Szolnok Megyei Néplap, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-02 / 181. szám

1866, augustzus 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A globális tervtelje síié* mögött Százötvenezer pár cipőt nem kapott meg a kereskedelem Szaporodnak a minőségi hibák Technológiai fegyelem a ragasztásnál (Tudósítónktól.) A martfűi Tisza Cipőgyár üzemi pártbizottsága legutóbbi ülésén megtárgyalta a gyér 1966 első fél­évi gazdasági eredményeit. A végrehajtó bizottság beszámolóját H. Nagy Mihály terjesztette elő. Ez évben is sokszor oko­zott gondot a nem megfe­lelő anyagellátás, s elég gyakori eset volt — hang­zott többek között a beszá­molóban —, hogy egyes üzemek többszöri átállásra kényszerültek. A gyér ter­ven felül vállalta, hogy ez évben hatszázezer pár tor­nacipőt készít el — ez a IX. pártkongresszus tiszte­letére indított munkaver­seny egyik fő vállalása. Bányászpapucsbód 38 ezer párral készült több a ter­vezettnél. Az exporttermelés — az eredeti tervhez viszonyítva — 117,6 százalékos teljesí­tést mutat, azonban, ha figyelembe vesszük a több­letvállalást is, akkor nem éri el a 100 százalékot. A minőségi előirányzat telje­sítésével nem lehet elége­dett a gyár vezetősége. Kü­lönösen a bőrcipőknél van lemaradás. Ennek okát egyrészt az előkészítő mű­veletek pontatlansága, más­részt a formák elörege­dése magyarázza. E minő­ségi hibák több okra vezet­hetők vissza: a gyártásközi ellenőrzés hiányára, a tűző­köri ellenőrzés hiányára, a nem megfelelő kikészítésre, a dolgozók hiányosságára, felületességére és az anyag­hibákra. Egy példa a ha­nyag munkára: a ragasztó anyaghoz több hétig mérő- edény nélkül, ,,s a c cr a” öntötte egy dolgozó a dezo­dort. A 43/A műhely kivé­telével minden műhelyben megnövekedett a kereske­delem által visszavetett Lépjen be a biztosítási önsegélyező csoportba termékek száma, s ez ter­mészetesen azt is jelenti, hogy növekedett a gyár eredményét rontó kötbérek összege. A korábbi évekhez viszo­nyítva már most nagyobb szerepe van a kiszállítási terv teljesítésének, és ez a szerep az új gazdasági mechanizmus teljes beve­zetésével még inkább nö­vekedni fog. Meg kell vál­toztatni az eddigi gyakorla­tot, azt, hogy a lábbelik elkészítésével teljesítettnek vélték a tervet. A jövő­ben a szállítások teljesítése lesz a döntő. S a kiszállí­tási lemaradás az első fél évben 150 400 pár volt. Bár globálisan a gyár teljesítette fél éves tervét, meg kell még említeni, hoigy a tervezett évi 1,2 százalékos költségszint csök­kentést az első fél évben Hétfőn a Kerepesi teme­tő művészparcellájában he­lyezték ed g magyar képző­művészet nagy alakjának, Csontváry Koszta Tivadar festőművésznek hamvait. Most művészeté­hez méltóan ott kapott sír­emléket, ahol a magyar nem sikerült megvalósítani. A tervezett hat legjelentő­sebb intézkedésből csupán kettőt vezettek be. A beszámoló utáni vitá­ban több felszólaló emlí­tette, hogy ki kell javítani a jelenlegi bérezési rend­szer hibáit. Ez, valamint a munkafeltételek állandó javítása a feltétele annak, hogy a kongresszusi mun­kaverseny sikerrel fejeződ­jék be. Kiss Lajos vezér- igazgató igen alapos, szé­les körű vizsgálat alapján javasolta a bérrendszer fi­nomítását. — A jelenleg tapasztal­ható alkudozások helyett, valóban a társadalmi fele­lősség érvényesülését ke”, elérnünk. A kisszériák termelését az eddigieknél jóval gazdaságosabban kell megoldani. A szervezeti változások egyes részlegek megerősítését jelentik, — mondotta a vezérigazgató. Lovas László főmérnök Ígéretet tett, hogy a har­madik negyedév végére ki­dolgozzák a premizálási- bérezési rendszer megjaví­tására szánt elképzelésüket. — v—p — kultúra legjkiválóbbjaj nyugszanak. É jszaka volt. Az ország­út végtelenbe kanyar­gó csíkja fehér kígyóként tekergeti az autó kerekei alá. A pucér fák díszörsége mereven állt és mintha kéz­ről kézre adta volna ko­csinkat. A vezetőn kívül ketten ültünk benne, álmo­san, átkozva a lassúságot, amellyel az autó fúrta ma­gát előre a sötétben, a kí­méletlen makacssággal fel­sorakozó kilométerekkel gyűrközve. — Éjfél is elmúlik, mire hazaérünk... Pedig gyer­mekkoromban mennyire szerettem az autót — szólt utitársam és unott arccal nézett ki az ablakon. — Én a sárgaborsót sze­rettem... — Hogy jön az most ide? — nézett rám csodálkozva. — Most utálom, meg nem enném. Változik az ember ízlése. Férfiasodik. A süte­ményt se szeretem. A cuk­rot se... — Az autó nem cukorka. Egyszerű: akkor szórakozás volt, amihez tíz évben egy­szer jutott az ember, ma mindennapos munkaeszköz — legyintett — mindenna­pos... Falun rohantunk át. Jól megtaposta a gázt a gépko­csivezető, de vajon létezik-e olyan gyorsaság. amely négyszáz kilométer után és az utolsó száz kilométer előtt kielégíti az embert? A reflektorfényben hirte­len alakok tűntek fel, jobb­ra a fák között egy gép­kocsi, úgy borulva az árok­ba, mint özvegy, aki a meg­holtat siratja. Az úton, ke­resztben felborult motor­kerékpár és emberek. Élők. Mozgók. A gépkocsivezető fékezett, kidugta a fejét az ablakon, váltott néhány szót az ott ácsorgókkal, aztán óvatosan kikerülve a motorkerékpárt, újra rákapcsolt... — Baleset — fordult visz- sza — o motorkerékpárnak rossz volt a lámpája, a gép­Jelentkezzen az intézőbizottságnál. NAGYALFÖLDI KÖOLAJTERMELÖ VÁLLA­LAT Szolnok, Beloiannisz u. 14. azonnali belépéssel munka válla lókai alkalmaz Szolnok, Szeged és orosházi üzemébe: motorszerelő, lakatos, hegesztő, villanyszerelő, kőműves, segédmunkás munkakörökben. — Jelentkezni lehet: a szol­noki központban, a szegedi és orosházi üzemveze­tőségeknél. Fizetés és munkaruha ellátás az MT. szerint. Felvétel esetén útiköltséget térítünk. A Kerepesi temetőben helyezték el Csontváry hamvait Felhívjuk a bútor, vas, Keravill stb. áruházak, boltok vezetőinek, valamint a vásárló lakosság szíves figyelmét, hogy szövetkezetünk az alább fel­sorolt részlegei útján a megyén belül bárhová vál­lal motoros triciklivel, illetve lovaskocsival áru- szállításokat. Szolnok, Jászberény, Törökszentmik- lós, Karcag, Mezőtúr, Tiszaföldvár, Kunhegyes, Kisújszállás. Olcsó díjszabás, anyagi felelősség. SZOLNOK MEGYEI TEMPÓ ALT. SZOLG. KSZ. EGYEDÜL NEHÉZ! EGYÜTT KÖNNYEBB! Ezt a könnyebbséget napi 66 fillérért megvásárolhatja. Augusztus 8-ro a cséplés is befejezhető A Szolnok megyei Tanács VB Mezőgazdasági Osztálya és a Szolnok megyei Állami Gazdaságok Igazgatósága jelentései alapján 1" -n .<U G >> ° 03 Járás, város neve > g< aratási tervének telj. i c3 o & jo <» v W) kj ‘Oí . c s « g <3 g X v) £ «S K N O, c Ó H c/2 E ^ az összállományhoz mérve %-ban Jászberényi j. 69,9 100,— 34,8 34,7 66,9 Kunszentmártoni j. 94.8 100,— 48,1 72,3 83.7 Szolnoki j. 83,2 93,1 56,3 29,4 75,8 Tiszafüredi j. 95,— 100,— 38,6 22,6 69,6 Törökszentmiklósi j. 85,7 93,8 47,2 46,6 73,9 Jászberény 92,5 100,— 60,3 13,6 72,8 Karcag 92,9 97,7 27,5 29.— 72,6 Kisújszállás 94,4 100,— 49,8 85,7 40,7 Mezőtúr 93,4 100,— 46,9 47,6 60.— Törökszentmiklós 97,8 100,— 64,6 22,5 78,6 Túrke ve 73,1 95,6 27,6 58,6 50,1 Szolnok megye termelőszövetkezetei 86.3 97,4 46,9 35,9 69,3 Szolnok megye állami gazdaságai 98.— 100,— 66.— 56,— 73,— A múlt héten az esőzé­sek akadályozták a nyári betakarítást. Ennek tudha­tó be, hogy Szolnok megyé­ben mindössze 20 500 hold gabonát arattak le és csé­peltek el egy hét aiatt. A megye 137 termelőszövet­kezetéből 52, a megyénk területén gazdálkodó 13 ál­lami gazdaságból 8 fejezte be a gabonabetakarítást. A legtöbb aratnivaló Túrke- vén, a jászberényi és a szolnoki járásban, illetve a Tiszasülyi és a Kunszent­mártoni Állami Gazdaság­ban van még. Nagyobb mennyiségű aratatlan ga­bonát a tiszasülyi Rákóczi, a jászladányi Petőfi, a túr- kevei Búzakalász, a mező­túri Vörös Október, a cser- keszöllői Magyar—Román Barátság, a tiszafüredi Hó- mán Kató és a tiszaigari Petőfi Termelőszövetkezet­ben említenek a jelentések. Az őszi árpa és a borsó aratása a mezőgazdaság mindkét szocialista szekto­rában befejeződött. Gondot jelent ellenben a len beta­karítása. A termelőszövet­kezetekben a 6900 holdas vetésből eddig 2048 holdat arattak le, de ebből is csak 938 holdnyit sikerült elcsé­pelni. Pillanatnyilag is 1200 holdnyi fekszik renden, igen magas víztartalommal. Az esőzések hátráltatták a gabona tisztítását. A nyi­tott szérűkön néhol igen nagymennyiségű gabona van felhalmozva. A ken­gyeli Mező Imre Termelő- szövetkezetben 35, a jász­berényi Lenin Tsz szérűjén 25 vagon gabona tisztítat- lan. Egyébként a megyében nincs már összesen sem 25 ezer hold aratnivaló, s ha az időjárás kedvez, aug. 8-ig a cséplés is befejez­hető. Ami a talajmunkákat illeti, kevés a tarlón végzett nyá­ri talajmunka. Noha a szal­malehúzás mintegy 120 ezer holdon már megtörtént, a talajmunka nem követi ilyen ütemben. Okát abban látják a szakemberek, hogy nem elegendő gép üzemel kétműszakban. Az állami gazdaságok közül a héki, a szenttamási és a karcagi gazdaságot jó példaként említhetjük. Héken az ösz- szes talajmunkaterv 90 szá­zalékát teljesítették. Lema­radt viszont ebben a mun­kában a Csorbái, a Jászsá­gi és a Palotási Állami Gazdaság. Az istállótrágyázás, a ta­lajerővisszapótlás az egész megyében kívánnivalót hagy maga után. Istálló­trágyázáshoz eddig 75 ter­melőszövetkezet kezdett hozzá. kocsivezető későn vette ész­re, ő az árokba futott, a motoros a túlvilágra. Álár el is vitték — mondta tár­gyilagosan. Egy pillanatig csend volt a kocsiban, mindhárman az ismeretlen, s így számukra egyszerű újsághírré és ta­nulsággá szürkült motoros­sal foglalkoztunk, kicsit saj­nálva a szerencsétlent, in­kább hozzátartozóit, mert a halál mindig az élőknek fáj. — Senki sem él örökké — bölcselkedett hátra a gép­kocsivezető, de észrevehető­en lassabban hajtott, hogy meghosszabbítsa útját az örökkévalóságig... — Örökké... Ki nem akarna örökké élni, s ki nem tud­ná, hogy úgysem élhet az idők végzetéig, ha egyálta­lán van olyan? — horkant fel utitársam. — De élni, minél tovább élni, minden­ki akar?... És egy ostoba karambol... Eh. A halál után egy perccel már senki és semmi vagyok. A halálban csak annyi jó. hogy minden szépet elmon­danak majd sírod felett, te leszel a legjobb férj. apa, munkatárs, meg minden. . Legfeljebb az bosszanthat­ja az embert, hogyha már ilyen tökéletes volt életé­ben, miért nem kapott pré­miumot... A gépkocsivezető elröhin- tette magát, de úgy csinált, mintha köhögött volna. Még jóban ráhajolt a kormány­ra, csupán meggörbült há­táról gondoltam, hogy belül rázza a nevetés. Ennyire szívtelen ember lenne, hogy egy általa humorosnak vélt megjegyzésnél képes nevet­ni néhány perccel a halál után? Vagy ennyire reális ember, aki végtére, ha nem is, mint a fronton, de csak minden nap szembenéz, a száguldás útja mellett kon- csorgó halállal? Magam is rágyújtottam és megpróbáltam a motoros helyébe képzelni magam. Vajon azalatt az egyetlen pillanat alatt, míg a moto­ros nyergéből az országút betonjára csapódott, mint éjszakai bogarak az autó szélvédőjére, tényleg eszébe jutott egész eddigi élete? Tudta-e, hogy meghal? Nem, a motoros nem gondolha­tott a halálra. Bizonyára az egyensúlyt kereste, a lehe­tőséget, hogy az ütés minél kisebb, az élet minél bizto­sabb legyen. Tudatosan tette-e, vagy tudatlanul? Az most teljesen mindegy. De védekezett a halál ellen, mert bízott az erejében. — Hogy most a halál győzött? Odafordultam utitársam- hoz: — Kár volt ennyire fel­izgatnod magad. Igazad van, a halál mindig borzasztó, mert mélyek bennünk a gyökerek... — Mire gondolsz? — né­zett rám gyanakodva, hogy vajon nem gúnyolódni aka­rok-e. — Mire? Nehéz volna ezt pontosan megmagyarázni. Évezredeken keresztül azzal vigasztalták az embereket az érthetetlen halál miatt, hogy majd a túlvilágon... A mennyországban... Allah paradicsomában... A Nirvá­nában... Szóval, érted... — Nos, mi magabiztosan be­szélünk a természeti törvé­nyekről, a halál elkövetke- zésének objektív szükséges­ségéről... Mi nem hiszünk a túlvilágban. De legbelül, bennünk is felvetődik a kérdés: hát szüleiek, meg­halok és ennyi az egész? Mondom, mélyek a gyöke­rek. Az embernek sokat kell változnia emberségbem is. Na és természetesen a megértésben is, szembenéz­zen azzal az egyetlen perc­cel, ami a halál után jön... Azaz, ami már el sem jön... Nehéz? Rettenetesen... De szembe kell nézni, mert az ember törvénye: az élet. — Jó, ezt én is tudom... Nem szeretem, ha előadá­sokat tartanak nekem az idealizmus elleni harc je­gyében pont éjszaka, lassan ötszáz kilométeres utazás után... Akkor megrázott ennek a szerencsétlennek a sorsa — fészkelődött uti­társam és behunyta a sze­mét, jelezve, hogy aludni kíván. Pedig beszélgetni nem akart... A város fényei, mint szentjánosbogárkák a nyári éjszakában, úgy viliództak elő a távolból A gépkocsi- vezető nagyot sóhajtott... — Na végre... Alaposan elfáradtam — majd hirte­len felszisszent. — Hű, a mindenségit! — Mi baj? — kérdeztem önkéntelen« is előredülve az ülésen. — A fene a feledékeny fejem... Nem vettem sem­mit a gyereknek... Pedig felébred, ha hajnalban is jövök... Csuda kölyök... Tisztára rám hasonlít... Szakasztott én vagyok — mondta büszkén, aztán új­ból megcsóválta a fejét, mert hogyan is tudott eny- nyire feledékeny lenni... Gyúr kő Géza mini

Next

/
Oldalképek
Tartalom