Szolnok Megyei Néplap, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-01 / 206. szám

1966. szeptember 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Egy szocialista brigád bravúrja Három hónappal előbb teljesítik dei tervüket UJ BUFE KUNHEGYESEN A kunhegyest büfé mintegy félmilliós beruházással épült. A tervek szerint kert­helyiséget is építenek hozzá hVo tégla HÁROM HÉT MÚLVA JAVUL AZ ELLÁTÁS Emlékmúzeum Puttony a traktoron Közvelítőtorony Katona József kecskemé­ti szülőházában emlékmú­zeumot rendeznek be. A drámaíró hagyatéka mel­lett itt kap helyet egy má­sik állandó kiállítás is, amely a város jelenkori nagy szülötte, Kodály Zol­tán munkásságát szemlél­teti. ☆ Ebben az évben terven felül négyszáz millió forint értékű terméket exportál a magyar könnyűipar. ☆ Országos szőlőtermeszté­si és gépesítési bemutató lesz szeptember 6—7-én Bács-Kiskun megye egyik nagy szőlőtermelő mező- gazdasági üzemében. — A tapasztalatcserén negyven új, különböző szőlőművelő gép is „bemutatkozik”. Ez lesz a premierje a mező- gazdasági gépkísérleti in­tézet fürgén mozgó, put­tonnyal fölszerelt trakto­rainak is, amelyek a putto­nyozást teszik majd fölös­legessé. ☆ A Posta, Rádió- és Tele­vízió Műszaki Igazgatósága televízió közvetítőtorony építését kezdi meg a Me­cseken, a Pécs felett emel­kedő Misinatetőn. Az új adó által a besugárzott te­rület nagysága 3250 négy­zetkilométer lesz. Az In- tervízió mikrohullámú rend­szerének is fontos láncsze­me lesz az új, vasbetonból épülő torony. A közvetítő­állomást 1970-ben adják át rendeltetésének. ☆ A szigeti várvédelem 400. évfordulóján bemutat­ják a Baranya megyei ta­nács jubileumi pályázatá­ra érkezett díjnyertes ze­neműveket. Közülük is ki­emelkedik a „Szigetvár di­csérete” című alkotás, ame­lyet Farkas Ferenc Kos- suth-díjas zeneszerző írt. A Kisiparosok Országos Szövetségének Kunszent- márton járási vezetősége augusztus közepén kiállí­tást rendezett a járási művelődési otthonban. A járás kisiparosai bemutat­ták a lakosság szükségle­teinek kielégítése érdeké­ben végzett javító, szolgál­tató és árutermelő tevé­kenységüket. Egy idős mes­ter, aki talán a legjobban készült erre, távol maradt a kiállításról. Reiter Ist­ván akkumulátor javító kisiparos. — Miért? — kérdeztem tőle. — Nem az én hibámból történt. A kiállításra szánt anyagom teljesen készen volt. A rendezőség nem engedte. Tudja, igazságot szerető ember vagyok, csati kissé nyers a modorom. — Még mindig nem ér­tem, hogy... — Majd megérti. Több­ször ért rágalom, hogy az általam javított akkumulá­torok nem megfelelőek. — Rosszindulatú emberek, — akiknek bebizonyítottam azután, hogy nem én va­gyok a hibás — mások előtt méltatlanul kétségbe vonták szakértelmemet. — Azt mondták, hogy... — Talán azt, hogy nem akkumulátor szerelő? — Ilyen is volt. — Rágalom ugye? — A képességeim ellen igen. Az igazság ugyanis az, hogy az én első szak­mám hentes és mészáros. Zúgnak, dohognak a gé­pek a törökszentmiklósi szikvíz-bambi üzem mosó- helyiségében, tart a nyár­végi hajrá. Befelé üres lá­dákat, üvegeket hordanak, helyükre pedig hűs szik­víz, bambi kerül a kocsira. Az üzemben hárman dol­goznak, immár hatodik éve. Korábban elhatározták, hogy szocialista brigádot alakítanak, azóta három­szor nyerték el a megtisz­telő címet. Munkájuk javí­tására, könnyebbé tételére jó néhány újítást nyújtot­tak be, s közülük egyet országosan is elfogadtak és bevezettek. Újításaik cél­szerűségét felsorolni hosz- szú lenne, annyit azonban meg kell említeni: a ko­rábbi óránként kétszáz üveg helyett ezerkétszáz- ezernégyszázat tudnak meg­tölteni. Bohács György, a szocialista brigád és az üzem vezetője eredmények­ről számolhat be. Tizenhárom évvel ezelőtt alakult Kunhegyesen a ta­nács házi építő brigádja, amely ma már tizenkilenc főt számlál. A brigád tart­ja karban a községben ta­lálható százharminchét ál­lami lakást. Ezenkívül ez évben a Rákóczi úti óvoda teljes és a Kossuth úti óvo­da részleges felújítását végzi. — Mindkét munka szeptemberben befejeződik. A két óvodánál eddig a — Visszatérve a kiállí­tásra... — Igen egy kicsit elka­landoztunk. Tehát a kiál­lítandó tárgyaim mellé egy táblát akartam helyezni, amelyen hat kérdés állt. Nemcsak azoknak szólt, akik kétségbe vonják szak­mai tudásomat, hanem mindenkinek. A megfej­tőknek jutalmat tűztem ki. — Jutalmat? Mennyit? — Aki minden kérdésem­re precíz választ ad, sor­solás után négyszáz, aki három kérdésre megfelel kétszáz forintot kapott vol­na. Természetesen a helyes válaszokat én a kiállítás előtt leadtam. — Miért? — Megmondom. E kér­dések egy még be nem nyújtott újításom lényegét jelentik. Aki tehát meg tud válaszolni, az birto­kában van az ötletnek, az megérdemli, hogy elsőbb­sége legyen. — Sok munkája van? — Rengeteg. Alig győ­zöm. A javított akkumu­látorokra én egy éves ga­ranciát adok. — Ügy látom műanyag­dobozos motorkerékpár ak­kut is javít. — Igen. Tudomásom sze­rint sehol az országban másutt nem javítják. Babra munka, sok időbe kerül Nekem azonban van erre időm. Azért vagyok kis­iparos. Különben is, nekem mindenem az akkumulátor. Igaz, hogy hatvanöt éves — Éves tervünket előre­láthatólag szeptemberre tel­jesítjük. Ez háromezerkét- száz hektó szikvizet és ezerkétszáznegyven hektó bambit jelent. Nyolc községbe szállíta­nak hetenként kétszer rendszeresen, ha azonban valahol kevésnek bizonyul a hűsítő ital, nyomban út­nak indítják a kocsit. Az ellátás zavartalansága ér­dekében hatvanezer bam- bis, tízezer szódásüvegről, hetven ballonról gondos­kodtak. Szállítási szerző­désük van szénsavra, szörp­re, de raktáron is van bő­ven belőle. — Most ismét egy újítá­son dolgozunk. Nagyobb és célszerűbb üvegmosógépet szeretnénk megszerkeszteni. Azaz beállítani, mert a szerkesztéssel készen len­nénk, de a kivitelezéshez kellene ötezer forint — mondja az üzem vezetője. — ár — munkák értéke száztizenöt- ezer forint. A brigád ezenkívül fel­építette az új, most meg­nyíló politechnikai műhelyt a Kossuth úti iskola udva­rán. Felújították a temetői boncházat és a volt vásár­téren kerítést építettek a három pedagóguslakás kö­ré, 70 ezer forint költség­gel. A brigád a könyvtár átalakításán is dolgozik, ezt szeptember 20-ra feje­zik be. vagyok, meg a gyomrom sokszor fáj az ólomtól, de mit tegyek? Valakinek ezt is csinálni kell. Bognár János Az építkezőknek renge­teg bosszúságot okoz a téglahiány. Ugyanakkor az ÉM. Tégla és Cserépipari Vállalat igazgatója a kö­zelmúltban arról tájékozta­tott bennünket, hogy első félévi kötelezettségüknek eleget tettek, sőt mind nyers-, mind égetett téglá­ból többet gyártottak a tervezettnél. Közölte; a vállalatnak az a gondja, hogy a készáru elszállítása vontatottan ha­lad, nem kevesebb, mint 1,4 millió tégla keres gaz­dát. Például a tiszafüredi gyáregység akkoriban 900, a kunhegyesi 400 ezer tég­lától szabadult volna szíve­sen: de az autóközlekedési vállalat kirendeltségei nem vállalták a fuvart. Egyszó­val: a gyárakban volt tégla. Felkerestük a megyei TÜZÉP vállalatot is. — Mészáros Ferenc áruforgal­mi előadó a következőket mondta el: — Sajnos egyetlen tele­pünkön sem megfelelő az ellátás, a lakosság joggal panaszkodik. Elégedetlen­ségre ad az is okot, hogy az építkezőkkel kötött anyagbiztosítási megálla­podásainkat nem teljesít­jük. Mindennek az az alap­ja, hogy a téglakereteink alacsonyabbak a megyei szükségleteknél. Főigazga­tóságunk nem tisztán ége­tett téglára ad kiutalást. Ez csak a keret mintegy 60 százalékát teszi ki. Továb­bi kb. harminc százalékot képeznek a diktált pótló­anyagok például tufablokk, gázszilikát. Végül a keret 10 százalékának megfelelő mennyiségben negyedosz­tályú téglát forgalmazunk. Az igény más, mondhat­nám szinte kizárólag kis­méretű égetett téglát ke­resnek a vevők. A helyzet magyarázataként még hoz­záteszem, azokon a telepe­ken a legrosszabb az ellá­tás, amelyeket a közeli téglagyár az alacsony kész­letei miatt nem tud üte­mesen kiszolgálni. Ez a jellemző Törökszentmik- lósra és Szolnokra is. — Várható-e javulás a közeljövőben? — Véleményem szerint három hét múlva jobb lesz az ellátás. A gyárak kész­letei akkorra nagyobbak lesznek. Ezután Kerekes Ferencet, a 7. sz. AKÖV igazgatóját arra kértük, mondja el miért nem vállalják a tég­la fuvarozást? így vála­szolt: — Lehetséges, hogy egyes kirendeltségeink a kérdé­ses időben kapacitáshiány miatt nem vállalták a fu­vart. Ez azonban nem je­lenti azt, hogy a vállalat mondott nemet. Miért nem keresték fel a központun­kat s jelentették be igé­nyeiket? Átcsoportosítással megoldottuk volna a szállí­tást. Egyébiránt jöjjenek el hozzánk a téglagyárad­tól, mondják el, mire van szükségük. Szeptember 1- ével annyi gépkocsit adunk, amennyit kérnek. — A kör ezzel bezárult. A TÜZÉP azt mondta, hogy ő nem hibás, a ke* retszám alacsony. A tégla­gyárak vezetője sem tehet semmiről — kivéve a szál­lítás ügyét — hiszen köz­ponti kiutalás szerint ad­nak ki árut. A közlekedési vállalaton nem múlik... Egyszóval itt a tégla, hol a tégla? Azért mégis el ne feled­kezzünk valamiről: 1964 első félévében — a Sta­tisztikai Hivatal adatai szerint — 4,3 millióval több égetett téglát gyár­tott a megyei vállalat, mint az idén ugyanabban az időszakban. S bizony an­nakidején az is kevés volt: F. P. BESZÉLGETÉS Nem hiszem, hogy jól választott volna, amikor elhatározta, hogy en­gem keres meg. Az életemet el­mondhatom öt mondatban: Szegény­ember fia voltam. A második vi­lágháborúban a frontról háromszor szöktem meg, csakhogy kijussak a frontvonalból, hazamehessek a szü­lőfalumba. Két évig 1945—46-ban tiszteletdíjas járási párttitkár vol­tam Endrődön, ahol 45-ben belép­tem a pártba. Aztán újból az let­tem, amivel 1933-ban kezdtem. kubikos. Megmondom kereken: többet sze­rettem volna elérni, mint amit si­került. Ügy is lehet, hogy ennyi telt belőlem. A vigaszom? A fiam, most szerel le és ősszel „bevonul” a gö­döllői agráregyetemre, ö már több­re viszi nálam. Én mindig a két ka­rom után éltem, ő már a fejét is „beavatja” a kenyérkeresetbe. Ne higgye különben, hogy a ku­bikos munka nem szép. Talán egy­szer majd ezt is szakmává nyilvá­nítják... Minket nem köt semmi. Sokan csak azt tudják, rólunk, hogy vándorolunk az építkezéseken. Azt is mondják, hogy nem tudunk ma­radni egy helyen. A vállalatokat is váltogatjuk, de mikor. Csak ak­kor, ha nem találjuk meg a számí­tásunkat. Soha nem a munka elől szökünk, a munkáért törekszünk. Abban a hitben, hogy ha többet dolgozhatunk, akkor többet is ke­resünk. Nem járunk például nya­ralni. Nyáron itthagyni a munkát, mikor télen háromhónapi kényszer- pihenőnk van? Kíváncsi volnék, van-e az országban olyan üdülő, ahová a nyári hónapokra kubikos költözött volna be. Kubikos maradtam. Én rendez­tem így. Kevesebb a gondom. A legtöbb, amit teljesítményben el­értem, napi 10 köbméter föld elka- rolása volt. De akkor aztán csör­gött a víz rólam, kilenc órahosz- szán át. Este mikor a szállásra mentem, nem ültem le, mert tud­tam, hogy felállni már nem tudok. Ügy intéztem, hogy egyenesen le­fektessek. Ezt azonban nem tudhatja más. csak mi, akik ilyen munkán dolgo­zunk. Csakúgy, mint azt, hogy ez is lehet szép, annak, aki érti is. Mit gondol, miért nevezik az út helyét tükörnek? S a töltések szép síma oldalai Ha lenézek rajta, mindig az fut eszembe: a kubikos ember a földet alakítja. A legfontosabbat, ami az élethez kell. Néha azt is kérdezem: ha elkészül ez a szép, nagy szolnoki vasúti rekonstrukció, gondol-e majd a kubikosokon kí­vül más is arra, mennyit verejté­keztünk itt, mire felépült? Volt, amikor elhatároztam, hogy kiszámolom, mennyi lehet súlyban az a föld, amit már az évek során elmozgattam. Aztán hagytam. Rá­érek még vele. Valamit a nyugdí­jas korra is hagyni kell. Nem igaz? Azt is elmondanám, hogy igazság­talannak tartom a fagyszünetet. Gondolja el, milyen nézetei kel­hetnek az embernek, mikor egész télre pénztelenségre kell berendez­kednie. Az órabérünk 15 százalé­kát egész évben kapjuk igaz. Azt kapjuk a téli fizetés helyett. Mi juthat leghamarabb ilyenkor a kubikos ember eszébe? Annyi jó fize­tésű ember van, aki nem küzd ilyen gondokkal, mégis minden hiba mi­att kötekedik, türelmetlen, ha nem úgy alakul minden az életében, ahogy elképzeli. Nekem ez jutott. Én vállaltam. Áz én korosztályomból még sok ilyen ember van, sok ilyen gondol­kodású. Ezért csodálkozom, hogy pont engem keresett. S ha mindez mégis érdekli, most már beszélget­hetünk... Beszélgettünk. Papp József és Borsi Észté* Az újító, aki fizet Eredményesen dolgozik a házi építőbrigád Kunhegyesen

Next

/
Oldalképek
Tartalom