Szolnok Megyei Néplap, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-04 / 209. szám
1966. szeptember 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Első alapszervezeti vezetőségválasztás a Tisza Cipőgyárban Pénteken a kora délutáni órákban ünnepi taggyűlés volt Martfűn, a Tisza Cipőgyár négyes számú alapszervezetében. A négyes alapszervezet — amely az irodaházi kommunisták, műszaki és adminisztrációs osztályok párttagjait foglalja magába — valamennyi tagja pontosan megjelent a vezetőség- és küldöttválasztó taggyűlésen. A vezetőség nevében Cza- pár Nándor titkár számolt be az utóbbi két év munkájának eredményéről, az új pártvezetőségre váró feladatokról, A vitában mintegy tizenhat kommunista kívánt jó munkát — s adott is mindjárt hozzá javaslatokat az új vezetőségnek. A tanácskozás második napirendjében a tagság megválasztotta a titkárt ■— Czapár Nándor személyében — valamint a hat tagú alapszervi vezetőséget. Egyúttal tizenhat küldöttet is jelöltek a pártbizottság vezetőségválasztó értekezletére. Szocialista brigádvezetők tanácskozása Tanácskozást tartottak a szocialista brigádok vezetői a martfűi cipőgyárban. Az eddigiektől eltérően most a gyár minden részlegében külön tartották meg a tanácskozásokat és így alkalom nyílt arra, hogy a kisebb számú résztvevők mindnyájan szót kapjanak. A megbeszélések során javaslatok születtek és észrevételek hangzottak el az anyagellátásról és az egyes munkahelyek problémáiról. víz, gumi, TIMFÖLD A Vízgépészeti Vállalat kunhegy esi gyárában az Április 1. Gépgyár megrendelésére táptartályt (fekvő) készítenek, amelyet majd a Mosonmagyaróvári Timföldgyárban szerelnek feL Egyedi darab még a budapesti Műszaki Gumigyár 40 köbméteres lágyvíztárolója is A gyár új telephelyén a sikeres ár- és belvíz védekezés érdekében a MA—600-as szivattyúkhoz egyenes és könyökcsöveket gyártanak és peremeznek, (Fotó: Nagy Zsolt) Jövőre csak ssa k m un kások dolgozhatnak a jász- boldogházi istállókban Nemhiába legjobb állat- tenyésztő gazdasága a megyének a jászboldogházi Aranykalász Tsz. Évről évre történik ott valami új'. Jövőre pedig egyenesen olyan dolog bevezetésére vállalkoznak, amilyenre még nem volt példa a mezőgazdaság hazai történetében. A szövetkezet tervei szerint ugyanis 1967 végétől csak szakmunkásbizonyítvánnyal dolgozhat valaki az állattenyésztő telepeken, és a gépeken. A termelőszövetkezet azonban nemcsak követel, hanem elősegíti tagjai képességeinek kibontakoztatását. A fiatalok bevonásával már tavaly tanfolyamot szerveztek. A tanfolyam időtartama alatt 28 ezer forintot fizettek ki keresetpótlás címén. Az idén újra Télen-nyáron lámpafénynél ÚJRA H A szövőszékek előtt, a kispadon sokan görnyedez- nek. Néha a mintára pillantanak, fonalat cserélnek. Fürge ujjaik az automatagép pontosságával, egyenletes ritmusával villámgyorsan kötik a csomókat. Így készül a szőnyeg. Az asz- szonyok mindössze két szerszámot használnak e munkához: a kezüket s egy legyezőre emlékeztető vasfésűt, mellyel szorosabbra verik a csomósorokat. Az egyik asszony, Papp Lászlóné már harminc esztendeje űzi ezt a mesterséget. Ujjhegyeit kifényesítette a fonal. Olyanok, mintha vékony lakkréteggel vonták volna be. Amikor megkértem, üljünk ki a kertbe, egy kicsit beszélgetni, öröm fénye csillant fel a szemében. — Olyan jól esik a napsütés, a világosság. A műhelyben télen-nyáran lámpafénynél dolgozunk s nem is látunk rendesen. Estére már összemosódnak előttünk a színek, a derekunk hasogat. A kezünk melegvizet, enyhülést kíván. — Hány éves volt, amikor először leültették a szövőszék elé? — Talán tizenkettő. Valami pesti kereskedő járt ide a faluba, ő rendelt mindenkitől. Ha volt munka, alig aludtunk valamit. A mintától függött, kedvvel dolgoztunk vagy sem. Az újdonság varázsa, a minták szépsége még lelkesítette is az embert, feledtette a fáradságot, az álmatlanságot. — Már akkoriban is műhelyekben dolgoztak? — Nem. Odahaza a nagyszobákban állították fel a széket. Persze néhány család összefogott. — A mesterséget kilói tanulták? — Anyáról lányra szállt. — S magától sokan szerezték el a szőnyegszövés tudományát? — Tíz-tizenöt kislányt tanítottam. azt hiszem. — Jászárokszállási hagyományt őriznek-e? — Nem. Ha jól tudom, saját népi mintánk nincs — Talán egy kedves, a szövőszék mellett született dalt megőrzött az emlékezetében — Rég volt nagyon. Inkább olyasformán lehetett, hogy népdalokat átköltöt- tünk. Olyanok biztosan voltak. „Szövőlány, szövőlány” — próbálta dudorászni. majd türelmetlenül legyintett. — Hiába, nem megy, pedig sokat tudtam. Nem hallani már ezeket. A kislányok, a fiatalok mst énekelnek. A Hol jár az eszem, meg ilyesmiket. Jöjjön, menjünk a műhelybe, nézzen egy kicsit szét. Leült a padjára, a társai mellé. Valahol az agyában bekapcsolt a jól kiépült, Immár állürwiócult reflex, S dolgozott, mint az automata. Látja, így készül a szőnyeg. Bevallom, nekem már egyhangú, fárasztó. A lányok kórusa, mintha valaki beintette volna vidám slágerbe kezdett: „Kár minden csóók, mert fáj-fáj-fá...” — Valamikor sokkal jobb székeken dolgoztunk. Az a csoda, az a művészet, hogy ezeken is megcsináljuk a szőnyegeket — folytatta. — Azért mégis jobb a szövetkezetben. Hétköznap nyújtott műszak van, de szombaton nem dolgozunk. A faluban az állandó munkát meg kell becsülni. Ha ezer forint is a jövedelem, de az viszont biztos pénz. — Szóval harminc éve... — Tényleg, néha el is felejtem, hogy már harminc éve. — Mikor? — Amikor már megkedveltem a mintát. Ugye ezt az előbb is mondtam? Hát persze, hogy mondtam, mikor így van. A szép munka örömet is ad. — Az ujjai hogy bírják? — Megszokták. Csak néha fájósak. Nézze csak, a tenyerem egészen fehér, az ujjaim rószaszínűek. Ma sokat dolgoztam, azt jelenti Amikor újra kiléptem az udvarra, hunyorognom kellett. Bántotta a szemem a hirtelen jött világosság. Fábián Péter Kicsi híján 20 éve annak, hogy egy fiatalember igyekezett a kisújszállási vasútállomáshoz. Gondolatában — mintha csak filmen peregne — újból lejátszódott az utóbbi napok eseménye. Szűcs Elek, az akkori polgármester magához hívatta, s minden teketória nélkül közölte vele: kiszemelték jegyzőnek. Elküldik iskolára, aztán majd a közigazgatásban dolgozik. A váratlan hírtől még otthon is alig ocsúdott. Néhány álmatlan éjszaka után úgy döntött, vállalja a megbízatást. Lám, hamarosan röpíti a vonat a Dunántúlra, Sárváron lesz jegyző. Ez járt a fejében jóbarátjának is, aki vállán cipelte bőröndjét, de még mindig hitetlenkedett: — Hamar visszahozod te ezt a táskát — így búcsúzott a vonatnál. ☆ Visszahozta. Csakhogy nem olyan hamar, mint barátja gondolta. Tizenhét év után került haza szülővárosába, új megbízatása szerint a városi tanács végrehajtó bizottsága elnökeként. Közben a fél országon át vele utazott ez az elnyűhe- tetlen, ma már fületlen, sarkatlan, de még mindig meglevő bőrönd. Sárvárról Budapestre — ahol az öthónapos közigazgatási iskolát végezte —, onnan Ti- szaf öld várra, majd Kunhegyesre. Itt választották meg 1950 őszén a községi tanács vb titkárának, majd ugyanezt a tisztet töltötte be a járási tanácsnál is. Egy évig Kisújszálláson is volt, de 1958-ban ismét máshol lett szükség az államapparátusban szerzett gazdag tapasztalatára, kiváló szervezőkészségére, munkabírására. Törökszent- miklósra került a városi tanácshoz szintén vb-tit- kámak. ☆ Erről a tizenhét esztendőről szívesebben beszél, mint gyermek- és inaséveiről. Ezekre keserűséggel gondol. A küzdelemből, a munkából most is bőven kijutott, de értelmét, eredményét is látta munkájának. S mellette volt a család. A kedves, halkszavú feleség, aki szeretetét, türelmét megosztotta kis tanítványai és a családja között. Meleg otthont, nyugodt légkört teremtett, hogy férje teljes figyelmét felelősségteljes munkájára fordíthassa. Lányával, fiával is gyakran összedugták fejüket a füzet fölött, a fiú segített apjának a matematikai példák megoldásában. Mert a munka mellett évről évre tanult. Leérettségizett. Aztán a kétéves tanácsakadémia, majd a marxista—leninista esti egyetem következett. ☆ Most itthon, szülővárosa javára kívánja kamatoztatni tudását. Együtt dolgozni, küzdeni a város vezetőivel, lakóival azért, hogy a kisújszállási emberek élete is egyre szebb, gondtalanabb legyen. Ezeket jegyezte le Oláh Lajos, a kisújszállási városi tanács vb elnökének életéről: Nagy Katalin megszervezik ezt a szakmai továbbképzést. Ezen felül tapasztalatcserékre küldik tagjaikat más szövetkezetekbe. A legjobban tsz-tagok és fiatalokkal tanulmányi kirándulásokat szerveznek, amelyeket a szövetkezet kulturális alapjából finanszíroznak. A közös gazdaság a munkafeltételeket is a képzettséghez igazítja. A lucerna és a gabona betakarítása teljesen gépesítve van náluk. A kukorica nagyrészét vegyszeres gyomirtással művelik, amelyet levéltrágyázással kötnek össze. Az arató-cséplőgépek kivételével minden másfajta gép a saját tulajdonukat képezi. A háztáji területet is figyelembe véve 100 hold szántó jut egy traktoregységre náluk. Ugyanígy gépesítettek a jászboldogházi szövetkezetben az állattenyésztő telepek is. A tehenészeti telepükön és a két százas hízómarha istállóban az itatás önitató berendezéssel történik. A szállításokat lóré kocsikon végzik, a trágyát pedig kisvasúti síneken mozgatják. Tehenészetükben teljesen géppel fejnek, sőt a baromfiállomány etetését, itatását is gépesítették. A termelőszövetkezetet állandó igyekezet fűti a minél tökéletesebb termelési technika meghonosítására. Mindezek után érthető a közös gazdaságnak az a törekvése, hogy magas szakképzettséget követel tagjaitól.
