Szolnok Megyei Néplap, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-09 / 213. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1966. szeptember 9, Az iráni sah budapesti programmja Mohammad Reza Pahla- vi Arya Mehr Irán sahja és kísérete csütörtökön délelőtt a Hősök terén meg­koszorúzta a magyar hősök emlékművét. A koszorúzásnál jelen volt Dobi István, az Elnö­ki Tanács elnöke. Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Péter Já­nos külügyminiszter, Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, Sarlós István, Bu­dapest Fővárosi Tanácsa Végrehajtó Bizottságának elnöke, Csémi Károly ve­zérőrnagy, honvédelmi mi­niszterhelyettes és a kül­ügyminisztérium és a hon­védelmi minisztérium több vezető munkatársa. A magyar hősök emlék­művének megkoszorúzása után Mohammad Reza Pahlavi, Dobi István és a koszorúzáson részt vett többi személyiség társasá­gában a Műcsarnokban megtekintette a „Mai Irán” című fényképkiállítást. A vendégeket a Műcsarnok­nál Aczél György, a mű­velődésügyi miniszter első helyettese, Czéh József, a Kiállítási Intézmények igaz­gatója, valamint Mostafa Derakshesh, az Iráni Tájé­koztatásügyi Minisztérium főtanácsosa, a kiállítás kor­mánybiztosa fogadta. A ki­állítás megtekintése után Mohammad Reza Pahlavi és Dobi István beírta ne­vét a kiállítás vendégköny­vébe. Mohammad Reza Pahla­vi és Farah Pahlavi Shah- banu Dobi István és Kál­lai Gyuláné, valamint más magyar vezető személyisé­gek társaságában csütörtö­kön délben megtekintette az Országházat. Ezt köve­tően az iráni császár és felesége, valamint kísérete a Gellért-hegyre látogat­tak, s a Szabadság-szobor­nál gyönyörködtek a fővá­ros panoráma iában. Kállai Gyuláné csütörtö­kön viszontlátogatást tett Farah Pahlavi Sahbanu- nál; a császárné budapesti rezidenciájában. Az Országházban szeptemb er 7-én megkezdődtek a magyar—iráni tárgyalások. Kedden választ új kormányfőt Dél-Afríka A kedden meggyilkolt Verwoerd dél-afrikai mi­niszterelnök holttestét csü­törtökön Pretoriába szállí­tották és ott szombaton te­metik el. Jövő kedden ül össze a kormányon levő nemzeti párt irányító szerve, hogy megválassza új vezetőjét, aki ezzel automatikusan megkapja a kormányfői tisztséget is. A Rand Daily Mail című dél-afrikai lap szerint a kormány öt mi­nisztere pályázik a tiszt­ségre. A lap szerint De Klerk közoktatásügyi mi­niszter látszik a legesélye­sebbnek. Időközben tovább bonyo­lódik a gyilkos rejtélye. A hírügynökségek ma már egyöntetűen Cafendasznak nevezik a 45 éves, őszülő hajú, megtermett görög származású férfit, akiről közismert, hogy ezenkívül még három nevet használt. Határosat a HdsHÍ* szigetekről Szerdán az ENSZ 24-es bizottsága felszólította Ang­liát, hogy szüntessen be minden megkülönböztetést a Fidzsi-szigetek lakossá­gával szemben. A határo­zati ervézet sürgeti egy telj­hatalmú helyi kormány megalakítását és a függet­lenség kihirdetése időpont­jának kitűzését. A bizott­ság elmarasztalja Angliát, amiért nem teljesítette az idevonatkozó korábbi hatá­rozatokat. Anglia, az Egyesült Ál­lamok és Dánia a határo­zattervezet ellen szavazott. De Gaulle útjának utolsó állomásán Francia-polinéziai látoga­tásának második napján De Gaulle elnök ellátoga­tott a papeetei parla­mentbe, ahol Jacques Tauraa, a területi gyűlés elnöke többek között hang­súlyozta, hogy Francia-Po- linézia nagy szolgálatot tesz az anyaországnak azáltal, hogy helyet ad a nukleáris kísérleti telepnek. Ennek fejében több ellenszolgál­tatást kért Franciaország­tól. De Gaulle azután fo­gadta John Tearikit, az ellenzék parlamenti képvi­selőjét, aki nagyobb auto­nómiát követelt a szigetor­szágnak. Bár a beszélgetés részleteit nem közölték, Teariki már korábban ki­jelentette: emlékeztetni fogja De Gaulle-t, hogy Franciaország a nép támo­gatását ígérte, azonban a nukleáris kísérletek nem éppen a nép támogatását szolgálják. De Gaulle egyéb­ként szombaton tekinti meg a kísérleti telepet Mururoa szigetén. Hivatalosan közölték Pá­rizsban, hogy egy nappal később, szeptember 15-én, csütörtökön tartják meg a francia minisztertanács ülé­sét. Az elhalasztásra azért került sor, mert az időjá­rási körülmények miatt esetleg 24 órával el kell ha lasztani a Mururoa szigetén szombatra, De Gaulle el­nök jelenlétében tervezett atomrobbantást, ez pedig azzal a következménnyel járna, hogy a tábornok ha­zaérkezése is egy nappal eltolódik, s szeptember 12-e helyett csak 13-án érkezik vissza Párizsba. Az is ismeretessé vált, hogy az eredeti tervvel szemben nem termonukleá­ris anyaggal dúsított nuk­leáris bomba, hanem egy „rendkívül nagy hatóere­jű”, közönséges atombomba felrobbantására kerül sor az elnök jelenlétében, a po­linéziai kísérleti telepen. A Koreai-félszigeten még sohasem mentek végbe olyan gyors és mély­reható változások, mint az elmúlt két év­tized folyamán. A második világháború után a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK) a szocialista fejlődés útjára lépett A földreform végrehajtása, a nagyipar, a pénzintézetek és a közlekedés államosí­tása után az 1947—48. évi és az 1949—50. évi kétéves tervek során jelentős eredmé nyékét értek el a népgazdaság fejleszté­sében. Az 1950—53. évi háború alatt a nép­gazdaságban keletkezett károkat kb. 420 milliárd vonra (1954-es árakon) becsülik. A háború alatt tönkretett népgazdaság és a városok újjáépítésére, valamint a hábo­rú előtti gazdasági színvonal elérésére 1954—56 között hároméves tervet dolgoz­tak ki. Azóta a súlyos amerikai intervenció után maradt üszkös romok helyén több mint 2500 iparvállalat épült. Űj közleke­dési útvonalakat építettek ki. A KNDK ipari termelése az utolsó 18 évben 13- szorosára nőtt. Az észak-koreai falvakban végrehajtot­ták a mezőgazdaság szövetkezetesítését. Öntözési rendszerek épültek ki és lénye­gesen megnövekedett az öntözött földte­rületek nagysága. 1965-ben 100 hektár szántóra átlagosan 1,03 traktor jutott. A nagy mezőgazdasá­gi körzetekben modem mezőgazdasá­gi gépgyárak és gépjavító üzemek épül­tek. Ma már csaknem mindegyik kerületi székvárosban működnek mezőgazdasági eszközöket gyártó üzemek. A KNDK legfontosabb iparágai: vas- és fémkohászat, gépgyártás, cement- és téglagyártás, vegyipar (különösen nitro­gén-műtrágya és műselyemgyártás), vala­mint a konzervgyártás. Az ipar gyors helyreállításához nagymértékben hozzá­járult a Szovjetunió, a Kínai Népköztár­saság és az európai népi demokratikus országok jelentős segítsége, amelyet az amerikai intervenció után nyújtottak a KNDK-nak. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltásának 18. évfordulójára Szinüizsu Kecson HimnafnBSW PJÖNGJANG EpjCsirmampo, [Szárivön' ^Feketeszén flíül A™"* V/A Barnaszén gggg Horgany 1=4 Manaán MA Ólom HB Vas l.'v.'.-j Magnezit mnD ríz Grafit 'GabonanemOel Szarvasmarha Kukorica ö mezőgazdaság A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csü­törtökön ülést tartott. Fel­hatalmazta a külügymi­nisztert, hogy az igazság­ügyminiszterrel egyetértés­ben előterjesztést tegyen az Elnöki Tanácshoz az ENSZ alapokmányában elfogadott módosítás törvényerejű ren­delettel történő kihirdeté­sére. A földművelésügyi mi­niszter tájékoztatta a Mi­nisztertanácsot a mezőgaz­dasági munkák helyzeté­ről. A kormány a jelentést megvitatta és tudomásul vette. Ne Win Washingtonban Csütörtökön Washington­ban teljes katonai tiszte­letadással köszöntötték Ne Win tábornokot, a burmai forradalmi tanács elnökét, aki hivatalos látogatást tesz az Egyesült Államokban. Ne Wint a Fehér Ház előtt Johnson elnök üdvözölte. A burmai vezető magyar idő szerint az esti órákban folytatott hivatalos megbe­szélést Johnsonnal, ezt megelőzően a külügyminisz­tériumban George Ball-lal, a beteg Rusk külügymi­niszter helyettesével talál­kozott. Bulgária nemzeti ünnepén 1944. szeptember 9-en döntötte meg Bulgária népe hősi harcokban a fasiszta diktatúrát. És ezen a napon szüle­tett meg a népi de­mokratikus hatalom Bulgáriában. Ez a nap az ország nemzeti ün­nepe. Testvéri együtt­érzés jegyében adjuk közre Maxim Naimo- vics alábbi ünnepi cik­két. Mii 11 és Jelen ... Gyakran használjuk eze­ket a fogalmakat, s közben megfeledkezünk közös alap­jukról, az időről. Pedig az idő, ha felmérjük változá­sait, rendkívüli tanulságok­kal szolgál. Ezt a bolgár emberek igen jól tudják, amikor nemzeti ünnepükön visszatekintenek az elmúlt két évtized távolába. Bulgáriában akkor kez­dődött meg az első ötéves terv végrehajtása. Sokan kétségekkel fogadták ezt a nagy vállalkozást. Bulgária mint ipari ország? Utópiá­nak tűnt sokak szemében. Bulgáriában akkor még nem kutatták fel a nyers­anyagkincseket, s nehéz­iparnak még csak magva sem volt, a traktorok és kombájnok ritkaságszámba mentek, az elektromos I energia mennyisége még a háztartási szükségleteket sem fedezte. És ez a Bul­gária elhatározta: fellett ipari országgá lesz történel­mileg rövid időn belül! Igen nagyok voltak a ne­hézségek. Még maga a bolgár em­ber is csak nehezen ér­tette meg a jövőt ábrázoló számok jelentőségét. Húsz évvel ezelőtt még nem volt elegendő a ruha, az élelem, s a bonyolult körülmények között néha a kenyérjegy A-szelvényére adtak ruha­neműt. És az első tervek­ben ugyanekkor milliárd kilowattóra elektromos áramról, sokezer tonna ön­töttvasról, színesfémről, nyersolajról és gépekről esett szó. 1946-ban fantasz­tikusnak tűntek a terv számai, érthető, ha sokan megmosolyogták. De íme, két évtized múl­tán, a megálmodott iövő jelenkori valóság lett. A bolgár ember ma mór ter­mészetesnek tartja az ered­ményeket, s el sem tudja képzelni, mi más lehetne országában! Itt mar nem élelem­ről, ruházatról, lakásról van sző. Ezek csak jelké­pei a nagy változásoknak, melyek a világot egy egé­szen új Bulgáriával ismer­tetik meg. Olyan Bulgáriá­val, mely egvediil a negye­dik ötéves terv teljesítése folyamán annyi értéket ál­lított elő, mint amennyit a bolgár állam fennállása óta 1960-bz összesen, öt év — nyolcvan esztendő munkáját tartalmazza. Itt azonban nem sokat segíte­nek a számok, mert már alap sincs az összehasonlí­táshoz. Bulgáriában húsz évvel ezelőtt egyáltalán nem létezett gépipar, szí­nesfém termelés, vegyipar, nem volt egy gramm nyers­olaj stb. Nincs értelme. Ugyanez a Bulgária ma esztergákat és televíziókat, gyógyszereket és műtrá­gyát exportál külföldre. A jövő melyről ál­modtunk, valósággá vált Természetesen ezt nem le­het csak az exportlista no­menklatúrái által megálla­pítani. Ez csak az anyagi- változás. De van még va­lami más, ami nem kevés­bé fontos — az emberi ön­tudat fejlődése. Nálunk két évtized alatt az embe­rek öntudata valóban gyö­keresen megváltozott. Ne­héz pontosan kimutatni ezeknek a változásoknak a formáit. Lényegében a ma­gántulajdon rendszerének összeomlásáról és új etikai és esztétikai értékek létre- jövéséről van szó. Ma mar a _ bolgár emberek más mértékkel mérnek, s ez nem^ gazdaságukban vagy szülőik társadalmi pozíció­jában gyökerezik, hanem tudásukban, tehetségükben, alkotásaikban. Számos bolgár faluban zeneiskolák vannak gyer­mekek számára. Nincs olyan bolgár falu, ahol ne lenne nyilvános kölcsön- könyvtár. A munkások gyű­léseken vitatják meg az újonnan megjelent köny­veket. Igaz egy acélöntőből ritkán lesz irodalomkriti- kus, s a baromfinevelő fel­adata sem a költészet hi­vatásos művelése. De maga az a tény, hogy egy falusi gyermek Brahms vagy Beethoven műveiből mu­zsikál, hogy egy falusi lányka Caldwell vagy Sa­linger iránt érdeklődik, so­kat mond. Azt bizonyítja, terjed a kultúra és a mű­veltség, a háztartási hűtő- szekrényekkel felszerelt újonnan épített lakóházad­ban. Csodák persze nem történnek! Az óriási ugrást nem titánok művelték, ha­nem emberek. Egyszérű emberek, akik önfeláldo- zóan dolgoztak a jövőért. S mi folytatjuk utunkat elő­re. A jövő pedig újból olyan nekünk, mint egy álom. De álom-e? Az ötö­dik ötéves terv előirány­zata szerint 1970-ben újabb hatalmas előrehaladás va­lósul meg. Most már a leg., hitetlenebbek is hallgat­nak: a valóság azt mutat­ja, hogy Bulgária 16 úton, a szocializmus útján jár. Előttünk a jövő. nip'v hol­nap ismét jelenné M. SL

Next

/
Oldalképek
Tartalom