Szolnok Megyei Néplap, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-24 / 226. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1966, szeptember 3*. Gromiko beszélt az ENSZ-ben Az ENSZ-közgyűlés ülésszakán pénteken került sor az eddigi legjelentősebb eseményre, Gromiko szovjet külügyminiszter felszólalására. Gromiko szovjet külügyminiszter nagyhatású beszédében leszögezte, a vietnami probléma megoldásának egyetlen útja az, amelyet a VDK kormánya és a Felszabadítási Front határozott meg: A VDK elleni bombatámadások haladéktalan beszüntetése, az Egyesült Államok és szövetségesei csapatainak visszavonása, a külföldi fegyverzet kivonása Dél-Vietnamból. -„Az agresszor jött Vietnamba, az agresszornak kell távoznia onnan” — szögezte le a szovjet külügyminiszter, megállapítva: ezen a módon lehet biztosítani, hogy a vietnami nép saját maga rendezze ügyeit. Vietnam kérdése ma nem elszigetelt probléma, hanem messzemenően kihat az egész nemzetközi helyzetre. A szovjet külügyminiszter kijelentette, minden felelős kormány kötelessége, hogy támogatásáról biztosítsa a hős vietnami népet, elítélje az amerikai agresz- sziót, követelje annak feltétel nélküli megszüntetését mind északon, mind délen, s követelje az Amerikai Egyesült Államokkal szövetséges csapatok kivonását Vietnamból. A Szovjetunió és a szocialista országok, minden békeszerető erő a vietnami nép oldalán áll —, hangoztatta a szovjet külügyminiszter. — Minden segítséget megadtunk és a jövőben is megadunk a VDK- nak az agresszió elleni harchoz. Gromiko beszédében rámutatott, hogy a világ más részeiben is megnyilvánul az agresszió, az intervenció politikája. Példaként említette Laoszt, Kambodliínai események A lön kínai fővárosban kü- napiparancsot terjesztenek, amely emlékeztet arra, hogy közeledik az október 1-i nemzeti ünnep. Mint a parancs mondja, ebből az alkalomból „külföldi barátaink” érkeznek majd Pekingbe és most, amikor „a városban a társadalmi helyzet aránylag bonyolult”, a bírálatokat tartalmazó faliújságok „kedvezőtlen nemzetközi benyomást kelthetnek”. Ezért a napiparancs elrendeli, hogy a faliújságokat ezentúl „belső témájú” és ■„ külső témájú” faliújságokra kell osztani és az előbbieket szigorúan tilos az utcákon kifüggeszteni. A Pekingben kifüggesztett különböző közleményekből kitűnik, hogy azok, akik a „vörös gárdisták” tevékenységét irányítják, megpróbálják elhatárolni magukat a „vörös gárdisták” szélsőséges cselekedeteitől. Azt a tényt, hogy a „vörös gárdisták” megvertek, sőt meggyilkoltak munkásokat, pártfunkcionáriusokat, megtámadtak külföldieket, most „rossz elemek provokációinak” eredményeként próbálják feltüntetni. (Mint ismeretes, a sajtóban többször is „teljesen törvényesnek” és „forradalminak” nevezték a „vörös gárdisták” tevékenységét.) zsát, az USA dominikai intervencióját, — Kubával szemben elkövetett provokációit. Kijelentette, hogy a Szovjetunió szembeszegül azokkal, akik az államok szuverénitását veszélyeztetni akarják. A szovjet küldöttség — folytatta Gromiko — kormányának utasítására a közgyűlés elé javaslatot terjeszt, hogy vizsgálják meg milyen mértékben hajtják végre az ENSZ határozatát, amely megtiltja a beavatkozást az államok belügyeibe és védelmezi függetlenségüket és szuverénitásukat. • • Össze- roncsolódott a Surveyor—2 A Surveyor—2 elnevezésű amerikai holdrakéta pénteken hajnalban magyar idő szerint 4.18 órakor, óránkénti 9600 kilométeres sebességgel a Hold felszínére zuhant és teljesen összeroncsolódott. Az eredeti tervek szerint a Hold-szonda simán szállt volna le a „központi öbölnek” nevezett térségben, és újabb fényképeket készített volna a Hold felszínről. Nem egészen 24 órával a rakéta felbocsátása után azonban — mint ismeretes — a Surveyor—2 pöfögni kezdett, majd később a rádiókapcsolat is megszakadt vele. Diáktüntetések Brazíliában Mintegy 1500 brazíliai diák és diáklány csütörtökön megszállta a Rio de Janeiro-i egyetem orvosi fakultásának helyiségeit, majd kiáltványt osztogattak, amelyben követelik csütörtök reggel letartóztatott hét társuk szabadon- bocsátását. Pedro Calmon rektor, megakadályozta a rendőrség beavatkozását és maga kisérte az egyetemi hallgatókat az orvosi kar épületéig. Csütörtök este a diákok egy sajtóközleményben hangsúlyozták, hogy mindaddig az épületben maradnak, amíg az őket körülvevő rendőrség vissza nem vonul és a letartóztatott diákokat szabadon nem bocsátják. összetűzésre került sor a rendőrség és az egyetemi hallgatók között Bahiában is, ahol mintegy tíz személy megsebesült és száz diákot letartóztattak. A csütörtöki tüntetést „a diktatúra elleni tiltakozás napja” alkalmából szervezték. DICSTELEN FORRADALOM MM 1960. október ll-én új típusú mesterséges holdat lőttek fel az Egyesült Államokban: a SAMOS sorozat első tagját. A terv kudarcot vallott, s csak a következő év január 31-én fellőtt SAMOS 2-őt sikerült pályára vezényelni. Ezt követően mély csönd lett: a továbbiakban már semmit sem közöltek az újabb és újabb SAMOS-okról, akárcsak a Courier vagy a MIDAS sorozat tagjairól. Oka volt a- hallgatásnak: kiderült — s maga az amerikai sajtó is megírta —, hogy az említett sorozatok, s főként a SAMOS család tagjai — kémszputnyikok. Az USA légihadereje finanszírozza az olcsónak nem nevezhető vállalkozást, a hasznot természetesen a gyártó vállalatok zsebelik be. Hatodik esztendeje száguldanak a világűrben e dollármilliókba kerülő kémek, s időről időre, főként ha sürgős szükség van némi önbíztatásra, az amerikai sajtó nagy ricsajt csap az égi kémek körül, dicsérve „bámulatos technikai felszerelésüket”. Nos, a napokban a New York Daily News már addig jutott el, hogy a Cape Kennedy űrkísérleti állomásról legutóbb fellőtt „ki tudja hányadik” SA- MOS-t egyenesen az égi kémkedés forradalmaként ünnepelte. A szokványos amerikai felsőfokoktól hemzsegő cikkben sok szó esik a „szuper” felvevőgépekről, a filmkazetták továbbításának újszerű módjáról, csak éppen e „forradalom” dicstelen voltáról nem. A világ már hozzászokott ahhoz, hogy az USA a hivatalos állami politika rangjára emelte a kémkedést, s évente sok millió dollárral finanszírozza. Az sem meglepő, hogy az első amerikai mesterséges holdak között már a — kémek is ott voltak. A hagyomány kötelez... Ám az amerikai képmutatások sokaságával edzett világ is fennakad azon, hogy míg őrült iramban tökéletesítik az égi kémeket, s e kémkedés „forradalmáról” fecsegnek, újra és újra elfújják, mégpedig a legkomolyabb képpel, hogy „őszintén törekednek az űrkutatási együttműködésre” a Szovjetunióval. Maga Johnson jelentette ki ezt, sajtóértekezleten, néhány hete. Ki kételkedne Johnson szavaiban, s az említett törekvések őszinteségében, amikor azokat tények; tucatjával keringő — kémholdak bizonyítják!? (m) Különös hadgyakorlat Nyugat-Berlinben Albertz nyugat-berlini polgármesterhelyettes és belügyi szenátor jelenlétében különös hadgyakorlat zajlott le a héten Nyugat- Berlinben. Az úgynevezett önkéntes rendőrtartalék mutatta be, hogyan tud közelharcot vívni „kommunista tüntetők” ellen. A főleg szenátusi tisztviselőkből toborzott rendőrtartalék fellüzelésére a gyakorlat színhelyén hanglemezről eljátszották az interna- coinálét, s tüntetőknek felöltözött rendőrtisztviselők egy csoportja „kommunista jelszavakat” és „uszító hangú plakátokat” vitt magával. A DPA jelentése szerint a rendőrtartalék „kemény támadással szétverte a tüntetőket”. Képek a Vitává ról Washington és a „kis NATO országok" A NATO fennállásának tizenhét esztendeje sohasem volt mentes a vitáktól, civódásoktól. Washingtonban azonban értettek ahhoz, hogy a „kommunizmus” mumusával, a feszültség állandó növelésével ráncbaszedjék a rakoncát- lankodókat, félre tegyék a vitákat és — az „atlanti hűség” jegyében — legalább is látszatra egységes frontot teremtsenek a NATO-ban. Az elmúlt tizenhét év azonban sok mindenre megtanította az amerikai politikához igazodó európai NATO-orszá- gok közvéleményét, sőt uralkodó köreit. Ennek legszembetűnőbb példája Franciaország kiválása a NATO integrált katonai szerveiből, s De Gaulle elnöknek arra irányuló politikája, hogy teljesen megszüntesse Franciaország alárendeltségét az Egyesült Államokkal szemben. De Gaulle lépéseinek hatása egyre inkább rányomja bélyegét a NATO-ra, amelyben — szemben az elmúlt; esztendőkkel — ma a nemzetközi feszültség növekedése a legtöbb tagállamot nem közelebb, hanem egyre távolabb sodorja az Egyesült Államoktól. A régi amerikai dajkamese, amely szerint a „kommunista országok a Nyugat le- rohanására készülnek” s ezért a kis nyugateurópai államoknak szükségük van az amerikai védelemre — már nem talál meghallgatásra. De Gaulle idei moszkvai látogatása demonstrálta legmélyrehatóbban a NATO-tagállamok- nak az amerikai diktátummal való szembenállását, de az új idők jelei közé tartozott, ha úgy tetszik, Haekkerup dán külügyminiszter budapesti látogatása éppúgy, mint az északeurópai NATO-államok külügyminisztereinek állás- foglalása a vietnami kérdésben a skandinávaiai országok' konferenciáján. A NATO „kis tagállamai” egyre több gondot okoznak Washington NATO-stratégiájának, s általában a johnsoni háborús politikának. Francia- országgal együtt a legkisebb hajlandóságot sem mutatják arra, hogy támogatást nyújtsanak az Egyesült Államok vietnami agressziójához. Nemcsak a katonai segítségnyújtást tagadták meg, hanem a politikai és erkölcsi támogatást is. Az US News and World Report egyik legújabb száma hosszú felsorolást közölt a NATO-or- szágnknak folyósított amerikai dollársegélyekről s arról, hogy ezek az országok (kivéve Nyugat-Né- metországot) legfeljebb pokrócokkal, gyógyszerekkel, sátrakkal segítik Was- shington dél-vietnami báb- rendszerét. Az európai NATO-országok nem érdekeltek a dél-kelet ázsiai amerikai agresszióban, viszont igyekeznek szélesebb körű kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat teremteni a szocialista országokkal — ezzel is lazítva az Egyesült Államoktól való függőségüket. Nem véletlen tehát, hogy a NATO júniusi brüsszeli tanácskozásának záróközleményében egyetlen szóval sem szerepelt a vietnami kérdés: Rusk amerikai külügyminiszternek nem sikerült rávennie partnereit egy „támogató nyilatkozatra”. Nemcsak a Vietnam elleni amerikai agresszió elmélyülése aggasztja a kis NATO-országokat: Hollandia, Dánia, Norvégia és más tagállamok ellenzik Nyugat-Németország atomfegyverekhez juttatását is. Természetesen e kérdésben is velük tart Franciaország, de általában az atlanti szövetség legtöbb tagja valamilyen módon húzza-halasztja Bonnak az atomklubba való bejutását. Pedig Nyugat-Németország mindent megtesz, éppen a vietnami agresszióhoz nyújtott támogatással is, hogy legalább egyik ujját az atomfegyverek indító gombjára helyezhesse. Azoknak a NATO-orszá- goknak népei, amelyek alig két évtizeddel ezelőtt a náci szoldateszka csizmái alatt szenvedtek, arra kényszerítik kormányaikat, hogy szánjanak szembe a bonni Bundeswehr atom- felfegyverkezésének terveivel. A kis NATO-tagállamok a közös atlanti atomhaderő különféle változataival szemben egy európai biztonsági rendszer megteremtésében érdekeltek. Erről beszélt legutóbb Budapesten Per Haekkerup dán külügyminiszter is, amikor kijelentette, hogy egyetért a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé bukaresti nyilatkozatának erre vonatkozó megállapításainak szellemével. A a európai biztonság megteremtése, az atomfegyverek továbbterjedésének megakadályozása, sőt végső soron eltiltása — ezekben a kérdésekben nemcsak Dánia nézetei állnak közel a szocialista országok álláspontjához: a NATO „kis tagállamai” számára a vietnami béke megteremtésével együtt ezek ma sokkal fontosabb kérdések, mint a NATO megerősítésére vonatkozó amerikai erőfeszítések. Sebes Tibor A Varsói Szerződés tagállamainak honvédelmi miniszterei a Vltava hadgyakorlatot figyelik. Balról Mali- novszkij marsall, balról a harmadik Czinege Lajos, mellette balról jobbra: Lomszfcij, Hoffmann, Grecsko és Spychalski marsall. Helikopterek bevetése a hadgyakorlaton. Ejtőernyős aknavető egységek tSzelőállásbaa
