Szolnok Megyei Néplap, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-14 / 192. szám
1MB. augusztus 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 I pártélet fóruma A gazdasági teendőket nevelési feladatok vállalásával egészítjük ki Kicsi az alapszervezetünk, s a huszonkilenc párttagot is a város öt különböző pontjára szólítja a munkaköre. Ezért a pártmunka egyik teltételének tartom nálunk, hogy harmonikusan összedolgozzunk. Különösen fontos ez most a vezetőség újjává- lasztása idején. A vezetőségválasztás előkészületeinek mostani szakaszában is számítunk rájuk. Egyik legfőbb gondunk jelenleg az augusztusi taggyűlés előkészítése. A napokban összeül a vezetőség, ahová szintén meghívjuk a bizalmiakat. Nem jelenti ez persze azt, hogy csak az ő dolguk lesz a taggyűlés előkészítése. A vezetőségi tagok is midany- nyian résztvesznek a munkában. A vezetőségi ülésen részletesen ismertetjük és megbeszéljük a Központi Bizottság kongresszusi irányelveit. Ezen a tanácskozáson azt is eldöntjük, hogy egy-egy alapvető gondolatról hogyan beszélgessünk a párttagokkal, s mik legyenek most nálunk tulajdonképpen ezek az alapvető gondolatok. Közben a taggyűlési beszámoló anyagát is gyűjtjük. Ezt a munkát már lassan két hónapja, hogy szorgalmazzuk. A gazdasági eredményeinkről a főkönyvelőnk, aki egyben a pártvezetőség tagja, szorgalmasan készíti az anyagot. A politikai tevékenységről is részletesen szólunk a be* számolóban. Főleg arról, milyen kitartó munkáját jelképezi ez a TÜZÉP dolgozóinak, hogy most már két éve kiváló vállalat. Ebben az eredményben a rakodó munkások erőfeszítésétől a' könyvelésben végzett pontos munkáig sok minden közrejátszott. Évekkel ezelőtt például éppen a 902-es telepen, amelyet én vezetek, még kevés volt a gép. S amikor nagyobb ütemben kezdtünk gépesíteni, meg kellett küz- denünk azzal az akadály- lyal, hogy a dolgozók féltek: a gép kiszorítja őket. Akkoriban a vállalat vezetőivel a pártvezetőség közösen törekedett arra, hogy azokat a munkásokat, akik még az elemi vagy az általános iskola osztályait is alig végezték el, átképezzük gépkezelőkké. Mindezt azért mondtam el, mert a közeljövőben újabb kétmillió forint értékű munkagépeket szerzünk be. Azokra újabb emberek, kezelők kellenek. S a pártszervezet felelősséget érez azért, hogy újból megfelelő, felelősségteljes munkát végző kezelők kerüljenek oda. így többet is keresnek majd ott, s a vállalat is eredményesebben dolgozik. Szeretnénk, ha ezt a problémánkat most zökkenőmentesebben oldhatnánk meg. mint néhány évvel ezelőtt. Ez csak egy példa, de hasonlót sokat mondhatnék arra, hogy egyetlen témakörben is mennyi mindennel kell gondolnunk. Talán az említettekkel is sikerült érzékeltetnem azt, hogyan szeretném én a mi viszonyainkra konkretizálni azt, amit a kongresszusi irányelvek tartalmaznak. Horváth István * TUZEP pártalapszerve- zetének titkára A jobb munkaszervezés = 30 százalékos termelékenység emelkedés a kisújszállási Vas- és Faipari Ktsz-nél A múlt év hasonló időszakában tervlemaradásról adhatott számot a kisújszállási Vas- és Faipari Ktsz. Az adósságnak több oka volt; például a rossz munkaszervezés, a szerződések hiánya és néhány új termék készítésére való átállás. Ilyen gátló tényezők az idén már nem hátráltatták munkájukat, s csaknem 8 százalékkal túl is teljesítették tervüket. A szövetkezet hat hónap alatt több mint hat millió forint értékű vas- és faárut készített. Ez csaknem 2 millió forinttal több. mint a múlt év első felében volt. Ez az eredmény különösen akkor említésre méltó, ha hozzátesszük, hogy ez kizárólag a termelékenység emelkedése nyomán született Míg tavaly 50 ezer forint volt az egy főre eső termelési érték, az idén 69 ezer forint. A 30 százalékos termelékenység emelés a jobb munkaszervezés, a szerződések időben való megkötése, s nem utolsósorban az MSZMP IX. kongresszusa tiszteletére kezdeményezett szocialista munkaverseny nyomán jött létre, A versenyben a szövetkezet csaknem valamennyi dolgozója részt vesz, Élen az öt szocialista brigád halad, melynek tagjai kiváló minőséggel dolgoznak. felkészülés az őszi munkákra Az abádszalóki Lenin Termelőszövetkezetben az elmúlt napokban igazgató- sági ülést tartottak. Azon értékelték többek között a nyári betakarítást, s az aratási munkában kitűn- teknek jutalmat szavaztak meg. Részletesen megtárgyalták az őszi munkák kampánytervét is, amit a közös gazdaság főagronómusa készített. A jól átgondolt, hasznos kampányterv nemcsak elemzi a soronlévő mezőgazdasági munkákat, hanem a feladatokat üzemegységekre, brigádokra, szövetkezeti tagokra megszabja. Jubilál a tiszafüredi háziipari szövet kezet — Éppen másfél évtizede, hogy Tiszafüreden néhány kosárfonó összefogása ared- ményeként létrejött a háziipari szövetkezet. A piacoCibakházi nyár zó, községből községbe járó kosarasok kis szövetkezete a 15 év alatt középszerű üzemmé nőtt. Az első évek bizonytalan termelése helyett ma már több mint 5 millió forintos tervük van. E fejlődést ünnepük alkotmányunk évfordulóján. Ünnepi közgyűlésen emlékeznek a megtett útról, majd megjutalmazzák a szövetkezetben 15 év óta dolgozókat. A jubileumi ünnepséghez méltó keretet adnak az idei eredmények. A háziipari szövetkezet, melyet másnéven „export szövetkezetnek” is hívnak, az idén már csaknem 3 mililó forint értékű fonott bútort, kosarat készített. A bútorok nagyobb részét exportra szállítják. Az északi országoknak és általában nyugati megrendelésekre készített bútorok értéke mintegy másfél millió forint, Reggel ötkor már gyülekeztek az emberek a szövetkezeti irodánál. Habán Mihályné is. Akkor jött a főkönyvelő. Kezetfogott az emberekkel, s az íróasztalhoz ült. Az asszony utána kopogott az irodába. — Ne haragudjék már, de számítást csináltunk az este. — Miféle számítást? — Erre az évre. Mennyit hozhat a közös. Hány millió többletjövedelmet. A főkönyvelő cigaretta után kotorászott. Majd papírt, ceruzát vett elő. — Mit sütöttek ki? — kérdezte. — Az előző évinél hét és fél millióval többre lehet számítani. — Lehetetlen — csodálkozott a főkönyvelő. — Ennyi többlet-bevétel lehetetlen. Számoltak. A kalászosok jól fizettek. Nagyon jól. Már ott három milliót nyert a szövetkezet. — A szőlő ennél is többet ad — szólt Habánné. — Tavalyelőtt alaposan meghálálta a munkát, ötmilliónál is fölül fizetett. — De tavaly csak egy miliőt. — Szépen mutat. Nem csalódunk benne. Számoltak. A szőlőiskolát is bekalkulálták, s még néhány bevételi forrást és a főkönyvelő letette a ceruzát. — Meglesz. Szinte hihetetlen, de meglesz. Habán Mihályné mosolygott. Felállt. — Megbeszélem, a brigáddal is — köszönt a főkönyvelőtől. • Soha ilyen nyár nem járt még Cibakházán. Július hetedikén kezdték az aratást és július tizenkilencedikén fejezték be. Hetven vagon gabonát adott az üzem, elkerülte az elemi csapásokat. Soha ennyit. Nyolc kombájn szorgoskodott, s egy harminc személyes szállítóbrigád. Hajnaltól késő estig dolgoztak. Az elnök, főagronómus, szóval a vezetők, kint laktak a határban. A Dorai-részen arattak. Gyorsan, gondosan. — Mit gondolsz, elnök elvtárs, nézzük a meccset? — kérdezték. «, „RENDET" SZÁSZBEREKÉN M Szolnok megyei Vasipari Vállalat akkumulátor üzemet létesített Szászberekén, ahol jelenleg százhármán dolgoznak. Az április közepén indult termelés még a mai napig sem rázódott rendes kerékvágásba. Ennek a vasipari vállalat vezetői szerint objektív és szubjektív okai vannak. Kétségtelen, hogy a szinte a semmiből teremtett szászbereki üzem sem megfelelő gyártási tapasztalatokkal rendelkező vezetővel, sem pedig gyakorlott munkás gárdával nem bír. A munkások legnagyobb része még gyárban sem dolgozott eddig. A műszaki feltételek sem adottak teljes mértékben. Egyszóval — vannak még hiányosságok. A másik oldalon viszont a lehetőségekhez képest a gyáregység vezetője sem tett meg mindent annak érdekében, hogy jobb eredmények szülessenek. A vasipari vállalat igazgatója és főmérnöke ezért szóban többször, írásban pedig egy ízben figyelmeztette Bakó László üzemvezetőt. Minden jel arra mutat, hogy a figyelmeztetések nem jártak eredménynyel, vagy a követelmények megvalósításához szükséges műszaki feltételek nem javultak. Ezért olyan megoldáshoz folyamodtak a vállalat vezetői, hogy a szászbereki helyzet javítása érdekében tanácsadókat küldenek ki. Az első mindössze három napig tartózkodott az akkumulátor üzemben. A választás ezután Ba- laskó István diszpécserre esett, akinek az üzem vezetőjével karöltve rendet kellett volna teremteni. A meghatalmazás közös ösz- szefogásra szólt, nem teljhatalomra. A telepre érkezés reggelén Balaskó István egybe hivatta az üzem összes dolgozóját és kijelentette, hogy „a mai naptól kezdve itt én parancsolok”. Azután intézkedni kezdett. Többek között utasítást adott, hogy a pólushegesztést olyan emberek végezzék, akik életükben nem fogtak még hegeaztőnisztolyt a kezükben. Amikor Bakó üzemvezető ezt nem engedte, nagy hangon ilyen kijelentést tett: „Ha nem engedelmeskedsz, te sem jöhetsz be holnap”. Balaskó István az akkumulátor szakmában teljesen laikus. Vajon, hogyan volt önbizalma ilyen utasítás kiadására? Amint később kiderült, nemcsak ehhez volt önbizalma. Az emberekkel durván kiabált, s drasztikus kifejezésekkel fűszerezte mondanivalóját. Egy alkalommal a járási pártbizottság egyik munkatársa tartózkodott a szászbereki üzemben és az ottani párttitkárral beszélgetett. Amikor Balaskó ezt meglátta, jó harminc méterről, drasztikus kiabálással támadt a párttitkárra. A vendég erre megkérdezte tőle, hogy mindig ilyen hangnemben beszél? Na erre olyan válogatott szidalmakat zúdított rá a „kinevezett rendcsináló”, hogy az jobbnak látta elhagyni az üzemet. Ezután Balaskó kérdőre vonta a portást, hogy milyen jogcímen engedte be azt az „illetőt” az üzem területére. A portás elmondta, hogy ő olyan utasítást kapott Bakó elvtárstól, hogy az érkezőket igazoltatás után beengedheti. Erre Balaskó István kioktatta a portást, hogy a jövőben „még az atyaisten küldöttjét, vagy párttitkárát sem engedheti be a telepre”. (A portás az újságírónak ugyanezt megismételte.) Ezután egy nappal később a községi párttitkár kereste fel az üzemi párttitkárt, de a telepre nem kapott bebocsátást. Másnap már beengedték Földi elvtársat az akkumulátor üzembe, mert Balaskó István nem tartózkodott Szászberekén. Ezek után joggal felvetődik néhány kérdés: ki ez a Balaskó István? Milyen meggondolásból helyezték ki Szászberekre „rendet” csinálni? Az első kérdésre nem nehéz válaszolni. Néhány évvel ezelőtt töltötte le többéves börtönbüntetését, amelyet társadalmi tulajdon ellen ismételten és bűnszövetségben elkövetett csalás, sikkasztás, magánokirathamisítás, üzletszerű üzérkedés, aktív vesztegetés stb. bűntettek elkövetése miatt kapott. Egyik munkahelyéről azért bocsátották el fegyelmi úton, mert megverte az éjjeliőrt, amikor az megkérdezte tőle, hogy van-e engedélye munkaidő után az üzemben tartózkodni. Rossa természetű, terrorisztikus dolgok véghezvitelére kapható ember, aki mindezen rossz tulajdonságait meglepő dörzsöltséggel leplezi. Vagy talán ezért küldték éppen őt Szászberekre? Nem lehet szó nélkül hagyni a Szolnok megyei Vasipari Vállalat vezetőinek felelősségét a szászbereki ügyben. Ha Bakó László üzemvezető nem felel meg beosztásában, miért nem gondoskodtak megfelelőbb vezetőről? Nem megoldás, — még ideiglenesen sem —, hogy egy üzemben ketten irányítsanak és a felelősség csupán a törvényesen kinevezett vezetőt terhelje. Különösen elhibázott intézkedés ez részükről azért, mert még annyi fáradságot sem vettek maguknak, hogy megfontolják, kit küldenek ki „rendet” csinálni. S ennél felhábo- rítóbb, hogy Balaskó Istvánt még ezek után is védeni, gondatlanságukat pedig bagatell dolognak feltüntetni próbálják. Ä revottmultr Balaskó István semmilyen vezető poszt betöltésére nem alkalmas. Megnyilatkozásai, s a dolgozókkal szembeni durva és megengedhetetlen bánásmódja még akkor sem tennék alkalmassá erre, ha nem ült volna közel négy évet. Börtönviselt emberre, nem vezetőre vall, hogy „rendcsinálás” ürügyén augusztus 11-én . munkaidő alatt, a kora délutáni órákban ittasan hevert egy új- szászi utca árkában. Mindezen a vasipari vállalat vezetőinek érdemes elgondolkozni, és a megfelelő tanulságot levonni. Bognár János — Haladni kell, emberek. Eső is jöhet. Estefelé fellegek jártak. Kohon Imre, a szállítóbrigád tagja újra szólt. — Akkor ugye, nézzük? — Nézzük. Hajnalban senki sem hiányzott. Nagyot haladtak azon a napon a gépek. Az A/7-es táblán Kiszel László traktoros kételkedni kezdett. — Ez nem adja a huszonnégy mázsát. — Megadja — kontrázott a másik. — A másik végén öntözték. Ott bővebben fizet. — Akkor se adja. — Fogadásom van rá. Többet adott A hoidankénti átlag azon a táblán 26 mázsa lett. • Két testvér dolgozott a kombájnosok között. Rívó Endre és Rívó Dénes. Az előbbi tapasztalt, jó kom- bájnos, az utóbbi fiatalabb, ezen a nyáron került a hatalmas géphez. A Pipisi részen arattak. Nyolc kombájn mindig együtt. Gyorsan szaporodott a tarló. A Búcsús dűlőbe mentek ót Igyekeztek. Rögtön behányták holmijukat a gépekbe, a vágóasztalra. Ahogy megérkeztek, Dénes zsírozta, olajozta a masinát, s egyszer csak látja, a többiek már vágják a búzát. Gyorsan felugrott a nyeregne, irány a tábla. Kis idő múlva leállt a kombájn. — Valamit elkapott — magyarázta a fiatalember. Persze. Kabátokat evett a gép. A vágóasztalon felejtett holmit falta fel. — Ezzel is az átlagtermést akarjátok növelni? — huncutkodott a brigádvezető. — A kabátok csak hagy- ján. De a cigaretta is oda — így Rívó Dénes. — Hiszen te nem dohányzói. Legalábbis odahaza. — Ilyen nagy munkában... Esőt vártak. Pénteki nap volt. Elromlott a kombájnjuk. A gépállomáson javították. Sűrűn tekintgettek az égre. Kispusztán dolgozott a többi gép. Kilencven holdas táblán arattak. Nem lehetett leállni. A Rívó testvérek masináját tizenegy óra elmúltával indíthatták. Álmosak voltak. — Jó lenne egyet aludni. — Jó. Az jó lenne. Felkapaszkodtak. Csatlakoztak a többi géphez. Reggel négyig mentek. A táblát learatták. Később megjött az eső. Szaporán, kitartóan esett A kombájnisták mosolyogva aludtak el. Fényképeztek a cibakházi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben. Rászolgáltak a tagok. Becsülettel dolgozott mindenki. Kimentek a kombájnosokhoz is. Nyolc gép egy táblában nem mindennapi látvány. A fotóriporter igazgatta, magyarázta, hogy álljanak a kombájnok. Tíz percig szünetelt a munka. Fazekas János elégedetlenkedett — Elnök elvtárs, ne álljunk le. Majd fényképeznek, ha vége lesz az aratásnak. A zsigeri részen történt. Éppen az aratás utolsó előtti napján. — Még süt a Nap. Ne szakítsuk meg a munkát. Tíz-tizenkét percig álltak a gépek. S tudták az emberek, másnap befejeződik oáluk az aratás. Soha nem járt még ilyen nyár Cibakházán. Egy hónap alatt az évi összes bevétel felét kellett betakarítani. Gazdagon, igen gazdagon fizetett a föld. Nála gazdagabban, az emberek. Inkán Em«
