Szolnok Megyei Néplap, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-24 / 199. szám
1 S©S augusztus 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ÜDHHIIHUÜH képernyője előtt Nem akármilyen hét múlt el. A tv-néző ugyanis megtudhatta: kik hazánkban a legjáratosabbak a népművészet kérdéseiben; kik lettek az 1966-os év úttörő olimpiai bajnokai; melyik műsor nyerte el a pálmát az OSN bemutatóján; kiket üdvözölhetünk immár a világ legjobb kajakosai és kenusai között: a több száz versenydalból végül is melyeket illeti az elsőség; és hogy egy családi revűben még plusz négy íő sem akadály, ha... Sorolhatnám tovább, bizonyára ennyiből is kitetszik: a képernyőn az elmúlt napok a döntők jegyében zajlottak. Plüss négy lány a beígért egy helyett. A Bilicsi-lányok, élen a papával. De a többiek is alaposan ki tettek magukért; Rátonyi harmadmagával, Sinkovitsék négyen, Lata- báréktól a nagyapától az unokáig majdnem mindenki. Hosszú volna felsorolni mindazokat, akik ideális személyi keretet teremtettek egy kedves, meghitt, hangulatos esthez. Mert az volt ez a pergő ritmusú, változatos tematikájú, testre szabott szerepekben bővelkedő — revű. Ami örvendetes ezentúl, hogy a szerkesztő ezúttal nem akarta „levetkőztetni” a művészetükről már jólismert kedvenceinket, csupán más, családi relációban láthattuk viszont őket. Talán akadtak a nézők között, akik szívesebben szegődtek volna egy-egy in- timebb szál nyomába, melyek a családi kulisszák rejtelmeibe vihettek volna el, úgy gondoljuk mégis, hogy a két és fél óra őket is meggyőzte az ízléses megoldás egyedüli helyességéről. De nemcsak az ötletek bizonyultak talpraesetteknek. A műsor maga is, — anyagában — rendkívül szórakoztató volt. Repültek a percek, s ezt Al- fonzó és hű kísérője, fia még meg is sarkantyúzták. Egyébként Alfonzó torreádor-mutatványa ragyogó színészi teljesítmény volt. De a többiek is rendkívül kedvesen szórakoztattak bennünket. Talán az egy. Telessy Györgyit kivéve, aki Tatjana levelét nem kis megrökönyödésünkre teljesen téves értelmezésben kezdte. No de ez csak afféle szeplő a családi revű arculatán. Ahány hás< annyi ssohás tartja a mondás, s némi módosítással mi arra gondoltunk, hogy ez a televíziós „vetélkedőkre” is áll. Azaz ahány játék, annyi új szokás, új forma. Különösen, ha a játék népi kiolvasóval indul. Itt még reménykedtünk is, hogy jóízű népi játékokra épített, szórakoztató ismeretterjesztésben lesz részünk. De nem. Jött ismét a kérdezz- felelek száraz unalma, s a pontok szorgalmas, izzad- ságos gyűjtögetése. Még a közbeiktatott riportok is félbe" sikerültek. A pingáló asszonynak, akire igazán kíváncsiak lettünk volna, jóformán az arcát sem láthattuk, mondani meg csak annyit mondhatott, hogy jártam itt, ott, s néhány város nevét említette. — Mindezt tetézte a játékvezető feltűnő idegeskedése, sőt arroganciája. Ezek után aligha tévedek, ha Archimedes után szabadon azt mondom: annyit veszít minden játék a súlyából, mint amennyit a benne elcsépelt ötletek súlya nyom. Díjak, díjak, díjak csak úgy potyogtak. Volt, aki egy egész öllel vitt haza. De igencsak jutoga- tott mindenkinek. Gyulai Gál Jánoshoz ezen az estén — a Táncdalfesztivál döntőjén — egy első díj, egy különdíj', egy nagydíj és még a hangszerelők díja közül is az egyik odavándorolt. Hozzátehetjük rögtön, megérdemelten. Az Én nem leszek a játékszered című dala vérbeli sláger. (Az volt már.a döntő előtt is.) A másik első díjas dal művészi erényei ellenére is ezen az estén jóval bágyadtabbnak tűnt említett első díjas párjánál. Itt vetődik fel: vajon a végre fesztiválhoz méltó rendezés figyelmét miért kerülte el, hogy az „ítélet kihirdetésekor” néhány mondatban a zsűri véleményét is közölje? Erre egyébként a szavazásból ezúttal már kimaradt publikum igényt is tartott volna. Nem szólva arról, hogy a közönség ízlésének irányítása és nevelése is megkívánta volna ezt az icike- picike pluszt. Ami pedig az előadóművészek díjainak odaítélését illeti: a bíráló bizottságnak olykorolykor bizony be kellett fognia a fülét, hiszen még a kellemes hangú Koncz Zsuzsa is jócskán mellé énekelt, Koós János durva hangkötéseket csinált (például külde-szel, ahelyett, hogy küldesz-el) és Kovács Katinak is végül már csak arra futotta erejéből, hogy kipréseljen egy nem lehetőket rossz hangsúllyal, a második szótagot hangsúlyozva. Mindegy, ez is megvolt, majd jövőre, hiszen aligha lehet itt megállni: a fesztivál körül kibontakozott össznépi érdeklődés új fesztiválért kiált. A költészet hívei Garcia Lorca, a spanyol József Attila emlékének adózhattak. Igaz, a csak egyetlen eredeti dokumentumot tartalmazó filmösszeállítás kissé hosz- szúra sikerült, de az est keretében elhangzott siratóének Nagy László klasz- szikusan szép fordításában és Berek Kati szívbemar- koló megszólaltatásában már több volt, mint egyszerű siratóének: Lorca égbekiáltó fájdalma volt az. A vigadói irodalmi estek egykori hangulatát idézték a művészek, akik azokon az emlékezetes esteken személyesen is részt vettek. Minden megnyilatkozásuk kultúrtörténeti dokumentum erejével hatott és ezért is bocsáthatjuk meg a bevezető és az összekötő kissé patetikusabb hangvételét is. A barangolás egyre fáradtabb. Nem első eset, hogy szerkesztésében bizonytalanság, anyagában elöregedés jelei tapasztalhatók. Most is. hiszen a sárvári összeállítást már egyszer láttuk, a Rom-interjú is néhány hónapos volt, az Isis—Mozart riport is előráncigált, a Bartók hagyték is agyoncikkezett, így ezek után kérdezhetjük: mi adhatta a mostani barangolás újság ízét? Semmi. Bizony kár volna ezért a jól indult, igen hasznos műsorért V. M. Vágják a kendert a tiszafőldvári Lenin Tsz háromszáz holdas tábláján Hetvenezer tsz-tag hatszázezer holdon gazdálkodik Oktatási tanácsok alakulnak a mezőgazdasági üzemekben Oktatási és ismeretterjesztési tanácsok alakulnak a mezőgazdasági és erdészeti üzemekben, a földművelésügyi miniszternek és az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetőjének a MEDOSZ elnökségével egyetértésben most kiadott utasítása alapján. A tanácsok feladata: elősegíteni a dolgozók oktatása és továbbképzése, a tudományos ismeretterjesztés és a műszaki propaganda területén az üzem vezetésére háruló teendők szervezését és végrehajtását. Ennek keretében javaslatot tesznek az iskola- rendszerű felnőtt oktatásban résztvevő dolgozók személyére és a társadalmi ösztöndíjak adományozására, segítik a munkásképzést, a mezőgazdasági szakkörök tevékenységét, résztvesznek az előadások, tanulmányi kirándulások stb. szervezésében. Az oktatási tanácsok az állami gazdaságokban, gépjavító- és növényvédő állomásokon és az állami erdőgazdaságokban jönnek létre. A későbbiekben kerül sor a termelőszövetkezetek oktatási tanácsainak megalakítására. Ezeknek különösen fontos feladataik lesznek, mivel a következő években csaknem félmillió tsz-tagnak kell megszereznie a szak- vagy betanított munkásképzettséget, de a szakmai oktatásnak és ismeretterjesztésnek a termelőszövetkezetekben jelenleg nincsen hivatalos gazdája. A SZOLNOK megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat gyakran került reflektorfénybe az utóbbi időkben. A vállalat vezetői a kommunisták segítségével vállalták a kockázatot, néhány újszerű kereskedelmi, bérezési forma elvezetését kísérletképpen. Üj dolog a vállalatnál, hogy a megtakarított béralapot maguk használhatják fel, hogy a többlettel maguk gazdálkodnak. S a vállalatnál ésszerűen is gazdálkodnak ezzel a pénzzel. Igyekeznek anyagilag érdekeltté tenni a dolgozókat, az áru beszerzésében és eladásában, külön célfeladatokat jelölnek meg számukra. Ennek hatása máris mutatkozik. Budapestre, Békéscsabára utaznak a boltvezetők, hogy árut szerezzenek. E témához tartozik az is. hogy néhány központi intézkedés segítette ennek megvalósítását. Ilyen a rajonok — vásárlási körzetek — megszüntetése. Lényeges a kockázati alappal kapcsolatos intézkedések megváltoztatása is. Bármilyen hihetetlenül hangzik, de eddig Budapesten döntötték el, hogy Szolnokon mi az elfekvő áru. mit kell árengedménynyel eladni. Ma a kockázati alappal — természetesen nem minden felelősség nélkül — maga a vállalat gazdálkodik. Léte. jövőie attól függ, miként használja ki ezt a lehetőséget. Az iparcikk kiskernél eddig állják a próbát. A szolno(Tudósítónktól.) Szolnok megyében 64 ezer család dolgozik és él a termelőszövetkezetekben, a megye össznépességének több mint 35 százaléka. A szövetkezetekben közel hetvenezer tagot tartanak számon, s mintegy 70 százalékuk aktívan részt vesz a közös munkában. Több mint 600 ezer hold föld gondjaival birkóznak naponként, eredményesen. A szövetkezetek közös vagyona 1961-től 1965-ig 61 százalékkal, a termelési érték 24,4 százalékkal nőtt a gazdaságok átlagában. A korszerű nagyüzemi gazdálkodás bizonyítéka: míg 80 százalékkal nőtt a szövetkezetek termelési értéke, vele a költség abszolút mértékben is csökkent. A szocialista állam több kiak, de a bejáró vidékiek is bizonyára emlékeznek a néhány hónappal ezelőtti fürdőruha leértékelésre. A vállalat még márciusban vásárolt fürdőruhát a nagykertől árengedménynyel. Az iparcikk vezetői úgy döntöttek, nem dobják azonnal piacra a fürdőruhát. Amikor viszont bejött a szezon — májusban — mint leértékelt árut forgalomba bocsátották. Az állami áruházban is emlékeznek erre, hiszen jelentős összegtől estek el, mivel mindenki az olcsóbbat vásárolta. íme tehát a kockázati alappal való rugalmas gazdálkodás, a lakosság és természetesen a vállalat hasznára. BESZÉLTÜNK eddig az árubeszerzésről, a kockázati alap gazdaságos felhasználásáról, más szóval a kereskedői fogásról. Mindez lehetősége annak, hogy javuljon az áruellátás, legyen miből válogatni, s egyáltalán a vásárlók azt kapják pénzükért, amit szeretnének. E lehetőségek kihasználásához azonban egy nagyon lényeges dologra van szükség: kereskedőkre. Ma ugyanis bolti eladók, kereskedelmi alkalmazottak vannak, akik anyagilag nem érdekeltek abban, hogyan szolgálják ki a vevőt; A vállalatnál ezen is igyekeznek változtatni. — Július 1-től kísérletképpen húsz egységükben bevezették a „tisztajutalékos" milliós anyagi támogatással — hitelelengedések, különféle kedvezmények, gyenge tsz-ek zárszámadási megsegítése — és szakemberek átcsoportosításával is segítette a megye közös gazdaságait. Az utóbbi 5 év alatt mintegy kétszázötven szakember — elnök, mezőgazdász, könyvelő — került a szövetkezetekbe a közigazgatásból és az iparból. Mindezzel párhuzamosan megindult a szakmunkás- képzés megyénkben. Egyre nagyobb az érdeklődés a szövetkezetekből is a szakmunkástanulók iránt. A szövetkezetek vezetősége anyagiakkal is segíti a fiatalokat, valamilyen mezőgazdasági szakma elsajátításában. rendszert. Mi különbség van az új és a régi között? Eddig egy dolgozó össz- keresetének 80 százaléka volt a törzsbér és 20 százaléka jutalék, mozgóbér, ami a forgalomtól függött. Ez a húsz százalék kevés volt ahhoz, hogy a dolgozók mindent megtegyenek a jobb áruellátásért. Ma viszont nincs ez a kettéosz- tottság. A boltban dolgozó keresete kizárólag a forgalom függvénye. Ha több árut ad el magasabb a fizetése. Ezek után természetes, hogy időt, fáradságot nem kímélve kutatja hol, mit lehet beszerezni. Ezekben a boltokban megtanulnak mosolyogni a vevőre, udvariasan kiszolgálni, s ha a szükség úgy kívája, egy-egy áruféle valameny- nyi fajtáját, színválasztékát bemutatni. Vagyis kereskedőkké kell válniuk, hogy megtartsák vevőiket, hogy kielégítsék igényüket. ÍME TEHAT néhány példa az új keresésére. Természetesen nem kiforrott módszerekről van szó, csupán kísérletről. Az eddigi eredmények az új mellett szólnak. A ruházati cikkekből a bázishoz viszonyítva 8, vegyipari cikkekből 19 százalékkal, forintban kifejezve 28 millióval adtak el többet az év első felében. Az országos átlag mindkét cikkféleségből kisebb. Ez pedig azt jelenti, hogy a vállalat egységeiben volt elegendő áru, és olyan amilyet a lakosság keresett. Majnár József Igen szép fejlődést értek el a szövetkezetek tagjaik jövedelmének növelésében. Amíg 1961-ben 11 400 forint az egy főre jutó közösből származó évi jövedelem, 1965-ben már elérte a 15 600 forintos átlagot. A szövetkezetekben rendszeressé vált az év közben osztott munkaegységelőleg, amely a részesedés nagyrészét adja. A megye csaknem valamennyi szövetkezetében alkalmazzák az eredményességi jövedelemelosztást. Lényege, hogy az alap javadalmazáson felüli jövedelem (prémium) nagysága az előírt feltételek teljesítésétől függ. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az eredményességi javadalmazás (premizálás) emeli a munka termelékenységét és minőségét. A szövetkezetek egyre jobban biztosítják tagjaik szociális, kulturális igényeinek kielégítését. Az utóbbi 5 évben 83 millió forintot fordítottak szociális és kulturális célokra. Minden évben több száz termelőszövetkezeti tag üdül Szolnok megyéből. Rendszeressé váltak a külföldi és az országjáró társasutazások, tanulmányutak és tapasztalatcserék. A termelőszövetkezetek fejlődését mutatja az is. hogy évről évre csökkent a mérleghiányos és a gyenge termelőszövetkezetek száma. Az 1965. évi zárszámadáskor már csak 10 közös gazdaság volt mérleghiányos és 19 tartozott a gyenge termelőszövetkezetek csoportjába. Jelentős tényezőként tartjuk számon a szövetkezeti tagok háztáji gazdaságát. A 60 ezer hold háztáji terület fontos termelési tényező a megyében. Különös jelentősége van a háztáji gazdaságok állattenyésztésének. Az állatállomány 24 százaléka a háztáji gazdaságokban van. A háztáji gazdaságok biztosítják tejből, tojásból, vágóbaromfiból és más állati termékekből a szabadpiaci szükséglet jelentős részét és hozzájárulnak állami . felvásárlás útján a népgazdaság ellátásához is. A háztáji gazdaságok termelési értékének 58—60 százalékát az állattartás produkálja. A szövetkezeti tagok összjövedelmük 30— 35 százalékát a háztájiból nyerik. A háztáji gazdaságok léte nem akadályozza a szövetkezeti közös gazdaságok erősödését, csak kiegészíti azt. Így hasznosul a háztartás mellékterméke, valamint a nyugdíjas és fiatal családtagok munkaereje. Tóth Pál Jó a bizonyítvány Az új gazdasági mechanizmus tapaszlaiaiai az iparcilsh kisSteresieedolmi vállalatnál
