Szolnok Megyei Néplap, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-24 / 226. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1966, szeptember 3*. Gromiko beszélt az ENSZ-ben Az ENSZ-közgyűlés ülés­szakán pénteken került sor az eddigi legjelentősebb eseményre, Gromiko szov­jet külügyminiszter felszó­lalására. Gromiko szovjet külügy­miniszter nagyhatású be­szédében leszögezte, a viet­nami probléma megoldásá­nak egyetlen útja az, ame­lyet a VDK kormánya és a Felszabadítási Front hatá­rozott meg: A VDK elleni bombatámadások haladék­talan beszüntetése, az Egye­sült Államok és szövetsé­gesei csapatainak visszavo­nása, a külföldi fegyverzet kivonása Dél-Vietnamból. -„Az agresszor jött Viet­namba, az agresszornak kell távoznia onnan” — szögezte le a szovjet kül­ügyminiszter, megállapítva: ezen a módon lehet bizto­sítani, hogy a vietnami nép saját maga rendezze ügyeit. Vietnam kérdése ma nem elszigetelt probléma, hanem messzemenően kihat az egész nemzetközi helyzetre. A szovjet külügyminisz­ter kijelentette, minden fe­lelős kormány kötelessége, hogy támogatásáról bizto­sítsa a hős vietnami népet, elítélje az amerikai agresz- sziót, követelje annak fel­tétel nélküli megszünteté­sét mind északon, mind délen, s követelje az Ame­rikai Egyesült Államokkal szövetséges csapatok kivo­nását Vietnamból. A Szovjetunió és a szo­cialista országok, minden békeszerető erő a vietnami nép oldalán áll —, hangoz­tatta a szovjet külügymi­niszter. — Minden segítsé­get megadtunk és a jövő­ben is megadunk a VDK- nak az agresszió elleni harchoz. Gromiko beszédében rá­mutatott, hogy a világ más részeiben is megnyilvánul az agresszió, az interven­ció politikája. Példaként említette Laoszt, Kambod­liínai események A lön kínai fővárosban kü- napiparancsot terjesz­tenek, amely emlékeztet arra, hogy közeledik az ok­tóber 1-i nemzeti ünnep. Mint a parancs mondja, eb­ből az alkalomból „külföl­di barátaink” érkeznek majd Pekingbe és most, amikor „a városban a tár­sadalmi helyzet aránylag bonyolult”, a bírálatokat tartalmazó faliújságok „kedvezőtlen nemzetközi benyomást kelthetnek”. Ezért a napiparancs elren­deli, hogy a faliújságokat ezentúl „belső témájú” és ■„ külső témájú” faliújsá­gokra kell osztani és az előbbieket szigorúan tilos az utcákon kifüggeszteni. A Pekingben kifüggesz­tett különböző közlemé­nyekből kitűnik, hogy azok, akik a „vörös gárdisták” tevékenységét irányítják, megpróbálják elhatárolni magukat a „vörös gárdis­ták” szélsőséges cselekede­teitől. Azt a tényt, hogy a „vörös gárdisták” megver­tek, sőt meggyilkoltak munkásokat, pártfunkcio­náriusokat, megtámadtak külföldieket, most „rossz elemek provokációinak” eredményeként próbálják feltüntetni. (Mint ismere­tes, a sajtóban többször is „teljesen törvényesnek” és „forradalminak” nevezték a „vörös gárdisták” tevé­kenységét.) zsát, az USA dominikai in­tervencióját, — Kubával szemben elkövetett provo­kációit. Kijelentette, hogy a Szovjetunió szembesze­gül azokkal, akik az álla­mok szuverénitását veszé­lyeztetni akarják. A szovjet küldöttség — folytatta Gromiko — kormányának utasítására a közgyűlés elé javaslatot terjeszt, hogy vizsgálják meg milyen mértékben hajtják végre az ENSZ határozatát, amely megtilt­ja a beavatkozást az álla­mok belügyeibe és védel­mezi függetlenségüket és szuverénitásukat. • • Össze- roncsolódott a Surveyor—2 A Surveyor—2 elnevezé­sű amerikai holdrakéta pénteken hajnalban ma­gyar idő szerint 4.18 óra­kor, óránkénti 9600 kilo­méteres sebességgel a Hold felszínére zuhant és telje­sen összeroncsolódott. Az eredeti tervek szerint a Hold-szonda simán szállt volna le a „központi öböl­nek” nevezett térségben, és újabb fényképeket készí­tett volna a Hold felszín­ről. Nem egészen 24 órá­val a rakéta felbocsátása után azonban — mint is­meretes — a Surveyor—2 pöfögni kezdett, majd ké­sőbb a rádiókapcsolat is megszakadt vele. Diáktüntetések Brazíliában Mintegy 1500 brazíliai diák és diáklány csütörtö­kön megszállta a Rio de Janeiro-i egyetem orvosi fakultásának helyiségeit, majd kiáltványt osztogat­tak, amelyben követelik csütörtök reggel letartózta­tott hét társuk szabadon- bocsátását. Pedro Calmon rektor, megakadályozta a rendőrség beavatkozását és maga kisérte az egyetemi hallgatókat az orvosi kar épületéig. Csütörtök este a diákok egy sajtóközleményben hangsúlyozták, hogy mind­addig az épületben marad­nak, amíg az őket körül­vevő rendőrség vissza nem vonul és a letartóztatott diákokat szabadon nem bo­csátják. összetűzésre került sor a rendőrség és az egyetemi hallgatók között Bahiában is, ahol mintegy tíz sze­mély megsebesült és száz diákot letartóztattak. A csütörtöki tüntetést „a dik­tatúra elleni tiltakozás napja” alkalmából szer­vezték. DICSTELEN FORRADALOM MM 1960. október ll-én új típusú mesterséges holdat lőttek fel az Egyesült Államokban: a SAMOS soro­zat első tagját. A terv kudarcot vallott, s csak a kö­vetkező év január 31-én fellőtt SAMOS 2-őt sikerült pályára vezényelni. Ezt követően mély csönd lett: a továbbiakban már semmit sem közöltek az újabb és újabb SAMOS-okról, akárcsak a Courier vagy a MIDAS sorozat tagjairól. Oka volt a- hallgatásnak: kiderült — s maga az amerikai sajtó is megírta —, hogy az említett sorozatok, s főként a SAMOS család tagjai — kémszputnyikok. Az USA légihadereje fi­nanszírozza az olcsónak nem nevezhető vállalkozást, a hasznot természetesen a gyártó vállalatok zsebelik be. Hatodik esztendeje száguldanak a világűrben e dollármilliókba kerülő kémek, s időről időre, főként ha sürgős szükség van némi önbíztatásra, az ameri­kai sajtó nagy ricsajt csap az égi kémek körül, di­csérve „bámulatos technikai felszerelésüket”. Nos, a napokban a New York Daily News már addig jutott el, hogy a Cape Kennedy űrkísérleti ál­lomásról legutóbb fellőtt „ki tudja hányadik” SA- MOS-t egyenesen az égi kémkedés forradalmaként ünnepelte. A szokványos amerikai felsőfokoktól hem­zsegő cikkben sok szó esik a „szuper” felvevőgépek­ről, a filmkazetták továbbításának újszerű módjáról, csak éppen e „forradalom” dicstelen voltáról nem. A világ már hozzászokott ahhoz, hogy az USA a hivatalos állami politika rangjára emelte a kémkedést, s évente sok millió dollárral finanszírozza. Az sem meglepő, hogy az első amerikai mesterséges holdak között már a — kémek is ott voltak. A hagyomány kötelez... Ám az amerikai képmutatások sokaságával edzett világ is fennakad azon, hogy míg őrült iram­ban tökéletesítik az égi kémeket, s e kémkedés „forradalmáról” fecsegnek, újra és újra elfújják, még­pedig a legkomolyabb képpel, hogy „őszintén töre­kednek az űrkutatási együttműködésre” a Szovjet­unióval. Maga Johnson jelentette ki ezt, sajtóérte­kezleten, néhány hete. Ki kételkedne Johnson szavaiban, s az említett törekvések őszinteségében, amikor azokat tények; tu­catjával keringő — kémholdak bizonyítják!? (m) Különös hadgyakorlat Nyugat-Berlinben Albertz nyugat-berlini polgármesterhelyettes és belügyi szenátor jelenlété­ben különös hadgyakorlat zajlott le a héten Nyugat- Berlinben. Az úgynevezett önkéntes rendőrtartalék mutatta be, hogyan tud kö­zelharcot vívni „kommu­nista tüntetők” ellen. A fő­leg szenátusi tisztviselők­ből toborzott rendőrtarta­lék fellüzelésére a gyakor­lat színhelyén hanglemez­ről eljátszották az interna- coinálét, s tüntetőknek fel­öltözött rendőrtisztviselők egy csoportja „kommunis­ta jelszavakat” és „uszító hangú plakátokat” vitt magával. A DPA jelentése szerint a rendőrtartalék „kemény támadással szét­verte a tüntetőket”. Képek a Vitává ról Washington és a „kis NATO országok" A NATO fennállásának tizenhét esztendeje soha­sem volt mentes a viták­tól, civódásoktól. Washing­tonban azonban értettek ahhoz, hogy a „kommuniz­mus” mumusával, a feszült­ség állandó növelésével ráncbaszedjék a rakoncát- lankodókat, félre tegyék a vitákat és — az „atlanti hűség” jegyében — leg­alább is látszatra egységes frontot teremtsenek a NATO-ban. Az elmúlt ti­zenhét év azonban sok mindenre megtanította az amerikai politikához iga­zodó európai NATO-orszá- gok közvéleményét, sőt uralkodó köreit. Ennek leg­szembetűnőbb példája Franciaország kiválása a NATO integrált katonai szerveiből, s De Gaulle el­nöknek arra irányuló poli­tikája, hogy teljesen meg­szüntesse Franciaország alárendeltségét az Egyesült Államokkal szemben. De Gaulle lépéseinek ha­tása egyre inkább rányom­ja bélyegét a NATO-ra, amelyben — szemben az elmúlt; esztendőkkel — ma a nemzetközi feszültség nö­vekedése a legtöbb tagálla­mot nem közelebb, hanem egyre távolabb sodorja az Egyesült Államoktól. A ré­gi amerikai dajkamese, amely szerint a „kommu­nista országok a Nyugat le- rohanására készülnek” s ezért a kis nyugateurópai államoknak szükségük van az amerikai védelemre — már nem talál meghallga­tásra. De Gaulle idei moszkvai látogatása de­monstrálta legmélyrehatób­ban a NATO-tagállamok- nak az amerikai diktátum­mal való szembenállását, de az új idők jelei közé tar­tozott, ha úgy tetszik, Haekkerup dán külügymi­niszter budapesti látogatása éppúgy, mint az észak­európai NATO-államok külügyminisztereinek állás- foglalása a vietnami kér­désben a skandinávaiai or­szágok' konferenciáján. A NATO „kis tagálla­mai” egyre több gondot okoznak Washington NATO-stratégiájának, s ál­talában a johnsoni hábo­rús politikának. Francia- országgal együtt a legki­sebb hajlandóságot sem mutatják arra, hogy támo­gatást nyújtsanak az Egye­sült Államok vietnami ag­ressziójához. Nemcsak a katonai segítségnyújtást tagadták meg, hanem a politikai és erkölcsi támo­gatást is. Az US News and World Report egyik leg­újabb száma hosszú felso­rolást közölt a NATO-or- szágnknak folyósított ame­rikai dollársegélyekről s arról, hogy ezek az orszá­gok (kivéve Nyugat-Né- metországot) legfeljebb pokrócokkal, gyógyszerek­kel, sátrakkal segítik Was- shington dél-vietnami báb- rendszerét. Az európai NATO-országok nem érde­keltek a dél-kelet ázsiai amerikai agresszióban, vi­szont igyekeznek szélesebb körű kereskedelmi és gaz­dasági kapcsolatokat te­remteni a szocialista orszá­gokkal — ezzel is lazítva az Egyesült Államoktól való függőségüket. Nem vé­letlen tehát, hogy a NATO júniusi brüsszeli tanácsko­zásának záróközleményé­ben egyetlen szóval sem szerepelt a vietnami kér­dés: Rusk amerikai kül­ügyminiszternek nem si­került rávennie partnereit egy „támogató nyilatkozat­ra”. Nemcsak a Vietnam elleni amerikai agresszió elmélyülése aggasztja a kis NATO-országokat: Hollan­dia, Dánia, Norvégia és más tagállamok ellenzik Nyugat-Németország atom­fegyverekhez juttatását is. Természetesen e kérdésben is velük tart Franciaor­szág, de általában az at­lanti szövetség legtöbb tagja valamilyen módon húzza-halasztja Bonnak az atomklubba való bejutását. Pedig Nyugat-Németország mindent megtesz, éppen a vietnami agresszióhoz nyújtott támogatással is, hogy legalább egyik ujját az atomfegyverek indító gombjára helyezhesse. Azoknak a NATO-orszá- goknak népei, amelyek alig két évtizeddel ezelőtt a náci szoldateszka csizmái alatt szenvedtek, arra kényszerítik kormányaikat, hogy szánjanak szembe a bonni Bundeswehr atom- felfegyverkezésének tervei­vel. A kis NATO-tagállamok a közös atlanti atomhaderő különféle változataival szemben egy európai biz­tonsági rendszer megterem­tésében érdekeltek. Erről beszélt legutóbb Budapes­ten Per Haekkerup dán külügyminiszter is, amikor kijelentette, hogy egyetért a Varsói Szerződés Politi­kai Tanácskozó Testületé bukaresti nyilatkozatának erre vonatkozó megállapí­tásainak szellemével. A a európai biztonság megteremtése, az atom­fegyverek továbbterjedésé­nek megakadályozása, sőt végső soron eltiltása — ezekben a kérdésekben nemcsak Dánia nézetei áll­nak közel a szocialista or­szágok álláspontjához: a NATO „kis tagállamai” számára a vietnami béke megteremtésével együtt ezek ma sokkal fontosabb kérdések, mint a NATO megerősítésére vonatkozó amerikai erőfeszítések. Sebes Tibor A Varsói Szerződés tagállamainak honvédelmi minisz­terei a Vltava hadgyakorlatot figyelik. Balról Mali- novszkij marsall, balról a harmadik Czinege Lajos, mellette balról jobbra: Lomszfcij, Hoffmann, Grecsko és Spychalski marsall. Helikopterek bevetése a hadgyakorlaton. Ejtőernyős aknavető egységek tSzelőállásbaa

Next

/
Oldalképek
Tartalom