Szolnok Megyei Néplap, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-29 / 230. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek / SZOLNOK MEGYEI ÍTmÜvI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LÄbÄ^HHHIHH XVU, évfolyam, 230, szám. Ära 50 fillér 1906. szept. 29. csütörtök. Vigyázat: érték! ♦ * Uzembehelyezték a berekfürdői földgázüzemet 32 milliós beruházás § Ex az első komplett hazai berendezés § Hajdúszoboszló helyett napi 900 ezer köbméter földgáz Budapestnek Két fiatal mérnök­kel ismerkedtem meg * a minap. Mindketten mező- gazdasági gépészmérnökök, s nem vonom kétségbe, jó fejű emberek, akik ambí­ciókkal, nagy tervekkel kezdtek el dolgozni. N. L. a vízügyi igazgatósághoz került, s mint elmondta, építésznek' való munkát bíztak rá, amelyhez ó bi­zony alig ért valamit, s kedve sincs hozzá. Ügy tervezi, ezért hamarosan odébb áll. Olyan „céget” keres, amelynek szüksége van rá, ahová mezőgazda- sági mérnök kell. Elege van, nem kínlódik tovább. Amint hallgattam indu­latos szavait, cinikus kife­jezéseit, arra gondoltam, vajon egyedülálló esetről van szó, vagy sem. Tapasz­talható ez a jelenség a me­gyében, vagyis az, hogy a szellemi kapacitással nem éppen a legszerencsésebben gazdálkodnak? Kutattam az ' emlékeze­temben hasonló példák után, s bizony szép szám­mal akadtak. Egyszer a Hűtőgépgyárban, a tehetsé­gét már kétségkívül iga­zoló, s nem is túlságosan fiatal, kezdőnek semmikép­pen nem számitó mérnök mondott nekem ilyesmiket. Ugyanazon az osztályon a társa arról panaszkodott, hogy a kapott feladatok megoldásához nem kell mérnöki szakképzettség. A szolnoki jármű­javítóban évekkel ezelőtt nagy volt a mérnökván/ dorlás, a Tisza Cipőgyár­ban is. Ismerek olyan köz­gazdászt, akinek csak az a dolga, hogy a munka ver­seny eredményeit össze- sítse. Vegyészt, aki vezető­állást tölt be ugyan, de a szakmájához annak a mun­katerületnek semmi köze. Szaporíthatnánk a példákat, ö mások bizonyára még többel is. S ez az, ami nem jól van. Csináljunk az ügyből szimplán gazdasági kér­dést. Az államnak, a köz­ismert számítások szerint minden egyetemi diploma százezer forintjába kerül. Ennyit áldozunk egy fia­talember kiképzésére, mű­szaki-gazdasági vagy ép­pen tudományos pályára való felkészítésére. Ha ab­ból indulunk ki — pél­dáink összeszámlálásával —, hogy ezeknek a fiatal szakembereknek bizonyos hányada részint saját, ré­szint munkahelyének hibá­jából nem végez olyan hasznos munkát, mint amit joggal elvárhatnánk tőle, azt mondhatjuk: több száz­ezer forintot — legalább is egyelőre — hiába adott ki az állam. Ha ennél egy lépéssel to­vább megyünk, megállapít­hatjuk, hogy például olyan vállalatnál van mezőgazda- sági gépészmérnök, ahová a jelek szerint nem kell, ugyanakkor másutt hiába Ülésezett a jászberényi járási nőtanács és jóvá­hagyta a mozgalom őszi- téli programját, amelyben főleg tanulásról van szó. Eddig 4200 asszony és leány kérte, illetve vállalta ezt a hasznos téli elfoglalt­ságot, Az igények, kérések, javasatok alap­keresnek ilyen képzettségű szakembert. Egyszerűen nincs jelentkező. S ez bi­zony a gyakorlati életben tán még Százezer forinttal sem felbecsülhető kárt okoz. De miért találkozha­tunk ezzel a jelenséggél? Egyszerűen azért, mert a szakértelemmel való gaz­dálkodás vállalataink jó részénél megközelítőleg sem játszik olyan fontos szere­pet, mint például a túlóra felhasználás elemzése. Az utóbbi kétségkívül konkré­tan hat a nyereség alakulá­sára, míg az előbbit a nap bármelyik pillanatában nem lehet még bonyolult számításokkal sem felmér­ni. ...talán emiatt is má­sodlagos kérdés? Igen, amikor az egyik esetben megkérdeztem a főnököt is, szerinte igaza van-e a pa­naszkodó fiatal mérnök­nek, így felelt: „Na és, megkapja a fizetését, mit ugrál.” Sajnos sok helyen ennyi­re leegyszerűsítik ezt a problémát. S ez bizony a személyzeti munkában is jelentkezik. Előfordult, megkérdeztem valahol a személyzeti vezetőt, mi a véleménye ennek és ennek a mérnöknek a munkájá­ról, tehetségéről, mi a ter­vük vele? A válasszal nem lehetett sokra menni. Mondjam azt, úgy tűnt, lényegében a ne­vén és a beosztásán kívül nem is tudott érdemlegeset mondani az említett mér­nökről. Nem általánosítom az ügyet, de ehhez hason­lókkal lehet itt-ott talál­kozni. Mintahogy olyan ve­zetővel is, akinek a legki­sebb gondja, hogy helyesen „gazdálkodjon” a rábízott szakemberekkel. Kétségtelen egy má­sik nézőpontból fel lehet emlegetni a fiatal műszaki­ak nemegyszer jogtalan tü­relmetlenkedését, alkalma­sint azt is, hogy a diploma még nem egyenlő a tehet­séggel. Erre is akadna pél­da, úgy hiszem nem is egy. Csakhogy vajon mondták-e már a lázadóknak: „Néz­ze kolléga, amit egyelőre tud, az bizony kevés. Ezért nem adok nagyobb fel­adatokat. Tanuljon, bizo­nyítson!” Persze ezt is csak az a vezető mondhatja, aki lehetőséget adott már a bizonyításhoz. A fentiekkel lehet vitatkozni. Mindenesetre megérett a helyzet arra, hogy vállalatainknál ezek­kel a problémákkal nyíltan szembenézzenek, pontosan felmérjék jól, helyesen hasznosítják-e mindegyik mérnök tudását, felkészült­ségét. A tudás, a szakérte­lem érték, ha úgy tetszik pénz, amit időnként na­gyon érdemes megszámol­ni. Tudni kell, hogy áll a kassza. (F. P.) ján döntöttek úgy, hogy 13 községben nők akadé­miáját, 14 helyen szülők akadémiáját, 5 községben pedig különböző szakkörö­ket indítanak Ezenkívül igen sokan kapcsolódnak be a téli pártoktatásba is a 1árás asszonyai közük A berekfürdői földgáz­üzem beruházási munkái­nak határideje I960, de­cember 31. Ezért magától érthető, hogy udvarán még elég nagy a rendetlenség, sürögnek-forognak az épí­tők. A kivitelező vállalatok közül a Siófoki Vezeték­építő Vállalat munkája zö­mével végzett. Mondhat­nánk úgy is, hogy az üze­meléshez szükséges felada­tát elvégezte. Most már csak a községben épülő négy készenléti lakáshoz kell a gázvezetéket meg­építenie. Erről a vezetékről a község néhány egyéb la­kásába is bevezethetik majd a gázt. Az új földgázüzem tech­nológiai szerelését végző Budapesti Kőolajipari Gép­gyár 75—80 százalékban végezte el feladatát. Rá vár , még a glicolos gázke­zelő kör és műszerek sze­relése. A siófoki vállalat építő­ipari részlegének van még a legtöbb tennivalója az üzemben. Az év végéig át kell adniok a kezelő épü­letet, a négy szolgálati la­kást, felszerelni az udvari világítóberendezéseket, el­végezni a tereprendezést, befejezni az útépítést. Mi­vel ezeket a munkákat részben csak egymás után tudják elvégezni, félő, hogy a határidőt módosítani kell, —' bár az építők fo- gadkoznak, hogy idejében készen lesznek. Az új földgázüzem nem­csak a beruházási összeg nagysága (32 millió) miatt figyelemreméltó, hanem egyebek miatt is. I Ez az első olyan komp­lett földgázüzem, mely teljes egészében hazai tervezés (OLAJTERV) alapján épült. S tegyük hozzá: be is vál­totta a hozzá fűzött remé­nyeket. A Hajdúszoboszlói Földgázüzem nagyjavítása miatt ugyanis a berekfür­dői földgázüzemnek „be kellett ugrani” a Buda­pestre történő gázszállítás­ba. A múlt héten kezdték a gázszolgáltatást. Mivel a vezetékhálózat csomópont­jainál kisebb módosításo­kat kellett eszközölni, két­napos szünet volt a gáz szolgáltatásban. Nem így a munkában. A műszakiak és a munkások megfeszí­tett erővel dolgoztak, — so­kan közülük 48 órán át nem tértek nyugovóra. Fáradozásuknak meglett az eredménye: az üzem „stabilan” termel, naponta 900 ezer köbméter földgázt továbbít a fővárosba. Az új létesítmény üzem­belépése a tapasztalatszer­zés miatt is hasznos. Üj- szerű ugyanis az ottani gázgyűjtési rendszer is. — Hajdúszoboszlón sugaras gyűjtési rendszer van, mindegyik kút közvetlenül kapcsolódik a földgázüzem­hez: I Berekfürdőn gerincve­zetékes gyűjtési rend­szert építettek. Ezáltal nemcsak sok anya­got takarítanak meg, ha­nem a gáztovábbítást is javítják. S valamiben még eltér ez a beruházás a többitől: remélhetően — a jelenlegi helyzet alapján — körül­belül másfél millió forint­tal kevesebbe kerül az elő­irányzottnál. Erről azonban még nem teljes magabiz­tossággal beszélnek az A Fegyveres Erők Napja alkalmából szerdán este díszünnepség volt a Víg­színházban. Az ünnepi est elnökségében foglalt he ■ lyet Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a kormány el­nökhelyettese, Czinege La­jos vezérezredes, honvé­delmi miniszter, a Politi­kai Bizottság póttagja, dr. „A kiváló termelőszövet­kezeti gazdaság” címmel kitüntetett tiszaföldvárl Le­nin Tsz-ben, a szép ősz szinte minden percét ki­használják a mezőgazdasá­gi munkára. A jó munka- szervezés eredménye, hogy az 1500 katasztrális hold közös és háztáji kukorica több mint 60 százalékát már letörték és a még szá­ron lévő 500 hold kukori­catermést október 10-re betakarítják. A tagok szor­galmára jellemző, hogy az elmúlt vasárnap „háztáji műszakot tartottak”. Több mint ezren szorgoskodtak a kukoricatáblákon és egyetlen nap 500 hold ház­táji kukoricát takarítottak be. A gondosan művelt és egyénekre kiosztott kuko­ricatáblák átlagosan jó terméssel fizetnek. A közös gazdaságban az idén kiemelkedően jól fi­zet a cukorrépa is. A há­romszáz hold átlagtermése 30—40 mázsával magasabb a tavalyinál és felülmúlja . a 310 mázsát Nem megy ritkaságszám­ba az olyan eredmény sem, amelyet Kiss József ért el a számára kijelölt cukor­répaföldön. Egy katasztrá­lis holdról 404 mázsa répa­fejet szedtek föl. A beta­karítás üteme jó, A termés üzem építéséért felelős emberek. Tény, hogy a munka zö­mét letudták, az üzem ter­mel, a többit majd meg­látjuk az év végén. Re­mélhetőleg valóra válik a beruházási költségek csök­kentéséhez fűzött remény. A kivitelezőkön múlik. S. B. Korom Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, Bertkei András bel­ügyminiszter, Méhes Lajos, a KISZ Központi Bizottsá­gának első titkára, Papp Árpád, a munkásőrség or­szágos parancsnoka, továb­bá a néphadsereg táborno­ki és parancsnoki karának számos tagja. csaknem 50 százalékát már prizmázták, vagy átadták a cukorgyárnak. A betakarítás mellett a nap minden órájának ki­használásával vetnek. Há­rom vetőgép szórja a Be- zosztája 1-es búza magját és naponta 100 holdon ke­rül a földbe. Az 500 ka­tasztrális hold őszi árpa vetésével már korábban végeztek. Cseretraktoros javítás „hóihoz szállítva" A cseretraktoros javítási rendszer - bevezetésével or­szágos jelentőségű kezde­ményezést vezettek be a Szolnok megyei gépjavító állomások. Ezt bizonyítja, hogy ma már szinte az or­szág minden tájáról jelent­keznek érdeklődők, kíván­csiskodnak, tanulmányoz­zák a cseretraktoros javí­tást. Legutóbb a Borsod megyei gépjavító állomá­sok főmérnökei és igazga­tói vették szemügyre a me­gyénkben alkalmazott mód­szereket. A gépcserés javítást sza­kosították. A Szolnoki Gép­javító Állomáson a lánc­talpas traktorokat javítják, míg Kunhegyesen az MTZ típusokra, Túrkevén pedig a Zetor K—25-ös erőgépek­re rendezkedtek be. Ez idő szerint már 120 erőgépből álló csereparkot alakítottak ki. Gyakorlati­lag ez azt jelenti, hogy a tsz-ek üzemképtelenné vált erőgépei helyett azonnal új, vagy teljesen generálo- zott traktort adnak cseré­be. Természetszerűleg így minimálisra csökkentik az erőgépek munkaidő kiesé­sét. A gépjavító állomások előzékenyen kiszolgálják a hozzájuk forduló gazdasá­gokat, kívánságra „házhoz szállítják” és a helyszínen cserélik ki a rossz gépet üzemképesre. A cibakházi Vörös Csil­lag, és a tiszaföldvári Le­nin Tsz-ben például köz­vetlenül a szántóföldre szállította ki a Cibakházi Gépjavító Állomás a csere- traktort, így egy-két óra leforgása alatt üzembe he­lyezték az újonnan érke­zett erőgépet. Szállítottak már cseretraktort Dunán­túlra, Vas megyébe is, A megye gépjavító állo­másainak szakszerű szol­gáltatása kedvező előnyö­ket biztosít a közös gazda­ságoknak. A javítási költ­séget fixárban számolják. Az előírt összegnek azon­ban csak 50 százalékát fi­zetik a tsz-ek, másik felét az állam téríti meg. A gyakorlatban jól be­vált cseretraktoros javítá­si rendszert a jövőben to­vább fejlesztik. A tervek szerint 15—20 kilométeres körzetekben cserelerakato- kat létesítenek a gépjavító állomások. Ezzel á módszer­rel lerövidítik a gépek szál­lítási idejét. Felkészülnek az alkatrész cserére is. „Van már tv Szolnokon is“ Van már tele­vízió Szolnokon is — adta hírül a Néplap pon­tosan tíz évvel ezelőtt, 1956. szeptember 29- én. A tudósító megemlítette, hogy a Beloian­nisz úti KERA­VILL üzlet kira­katában elhelye­zett tv-készülék előtt minden es­te népes tömeg gyűlt össze. Akkor még csak egykilowat- tos kísérleti adó sugározta a mű­sort. Ezért állapí­totta meg a lap akkori száma: „Vannak még za­varok a képer­nyőn, de szinte biztosra vehető, hogy ezek a 30 kilowattos adó­állomás felépíté­sével teljesen megszűnnek. Az is bizfos, hogy ad­digra Szolnokon nemcsak ez az egy televíziós ké­szülék lesz üzem­ben.” A jóslat fele bevált. Valóban nemcsak egyetlen készülék van most Szolnokon, hanem 7754. A zavarok megszű­néséhez fűzött re­mény azonban még nem telje­sült kellő mér­tékben. Eseten­ként — ha tiszta is a kép — a mű­élvezet nem tel­jesen zavartalan. No, de majd a következő tíz év talán ebben iá hoz változást... S. ft A kérések, javaslatok szerint tita: A szamócakirály A nagy kék osztály­terem A karikatúra Díssünnepség a Fegyveres Erők Napja alkalmából Déoyszáznéoy mázsa cukorrépa termelt egy holdon a tiszaföldvári Lenin Tsz-ben

Next

/
Oldalképek
Tartalom