Szolnok Megyei Néplap, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-18 / 195. szám

1966. augusztus 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Túlteljesítette félévi exporttervét a szolnoki MÉK Homokon nem, Csépán jói védekeztek — Dinnye, szilva, karcok a küitöldseknek (Tudósítónktól.) Egyszerre három telefo­non harsogják túl egymást a diszponensek a szolnoki MÉK értékesítési osztá­lyán. A nap jó részében a telexgépen is kötik az üz­leteket. Konzervgyárnak tíz vagon paradicsom, len­gyel rendelésre öt vagon dinnye, négy vagon szil­va az NSZK-ba. Így megy ez egész nap. Állandóan kapcsolatot tartanak a ke­reskedelmi partnerekkel, a kirendeltségekkel. Előjelen - tés útján összesítik a fel­vásárlásra kerülő árut mi­nőség szerint Tudják, mit, hol fogadnak, mi, hol ke­resett. A nyugati piac hét-há­rom kilogrammos dinnyé­ket fogad, a baráti álla­mokba 7 kilogrammos is mehet. Számtalanszor elhangzik a telefonkagylóban „igen sürgősre kérem Csépa ötöt”. — Még nem jelent­kezett, ne tessék elbontani. Elindult, holnap reggelre ott lesz. A kirendeltsége­ken is most van a munka nagyja. Áruval megrakott tsz-i kocsik sorakoznak a vagonok mellé. Pakolnak A JÁSZSÁGI EGYESÜLT CIPÉSZ KTSZ JÄKÜ- HALMI TELEPÉN OSZTRÁK EXPORTRA 2000 PÁR KORCSOLYACIPÖT KÉSZÍTENEK. KÉPÜNKÖN MOLNÁR LÁSZLÓNÉ TÜZÖNŐ reggeltől estig, sokszor még éjszaka is. Csépán előbb barack, most pedig szilva teszi ki a zömét a belföld­re és exportra küldött áru­nak. A jászsági kirendeltsé­gek dinnyéből, főzőtökből, paradicsomból szállítják napjainkban a legnagyobb mennyiséget. A jászfény- szarui kirendeltség né­hány hét alatt 160 vagon főzőtököt rakatott vagonba. A Szolnok megyei MÉK az első fél évi export­tervét 148,1 százalékra teljesítette. Ez nem kevesebb, mint 271 vagon osztályozott, mi­nőségi, csomagolt árut je­lent. Tavaly ugyanekkorára csak 151 vagon zöldséget, gyümölcsöt tudtak export­ra küldeni. Most segített az időjárás is, hiszen sok cikkféleség 10—15 nappal korábban jelentkezett. Néhány termékből azon­ban kevés van. A hűvös, esős időszak nem kedvezett a paprika, paradicsom termelésnek. Ám rendkívül jó: a főzó­tök, korai káposzta, vörös­hagyma, burgonya termés­átlaga. Görögdinnyéből jó közepes termés várható. A jégverés a gyümölcsö­sökben sok kárt okozott Fegyvernek, Karcag kör­nyékén. Harminc-negyven százalékos terméskieséssel számolnak. Megyénkben jó1 fizet a szilva. Ám a homo­ki részen nem volt megfe­lelő a növényvédekezés, a vörösszilva pajzstetves. A csépai részen, ahol a védekezést jól szervezték meg, naponta tíz vagon szil­va kerül exportra. Nagy a hajrá. Naponta több tucat, áruval megra­kott vagon hagyja el a Szolnok megyei kirendelt­ségeket. Kaposvári Ferdinánd Ünnepi készülődés Jászberényben (Tudósítónktól) Alkotmányunk törvénybe­iktatásának 17. évfordulója alkalmából ünnepi nagy­gyűlés lesz augusztus 19-én 19 órakor a jászberényi szabadtéri színpadon. — A gyűlés szónoka Gáti Sán­dor, a Kilián György Re­pülő Tiszti Iskola parancs­nok-helyettese. Az est to­vábbi programja szerint fővárosi művészek szóra­koztatják a megjelenteket. Augusztus 20-án délelőtt 9 órakor kezdődik az egész napos sportműsor, a Szol­nok megyei kisipari szö­vetkezetek megyei sportta­lálkozójára kerül sor a sportpályán. — hartmann — 4 pártkongresszus tissie^etért Tizenhat nap elszámolható nyereség Megyénk kereskedelmi vállalatainál a dolgozók többsége részt vesz a kong- reszusi munkaversenyben. Űj szocialista brigádok ala­kultak, felajánlásokat tet­tek, s azokat sikeresen tel­jesítik; A Szolnok megyei Ipar­cikk Kiskereskedelmi Válla­lat valamennyi dolgozója csatlakozott a versenyhez, 52 szocialista brigád ala­kult. A vállalat első félévi áruforgalmi tervét 112, gaz­dálkodási tervét pedig 115 százalékra teljesítette, a termelékenységet 15.4 szá­zalékkal emelte. Az Élelmiszer és Vegyi­áru Nagykereskedelmi Vál­lalatnál a kongresszus tisz­teletére alakult 11 új szo­cialista címért küzdő bri­gáddal együtt 38 brigád tagjai versenyeznek a kitű­zött célok túlteljesítéséért. A vállalati tervet az első félévben 100.2 százalékra teljesítették. Gépesítéssel és raktártér bővítéssel javítot­ták a dolgozók munkakö­rülményeit. A fél év ered­ménye alapján elszámolha­tó nyereség a tervezett 13.38 napról 15.96 napra emelke­dett. Valóraváltották azt a tervüket is, miszerint vál­lalati üdülőt létesítenek Be­rekfürdőn. Eddig már 16 család pihent a berekfürdői üdülőben. Ha majd pénzt ontanak a szolnoki pincék Munhásaiiövetkeseteket alakítanak a jár m ű j a vitába te Látogatás a város első gombatelepén A szolnoki földműves­szövetkezet vezetői érdekes bemutatóra hívták meg munkatársunkat. A „sajtó- konferenciára” pincében került sor, a Mártírok út­ja 1. szám alatt. Valóban alatta. Tudniillik négy fül­kéből álló, közepes nagy­ságú pince gombamódra termő ágyasait tekintettük meg. Ez Szolnok első gom­batelepe. A városban idáig csak gombagyűjtéssel fog­lalkoztak, de termeléssel nem. A gombásított pince előzménye — mint mond­ják, hogy operatív bizott­ság alakult Szolnok lakos­ságának ellátására. — A környék termelőszövetke­zeteivel, állami gazdaságai­val 212 vagon zöldség-gyü­mölcs értékesítésére kötöt­tek szerződést. Ám gombát egy gazda­ság sem tudott felaján­lani. Nem maradt más hátra, minthogy a máshol is be­vált módszerhez folyamod­janak. A dolog mégsem olyan egyszerű, tudniillik, a szolnoki pincék — Tisza, Zagyva közelsége — vize­sebbek. — Kísérletképpen mégis megpróbálkoztak. Az első társulást a szol­noki földművesszövetkezet hat dolgozója alapította meg a szövetkezettől ka­a Készülődés vízi karneválra Karnevál herceg nemcsak hintón szokott megérkezni hívei közé, hanem más járművet is szívesen hasz­nál. Díszes udvartartásával például vízen is közlekedik, nemsokára megjelenik Szolnoknál a Tiszán. A szí­nes vízikarnevál a fiatalok ünnepe, ők készítik elő, ők Unokatestvér Elszorult a szívem, ijedtemben elejtettem a töltőtollamat, amikor a hölgy megállt az íróasztalom mel­lett. Köszönés nélkül érkezett, me­rev tekintettel mustrált, majd na­gyon határozottan így szólt: — Kis Antalnénak vagyok az unokatestvére... Ettől még nagyobbat dobbant a szívem, elhült ütőeremben a vér, mert sokat olvasott ember vagyok, egyéb iromány között jócskán ju­tottak a kezembe bűnügyi históri­ák, láttam néhány kémfilmet is, s azokból tudom, hogy az ügynök előre megbeszélt jelszót sziszeg a foga között, midőn kapcsolatot te­remt az újdonsült pácienssel. A könyvekből és a filmekből tudom, hogy az ügynök például így szól: — Sárgul már az uborka! Mire az újdonsült így jelel: — Nem való az már salátának! Erre egymás markába csapnak, ebből a bárgyú párbeszédből is megtudták, hogy egyhúron pen- dülnek. A harminc év körüli hölgy, Kis Antalnénak az unokatestvére, aki e yáltálán nem olyan, mintha a kémfilmekből lépett volna elő, csak állt, s mint aki nem biztos a dol­gában. ujjaival idegesen játszado­zott, majd az előbbinél kicsit bi­zonytalanabbul megismételte: — Kis Antalnénak vagyok az unokatestvére! Kis Antalné küldött ide, mert égbekiáltó panaszom van. Tetszik tudni, van nekem egy nya­ralóm. Azaz nem is nyaraló az, csak eav telek, arra építettünk egy kis vityillót, ami nem sokkal na­gyobb egy fürdő kabinnál. De jól tessék figyelni, mert most követ­kezik az én panaszom. Harmadik szomszédunk, Veres Sándor bácsi engedély nélkül horgászpadot akar állítani az én telkemen. Tulajdon­képpen engem nem zavarna a do­log, ha olyan hallgatag természetű ember lenne az öreg, mint a jóra- való pecázók, de ennek a Sándor bácsinak olyan csúnya szája van, olyan ocsmány káromkodásba kezd, ha elkerülik a halak, hogy az még a férfiember fülének is sok. Hát nem égbekiáltóan nagy az én pa­naszom? Megmondtam a hölgynek, hogy a panasz nem éppen égbekiáltó, de mert igaza van, mindenképpen megakadályozom, hogy Veres Sán­dor bácsi az ő telkén káromkodjék a halakra. Erre a hölgy nagyon vidáman mosolygott, finom kis te­nyerét az enyémbe csapta és így szólt búcsúzóul: — Kis Antalné nagyon boldog lesz, ha elmondom, hogy jóindu­lattal foglalkozott az ügyemmel. Mikor egyedül maradtam, rádöb­bentem, hogy valami irtózatos erő­vel feszíti a fejemet. A rejtély fe­szítette az én fejemet, a nagy rej­tély: Ki .ehet az a Kis Antalné, akinek itt járt az unokatestvére? Pattanásig feszült aggyal kezdtem felidézni magamban valamennyi Kis Antalné nevezetű ismerősömet. Ismerek egy Kis Antalnét, annak temetőcsősz az ura. Másik Kis An­talné nevezetű ismerősömnek egy nagy község kitűnő termelőszövet­kezetében állatgondozó a férje. Is­merek egy Kis Antalné nevezetű tanítónőt, megismerkedtem egy Kis Antalné névre hallgató maszek zöldségessel, sőt ismerek egy Kis Antal nevű borbélyt is, de az agg­legény. Feltéptem az ajtót és nekiira­modtam Kis Antalné unokatestvé­re után. Még utolértem. Szelíd, kö­nyörgő hangon megszólítottam: — Tessék már elárulni, kicsoda az a Kis Antalné? Csodálkozva rámnézett a hölgy: — Hát nem emlékszik rá? — Sajnos. — Hiszen... Hiszen... Kis Antal­lal iskolatársak voltak! — Iskolatársak? Hol? Szégyenlősen nevetett: — Ne tessék neheztelni, hogy így mondom, de... Kiss Antal még azt is említette, hogy első elemis­ta korukban együtt ültek... a „sza- márpadban”. Majdnem megbüntettek csend- háborításért, akkorát nevettem. Alig tudtam kinyögni, annak ide­jén rossz magaviseletem miatt csakugyan ültem a „szamárpad- ban”, de teljesen egyedül, hogy ne rontsam el a többieket. Kis Antal­né unokatestvére ettől elsáppadt: — Ezek szerint nem intézi el a Veres Sándor bácsit? Megnyugtattam, hogy „elintézem”, már csak Kis Antalnéra való te­kintettel is. A hölgy visszanyerte arcszínét, és nagyon aranyos mosollyal mondta: — Kis Antalné nagyon hálós lesz, hogy jóindulattal kezelte az ügyemet. Majd beküldőm, hogy sze­mélyesen is megismerkedjenek... Simon Lajos szerepelnek benne. S a vi­dám felvonulásnak nézője egész Szolnok, a város ap­raja, nagyja. Karnevál hí­vei közül kettővel beszél­gettünk: hogy készül a fia­talság a szép ünnepi fel­vonulásra — Nálunk teljes gőzzel megy a készülődés — mon­dotta Kiss Béla a járműja­vító KISZ-titkára. — Első­sorban egy nagy tavirózsát készítünk, ez két vízi jár­műre szerelve, fényesen ki­világítva, vidám fiatalokkal „feldíszítve” ereszkedik majd alá a vízen. Szerdán reggel a kiszesek már négy órakor megkezdték a mun­kát az óriási virágon. És hogy mindenkit megnyug­tassunk: a felvonulóknak mind megvan a vízijártas­ságijuk, bár reméljük, für­dő nem lesz a dologból. A felvonulást tizenöt ugyan­csak kivilágított motorcsó­nak tetézi. — Engedjék meg, hogy ne mondjuk meg, mivel rukkolunk ki — mondotta Sólyom Sándor a VÍZIG géptelepéről. Annyit el­árulhatok, hogy két nagy dekorációval jövünk, az egyik vízügyi, a másik po­litikai témájú. A KISZ- fiatalokon kívül a szocia­lista ' brigádok is szorgal­masan dolgoznak ezen: na­ponta átlag harminc fő ké­szíti a két nagy úszó alkal­matosságot a szolnoki és a tiszabői géptelepen. A vilá­gítástechnikai megoldás a hírközlési üzemegység gondja. — Nem csináluk titkot belőle, három éven keresz­tül mi vittük el a pálmát a karneválokon, szeretnénk idén is megszerezni az első díjat. A lelkesedésünkön nem múlik. Az alkotmány ünnepének előestéjén összegyülekező közönség nem csalódik majd. Karnevál hívei ki­tesznek magukért, hogy a nézőket gyönyörködtessék. — ht — pott piKcáre. Vállalkozá­suk eredménnyel járt. Naponta szállítják s fe­hér és barna csiperke gombát a Múzeum és s Béke Étterembe. Ügy számítják, évente 32 ezer forint jövedelmet el tudnak érni. S ez nem rossz, hiszen munkaidőn- túli, nem is sok foglalatos­ságot jelent a pincében történő gombatermelés. Az igények nagyok. Legalább a mostanihoz hasonló 15 pince termését felvennék a szolnoki éttermek. S még marad a piac is. Egyébként a szolnoki MÉK vállalat raktára ha­marosan elkészül a megye- székhelyen, így az általa kezelt 13 pincét a szolnoki földművesszövetkezetnek ígérte. Erre a tervek sze­rint \ gombatermelő munkás- szövetkezeteket alakíta­nak a járműjavító üzem­ben. Számítanak arra is, hogy a magánosok bérbeadják üres pincéiket. Már is van jelentkező, aki saját tulaj­donát képező pincét haj­landó betelepíteni. Nem sok munkát és jó pénzt je­lent mellékesen a gomba­termelés. Nem beszélve ar­ról, hogy kiváló lehetősé­gek mutatkoznak exportá­lásra is. Ilyenformán nem­zetgazdasági ügyről is van szó. Noha néhány közület nem így ítéli meg. Mint a szolnoki földművesszövet­kezet vezetői mondják, a tiszaföldvári-homoki gyógy­pedagógiai intézet hatalmas pincéjében három személy­autót parkíroznak. Az állami tulajdont ké­pező pince magánautós lefoglalása minimáli­san évi 180 ezer forint kidobását jelenti. Ugyancsak elzárkózott még eddig pincéjének gomba- teremesztésre történő át­adásától a szolnoki Ma­gyar utcai sörtöltő telep. Pedig közérdekről van szó. S a Mártírok útjai pince eredménye mutatja, jó gondolat a szolnoki pin­cék felkutatása, betelepíté­se. Érdemes az ügy mellé állniok mindazoknak, akik­re tartozik ebből valami. B. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom