Szolnok Megyei Néplap, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-11 / 215. szám
1 1986. szeptember 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Hem a divat döntött ax idei axakmunkáetanuló beiskolázásról Szolnok megye szakmunkástanuló intézetei az idén közel kétezer fiút és leányt vettek fel az első évfolyamra. Közülük csupán ldlencvenöten érettségiztek, míg a többiek az általános iskola elvégzése után választottak szakmát. Vajon az idei felvételekre és jelentkezésekre is az a jellemző, mint a korábbi tanévekre: vagyis túlzott érdeklődés a divatos szakmák iránt, s ugyanakkor a „népszerűtlenektől” való tartózkodás? Az egyes szakmákra felvehető tanulók számát a megye iparának jövőbeni létszámszükségletei szerint határozták meg. Az idei tapasztalatok azt bizonyítják, hogy mind a szülők, mind a gyerekek általában reálisabban számoltak a lehetőségekkel, s igyekez- , tek olyan szakmát kiválasztani, mely biztos felvétellel kecsegtetett. Ettől függetlenül három szakmában jelentős túljelentkezés volt. Az autószerelő szakmában hatvan helyre százhatvanan pályáztak, a rádió-tv-szerelő hatvan fiú szeretett volna lenni, noha mindössze hétnek teljesíthették a kérését. Ugyanakkor például a villanyszerelő, hegesztő és kőműves szakmákra jócskán kisebb volt a jelentkezők száma a felvehetőnél. Jelentős beiskolázási probléma tehát mindössze hat szakmában volt a hatvanból. A többiben minimális eltérésekkel sikerült betölteni a tervezett létszámot. Mindezek ellenére gondot okozott a lányok beiskolázása, egyrészt mert ők elsősorban kifejezetten „nőknek való”, vagy annak vélt szakmákat választottak (fényképész, fodrász, fogtechnikus, női szabó, műszerész, stb.) viszont ezekben rendkívül csekély a távlati létszámszükséglet Másrészt azért, mert a megyének — a Tisza Cipőgyár kivételével nincs olyan nagy könnyűipari üzeme, melyben főként nőket foglalkoztatnak. Az érettségizettek mindössze hat szakma körül tolongtak, sőt ezenbelül is szinte mindenki rádió- tv-műszerész és autószerelő akart lenni. Végeredményben jelenleg még tizenhét gyermeket tudnának felvenni. (A megyében az 1965—66-os tanévben kétezren érettségiztek, akiknek — egyes egyetemek tájékoztatása szerint legfeljebb harminc százalékát vették fel egyetemre, főiskolára. Sajnos erről művelődési szerveink nem készítenek pontos statisztikát. Holott érdekes lenne kideríteni mi lett, s lesz azokkal, akik sem szakmát nem tanulnak és egyetemre, főiskolára sem kerültek be. Az, hogy „elhelyezkednek”, túlságosan tág fogalom, a munkaerőgazdálkodásban pedig értéktelen. A szakmunkástanuló beiskolázás idei adatai arra engednek következtetni, hogy az egyes szakmákban a szükségleteknek lényegében megfelelő az utánpótlás. Amiéit többet is tehetnénk Szolnok megye idegenforgalmi helyzetéről Szeptembert írunk. Az idegenforgalom fő szezonja lezajlott, az őszi—téli turistaforgalom nem befolyásolja lényegesen az eddig kialakult képet. Egy kis gyorsmérleget csináltunk, hány kül- és belföldi vendég fordult meg megyénkben 1966-ban. A szolnoki kempingben ezerháromszáz külföldi és hétszáz belföldi vendéget üdvözölhettünk, a Tisza Szálló kettőezemyolcszáz külföldi vendéget fogadott, ötszázzal többet mint tavaly. A fizetővendég-szolgálat a megyében öt-hatezer — zömmel belföldi — turistát látott vendégül, főleg a gyógyfürdőkben. Ahogy mondani szokás: kezdünk divatba jönni és devizagazdálkodásunk szempontjából sem mindegy, milyen körülmények között tudjuk fogadni vendégeinket. Az bebizonyosodott, hogy az erők koncentrálásával képesek vagyunk nagyobbszabású idegenforgalmat is simán lebonyolítani. A Nemzetközi Kemping- és Karavánszövetség utótáborozásán például jól megoldották a vendégek fogadását, a tolmácsszolgálatot, a zöldség-, gyümölcsellátást. Kívánni valót hagyott viszont hátra az üzemanyag-utánpótlás megszervezése, a sajtóellátás, az idegennyelvű feliratok nyelvi pontossága, a szórakoztatás és Szolnok látnivalóinak propagálása. A tapasztalatok azt mutatják, hogy még sokat tehetnénk a megye idegenforgalmának emeléséért, adottságaink kihasználásáért. Ehhez viszont a két szerv, az idegenforgalmi hivatal és az IBUSZ kevés. Az idegen- forgalmi szemléletnek számottevővé kellene válnia mind hivatalos helyeken, mind a magánemberek között. Ez a szemlélet elsősorban az idegenforgalmi jellegű intézkedések, beruházások meggyorsítása, szorgalmazása. Jó példát mutatnak erre például a városi tanácsok, Karcagon, Törökszentmiklóson, ahol az idegenforgalommal kapcsolatos problémákat tanácsülésen tárgyalják meg rendszeres időközökben és hatékony intézkedéseket is hoznak. A magánember szempontjából az idegenforgalom segítése elsősorban a társadalmi munkákban való részvételben (Tisza-liget), az előzékeny és semmi esetre sem tolakodó viselkedésben, segítőkészségben van. Sajnos ennek ellenkezőjére nem egy példát lehetne elmondani. A külföldiekkel való érintkezésben elengedhetetlen a nyelvtudás. Követésre ajánlhatnánk egy budapesti példát: az egyik középiskolában idegenforgalmi 5+1-es osztályt indítottak, amely most érettségizett. Itt hetenként egy napon nyelvismereteiket tökéletesítették a diákok, idegenvezetési tudnivalókat művészettörténetet, helyismeretet tanítottak számukra. Az Országos Idegenforgalmi Hivatal hasznos és értékes segítőtársakat nyert akkor is, ha nem mindegyik foglalkozik majd hivatásszerűen idegenvezetéssel. Szolnokon, Karcagon, Törökszentmiklóson, Kunszentmártonban érdemes lenne hasonló kísérleten gondolkozni. Nagyon hasznos lenne, ha a vendéglátóipari alkalmazottak és a közlekedési rendőrök közül minél többen iratkoznának be nyelvtanfolyamokra, elsősorban orosz. cseh. vagy szlovák, német, angol nyelv tanulása lenne kívánatos, szigorúan gyakorlati jelleggel, azaz a munkakör ellátásához legszükségesebb szókincs és társalgás elsajátítása lenne kívánatos. A most ősszel induló TIT nyelvtanfolyamok alkalmasak lennének erre, ha külön csoportokat szerveznének, speciális idegenforgalmi céllal. —bt —i Azt is elmondhatjuk tehát, hogy az általános iskolák nevelőtestületeinek fáradságos munkája megtérült: hiszen a tanulók pályaválasztása ezek szerint általában jól sikerült. Sajnos tapasztalható az a jelenség, — mint a megyei tanács vb művelődésügyi osztályán értesültünk —, hogy az általános iskolát 4—5-ös átlagos tanulmányi eredménnyel elvégzett munkás és paraszt szülők tehetséges gyermekei közül szép számmal nem a továbbtanulást, hanem egy szakma mielőbbi megszerzését választották. Így helyüket a gyengébb eredményt elérő tanulók foglalják el a közép és szakközépiskolákban. Ám arról is szóljunk, hogy a pedagógusoknak milyen nehéz a dolga a gyerekek pályaválasztásának időszakában. Az egyes szakmákat — főként a nem közismertekre gondolunk — egyrészt a tájékoztató füzetek, másrészt üzemlátogatások segítségével népszerűsítik. Érdemes volna pl. kísérletezni néhány általános és középiskolában a műszaki szakkör életrehívásávaL Ennek célja az lenne, hogy a műszaki érdeklődésű, de elsősorban ipari pályára készülő gyerekekkel ismertetné meg az egyes szakmákat, modem gépeket, érdekes műszaki eredményeket. Meghívhatnának kiváló szakmunkásokat, akik beszélgetnének a tanulókkal munkájukról, viszonzásképpen meglátogathatnák őket a gyerekek az üzemben. Mindez elevenebbé, élőbbé, sokoldalúbbá tehetné a nevelőtestület pályaválasztást irányító tevékenységét. Jobban kellene szorgalmazni a komplex tanulmányi kirándulásokat, sőt a jövőben csak ezt volna célszerű engedélyezni. Mennyivel gazdagabb egy olyan magyar szakos tanár vezette kirándulás, amelynek során nemcsak a budapesti Petőfi Múzeumot látogatják meg, hanem a Ganz-MÁVAG-ot is, vagy az Oriont. Az ilyen utak alkalmasak arra, hogy a tanulók egyes szakmákkal is megismerkedjenek. Fábián Péter MŰVÉSZTELEPI VÁZLATOK „ttörpiiifek valódi világai, habzó éggel a idején,. / A dohányzóasztalon egy verseskötet, József Attila összes művei. Közismert kiadás, a címlapon a költő fényképével. — Most nem is annyira szórakozásképpen olvasgattam, mint inkább a karakterét kerestem — mondja a kötet és a dohányzóaszBeszélgetünk. Az elkészült szoborról, a hosszú és fáradtságos munkáról, amíg kőbe faragta a mintát, és amely közben gyakorta került kézbe a verseskötet is — csak úgy „szórakozásképpen”. — Elhatároztam, hogy nem faragok többé követ. tál gazdája, Szabó László szobrászművész. Nincs semmi meglepő égy műteremben egy verseskötet jelenlétében, most mégis valahogy különös jelentőséggel bír, hiszen Szabó László most fejezte be József Attila portré szobrát. A szobor vonásai mögött ott érzem a költő valódi karakterét, ars poétikáját, amely egy kicsit talán a szobrász, Szabó László művészi hitvallása is: „Hör- pintek valódi világot, habzó éggel a tetején...” Ritka történet A fiú már messziről integetett. A lány a Tisza-parti sétány egyik padján várt rá. A fiú félórát késett és arckifejezése ezt tükrözte: bocsáss meg kedves! Amikor elindultak a szomszédos pádon ülő és gyerekkocsit ringató alacsony, barna nadrágos, kockásinges, hullámos hajú férfi hosz- szan nézett utánuk. Átsétáltak a Tisza-hídon, s a Tisza-ligeti strandhoz vezető árnyas úton ballagtak. A szeptemberi nap „korát” meghazudtoló hévvel udvarolt a Földnek, de a strandon csak néhányon lézengtek. A lány frissen f ésültetett dús szőke kontyára vigyázott, de valahogyan a fiú sem kívánta most a vizet. Később megéheztek. A lány azon csodálkozott, hogy a strandvendéglő étlapján még mindig nyolc, vagy tízféle étel szerepelt. A pincér kedves és szolgálat- kész volt, legalább egy tucat kéremszépent, méltóztassanak parancsolni-t pazarolt rájuk. Ök élvezték ezt és a szószerint ritka vendégnek kijáró, gondosan elkészített rántott pontyot. Közben sört ittak. Aztán arra riadtak, hogy a strand kerítése mellett kerékpár fékez. Izzadt, alacsony, barna nadrágos, kockásinges, hullámos hajú férfi ugrott le róla, s egyenesen feléjük tartott. ' — Ugye ön ült délelőtt a parkban? — kérdezte a lánytól. A meglepetéstől egy-két másodpercig szólni sem tudott, azután kinyögte: — Igen. — A pádon hagyta az orkánját és én már másfél órája keresem. Tessék. A lány tétován nyúlt éne. Nem értette az egészet. Semmi kétség, az ő kabátja. Hihetetlen. Ilyesmi is előfordul még? A fiú végül észbekapott, felugrott és a kerékpárjára pattant férfi után kiáltott: — Köszönjük. A nevét, a nevét mondja meg! De ő már jó húsz méterre járt. Visszafordult a nyeregben és szinte bocsánat- kérőén megmondta, azután beletaposott a pedálba. ök ketten csak a keresztnévét értették. Valamilyen Jánosnak hívják. ☆ A történet fináléja nagyon ritkán fordul elő az életben. Meseszerű. Egy barátom mesélte el. De szeptember 8-án délután egy órakor Szolnokon, a Tisza-ligeti strandon valósággá vált. — bognár —■ Nagyon megerőltető munka, és míg egy faragással elkészülök, addig háromnégy szobrot tudnék megmintázni. Láthatóan a tegnapi, a tegnapelőtti fáradtság szólal meg Szabó Lászlóból, izmaiban még ott vibrálnak a kemény kalapácsütések. Holnap azonban új-. ra kézbe veszi a vésőt, hiszen elhatározását cáfolják féligkész szobrai és egy új terv, amelyik most a legjobban izgatja; a család. Agyagvázlatait már elkészítette. — Szeretnék már ehhez kezdeni. Van még egy vörösmárvány lépcsőm, abból akarom kifaragni — elmosolyodik — elhatározás ide, elhatározás oda, hiába, a faragás izgat a legjobban. Szeretnék egyszer egy kőtömbhöz minta és kipontozás nélkül hozzákezdeni, mindjárt az első gondolatot kőbe önteni. A műterem falánál egy paraván előtt áll a művész vörösmárvány női feje. — Még úgy maradt, ahogy a budapesti kiállítás katalógusa számára fényképezték. Nemsokára megnyitó. Október 1-ig, még mindössze három hét. — Nagyon rövid idő, pedig még szeretnék addis befejezni néhány szobrot, amelyeket a kiállítás rendezői szintén beválogattak. — A József Attila portrét is kiállítják? — Mind a kettőt, a mintát is, és a kész szobrot. Félek egy kicsit tőle. Én a szobraimat szabadban faragom, ezért belső világításban sohasem érvényesülnek úgy, ahogy szeretném. A hátsó, nagy műterem- ajtón kimegyünk a szabadba. A kőfaragó színben egy féligkész gipsz szobor áll. Ha elkészül, egy új egri lakótelep parkját fogja díszíteni. — Legszívesebben egv nagy „kavicsot” csinálnék belőle, hogy ne a kéz, a láb megmintázásán, hanem az egészen legyen a hangsúly, de a vázlatokat már így fogadta el a zsűri: két és fél méteres nőalak. Faragás közben néha az az érzésem, hogy egy elvonatkoztatott szoborban sokkal nagyobb a gondolat ütőereje, mint egy pontosan ki- munkáltban. Ez most a legnagyobb problémám, a formai útkeresés erősen foglalkoztat, de azt hiszem nem is elsősorban a forma itt a. lényeg, hanem, hogy miképpen tudnám leghangosabban kimondani a gondolataimat. Rideg Gábor Irodalomszerető fiatalok Mezőtúron A mezőtúri irodalmi színpad lelkes kis gárdája — mely Szolnokon a Verseghy-napok kulturális bemutatóján ezüstérmet nyert — ebben az évben nyolcszor lépett önálló irodalmi műsorral a város közön- % sége elé. Emellett részt vettek irodalmi ismeretterjesztő előadások szemléltetésénél, író-—olvasó találkozókon, önálló műsoros estjük közül kiemelkedik a vietnami hét alkalmával megrendezésre került „Vietnam lángokban” című irodalmi összeállításuk. Árpádkor! hamisság... A Janus Pannonius Múzeum a Kárpát medence legnagyobb Árpád-korabeli temetőjét tárja fel Majs község határában Dr. Kiss Attila régész irányításával. Eddig ezer sírt hoztak felszínre. Az előzetes tanulmányok során annyit már megállapítottak, hogy az Árpád-korban Majs környékén élt lakosság 160— 170 centiméter közötti átlagtermettel, erős csontozattal, nagy testi erővel rendelkezett és állattenyésztéssel foglalkozott. Az általános életkor 27—30 év volt. Az újabb leletek közé tartozik harminc darab juh sarokcsontjából készült játékkocka, amelyek egy fiatal férfi sírjából kerültek elő és néhány közülük ólmozott volt. Az ólmos kiöntés csalásul szolgálhatott, mivel a feldobott kocka mindig a nehezebb, ólmos felére esett vissza. (MTI)