Szolnok Megyei Néplap, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-16 / 193. szám
1968. augusztus 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 "Véget ért az aratás, indul a cukorgyártás A SZOLNOK MEGYEI TANÄCS MEZŐGAZDASÁGI OSZTÁLYA JELENTÉSEI ALAPJÁN Járás város neve c S ö Ö ■g-ai tűi o • ^ 2 « 3 <u o cö a 9 2 N 3 w SS: tervének teljesítése százalékban Jászberényi j. 95,2 53,9 49,6 58,3 100,— Kunszentmártoni j. 99 2 80,5 31,7 8,3 103,5 Szolnoki j. 99,3 88,2 27,4 2,— 34,4 Tiszafüredi j. 97,4 53,6 51,7 14,8 70,— Törökszentmiklósi j. 98,9 56,6 37,6 4,6 98.— Jászberény 77 9 68,— 30,3 — 13,3 Karcag 99,4 51,3 31,1 — 18,5 Kisújszállás 99,6 74,9 41,6 9,4 — Mezőtúr 100,— 75,— 27,4 — 87,5 Törökszentmikl. v. 100,— 64,6 46,2 7,— 10 — Túrkeve 100,— 52,2 33,8 2,3 101,7 Szolnok megye termlőszövetkezetei 97,8 66,9 38,2 13,9 61,3 Megjegyzés: A Szolnok megyei Állami Gazdaságok Igazgatósága ma ad ki jelentést. Vasárnap estére ért véget az aratás Szolnok megyében. Igaz, ezen a napon már csak a jászladányi Vetőül Termelőszövetkezetben arattak a kombájnok. Ezzel a megye állami gazdaságai és termelőszövetkezetei több mint 260 ezer hold kalászos termését tették biztonságba. Valamennyi zab aratása van még hátra és kevés csépelnivaló. A legtöbb a jászberényi járásban és Jászberény városban. A múlt héten meggyorsult ez a munka. A közelmúlt esős időjárása nagy kárt tett a keresztekben lévő gabonában. Átlagosan 15—20 százalékos a kártétel, de Tiszafüreden és Túr- kevén ennél is jóval nagyobb, legalább 15—20 százaléknyi. A szérűkön található tisztítatlan gabona, de bemelegdést sehol sem tapasztaltak a megyében. Munkatársunkat egyébként arról tájékoztatták a megyei tanács mezőgazda- sági osztályán, hogy egy hetes elmaradás tapasztalható _ szalmalehúzás és a kazlazás munkálataiban. Eddig 180 ezer holdról történt meg a szalma lehúzása és 140 ezer hold szalmája van kazalban. Az ünnepek utáni első napon megkezdődik a cukorrépa szedése és augusztus 29-én már a cukorgyártás is beindul Szolnokon. Várható, hogy a tavalyinál zökkenőmentesebben történik a répa szállítása, mert a cukorgyár korszerűsítette az átvevőhelyeket. Ügy becsülik, cukorrépából 190 mázsás átlagtermés várható a megyében. A termelőszövetkezetekben és a gépállomásokon átalakították a cséplőgépeket az aprómagvak betakarítására. A napraforgót sok helyen kombájnnal „szüretelik”. — Augusztus 15-ig megtörténtek a gépjavítási szemlék. Kivéve Kisújszállást és Törökszentmiklóst, ahol ünnepek után kerül rá sor. A törökszentmiklósi járásban pedig nem tartanak gépszemléket. A termelőszövetkezetekben elkészültek az őszi vetések tervezetei. A megyei tanács mezőgazdasági osztályának szakemberei azt tapasztalták, meggyorsult a foszfor tartalmú műtrágya szállítása. Jónéhány termelőszövetkezetre ez nem vonatkozik. Nincs még meg a kellő műtrágya mennyiség a túrkevei Búzakalász, a Táncsics, az abádszalóki Lenin, a tomajmonostori Petőfi, a kenderesi Haladás, a tiszaroffi Aranykalász és Mezőtúr majdmin- den szövetkezetében. Befejeződött a vetőmag igényeli felmérése a megye termelőszövetkezeteiben. — Azok a szövetkezetek, amelyek központi készletből igényeltek vetőmagot, megkapják. Újszerű munkaszervezés (Tudósítónktól) A Mezőtúri Állami Gazdaság dolgozói a széna harmadik kaszálásának betakarításával szorgoskodnak. Ebben az évben új munka- szervezést premizálást vezettek be erre a munkára. Az eredmény minden várakozást felül múló. Korábbi években a betakarítást központilag szervezett és irányított komplex brigáddal végezték. Most a négy üzemegységre a terület arányában osztották fel az erő- és munkagépeket. Munkaversenyt szerveztek az üzemegységek között. Közölték a traktorosokkal, hogy plusz két forintot kapnak holdanként, ha a széna 60 százaléka még aznap a kazalba, illetve gólyára kerül. A kazla- zók még 80 fillért és kazlanként 200 forintot kapnak, ha az előírást betartják. Z. J. Hire épít az építőipar? Egy iparág iparosítása — 300 eser lakás — Kőműves helyett szerető Az építés-szerelési munkák volumene 1970-ben, 24—28 százalékkal legyen nagyobb, mint a második ötéves terv végén — ezt írja elő az építőiparnak kötelező feladatként a népgazdaság harmadik ötéves terve. Ezt a majd 30 százalékos termelés növekedést a minőség javításával, az önköltség csökkentésével s a kivitelezési idő megrövidítésével egyszerre kell produkálniok az építőknek, hogy a termelés fejlődésével együtt az építőipari tevékenység gazdasági hatékonyságának jelentős javulása következzék be az öt esztendő alatt. Ettől a hatékonyságtól függ jelentős részben egész iparunk és mezőgazdaságunk tervezett termelésének bővítése, hiszen nem mindegy, hogy a vegyipar, a gépipar, a textilgyárak új üzemei, a mezőgazdaság új, korszerű gazdasági épületei mikor és milyen minőségben állíthatók a termelés szolgálatába. A lakásépítési program jelentőségét illetően pedig felesleges külön hangsúlyozni az építőipar felelősségét — hiszen még az 1970-ig felépítendő 300 ezer lakás sem oldja meg gondjainkat, tehát — ha már többre nem telik — legalább ennyinek feltétlenül időben s jó minőségben kell elkészülnie. Igaz, ebből a 300 ezer lakásból csak mintegy 100 ezer lakás felépítése vár az állami építőiparra, s mintegy 20 ezer magánerőből épülő lakás építését vállalják még a társasház-akció keretében — de az építőanyagiparnak valamennyi lakás valamint ipari létesítmény építését ki kell szolgálnia, és az építőanyagipar jó munkájára az állami építőipar, mint annak legnagyobb, s kiemelt megrendelője, ütemesen, jól szervezett tevékenységével mindenképp nagy hatással van. Ä népgazdasági terv az építőipar kulcsszerepéhez illően, nemcsak feladatait szabja meg ennek az ágazatnak hanem útmutatást is ad a feladat megoldásához, amikor előírja, hogy 1970-re váljon tömegessé, s az építkezések jellemzőjévé a korszerű építési módok, technológiák alkalmazása. Az arányokat is meghatározza: 1970-ben az épület szerkezeti gyáraknak már 2,8 millió négyzetméter előregyártott ipari és mezőgazdasági létesítmény építését kell lehetővé tenniük, hogy így öt év múlva az előregyártott szerkezetek alkalmazásának aránya az ipari és mező- gazdasági építkezéseken a tavalyi 37 százalékról 66 százalékra nőhessen. A házgyáraknak és panelüzemeknek pedig évente — a tervidőszak második felében már 16 ezer lakást kell kisfiú, aki még nem volt egészen ötéves, körülsétált a parkban és öntudatos büszkeséggel mutogatott a virágokra. — Az piros, ez kék, az sárga, az meg lila — mondta a fiatal nőnek, aki egy gesztenyefa árnyékába húzódva ült a pádon. Rámosolygott a kisfiúra, ki a biztató mosolyt lárva odatelepedett mellé a padra, s állhatatos pillantással fürkészte. — Nos, mit nézel? — kérdezte a lány? — Téged, Käte — felelte a gyerek, csak azért, hogy ezzel is megnyújtsa a meleg szeretet, bizalom perceit, hogy élvezze ezt az érzést, amely mindig átjárta őt, ha Käte elvitte sétálni, nyugodt és elegáns otthonukból, ahol mama uralkodott fenségesen. Käte átfogta a vállát, engedte, hogy nekitámassza a fejét és belecsókolt puha fürtjeibe. Amikor az idő hűvösebbre fordult és a szél felkapdosta a leveleket, a lány felállt, kézenfogta őt és a park kijárata felé vezette. A kisfiúnak úgy tűnt, hogy Käte most valamilyen kellemes emléket idéz fel magában. Sötét szemei elgon- golkodónak tűntek, de ajkai szélén egy kis mosoly játszott. Hogy meghízott az utóbbi időben — gondolta a gyerek. Ügy látszik, igaz, amit mondanak, hogy egy kisfiúcska növekszik benne. De mindez mégis különös és ijesztő dolog, még elképzelni is, hogy olyan sokáig tartózkodik ott bent a sötétben. Emlékezett rá, amikor az édesanyja megmondta neki: „Kötnek kisbabája lesz”, de amikor ő tovább kérdezősködött, hozzátette: „Nem, veled egészen más volt a helyzet. Egy gyönyörű szép, hófehér gólya tett le téged az ablakpárkányunkra.” — Käte — szólalt meg —, hogy lehet, hogy engem a gólya hozott, a te kisfiad pedig tebenned van? — Azért van így — felelte Käte kis mosollyal, melyet alig színezett át a meghökkenés — mert a te édesapád gazdag, az én kisbabám apja pedig szegény. — És a gólyák naayrn drágák? — Ügy van — mondta Käte —, nagyon drágák. Hirtelen sietős léptek dobogását hallotta a hátuk mögött. Megfordult. majd Käte is, s észrevették, hogy egy szélesvállú, magas férfi közeledik feléjük. Gyűrött sapkai viselt, kopott bőrzekéjének ujja alig ért tovább a könyökénél. — Mit akar ez a bácsi? — kérdezte a gyerek. Käte nem felelt, csak elengedte a kezét. A kicsi úgy érezte, mintha elhajították volna. Käte ijedt arckifejezése még jobban megrémítette, halálos csendben figyelt. — Käte szólalt meg a férfi, amikor hallótávolságon belül került Walter Kaufmann: Drága gólyák —, hála a sorsnak, hogy megtaláltalak. — Mi történt? — sürgette a lány izgatottan. — Heint letartóztatták és Erwint is. A rendőrség ott járt a szobában, mindent felforgattak, s elvitték a könyveket, meg a röpiratokat. — Mit tehetünk?... A férfi arca megkemény: dett, szemei összeszűkültek. — Azonnal menekülnünk kell. Most. Ebben az órában. — Az én állapotomban? Hogyan? — Át kell jutnunk a határon. Vidd haza a gyereket és légy itt újra félóra múlva. Siess! — Képtelen vagyok ilyen gyorsan... — Meg kell próbálnod! A fiúcska kitépte magát Käte krréből, amikor az megindult vele hazafelé. Mérges tekintettel nézte a férfit. — Nem szeretlek téged — mondta — No, gyere gyorsan kicsikém — biztatta Käte. Nehezen, vonakodva megindult a lány után. A börzékés férfi csak állt a virágágyak között és nézett utánuk. — Visszamész hozzá? — kérdezte a kisfiú a lányt. — Igen, kicsikém. — Engem már nem szeretsz? — Természetes, hogy szeretlek. Tudod, milyen nagyon közel állsz hozzám. — Miért sírsz? — Dehogy sírok — szólt Käte, s akaratlanul megtörölte arcát a ke- zefejével. Egy hajtű közben lehullott a földre. A gyerek lehajolt, hogy megkeresse. — Hagyjad — sürgette, s hátravetette a haját, mely homlokába hullott. — Gyerünk gyorsan. A harmadik sarok után már feltűnt az elegáns villa a nagylombú fák között. A fiatal nő néhány pillanatig habozott, majd magához húzta a kisfiút és szorosan átölelte. A kicsi érezte, ami-'t az arcán végigfolynak Käte könnyei. Ajka remegni kezdett. — Nem jössz vissza többé, Käte? — Egy darabig most nem. — Szeretném látni a kisfiádat, ha megszületik. — Majd egyszer elhozom. Most szaladj befelé! — Gyere velem! — könyörgött a gyerek. — Nem lehet. Kérlek, kérlek kicsikém... A lány elengedte őt, s a kisfiú végignézte. Hirtelen idegennek tűnt a számára, úgy érezte, mintha egy l ideg kéz érintené meg a tarkóját. Egyszeriben szörnyen egyedül maradt a világon. Megfordult és futni kezdett a fákkal szegélyezett úton, be a villába. ☆ 1933 augusztusát írták, valahol a Ruhr vidéken, Németországban. Fordította: Z. J. Walter Kaufmann 1924-ben született, Berlinben. A nácizmus elől Ausztráliába menekült, s itt utcai fényképészként, dokkmunkásként, matrózk nt kereste kenyerét. A háború idején kezdett írni, több regénye, elbeszélése jelent meg, s mindezeket számos európai nyelvre lefordították. Jelenleg a Német Demokratikus Köztársaságban él. „előre” elkészíteniük. Ez az oka annak, hogy a terv mindenütt építés-szerelési feladatokról beszél s nem építési munkákról, mint a megelőző tervidőszakokban. Most, öt év alatt, építőiparunk teljes iparosítását kell végrehajtanunk: az építőiparnak szerelő-iparrá kell válnia, a házaknak, üzemeknek, már-már futószalagon kell készülniük. Pl. a vakolást végezhetik hagyományos módon: kézzel. Korszerűsíthetik : tehát gépesíthetik a malter-keverést, szállítást, és felrakást. A legkorszerűbb eljárás viszont az, ha olyan technológiát alkalmaznak, amelyben egyáltalán nem kell vakolni — ez történik akkor, ha a házgyárakban előre elkészítik a lakásokat, s azokat a helyszínen — futószalagon — összeszerelik. Nos, a harmadik ötéves tervben ez az elgondolás érvényesül, s így válik a kőműves — modern ipari szakmunkássá — szerelővé. Dolgozik már az 1. számú, a Szovjetuniótól vásárolt házgyár Óbudán: június 18-án a sikeres, féléve tartó próbaüzem után megkezdődött a lakások sorozatgyártása — naponta 6 lakás elemei kerülnek ki folyamatosan az üzemből. Eddig egy 60, és két 180 lakásos házat szereltek már össze „termékeiből”, s jelenleg már félig kész egy új, 180 lakásos ház is. Befejeződtek a 2. számú házgyár alapozási munkálatai a Ferencvárosban — ezt a dán Larsen—Nilsen cég szállítja, kapacitása napi 8 lakás lesz. Az ötéves tervben még öt házgyár épül majd — 67 végén kell üzembe lépnie egynek- egynek Győrben és Miskolcon, azután Debrecen és Szeged kap egyet-egyet, majd 69-ben a fővárosban épül az ötödik. Bővítik a dunaújvárosi és pécsi panelüzemeket is. A vas- és acélszerkezetek felhasználásának fokozásáért Szolnokon épül egy új vasbeton-szerkezeti gyár, bővül a budafoki 1. számú Épületelem-gyár, mintegy 40 százalékkal nő a kapacitása, ezenkívül jelentősen fejlesztik a kecskeméti Lakatosipari Vállalatot is. A vas- és acélszerkezeti kapacitás további jelentős bővítése a kohó- és gépipar feladata lesz. Itt a két tárcának közös az érdeke, hiszen a KGM üzemeiben készített szerkezetekből épít majd számukra az építőipar új üzemcsarnokokat. _ A korábbi tervidőszak második felében az építőipar végrehajtotta a szükséges vállalati szakosításokat is. A korszerű építésszervezési módok terjedését eddig nagyban gátolta az, hogy a megalakított munkaszalagok, szakosított brigádok a szalagszerű építési módot nem vihették általánosan sikerre, mert az állandó átcsoportosítások miatt, a folytonosan változó feladatok közben nem tudtak együtt maradni, összeszokni. Ez az akadály most a szakosítással elhárul. A vállalatok mindig ugyanolyan jellegű munkát kapnak, s általában egy földrajzi területen tevékenykednek. Például a 31-es ÁÉV csak Borsodban, és Észak-Magyarországon dolgozik ezentúl, s csak vegyi és kohászati üzemeket, erőműveket épít majd. A 44-es és a 42-es vállalat összeolvadt Középületépítő Vállalat néven: csak szállodákat, színházakat, kulturális intézményeket épít majd. A 43-as ezután csak panelépítéssel foglalkozik és így tovább. Lehet számítani azért még jónéhány gondra, nehézségre is. Évente 300 millió forint értékű munkára nincs még pillanatnyilag például mélyépítő kapacitás. A városokban általában megöregedtek a közművek — 80—100 évesek, a korszerű igényeknek átbocsátó képességük már semmiképp sem felel meg. Űj lakótelepeket, üzemeket semmiképp sem lehet már hozzájuk kötni. így az új beruházásoknál döntő fontosságúvá vált a közművesítés, és az ehhez szükséges mélyépítő kapacitás. A KMP és az Országos Vízügyi Főigazgatóság is rendelkezik ilyen erőforrással. Most az építésügyi tárca azt tervezi, hogy a saját kapacitás hiányát e tárcákkal kooperálva igyekszik enyhíteni, esetleg a munkát országosan szakosítják, felosztják egymás között, hogy az erők szétforgá- csoltságát megszüntethessék. Ebben az OTP is segíthetne, ha egyes lakóházak helyett OTP lakótelepeket építenének, legalább 300—500 lakást egy helyen. Ez egyébként is hasznos lenne az építőipari munka koncentráltsága szempontjából. Komoly erőfeszítést igényel a kellő mennyiségű és minőségű nyílászáró fémszerkezetek biztosítása is. 2750 milliót kap az építőipar gépi beruházásokra a harmadik ötéves tervben. Ezzel is — a korszerű építési módok, a szakosítás, és az előregyártás fokozása mellett — a munkaerő- hiányt ellensúlyozzák. Feladat: a mennyiségi növekedést 80 százalékban termelékenység fokozással kell elérni. Ez a feladat egyben a lehetőséggel is azonos, hiszen a munkaerőhiány, az ötéves tervben is tartós marad. Ezzel a körülménynyel a kivitelezési idő csökkentésénél is számolniok kell az építőknek. A cél: az ötéves terv első szakaszában egy lakóépület átlagosan 9—10 hónap alatt készüljön el. Az utóbbi évek eredménye biztató: 14 hónapról 11 hónapra csökkent az átlagos énítési idő. Ez az eredmény azonban jobb annál, mint amit a két szám puszta összevetése mutat, hiszen tavaly, tavalyelőtt „nőttek” is a házak néhány emelettel — ma már nem ritka a 12—14 emletes ház sem, és épületenként az átlag. 20 lakásról 80—100 lakásra emelkedett. Nem egyszerű feladat a kivitelezési idő csökkentése továbbra sem, még a házgyárak „segítségével” sem, hiszen a falak eddig is gyorsan emelkedtek — általában a szakipari munka húzódott el. Ä nagyipari módszerek alkalmazása, a gépesítés az építőipar minden területén: valóban ez ma a sürgető követelmény s az egyetlen biztosítéka annak, hogy az építők teljesíteni tudják feladatukat a harmadik ötéves tervben. A kezdet nem rossz: az építőipar első félévi tervét 3 százalékkal túlteljesítette. Tfl. Gerencsér Ferenc C si) aj 3 *» % £ «?£” H w w sü I N O'« II W í-«
