Szolnok Megyei Néplap, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-14 / 192. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1966. augusztus 14. ALKOTÓMŰHELY Bencurfalván él idős Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész. A bányászat 200 éves története című hetven darabos sorozatát megvásárolta a megyei tanács és Salgótarjánban, az új művelődési házban kívánja elhelyezni. Az alkotó most Marx Károlyról készít szobrot fából. Képünk: munka közben, az udvaron. — (MTI fotó — Maár Marianne felvétele) MOSZKVA A Nobel-díjas Mhaiil So- iohovról nemrégiben könyv jelent meg, amelynek szerzői — öt világrész írói. A „Solohov” című gyűjteményt Moszkvában adták kL LONDON Jövőre lesz negyven éves ,>Az angyal”: A sok kaland és bűnügyi történetnek kitalált főhőse, The Saint ugyanis 1927-ben fogamzott meg Leslie Charteris agyában. Az ötlet jó üzletnek bizonyult: az író és felesége Audrey most már az év egyik felét Floridában, a másik felét pedig Európában tölti és Leslie Charteris nyugodtan hódolhat hobby-jának, a főzésnek ROMA Dolores del Rio, a harmincas évek világhírű mexikói filmsztárja ismét felvevőgép elé áll: Sophia Loren és Omar Sharif társaságában szerepet vállalt a Francesco Rosi által rendezendő „Egyszer volt...” című filmben. Arcok és vallomások ígéretes kezdeményezés: a huszadik század magyar klasszikusainak, s ma élő íróink, költőink legjelentősebbjeinek ars poeticáját, emberi arcát megmutatni, egy-egy, a nagy közönségnek szóló kötetben. Sajátos sorozatot indított éi tehát a Szépiradalmi Könyvkiadó, s első kötetét Szabó József összeállítása Lengyel Józsefről — már kézbe is vehetjük. Önvallomás, a művek egy-egy, személyi vonatkozású részletének kiemelése, a kortársi kritika véleménye, s a kötet összeállítójának részekre tagolt, de egészében esszét adó tanulmánya ötvöződik nemes anyaggá a könyvben, kiegészülve jelentős képanyaggal, valamint az életrajzi adatokkal s a művek jegyzékével. „Regényeimnek egyetlen kulcsa van: a kor” — adja életműve magyarázatát Lenvészt, hanem az embert, a szenvedélyes forradalmárt is személyes ismerősünknek érezzük: a könyv hűen teljesíti tehát vállalt feladatát. A külsejében ízléses, tartalmában pedig igényes kötet szerencsés, s minden bizonnyal sikert arató bemutatkozás. Az Arcok és vallomások most megkezdett sorozatát ez évben két további kötet folytatja tovább: Illyés Béláról Diószegi András, valamint József Attiláról Gyertyán Ervin összállításában. A távolabbi tervekben Babits Mihály, Ady Endre, Móricz Zsigmond, Tamási Áron, Füst Milán, Veres Péter, Radnóti Miklós, Juhász Gyula neve szerepel a többi között a nagy közönségnek szóló Arcok és vallomások köteteinek kiadási listáján. Bertolt Brecht: Dal a szellőről Én kedvesem, ha jössz felém, Légy, mint a nyíl, sebes. De mikor átölellek én, Akkor már ne siess. Nézd: a szilva beérik ősszel, S lehullani nem siet, Fél a goromba vihartól, Csak lágy szellőt szeret. Úgyis miénk a szép szüret, Ne legyünk hát mohók: Lassan szürcsölve édesebb A tiszta bor s a csók. Nézd: a szilva beérik ősszel, S lehullani nem siet, Fél a goromba vihartól, Csak» lágy szellőt szeret. És szellő-dajka szilvafát Elringat csendesen: A szilva már feküdni vágy A földön odalenn. Réz Ádám fordítása Tíz évvel ezelőtt halt meg Bertolt Brecht német író, költő és kritikus, a XX. század egyik legnagyobb drámaírója. Házaspárok, testvérek, dinasztiák a színpadon gyei József, s a kötet alaphangját is ez jelenti. Történelmi tegnapunk és jelenünk nagy kérdéseire keresi a választ az író, s megismerhetjük alkotói gondjait, módszereit, bepillantást kapunk művei sorsának alakulásában, s a könyvet végigolvasva nemcsak a műBERLIN Gina Lollobrigida testesíti meg a Cervantes életéről készült film Giná-ját, akivel a híres spanyol író Olaszországban találkozik. Cervantest Horst Bucholz német filmszínész alakítja. NEW YORK Shirley Temple, az egykori filmcsodagyerek most 35 éves, egy orvos felesége. Legidősebb gyermeke 18 éves. Shirley Temple jelenleg a televízióban játszik és külön rovata van a gyermekek számára. Hírek szerint nemsokára filmen is fellép. Soha ennyi színészcsalád nem szerepelt még az or- száz színpadain. Egy közelmúltban összeállított statisztika szerint a szeptemberben induló új szezon ezer szerződtetett színésze között közel ötven házaspárt, legalább 15 testvért és több mint tíz dinasztiát találhatunk. Érdekes, hogy a házaspárok nagy része fővárosi színházak tagja, de egy-két kivétellel a feleség és a férj más-más társulat szerződtetett színésze. Vannak művészek, akikről csaknem az egész ország tudja, hogy házastársak, így Törőcsik Mari és Bodrogi Gyula, Dómján Edit és Kóló Flórián, vagy Gombos Katalin és Sinkovits Imre. ök a színházi élet népszerű házaspárjai. Kevesen tudják azonban, hogy Szemere Vera Várko- nyi Zoltán, Házy Erzsébet Darvas Iván, Almássy Éva Vámos László rendező, Lelkes Dalma Nagy Attila, Zolnay Zsuzsa Básti Lajos, Olthy Magda Pálos György, Tóth Judit Cs. Németh Lajos, Pap Éva Koltai János, Dőry Virág pedig Huszti Péter felesége. Testvérekben sincs hiány — mint ez a statisztikából kitűnik — a színészvilágban. De csak egy testvérpárról tudunk, akik a jövő szezonban egy színpadon lépnek fel. Sinkovits Imre öccse Sinkó László ugyanis éppen néhány hete szerződött át a debreceni Csokonai Színháztól a Nemzeti társulatához. Kiváló opera- éneksnőnk, Házy Erzsébet húga, Telessy Györgyi prózai szerepekben tűnt fel tehetségével, de az is elárulhatjuk, hogy igen kellemesen énekel. Ruttkai Évának, a Vígszínház művésznőjének bátyja Ruttkai Ottó, a Madách Színház igazgatója, a jelenleg még főiskolás Esztergályos Cecilia testvére Esztergályos Károly pedig nemrégen kapott diplomát a filmrendezői szakon. Színészdinasztiákkal is találkozhatunk az ország színpadjain. Egyre több művészünk gyermeke lép édesanyja vagy apja nyomdokaiba. A magyar színház- történet ma már legendás dinasztiája a Latabár-csa- lád. Lotabár Árpád két fia*' ifj. Latabár Árpád és Kálmán után ma már ifj. Latabár Kálmán is meghódította a közönséget. Édesapjával együtt a Fővárosi Operettszínház tagja. A Nemzeti Színház kitűnő művésznőjének, Mészáros Áginak leánya Voith Ágnes most kapta meg diplomáját és a Kaktuszvirág-ban már fellépett a József Attila Színházban, ahová az új évadra leszerződött. Bi- licsi Tivadar leánya, Bilicsi Mária vidéken játszik, Ben- kő Gyula fia, Benkő Péter pedig a főiskola másodéves hallgatója. Ú flaky László mindkét fia színész, Károly Veszprémben, László pedig Szolnokon lép fel. Tolnay Klári leánya, a külföldön élő Ráthonyi Zsuzsa pedig nemrégen vállalt szerepet egy rövidesen induló magyar filmben. VAN MEGOLDÁS! edves imerősöm, a harminckét éves, mosolygós szemű Kovács Vera hosszú évek után azért keresett fel, hogy tanácstalanságában valamiképp eligazítsam. Az esküvője óta nem láttam se őt, se a férjét, akit akkor — mintegy nyolc évvel ezelőtt — ismertem meg, a Központi Házasságkötő Teremben, ahol nem tanúként, hanem csupán meghívott vendégként voltam jelen. Csak a jó házasságoknak vagyok rendíthetetlen híve és úgy éreztem akkor, hogy Vera házassága sikeres lesz. Az ifjú férj, akit egyébként Ernőnek hívnak, rendkívül jó benyomást tett rám. Ügy gondolom, elég ennyi «Z előzményekből. Most, nyolc év után, szemben velem, az asztalnál ül Vera, s a régi bájával és kedvességével beszél. Persze, szavai mögött _ érzem a keserűséget, meg a bánatot, ami belülről roppant erővel feszíti őt, s ami elhajszolta hozzám 'erre a beszélgetésre. — Ernő iszik, sajnos, nagyon iszik — kezdi mondanivalóját Vera. — Annyira iszik, hogy nem tudom már megállítani. — Úgy tudom, sohasem ivott, hiszen beszéltünk erről annak idején, még az esküvő előtt. — Valóban nem ivott, csak egyszer egy évben valami keveset, a nevenapján. — És mikor kezdte el a ivást? — Pontosan két éve. — Bort, sört, töményszeszt? — kérdeztem. — És mennyit? — Bort. Két év óta fokozatosan, egyre többet. Most már körülbelül napi két-két és fél liternél tart. — És hogy bírja? — Nem mondom, hogy négykézláb jár, de állandó nyomás alatt van. — És tud dolgozni? — Nincs panasz a munkájára. Szépen halad előre, már osztály- vezető. Naponta héttől fél négyig rendesen dolgozik a munkahelyén, utána iszik, éhgyomorra. — És miből telik a rengeteg italra? — kérdeztem. — Jó fizetése van, én is dolgozom, ezer forint zsebpénzt megtart magának. Prémiumot és jutalmat is elég gyakran kap, de nem adja ide. Gyerek nincs, megélünk így is. — Ismeri Ernő feletteseit? — Ismerem * főosztályvezetőjét. — Beszélni kell vele, bizalmasan, négyszemközt. — Azt nem lehet, — mondta Vera kissé meghökkenve —, mert együtt isznak. Pesten is, úgyszólván mindennap, de gyakran kiküldetésben vidékre mennek, elvégzik a munkájukat és utána ott isznak helyben, éppen ahol vannak. Most szombaton is éjfél után jött haza vidéki útjáról, pedig már délben végeztek. — Akkor a főosztályvezetőjének felettesével kellene beszélni a főigazgatóságon... — Az sem jó! Az is ivópajtásuk. A főosztályvezető ugyanis kedvébe akar járni a főigazgatóság emberének, azért isznak együtt. Gondolja, majd az megvédi őt, ha valami hibát csinál. — A férje meg azért iszik, hogy kedvébe járjon a főosztályvezetőnek? — Kétségtelenül azért kezdett inni. Éppen azóta iszik, amióta a főosztályvezető odakerült. PonFÖLDES GYÖRGY: tosan két éve ennek és mostanában már egyre többször jár haza részegen. — Nehéz ügy — mondom —, ha ennyire rászokott az italra. És ilyen partnerekkel. A fiatalasszony nem kevés öniróniával mondja: — Nem mindig iszik azért! Minden évben két hétig együtt nyaralunk, ezalatt legfeljebb egy- egy fröccsöt iszik naponta. — Úgy látszik, még van akaratereje, fékezni tudja magát. — Ha nincsen együtt a barátaival. De sajnos, mindig együtt vannak. Minden szép és jó lenne nálunk, tánclépésben tudnám az életemet vele leélni, ha nem inna, mert különben jószívű és kedves ember. — Vigye színházba, moziba. — Olykor elviszem, szívesen eljön, de mindig berúgva érkezik az előadásra. Ilyenkor hangos megjegyzéseket tesz, zsörtölődik és én nagyon szégyenkezem. — Értelmes, művelt ember. Beszéljék meg, hogy menjen elvonókúrára. — Erre is kértem már. Fel volt háborodva, azt felelte, erre semmi szükség sincs, meg bírja állni, hogy ne igyék és meg is ígérte, hogy nem iszik többé. — És mi lett az ígérettel? — Másnap már részegen jött haza. — Azt tanácsolnám — mondtam a fiatalasszonynak —, hogy menjen be a minisztériumba, az még a főigazgatóságnak is felettes hatósága, és kérjen segítséget, mert ez a féktelen ivas csak a teljes züllés útjára vezethet. — Én is ettől félek — felelte Vera egy kicsit megtörtén. — De nem mehetek a minisztériumba. Nem járathatom le a férjemet és nem akarom lebuktatni sem a főosztályvezetőjét, sem a főigazgatóság emberét, akivel együtt isznak, hármasban. Nincs megoldás... — Van megoldás! — bíztattam Verát. — Menjen csak be nyugodtan, majd tapintatosan segítenek. Higgye el, a minisztériumnak is van szíve. Vera eleinte szabadkozott, de másfél hét elteltével mégiscsak bement a minisztériumba és ott is elmondott mindent. — Szeretném megmenteni a férjemet — kérte befejezésül —, de azt meg különösen szeretném, hogy se rá, se a barátaira ne legyen kellemetlen következménye annak, hogy itt jártam. Szívesen teljesítették a kívánságát és a minisztérium vezető tisztviselője nem volt híján a humornak sem. Behívta magahoz a férjet, a főosztályvezetőt és a főigazgatóság emberét, mindhármukat együtt, egy időpontban. Három ötliteres demizson bor várta őket, legfőbb hivatali felettesük szobájában. — Foglaljanak helyet a kartársak — szólt szívélyes üdvözlés után a legfőbb főnök. — És igyák le magukat a sárga földig... Az ivópajtások dermedten ültek és hozzá sem nyúltak a poharakhoz, úgysem ment volna le egyetlen korty sem a torkukon. Nem sokat kellett beszélnie a legfőbb főnöknek, hogy szót értsen verejtékező partnereivel, de annyit azért elmondott a szesz- társaknak, amennyi megillette őket. És végül még azt is elmondta, hogy mivel munkájuk ellen nem merült fel lényeges kifogás, fizetésük meghagyása mellett, egyelőre figyelmeztetéssel, mindegyiküket más beosztásba helyezi. Vera tegnap járt nálam. Nagyon bizakodó. — Amióta áthelyezték Ernőt — mondta örömmel — megváltozott a helyzet. Legfeljebb egy- egy fröccsöt iszik naponta, s éppen olyan figyelmes és kedvest mintha mindig a Balatonon nyaralnánk. Vera ismét a régi: vidám és boldog. Igaz lelkemre mondom: én magam sem hittem volna, hogy ilyen okos és feje és ilyen megértő szíve van a minisztériumnak.
