Szolnok Megyei Néplap, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-07 / 186. szám

Líj üzemc§apii(»k a viUamosgépteehnikai gyárban A villamosgéptechnikai cikkek gyárában ez év ele­jén új üzemcsarnokot épí­tettek. Képünk ezt a csar­nokot ábrázolja. Előnye, hogy az azonos és egymást követő munkafolyamatok gépeit itt egyesítették. Ez­zel időt és munkaerőt ta­karítottak meg, minimális­ra csökkentették az anyag- mozgatást. A gyár Mezőtúr fontos ipari tényezőjévé vált. Jó eredmények a nehéz talajon Köztudomású, hogy a mezőtúri határ háromne­gyed része erősen kötött szik -s igen sokat kell fog­lalkozni a talajjavítással mind a tsz-eknek, mind az állami gazdaságoknak. Ennek ellenére igen szép eredményeket ér el a 11 ezer katasztrális holdon gazdálkodó állami gazda­ság. Az 1962. évi 15 mil­liós termelési értéket 1965- re 36 millió forintra növel­te. S örvendetes, hogy ez a nagymérvű növekedés csak mellékesen köszönhető a mérsékelt létszámemelés­nek. Jelenleg 897-en dolgoz­nak a gazdaságban, csak negyvennéggyel többen, mint négy évvel ezelőtt. Tíz szocialista címért küz­dő brigád is alakult hat­vannyolc dolgozóval. Gon­doljuk. e téren még lenne tennivaló. Mint egy diákotthonban Az ablakokon beomlik az augusztusi napfény, a szom­széd tetőn gólyapár fészkel■ A hosszú folyosón szőnyeg, fehérre lakkozott ajtók nyílnak a szép kis lakószo­bákba. Harminchaton lakhatnak itt két és három­ágyas helyiségekben a me zőtúri kórház nődolgozói. Az ápolónők, műtősnők itt igazán otthon érezhetik ma­gukat a modern b rendezés, az ízléses, szép, tiszta környezet csak örömet szerezhet. Nyolcvan forintért fűtést, hideg-melegvíz szolgálta­tást, konyha, mosószoba, hűtőszekrény használatot kapnak azok, akik az orvosok mellett, a betegek gyó­gyulására vigyáznak. Képünkön Ricza Margit ápolónő és Szász Zsu- ■ zsanna orvostanhallgatónő töltik szobáinkban s-^bad­i')V»t. A legöregebb és a legfiatalabb Idősebb Bihari Lajost ép­pen favágás közepette ta­láljuk. A hatvannyolc éves ember olyan lendülettel húzgálja a nehéz fűrészt. hogy tán még a Húszévesek is megirigyelnék. Lajos bá­csi Mezőtúr történelmének egyik élő tagúja. Húsz má­sik kubikossal együtt 1948- ban megalapította a Petőfi Termelőszövetkezetet. Jó­részt újgazdák jöttek össze és 50 holdon megkezdődött a munka. — Sokan megkérdezték már tőlem — mondja Bi­hari Lajos —, kellett-e agi­tálni a többieket, hogy jöj­jenek. Régebbről ismertük mi a paraszti nyomorúsá­got, mintsem hogy agitálni kellett volna akármelyi­künket is. Pedig nehezen kezdtük, az első évben egyetlen jószágunk sem volt. Aztán rendbejöttünk. En nyugdíjas létemre 250 mun­kaegységet kerestem az el­múlt évben. Van öt gyere­kem. tizenegy unokám, elégedett vagyok. Azt írja azonban meg, hogy jó len­ne, ha a tsz-nyugdíjakat is felemelnék. En azt hiszem, előb-utóbb sor kerül majd erre is. Az uborkaföldön kétlo­vas szekérre adogatják fel a szorgos asszonykezek » savanyúnak valóval telt lá­dákat. A bakon fiatal, pi­rospozsgás. vidám gyerek ül, akit az asszonyok nagy szeretettel szólongatnak, — évődnek is vele, mintha a saját gyermekük lenne. V. Tóth Anti „rendhagyó eset”. Nemcsak azért, mert egyike azoknak a ritka fia­taloknak, akik a termelő- szövetkezetben dolgoznak, hanem azért is, mert kí­vülről került a szövetke­zetbe. Apja villanytelepen dolgozik, ő meg saját be­vallása szerint nem nagyon szeretett tanulni, a kerté­szetet viszont megszerette a politechnikán. így aztán ő a legifjabb tagja a Pe­tőfi Tsz-nek. aki nagvon szívesen dolgozik a kerté­szetben is, fogatosként is. — Szeretem a természetet. Jó itt a tsz-ben. Megbecsül­nek, itt maradok. Indul a kocsi, V. Tóth Antal tizenhat éves fogatos irányítja. KÖNYVEK KÖZÖTT Örömök és gondok Az elnököt szerdán láttam a tanácsülés szünetében. Hárman is körülvették, valami milliós rekonstrukció tervéiről volt szó a vitában. Aztán találkoztam vele csütörtök reggel hétkor, amikor kihajtott ingben, ke­zében szatyorral ment a húsboltba pörköltnek valót venni a családjának és szépen beállt a már az üz­letben levők mögé. Amikor azután beszélgetni ültünk le, megint a felelős vezetővel találtam szemközt ma­gamat Ilyenkor nyáron hetven— nyolcvanan jönnek napon­ta, télen ennél sokkal töb­ben. Elálldogálnak egv-egy órácskát a polcok előtt és a találomra kivett Vernét vagy Coopert elkezdik ol­vasni, elfelejtkezve arról, hogy állnak és már illene menni. Szép, hangulatos a mező­túri könyvtár, büszkék is rá a helybeliek. Amikor megkérdeztem két pádon ülő bácsit az utcán, mit is érdemes megnézni Mezőtú­ron, egyhangúlag a könyv­tárat javasolták. Ezt a könyvtárat a jók között tartják számon a megyé­ben. A köponti részlegen kívül tizenhat fiókja van a városban. Harminckétezer kötet könyv sorakozik a polcain, tavaly négy és fél­ezer olvasó 140 ezer kötetet kölcsönzött ki. A gyermekrészleg kedves, valami utánozhatatlan han­gulata van. Talán a mű­anyag állatok, amelyek a polcok tetejéről nézik a kis kölcsönzőket, talán az izga- tot suttogások, amelyek egy-egv könyv kivitelét megelőzik. A választék bő­séges. sokszáz kötet közül válogathatnak szabadon. — Miről is beszéljek — tűnődött Lévai Zsigmond amikor a tanácselnök gond­jairól. örömeiről faggattam. — Miről is... Talán előbb az örömökről. Arról, hogy megoldódott a strandfürdő vízellátása, hogy végre odá­ig eljutottunk: ebben az ötéves tervben megtervez­tethetjük az egész szenny­vízcsatorna-hálózatot. Gyö­nyörű új sportpálya építé­séhez kezdtünk hozzá. Kor­szerűsödött az úthálózat és ezt csak az tudja igazán értékelni, aki ismerte a régi utakat. Jól esett az. hogy végre megépül az fmsz-áruház. — Hadd beszéljek arról is, hogy nagyon tetszik az emberek munkalendüiete. Nagyon szépen halad a társadalmi munka. Higyje el, nemcsak és nem első­sorban a forintérték emel­kedésének örülök, hanem annak, hogy az emberek szemében egyre inkább köz­ügy a járda, a villany, a csatorna, a parkosítás, és még sok minden. S nem­csak a saját utcájuk ér­dekli az embereket. Ha me- gvek az utcán majd min­dig megszólít egy-egy ara­bén mi újság elnök elv- társ, mi lesz a villa nnyaL lesz-e park itt vagy ott. tessék már elhordatni eb­ből vagy abból az utcából a szemetet, törmeléket Egyszóval az embereiket minden érdekli és nemcsak „kibicek”, hanem tevékeny résztvevői is mindennek, ami a város fejlődését szol­gálja. — Büszkék vagyunk ar­ra, hogy iskolaváros lett Mezőtúr. Több mint más­fél ezer közép- és felsőis­kolás diák él a városban én ez kulturális területen i* érezteti a hatását — Hogy a bajokkal se maradjak adós, igen nehéz kérdés a nők elhelyezése. Ha bejön hozzám valalri, az vagy feleségének, leá­nyának kér munkát, vagy lakásügyben kopogtat. Éh én minegyikre.azt vagyok kénytelen mondani, ami igaz is, nem tudunk mit tenni, ezek a dolgok most nem oldhatók meg, türel­met kérünk. Erről meg­győzni pedig egyáltalán nem könnyű az embereket. — Aztán hiányzik a színvonalas szórakozás, h művelődési ház mindent megtesz, 'de a nagy tömeg­nek nem jut elég erő ás energia, hogy színvonalas szórakozással tölthessék az idejüket, — Egyszóval sokféle gondja-öröme van az em­bernek. Hogy sok legyen az öröm és kevesebb a gond — hát ez a cél és még igen sokat kell küzdeni érte mind jómagámnak, mind munkatársaimnak. ea4w Mezőtúrnak. EZ A VASBOLT a mezőtúri kereskedelmi hálózat büszkesége. A megyé­ben nincs még egy ilyen. Hatalmas, modern üzlet, óriási üvegablakokkal, kétmillió forintos árukészlettel. A város kereskedelmi hálózata egyébként meglehető­sen sokat fejlődött. Átalakították a legtöbb élelmiszer­boltot. csaknem minden helyen az üzletek hűtővitrint kaptak. Az elmúlt négy évben több volt a változás, mint az azt megelőző tiz év alatt. S épül már tízmillió fo­rintos költséggel a minden igényt kielégítő fmsz-áruház.

Next

/
Oldalképek
Tartalom