Szolnok Megyei Néplap, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-10 / 188. szám

lSMfc «gusztus 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Augusztus 20-ra átadják a szajoli felüljáró áthidaló részét a hídépítők. Az új út is elkészül még ebben az évben, s év végére megindulhat a forgalom is a felül­járón. — N. Zs. — Takarmányozási bemutató a Jászságban Mára takarmánygazdál­kodási bemutatót szerve­zett a Szolnok megyei ta­nács és az agrártudományi egyesület A fehérjegazdál­kodásról, a takarmányfehér­je készlet növeléséről, a takarmányozás gépesítésé­ről hallanak a tapasztalat- csere résztvevői. Elsőnek a jászapáti Al­kotmány Termelőszövetke­zetben néznek szét a szak­emberek, majd a jászapáti mezőgazdasági szakmunkás- képző iskolában hallanak előadást. Végül a Jászsági Állami Gazdaság puszta­kürti üzemegységében zá­rul a bemutató. Mibe kerül a búza ? Onköltségszámítás a Szolnok megyei termelő- szövetkezetekben — Többe került a marhahús, mint kaptak érte — Drága a tej Bemutatták az új Wartburg 1000-cs gépkocsit Az NDK budapesti nagy- követségének kereskedelmi osztályán kedden bemutat­ták az újságíróknak az új Wartburg 1000-es személy- gépkocsit, amelynek soro­zatgyártása megkezdődött az eisenachi autógyárban. Az új Wartburg az 1000 köbcentiméteres kategóriá­ban a legnagyobb teljesít­ményű és a legkényelme­sebb kocsik közé tartozik. Háromhengeres, kétütemű, 45 lóerős motorjával órán­ként 125 kilométeres sebes­ségre is képes. Százkilomé­terenként 8,5—9,8 1 üzem­anyagot fogyaszt: A Budapestre hozott mintapéldányát az újság­írók is kipróbálták s érdek­lődtek, hogy mikor lehet megvásárolni. A kereske­delmi osztály és az autó­gyár vezetői elmondták, hogy a napokban kezdőd­nek a tárgyalások a MO- GÜRT-tel az új kocsi Ma­gyarországra történő szál­lításáról. Valószínűnek tart­ják, hogy egy-két hónapon belül nálunk is megjelen­hetnek az új Wartburg 1000-esek, s ez év folya­mán feltehetően többszázat szállítanak a MOGÜRT- nefc (Tudósítónktól) Az ipari üzemekben, vál­lalatoknál előkalkulált ön­költségi tervet is készíte­nek. Előre megtervezik a termékek termelési költsé­gét. A Szolnok megyei ter­melőszövetkezetek zöme még nem készít előkalku­lációs (előre tervezett) ön­költségi tervet. Csak a zár­számadáskor derül ki, hogy egy mázsa búza, vagy egy kilogramm hús előállítása mennyibe került. A tervszerű nagyüzemi gazdálkodás azonban nem képzelhető el önköltségszá­mítás nélkül. Tavaly a jászberényi Március 15 Tsz kivételével, a megye vala­mennyi közös gazdasága a növénytermesztés és az ál­lattenyésztés legfontosabb termékeire már önköltség­számítást végzett. 1965-ben a kenyérgabona termésátlaga megyénkben 13.4 mázsa volt, az előző évi 10.8 mázsával szemben. A 2.6 mázsás termésátlag növekedés révén 27 forint­tal csökkent a kenyérgabo­na önköltsége. Igen nagy különbségek mutatkoznak a tsz-ek ön­költségadatai között, pél­dául: a tiszasülyi Rákóczi­ban több mint kétszerese volt a búza termelési költ­sége- mint a mezőhéki Tán­csicsban, Legfontosabb abraktakar­mánynövényünk, a kukori­ca termésátlaga és önkölt­sége 1965-ben a korábbi évekhez mérten lényegében nem változott.* A megye termelőszövet­kezetei szép termésered­ményt (átlag 183 mázsát) értek el cukorrépából, s az önköltség ezáltal 15 szá­zalékkal lett alacsonyabb. A száj- és körömfájás kedvezőtlenül hatott tavaly az állattenyésztésre, amely a hozam, illetve a termelé­si költség nagyságában je­lentkezett. Emiatt is 180 literrel csökkent az egy te­hénre jutó évi tejhozam, s továbbra is maradt a vi­szonylag magas, 4 forint körül 1 liter tej költsége. A megye termelőszövet­kezeteinek felében az or­szágos átlag felett van a tej előállítási költsége. Átlago­san többe került egy kilo­gramm marhahús termelé­si, előállítási költsége a tsz-ek zömében, — mint amennyit kaptak érte. Volt tsz viszont, mint a kőtelki Ady, ahol 14 forintért ál­lították elő a hízómarha kilogrammját, s ez igen szép eredmény. Tavaly az 1964. évi körül alakult a sertéshizlalás költsége, ám a tenyésztésben nagy visz- szaeséa történt! Az egy koca után levá­lasztott mglac kilogramm­súly 19 százalékkal csök­kent, míg az önköltség 14 százalékkal emelkedett. A megyében 1965-ben a sül­dőnevelésen és a sertéshiz­laláson kívül minden fon­tosabb állattenyésztési ága­zat ráfizetéssel gazdálko­dott. Az igen magas ter­melési költség a legtöbb esetben a takarmányozás­ból adódik: A gazdasági előrelátás, a tervszerűség megköveteli a termelési költségek előre- tervezését, a tényleges költ­ségek elemzését. Követel­mény, hogy a jövőben a termelőszövetkezetek ter­melési és pénzügyi tervét önköltségi számításokkal egészítsék ki. Az új típusú termelési tervet készítő ter­melőszövetkezetek már 1966- ra terveztek önköltséget. Tóth Pál AZ ÖRDÖNG NVA KŐ DUDÁS fk/Éise, mese mákos, fekete nad- •»rrl rágós”. — így kezdte meséjét valamikor — vagy hatvan éve — Rebeka néném, özvegy Hadas Sán- dorné. Jóságos, szelíd öreg arca még most is előttem van, bár gyak­ran hallott meséire már csak hal­ványan emlékszem. Kár, hogy azo­kat nem jegyezte fel senki, pedig bizonyára érdemes lett volna. Mesélt 6 Árgyélus királyfiról, a Zöldsü- vegű boszorkányról, az Öregbanyá­ról meg a kislányról s más efféléről. Tudott Rebeka néném olyan csodálatos históriát is nem egyet, amiről nemcsak 3 állította komo­lyan, hogy valóban megtörtént. Ké­sőbb felnőtt koromban hallottam ezt komoly emberek szájából is Valamiféle bűbájos tudománnyal rendelkező, ördöngős vagy garabon­ciás emberekről szólott, akik va­lami csodálatos dolgot vittek vég­hez sokak szemeláttára. Az egyik ilyen tudományos em­ber volt Túrkeviben Nyakó nevű dudás. A mai napig fentmaradt róla néhány história. Még talán el is hiszi, aki elmondja, hogy mi mindent tudott Nvakó. Az bizonyos, hogy Rebeka néném hitte is, amit mesélt róla. Egyszer — így szólt a mese — lakodalomba hívták Nyakót dudál­ni. valahova egy ördögárka-i ta­nyára. Gyalogosan bandukolt nya­kába akasztott kutyabőr dudájával kifelé a kenderesi úton. A kereszt- útnál találkozott egy négyökrös üres szekérrel. Fiatal béresgyerek haj­totta az ökröket. Szóba elegyedett vele a legény s megtudta, hogy egy irányban haladnak. Illendően meg­hívta Nyakót, üljön fel a szekér­re. Az öreg dudás előbb vonako­dott. Ö ugyan felülne, de a dudáját nem bírják el az ökrök. — Ugyan már — szólt mosolyog­va a legény. — Csak üljön fel bá­tyám! Ne tréfáljon! Nyakó a biztatás után fel is ült s a bőrdudát fellökte a szekérde­rékba. A legény megbiztatta az ökröket, de bizony azok meg sem bírták mozdítani a szekeret. Hiába csapkodta őket ostorával. Még a szenteket is lehívta az égből, de az sem használt. A szekér nem mozdult. — Na látod, ugye megmondtam, hogy nem bírják? De rá se’ nézz! Majd segítek én mindjárt — szólt Nyakó. Azzal fogta a bőrdudát és leha­jította a szekérről. Az ökrök azon­nal elindították a szekeret. A bőr­duda pedig táncolva-ugrálva kö­vette őket az úton. A másik mese arról szólt, hogy megint lakodalomba hívták Nyakót dudálni. Akkoriban még szegény helyen a lakodalmi talpa1 ávalót nem a „népi zenészek” húzták. Megelé­gedtek a bőrduda nyekergős hang­jával is. Vacsora után vigan járta a nász­nép dudaszóra a csárdást kivilágos kvirradtig. Csak Nyakó unta már nagyon az egyoldalú vigalmat. — Tudniillik míg ő keservesen fújta és nyekergette hóna alatt a súlyos kutyabőrt, addig a többiek való­ban vigadtak. Éppen, mikor a gyorscsárdásra került sor, kapta­fogta magát Nyakó, felakasztotta a dudáját a falra. Az vígan szólt to­vább, ő maga pedig beállott a tán­colok közé. Saját dudájának zené­jére járta a többiekkel a táncot Más alkalommal is megismételte Nyakó többször ezt a szemfény­vesztő mutatványt. így nem csoda, hogy mint megtörtént valóságot emlegették még pár évtizeddel ez­előtt is. Sőt még ma is akad, aki elhiszi, hogy Nyakó dudás „szem­fényvesztő” tudományos ember volt. Csak nemrégiben derített világos­ságot előttem is erre a mesére egy másik Rebeka néni, a százkettedik évét taposó özvegy Debreczenyi Já- nosné. A régi jó idők emlékei felől faggattam. Elmesélte, hogy úgy tíz év körüli kislány lehetett, amikor 6 maga is tanúja volt Nyakó mes­terkedésének. A szomszédjukban volt lakadalom s ő a kemence mö­gül a sutból nézte a táncot. Nyakó szolgáltatta a zenét nagy, hosszú­szőrű kutyabőrdudájával. Egyszer- csak táncközben leemelte nyakából a dudát, jól telefújta és hirtelen felakasztotta a falra. A duda tovább szólt a falon, amíg volt benne szusz. Nyakó pedig derékon kapott egy menyecskét, fordult vele kettőt- hármat, míg a duda el nem halkult. Akkor megi t levette a dudát a falról és fújta tovább. Ezt többször is megismételte. Nem volt abban semmi „szemfényvesztés”, vagy ördöngösség. Rebeka néni, a 102 éves felvilá­gosult ember bizonyította, hogy Nyakó dudás nem volt táltos, se garabonciás. Az egyre távolodó idővel arányosan növekvő képzelet varázsolta át az ő ügyeskedését ör­döngős, szemfényvesztő tudomány- nyá. Dr. Győrffy Lajos A rossz munkához is idő kell Legjobb lenne felsorol­ni azt a hosszú tortúrát, amelyen a kunszentmár­toni Zalka Máté Terme­lőszövetkezet vezetői át­estek. Gépről van szó. . Arról, hogy a közös gazdaság kifizetett majd - Í70 ezer forintot javítás címén, s mégsem tudnak . szántani. Van ugyan há- ■ rom szántó traktoruk, s háromezer holdnyi talaj­munkát váró tarló. És nyakukon az őszi vetés, a sok vetnivaló. Ez a kollektív gazdaság csak kenyérgabonával kétezer holdat szokott bevetni évente. Náluk a gép ’ bú­zát, kenyeret jelent. Szóljunk hát a gépről. Kezdjük február 4-ével. Ugyanis ezen a napon vonultak be főjavításra a Szolnoki Állami Gépja­vító Állomásra traktora­ik. Pontosabban a kun­szentmártonira, de az on­nan továbbította Szol­nokra. Kettőt, mert a harmadik Mezőberénybe került át. Akkor. Régen volt ez, igen régen. Nos, azóta történt is valami. Például a szóbanforgó gép már 72 órát(ü!) dol­gozott azóta. Nem téve­dés, nem 72 napról, 72 óráról van szó! A gépek február 4-től július 9-ig pihentek Szol­nokon. A termelőszövet­kezet elnökhelyettese, gépcsoportvezetője és az ottani gépjavító állomás képviselője többször meg­kísérelte, hogy átvegye. Pontosabban: háromszor „bebolondították” őket gépátvételre. Harmad­szorra meg is történt. Nem azért, hogy a gé­pet már rendesen kijaví­tották, hanem mert a szövetkezet nem tudott tovább várni. Jegyző­könyvben jelezték, meny­nyi mindent kifogásol­nak. A Szolnoki Gépál­lomáson meg is ígértek mindent. Hogyne, rendbe teszik, s csak azután kül­dik ki a gépet. Egy napra rá a gépek megérkeztek Kunszent- mártonba. Hogy hogyan, arról is érdemes beszá­molni. Gépszállító teher­autón vitték ki a szövet­kezet majorjába. S mert már akkor nem tudták beindítani, lerántt.aiták a másik géppel. És ott­hagyták. A szövetkezet ezek után hozzákezdett a gé­pet bejáratni. Három na­pig tudták üzemeltetni. Kakukk Károly elnöknél lista van arról, milyen szakszerűtlenül, felelőtle­nül javították ki ilyen hosszú időre is a gépet. Csak néhányat: a for- gattyúsházat olyan fes­tékkel kenték be, ame­lyet az olaj felold. így eltömítette a szűrőt. S aztán olyan csekélység: elrepedve a nagy motor- ház. A traktort vissza kel­lett vontatni a Kunszent­mártoni Gépjavító Állo­másra. Ott se kapkodtak vele, hiába sürgette a szövetkezet nap-nap után. Sőt, az egyik alkalommal a termelőszövetkezet sze­relője azt a választ kap­ta: vigyen magával 14-es L-kulcsot. A szövetkezet szerszámozza fel a gépja­vító állomást? Végülis ottjártunkkor, augusztus 5-én még a gépjavító telepen talál­tuk a traktort. Bár azt mondták, már el lehet vinni. Már! Már 600 hold maradt szántatlan emiatt. A másik két géppel is volt baj, nem is egyszer javítás után, de azzal legalább dolgozgatnak. A kunszentmártoni Zalka Máté Termelőszö­vetkezetben is erre kí­váncsiak. Az ügyben be­széltünk Törőcsik And­rás igazgatóval. Azt ígér­te, nyomban kiküldi ga­ranciális szerelőjét Kun- szentmártonba. Megnéze­ti, hogyan történhetett meg ez az eset. — borzák — Három évenként cserélik ki a termőföldet a karcagi Béke Tsz berekfürdői prím őrtelepén az üvegházakban. Az idén ősszel már új termőtalajba kerülnek a pa­lánták. A keltetési idény befejezé­se előtt a helyi fmsz még tud naposcsibét biztosítani. Kérjük igényével a helyi földművesszövetkezethez fordulni. Baromfiipari Országos Vállalat Törökszentmik­lósi Gyáregysége. Naposcsibe

Next

/
Oldalképek
Tartalom