Szolnok Megyei Néplap, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-13 / 191. szám

19ÖS augusztus 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ..HEJ. MOSTAN PUSZTA ÁM... igazán Karcag-Puszta”. Mivelhogy onnan, sőt már élőbbről kezdve irtják a fákat a városba vezető 4-es műút mentén. Szép, nagyra nőtt nyárfákat döntenek ki az út szélére. A táj amúgy is kietlen, sivár képe még kopárabb lesz így. Az ország legfátlanabb me­gyéjében, talán a legfátlanabb város határában tör­ténik ez. Ugyan kinek álltak útjukban az utasok eddigi örömei? S méginkább: miféle magyarázat lehetséges a „hosszú szürke sáv” fáilanítására? Van. A fák balesetet okoznak. így állapította meg a közúti főigazgatóság a rendőrséggel. Meglehet. Ám­bár az is, hogy szabálytalan közlekedés idézhet elő balesetet, nem a nyárfa. De rendben van, az ember­élet drága, segítsünk az erre járó, a Fekete-tengerre igyekvő külföldieken is. Az út széléről az úttest ár­kon túli oldalára, vagy 5—6 méterrel arrébb rakják majd a fákat. Ügy, hogy ősztől nyárcsemetét és olaj­cserjét ültetnek az árkon túlra 5—6 méterrel arrébb, a mostani fasornál. Ez eddig okos dolog. Csakhogy az útszéli fasor kitelepítése régóta húzódó ügy. Azóta felnőttek volna az árkontúli fák, ha kezdetkor elültetik. S ha már nem ez történt, akkor a kivágással lehetett volna ad­dig várni, míg a Szolnok megyei Erdőgazdaság új fa­csemetéi felkapnak. Mert így olyan kopár, nyomasz­tó, untató látvány lesz sokáig a hosszan megkoppasz- tott útmente. b. 1. Burai Zsiga húzta nekik a nótát — „társadalmi mun­kában”. Három hete volt ez a ki­rándulás, de beszélnek róla azóta is, s beszélnek még jó sokáig. Illetve most egy újabb kirándulás is beszéd­téma lett. — A jövő héten Túrke- vére megyünk a fürdőbe, lovaskocsival, — újságolja Juliska néni, azaz teljes ne­vén Vajda Julianna. — Nekem különösen jót tesz a fürdő az ízületeimnek. S beszél arról, hogyan nyomorodott el tizennégy évvel ezelőtt, s hogyan kel­lett neki emiatt a szociális otthonba menni. Azóta ez a kisújszállási ház az ott­hona, s családja az itt élő hatvanhét ember. Gondoskodnak róluk. A szociális otthonnak saját kis gazdasága van, melybe nagyon ritkán ugyan, de mégiscsak dolgozgatnak ők is, az öregek. Szórakozás­nak meg itt van a televí- zióij rádió, egy kis könyvtár — bár közülük már kevesen olvasnak, s akkor'is inkább újságokat böngésznek. Éle­tük egyhangúságába ez a nyári debreceni kirándulás, s a túrkevei fürdőzés visz változatosságot, örömöt, boldogságot. Mert ilyenkor felednek mindent: öregsé­get, betegséget, lelketőrlő magányosságot. Ülnek az udvaron és be­szélgetnek. — Nagyon rövid a nyár — mondja Máté néni. A többiek rábólintanak: — S milyen nagyon hosz­szú a tél! V. V. Elvonult a vihar, s most ismét süt a Nap. Az ud­varon még tócsákban áll a víz, de az épületet sze­gélyező járdákra már ki­rakták a kis székeket, nagy székeket. Aztán kiülnek az öregek is élvezni a melen­gető sugarakat. A konyha felől a sercegő zsír szaga terjeng. — Sütik a zsírszalonnát — szól az egyik öregasz- szony. — Jól fizetett a disznó — így a másik. — A gondnok mondta. Nem hiába hizlal­tuk. Hallgatnak, de nem so- kiág. Süveges Vince bácsi ugyanis arról kezd beszél­ni, hogy: — Jó volt Debrecenben... Ez a röpke megjegyzés a szavak áradatát indítja el. Hogyisne, mikor ez egy boldog kirándulás emléket idézi a szociális otthon la­kóinak. Már a nap is jól kezdő­dött. Reggel mindenki ivott egy kupicával, a férfiak pálinkát — saját főzésű —, az asszonyok diólikőrt. Az­tán felrakták az autóra a csomagokat, az elemózsiás kosarakat. Kis kabátot és nagyot, hátha mégis hűvös lesz az úton. És elindult velük az autóbusz Debre­cenbe. Megnézték az állatkertet, sétáltak a Nagyerdő fái alatt, s némelyikük — mint a gyermek — örült a vi­dámpark hintáinak. S az ebéd, az volt csak igazán fölséges. A Hortobágyi csárdában gulyást ettek, s az öreg cigányprímás, a Négymillió forint jégkártérítést kapott már a karcagi Dimitrov Termelőszövetkezet A karcagi Dimitrov Ter­melőszövetkezet 40 vagon vetőmagot tett földbe az őszön. Ennél mindössze nyolc vagonnyival aratott többet. Az 1600 holdas bú­za két és fél mázsájával fizetett. Mint már megír­tuk, aratás közben ugyan­is hatalmas erejű jégvihar pusztított a gazdaság tilal- masi és kunlaposi részén. A tavaszi vízkárral együtt 10 millió forintos elemi csapást szenvedett már idáig a Dimitrov Tsz. Az Állami Biztosító meg­kezdte a kár felmérését, sőt kifizetését. Idáig 2 mil­lió 700 ezer forintot kapott számlájára a közösség gabo­na és gyümölcskár téríté­sének címén. Kedden újabb egymillió 300 ezer forint kifizetését véglegesítették a kertészeti növények és a silókukorica kárának ellen- súlyozására. Őszi betakarí­tás végén a rizs és a cu­korrépa után várnak még biztosítási összeget a közös birtokbeliek. A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár Törökszent­miklósi Gyáregysége azon nali felvételre keres lakatos és hegesztő szakmunkásokat. Jelentkezni lehet a gyáregység személyzeti osztályán, Megyénk küldöttsége hazaérkezett Van mit népszerűsíteni Tallinnból Hazaérkezett megyénk A kongresszusi munkaverseny tapasztalatai a mezőgazdasági üzemekben küldöttsége Tallinnból, mely Csáki Istvánnak, a Központi Bizottság tagjá­nak, a megyei pártbizott­ság első titkárának vezeté­sével tíz napot töltött az Észt Szovjet Szocialista Köztársaságban. A delegá­ció — küldetését teljesítve — tárgyalásokat folytatott, hogyan lehet tovább bőví­teni azokat a kapcsolato­kat, melyek Tallinn és Szolnok megye között az utóbbi években kialakul­tak. I A szakszervezetek sokrétű tennivalói közé tarto­zik a munkaverseny szervezése, az elért eredmények népszerűsítése. A jövőben szintén rájuk vár ez a fel­adat. Erre utal pártunk Központi Bizottságának a gaz­dasági mechanizmus reformjáról szóló határozata is, amikor így fogalmaz: „Szervezzék a munkaversenyt, fejlesszék a dolgozók aktivitását' karolják fel és szé­lesítsék a szocialista brigád mozgalmat”. A mezőgazdasági üze­mekben az idei feladatok­ra készülődve műszaki kon­ferenciákon, kiváló dolgo­zók, szocialista brigádok értekezletén beszéltek a munkaversenyről, s az eze­ket követő termelési ta­nácskozásokon tették meg vállalásaikat az emberek, még pedig annak a szem- előtt tartásával, hogy ez az év a IX. pártkongresszus éve. Már maga az a tény is sokatmodó, hogy a ME- DOSZ-hoz tartozó üzemek­ben a dolgozók többsége, mintegy 75—80 százaléka versenyez. A gép- és gép­javító állomásokon, állami gazdaságokban, s egyéb me­zőgazdasági üzemben, vál­lalatnál száz brigád ezernél több tagja határozta el a szocialista cím megtartá­sát. ötvennégy brigád pe­dig e cím megszerzését, il­A Szolnok megyei Állami Erdőgazdaság épülő székháza Szolnokon a József Attila úton. Az épület földszintjén a GO.KA új szerviz állomása kap helyet. (Foto: Marton Tibor) Karcagi népművészeti ZAIKOK A karcagi Agyagipari Népművészeti Htsz-ben Tóth Kálmán elnökkel és Russói István tervezővel, a Népművészet Mesterével beszélgettünk. Az agyagipari htsz ré­gebben csupán cserépkály­háiról volt nevezetes. Most egyre több megrendelést kapnak a fali kerámiákból és a gyertyatartókból is. Gondot nem az jelent, hogy termékeiket nem tudják elhelyezni, hanem, hogy nem tudnak minden meg­rendelést kielégíteni, kicsi­nek bizonyul termelési ka­pacitásuk. Amint elmondották, már nagyon várják az ősszel el­készülő új alkotó műhelyt, amelytől gondjaik enyhíté­sét remélik. Russói István, oly sok díj, pályázat nyertese most újabb feladatra készül. A Baranya megyei Ta­nács és a Népi Iparművé­szeti Tanács pályázatot hir­detett a nemrég elhunyt siklósi fazekas, Gerencsér Sebestyén tiszteletére. A pályázat beküldési határ­ideje 1966. szeptember 15. A pályaművekből Pécsvá- radon rendeznek majd ki­állítást. A baranyaiak példáját talán egyszer majd Szol­nok megye is követi, _ hi­szen például a mezőtúri Badar Balázs is megérde­melne hasonló megemléke­zést. ☆ A karcagi népművészek a megye határain kívül is szép sikereket érnek el Egy másik népművészeti pályázaton, a mezőkövesdi Kisjankó Bori emlékkiállí­táson szűrhímzésével má­sodik díjat nyert Csikós Sándorné, a karcagi Nép- művészeti és Háziipari SÉ&­vetkezet tagja. A díjat ma délelőtt veszi át Mezőkö­vesden. Szép sikerrel büszkél­kedhet különben az"' egész szövetkezet. Első félévi eredményeik alapján ugyanis elnyerték az OKISZ küldöttgyűlése tisz­teletére kiírt munkaver­seny oklevelét és vándor­serlegét. A díjakat augusz­tus 18-án, a városi tanács­háza nagytermében rende­zett ünnepi gyűlésen nyújt­ják majd át a szövetkezet tagságának. Hogy ez a szép elismerés nem méltatlanul érte a karcagiakat, azt bizonyítja az is, hogy meghívást kap­tak, termékeikkel vegye­nek részt a hortobágyi nép- művészeti napokon, ame­lyet augusztus 14—28 kö­zött rendeznek meg. Csikós Sándorné szűrhímzése letve közülük négy brigád a szocialista műnely cím elnyerését tűzte célul. Említésre méltó, hogy nemcsak a terv teljesí­tésére, hanem a minőség javítására, a költségen csökkentésére, az export­kötelességek teljesítésére is törekednek az emberek. A Kunhegyes! Gépállo­más dolgozói például arra adták szavukat, hogy har­minc traktorost, ugyanany- nyi szerelőt és huszonöt hegesztőt képeznek ki a ter­melőszövetkezetek részére. Az ÉRDÉRT Vállalat szol­noki telepének kollektívája azt vállalta, hogy időará­nyosan teljesítik féléves exporttervüket és tizenegy segédmunkás továbbképzé­sét segítik, akik fűrészgép­kezelői vizsgát tesznek. A félév elmúlt Érdemes tehát arról is szót ejteni, mennyiben sikerült valóra- váltani az erre az időszak­ra jutó versenyfeladatokat. Maradjunk előbbi pél­dánknál. az ÉRDÉRT Vál­lalatnál. A féléves értékelés sze­rint exporttervüket 103 százalékra teljesítették és a tizenegy segédmunkás is elvégezte a fűrészgép­kezelői tanfolyamot. Az adminisztratív munkát vég­zők közül is tizenhatan ta­nultak szakmai tanfolya­mon. Kunhegyesen a vízgépé­szeti vállalat munkásai a Cs—800-as szivattyú agre- gátok jóváhagyott önkölt­ségét csökkentették, s ezál­tal 32 ezer forintot takarí­tottak meg. A Középtiszai Állami Gazdaságban Csor­ba Mihály tizenegytagú ser­téstenyésztő brigádja az év első felében 64 százalékban tett eleget malacszapurula- ti éves tervének, mégpedig úgy, hogy 22 kg helyett 23.04 kilogramm volt a ma­lacok választási súlya. A Kunszentmártoni Állami Gazdaság növendékmarha nevelőinek sincs okuk szé­gyenkezésre. Eddigi ered­ményük fémjelzi adott sza­vuk valóraváltását. Az év első felében az 1966-ra ter­vezett 500 mázsa vágómar­ha helyett 595 mázsát ér­tékesítettek, s a 11 kilo­grammos havi súlygyarapo­dást is jól „megfejelték” a 16.4 kilgorammos teljesí­téssel. Pedig az abrakból még meg is takarítottak. A Mezőtúri Állami Gazdaság libatenyésztői 2325 tojással adtak többet a tervezettnél, s jó gondozói munkájuk eredményeként mindössze 19 tenyészliba hullott el. Az egész évre szóló tollterme- lési tervüket hat hónap alatt 52 százalékra teljesí­tették. Ez a néhány példa is azt igazolja, hogy a pártkong­resszus tiszteletére tett fel­ajánlásokat sikeresen tel­jesítik a mezőgazdasági üzemek dolgozói. Nem kielégítő azonban a verseny eredményeinek népszerűsítése. Több helyen csunán a ter­melési tanácskozásokon sze­reznek tudomást arról, ki hol tart versenyvállalásá­nak teljesítésében, a ver­senyhíradókat nem hasz­nálják fel erre a célra. Pedig szinte minden üzemben van lehetőség ar­ra. hogv az éleniáró dolgo­zókat fényképpel, eredmé­nyeiket pronagáló dicsérő szavakkal népszerűsítsék, s a versenvtáblákat, híradó­kat valódi céljuknak meg­felelően használják. S ami az egves üzemre értendő, ugyanaz érvényes megvei szinten is. vagyis a MEDOSZ-nak. az álla­mi, illetve gépállomások megyei igazgatóságának is jobban kell ezzel a jö­vőben törődnie. A harmadik negyedévi ter­melési tanácskozások is al­kalmasak arra, hogy a kongresszusi munkaver- senvről ismét szót ejtse­nek. s érdem szerint meg­dicsérjék azokat, akik oél- damutatóan teljesítik vál­lalásukét.­FT. ft EZ IS NYÁR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom