltam, amikor ő már kitáncolt az árnyékvilágból, — hanem egyetlen tanítványa, az öreg Szalai András. Még­pedig igen komoly, idősze­rű alkalommal láttam: 1919-ben a proletár forra­dalom idején. Az úgy történt, hogy 1919 április közepe táján, ami­kor az intervenciós román hadsereg megkezdte elő­nyomulását a fiatal Ma­gyar Tanácsköztársaság el­len, elkezdték a toborozást a Vörös Hadseregbe. — Túrkevén a toborzó menet vörös lobogókkal és felira­tos zászlókkal zeneszó kí­séretében vonult végig a „két Nagyúton”. A hosszú menet élén a rezes „ma­gyar banda” zenéjére az öreg Szalai járta az igazi eredeti kunverbunkost Történelmi jelentőségű ese­ménynek voltam a tanúja. Újból és egyben utoljára történt meg nálunk, hogy a katonákat zeneszóval és verbunkos tánccal toboroz­ták a zászló alá, amely ez­úttal már vörös volt. Hogy mi lett a verbuvá­lás ejedménye, nem em­lékszem rá. Annyi bizo­nyos, hogy az öreg, hatvan éven felüli Szalai bátyán­kat — egy év múlva, a fe­hér terror elején — a Pró- nay legények lekapták a huszárkörméről és bottal fizettek szép verbunkos táncáért. Évek múltán többször megpróbáltuk kifaggatni az öreg Szálait. Nem tudná-e megint eljárni a verbun­kost, de hasztalan: próbál­Az ankarai „élő holttest” esete egyre erősebben fog­lalkoztatja a világ orvosi szaktekintélyeit; eddig sen­ki sem tudott biztató keze­lési eljárást javasolni, hogy ismét normálisan élhessen a harminc éves Alp Reel török orvos, aki öt év óta már csak úgy él, akár egy növény. A fiatal orvos 1961 július 20-án az ankarai egyete­mi klinikán röntgenfelvé­telt készített, s eközben — az erősáramú kábel hi­bája folytán — rendkívül erős áramütés érte. Csoda, hogy nem halt meg azon­nal, agya viszont gyó­gyíthatatlan sérülést szen­vedett. Dr. Reel ma ugyanabban a kórházban fekszik, ahol valaha dolgozott. Kezelő­orvosa közölte, hogy ence- falogramja, amely az agy ta volna, nem sikerült. Úgy látszik Prónayék kiverték az öregből tánctudományát. Még mesteréről, Kevi Kis Lajkóról sem tudott már semmi érdekeset mondani. Azóta többször érdeklőd­tem idős emberektől. Se­hol, senki nem tud róla semmit. A legtöbben még csak nem is hallottak fe­lőle. Végül mégis akadt vala­ki, aki személy szerint is­merte. Egy 87 éves nyug­díjas. — Gyermekkorában gyakran járt Egres Kis Lajosnál apja megbízásá­ból. Takaros kis háza volt a Túri utcában lícium ke­rítései, szép gyepes udvar­ral. Úgy emlékszik, kedé­lyes, mozgékony, víg ember volt, úgy pattogott, mint a bol­ha. Vele kapcsolatban másra már nem emléksziki Hát bizony ez nem sok. A Túri utcában pedig meg­tudtam, hogy a kis házat megvette a szomszédja és lebontatta. Ma már nyo­ma sincs. Nyomozó utamon az utol­só állomás az egyházi anyakönyvi hivatal volt. A halotti anyakönyveket bön­gészve a következő bejegy­zést találtam: „1895 ápril 21. Egres Kis Lajos, Ko­rom Rákhel férje, ev, ref, Túrkeve 1967 hsz. 55 éves, halál oka: öngyilkosság kö­tél által”. A temetőben hiába ke­resném az egykor nagyhí­rű verbunkos huszár fej­fáját. Régen elkorhadt az már. Vagy amint az is gyakran megesik, feltüzel­ték a temető környékiek. Kevi Kis Lajkó emlékét most már csak a néprajzi irodalom őrzi. Dr. Györffy Lajos elektromos kisugárzásait méri, öt év óta nem vál­tozik — mivel az agy nem működik. Egyedül az mu­tatja, hogy mégis él. hogy arcizmai, kéz- és lábujjai időközönként rángatóznak. A beteget csecsemőtápszer­rel táplálják. Az eset már bekerült az orvostudomány történetébe. A fiatal orvos sorsa újból felvetette a kérdést: mikor szűnik meg az élet? Egy ismert svéd orvosprofesszor és a francia orvosi akadé­mia nemrég javaslatot tett, hogy bizonyos idő után holttá kell nyilvánítani azt, akinek encefalogramja ki­mutatja, hogy agya meg­szűnt működni. A francia akadémia szerint ez a „bi­zonyos idő” 48 óra lenne. Eszerint tehát dr. Reel mát öt éve — halott] A TISZAFÜREDI HÁZIIPARI SZÖVETKEZET KOSÄRFONÖ RÉSZLEGÉBEN SVÉD EXPORTRA KÉSZÜLNEK A KÉPEN LÁTHATÓ GYERMEKFOTELEK. — (Fotó: Nagy Zsolt) 1 Jóslás (D Különleges harosssék Öt éve él Ankarában e<ry — halott

Next

/
Oldalképek
Tartalom