Szolnok Megyei Néplap, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-07 / 186. szám
1966. augusztus 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Veszélyes foglalkozások Savszigetelők ÉM. Gyárkémény, — Kazán — Kemenceépítő, — Hö és Savszigetelő Vállalat. Az ilyen hosszú címet csak több sorban lehet leírni és egyszeri olvasás után megjegyezni is nagyon nehéz. Nem baj — mondják a vállalat dolgozói — így legalább a címből kitűnik, hogy mi mindennel foglalkoznak. Azelőtt ÉM. harminc valahány számú vállalat _ voltak; A Szolnoki Tiszamenti Vegyiművek több mint hat esztendeje állandó munkát biztosít a hosszú nevű vállalat utolsóként felsorolt szakágában foglalkozóknak. .Jelenleg tizennégyen végzik a különböző, nagyon fontos és sürgős szigeteléseket. Közülük hárman kisegítésképpen tartózkodnak Szolnokon. Az ötvennégy esztendős Rácz András is, aki bár jászberényi lakos, fáradhatatlanul járja az országot. Ha jól emlékszem azt mondta, hogy Szászha- lombattáról jött segíteni, mivel ott most kevesebb a munka Dereshajú szikár ember, akinek csupasz karjain éktelenkedő vörös forradásokat láttam. — Nem szólt, amikor felfedeztem a sebhelyeket, csak komótosan kigombolta kénsavmarta lyukacsos ingét, felhúzta a vállánál és szememnek kínálta forra- dásos lapockáját. — Kis vacakok, — mondta lekicsinylőén. — Állandóan permetez a kénsav. Ing nélkül nem szabad dolgozni. — Most milyen munkák vannak? — A csörgedező savhűtőt szigeteljük. — Mivel? — Bitumenes kvarcliszt- keverékkel. A szigetelő- anyagot 160—180° C-ra kell hevíteni és olyan forrón kell felkenni. Már az maga veszélyes. Ha véletlenül ránkfröccsen, azonnal lyukat éget ruhában, húsban. Majdnem mindig savvezetékek alatt dolgozunk — Volt már olyan helyzetben, hogy kilyukadt valamelyik cső? — Ajaj kérem, de hányszor?! Eddig azonban sikerült elkerülni a halált. Ha kivágódik egy pakolás és Alma van édes, borízű, savanyú is. Van Jonathan Starking, Batul, pepin, de- liesesz. Van apró, közepes nagy méretű. Az ember is ilyen sokféle. Kettő sincs egyforma. De lehet, hogy tizenöt is hasonló. Megtörténhet, hogy tizenöt ember megszokja egymást. Egy kenyéren, egykarra. Esztendők vonulnak egymás után, de ők együtt nekivetik barna homlokukat az időnek. Maradnak úgy, ahogy voltak. Hogy verődtek így össze? Amikor Lakatos Lajosnak kitelt az ideje a Szilágyi gyümölcskertésznél, eljárt Pestre. A vonaton összetalálkozott Golyha Istvánnal. Az így szólt neki: — Állami gazdaság alakult a Hilléren. Nem jönnél? — Kikkel? — A régiek. A Lelovics idejéből valók, falubeli emberek. — Holnap felveszem a munkát. Kertészeket kerestek. Lehetett találni, volt Fegy- vemeken bőven. Dolgoztak Lelovicsnál, Szilágyinál. — Aki pedig az ottani kertekben meg tudott maradni valameddig, ember a talpán. Golyha István — világéletében a más kertjében dolgozott — jónételibe kapja az embert a sav... Ezért aztán úgy dolgozunk, hogy minden pillanatban készen álljunk a menekülésre. Tóth János fiatalabb Rácz Andrásnál és hat éve állandóan a szolnoki munkahelyen van. A kisebb-na- gyobb sebhelyek, a szigetelő szakma névjegyei nála is megtalálhatók, ö aztán izgalmas történetekkel „szórakoztatott”. — Képzelje, a szovjetektől vásárolt kénsavgyámál a savtorony tetejét szigeteltük. Valaki, — nem győződött meg arról, hogy vannak-e a toronyban —, be kapcsolta az óriás szívó ventillátort. Mint akik a tornádó kellős közepébe kerültek. Az állás meg- emelkedet velünk, még egy pillanat, s a süvöltő légáram a hatalmas könvök- csőbe szippant bennünket. Szerencsére az oldalnvílást eltakaró lemez nem volt hány esztendőt letöltött. — Rámbíztak mindent. Kiket veszek fel az akkor alakuló állami kertbe. Én a régieket szedtem össze. — Jöttek egyszóra. Iványi Pali, Korpás Pista, Gál Miklós, Kovács Miklós, bátyám — Golyha János, magam. így meséli a hillérkerti törzsgárda történetét Golyha István. — Mind fegyvernekiek, mind Lelovics munkásai voltak. Vettek fel vízhordót is: Nagy Józsefet. Nagy József a 20 évet sem töltötte be akkor. Családos. komoly ember. Az idén érettségizett levelező tagozaton. Kitűnőrendűen. — Egyszer voltam oda. Katonának. Ahogy leszereltem, vissza a kertbe. A Holt-Tisza partján két gyümölcsöskert. Hillér és Szakállaspuszta. Nem nagy kert. A kettő együtt tesz ki 110 holdat. Évente csak almából 180 vagon. — Sok európai piacra eljut a gyümölcs ebből a kis kertből. Az almás — szilva, őszibarack, cseresznye is van — a Surjáni Állami Gazdaságé. A brigádé. Tizenöten vannak. Huszonhármán alapították az állami gazdaságot — a brigádot. Ezerkilencszázötvenben. — Azóta együtt a tizenöt kertész. — A többi? rögzítve, annak nekiestünk, s két-három méter magasból a földre pottyantunk. Zúzódásokon kívül komolyabb baj nem történt. — Ennél is veszélyesebb volt, amikor egy 140 centiméter átmérőjű csőben állva a rozsdától tisztítottuk meg annak belső oldalát. Drótkefével és vegyszerrel dolgoztunk. Bent nagy hőség volt, a vegyszer gáza a drótkefe okozta szikrától lángra lobbant. Tűztenger- ben voltunk. Megint szerencsénk volt. Nagyon súlyos égési sebek nélkül is ki tudtunk ugrálni a cső-' bői. — Mindezért mennyivel több pénzt keresnek, mint a többi szakmákban? — Maximum 20 százalék egészségügyi pótlék jön a bérre. — Veszélyes szakma. — Mit csináljunk? Megszoktuk. Bognár János — Egy embert sem kellett még elküldeni. Haraggal se ment senki. Rámnéz ezüsthajú Pista bácsi, Golyha István brigádvezető, okosabb lettem-e? Azt mondja. — Termelőszövetkezetek, állami gazdaságok könyörögtek el öt embert tőlünk. Fegyvernekre, Tiszatenyő- re, ide-oda. Egy — nem volt igazán almaszerető ember? — elment kocsmárosnak. Másik önállósította magát. A földosztáskor mindnnyájan kaptak ők is birtokot. Visz- szaadogatták. Nekik nem föld kell, kert. Alma. Otthon mindegyikük kertjében van pár fával. Mindnyájuknak van kertje. — Mind a saját házában lakik. Sztrunga Lászlónak együtt építettek Szakállason. A többiek fegyvernekiek. Reggel kerékpáron járnak ki a kertbe, este együtt haza a csoport bicikli konvojban. Nagy József marad le elsőnek, az ő kapuja esik legközelebb a kerthez. Korpás még egyedül is megy valameny- nyit, amikor a többiek mind elfogynak mellőle. Sok jelvényt szereztek Szakmunkás, törzsgárda, szocialista brigád. Három esztendei tanulás után együtt mentek vizsgára Száj ólba, ötvennyolcban. — Mindnek sikerült. Tizenöt szakember, tizenöt „végzett” kertész. Golyha negyven esztendeje kertészkedik. Harminc esztendőt e gyümöl esősben. A törzsgárda jelvénnyel hűségpénz is jár. Két esztendeje vezette be a gazdaság. A legmagasabb 15 esztendő után, évenként 600 forint. Tizenöten kapnak hatszáz forintot a brigádból. Nem mai emberek Van fiatalabb is. Dezső Károlyból ők neveltek kertészt, hozzájuk szerződött általános iskola után. Bagi József hasonlóan. Most katona. De van tanulójuk: Bognár János. Az a gépekért van oda. — Traktorosnak való nem kertésznek. Aki kertész, bogarászó ember legyen. Csendes. A száját csukja, a szemét tartsa nyitva állandóan. — Akkor már baj van, ha a kertész akkor veszi észre a fertőzést, mikor kikelt. Jó szemmel már a petét „kiszúrják”. A pöttyét a fán, a kis gyümölcsön. Keveset keresnek. Ezeröt- ezerhatszáz forintot havonta. Máshol nagyobb pénz meglenne. Szétmenni? Itthagyni a kertet? Ilyen lehetett a Paradicsom. öt éve telepítettek 37 hold őszibarackost. Terem. Beszél a fán a gyümölcs. — Szakállason 7 hold új almáskertjük van. Almaszüretkor tavaly is négyszázhuszonhét ember dolgozott egyszerre a kertben. Ok irányították. A termés négyötödrésze külföldre ment. Mikor átvették a magánkertet, háton hordták a permetlét 18 literjével. Aztán lovaslajtokat kaptak. Most egy gép 16 hektoliter permetlevet vontat el egyszerre. Két ember — két lövész, így hívják — felül. Egyikük előre, másikuk hátra, fogják a permetezőpisztolyt, lövik a fakoronákat. Három éve alagcsö- vezték az egész kertet. Az almafák alatt futnak a vízzel telt vezetékek. Minden fasoron egy kút nyílik fel. A kert pompás, üdítő. Látogatónak nehéz elszakadni tőle. Az otthonuk, az övék. Ha itt egy kulcsot kintfelejt valaki, másnap kérdezik: ki vesztette el? Két esztendeje — úgy gondolják, tiszaburai idénymunkás lehetett — itt hagytak egy . kabátot. Ott van azóta is. Náluk nincsenek nagy dolgok. Minden tavasszal rügyfakadás, aztán virágbaborulás. Rózsaszín virágerdő, zsongó Ti- sza-part. Gyönyörű olyankor az almáskert. Nyáron pirosodik az alma. Előbb csak pirul halványan, szűziesen, szemérmesen. Aztán átveszi a lebukó nap színét. ősszel szekrénytetői illat tölti meg messze a levegőt. Ez az almáskert. ősszel, szombaton esküdött a brigádvezető fia — különben szintén a brigád tagja, ifjú Golyha István. — Elmentek mindnyájan? — A vőlegény, is alig- alig. Az apja se volt. Készültek. — Délutánra befutottak a vagonok. A gyorsaság exportot, valutát, becsületet jelent. — Ilyen epriberek. Rájöttek, hogy éjjel tökéletesebb a permetezés. Éjszaka csinálják. Holdfénynél, csendben, A csendesség kerti öröm. Nevet kellett adni a szocialista brigádnak. Nem keresgéltek hangzatosságok után. Piros Alma. Ezt választották. Egyszerű, szép, kifejező. Piros Alma, háromszoros szocialista brigád. Most neveztek be negyedszerre. Olvastam a szerződésüket. Nem ígérnek nagy dolgokat. Bevárták a teljes rügy fakadási, akkor ítélték meg, mit tudnak vállalni. A már egyszer kimondott szónak szeretnek urai lenni. A kertiek — mondják Fegyverneken. Meghalt a brigádból Tölgyesi Antal. Mind elmentek. Ök ásták a sírját, így búcsúztak. Lakatos Lajos bácsi talán a legidősebb ember a brigádban. Már a bölcsesség korában halad. — Nagy dolog — azt mondja. Ennyi idő. ilyen megértés. így összepasszolni... Az. Nagy dolog... Dehát az almából is nagyon sokféle van. Az emberből még több fajta... Ilyenek is. Borzák Lajos Uj módon kereskedni Nagyobb önállóság ||||| Ösztönzőbb bérezés Harmadik ötéves tervünk célkitűzései között szerepel — többek között — hogy a lakosság mind sokrétűbb igényének kielégítése érdekében élelmiszerekből és iparcikkekből égyaránt javítani kell az árukínálatot, az ellátást. Köztudott, hogy az új gazdasági mechanizmus szellemében már történtek intézkedések az öntevékenyebb kereskedelmi munka, az ipar és kereskedelem együttműködésének javítására. Miként realizálódtak ezek az intézkedések a Szolnok megyei Élelmiszer . Kiskereskedelmi Vállalatnál? Erről beszélgettünk Turó- czi Ferencnével, a vállalat igazgatójával. — Először is azt említem, hogy idei tervünk készítésénél már érvényesült az önállóság, amellyel a felelősség növekedése is együtt jár. A felelősség azért, hogy reálisan tervezzünk és választékos, jó minőségű árut biztosítsunk. Áruközvetítés helyett kereskedés — Ez egyszerűnek látszó, de valójában nagyon sokrétű feladat. Végrehajtása azt követeli, hogy mechanikus áruközvetítés helyett színvonalasan kereskedjünk. Ennek érdekében már tettünk is egyet-mást. Vállalatunk dolgozói ismerik, hogy áruforgalmi tervünk megegyezik a harmadik ötéves terv irányszámával, vagyis a bolti élelmiszerek forgalmát mi is 16—18 százalékkal akarjuk növelni. Mégpedig úgy, hogy a tejtermék, főzelék, gyümölcs, konzerv- és édességáru forgalma növekedjen elsősorban, mert a korszerűbb táplálkozáshoz ezekre van szükség. — Nem elég azonban ilyen árut beszerezni, hanem azt propagálni is keli, felhívni a vásárlók figyelmét. Ezzel a céllal rendeztük meg augusztus 4-én a tejipari vállalattal közösen a szolnoki 1-es és 61- es árudánkban a tejtermék bemutatót. Ha már említettem együttműködésünket a tejipari vállalattal, folytatnám ezt azzal, hogy milyen a kapcsolatunk az élelmiszeripari vállalatokkal. Máris azt tapasztaljuk, hogy az ipari üzemek vezetői is megértették: nemcsak termelniük kell. Közvetlen árubeszerzés — A közelmúltban jártak nálunk a fővárosi sütőipari vállalattól, s előre csomagolt sós és édes teasüteményt kínáltak. Rendeltünk is. Természetesen mi magunk szintén kihasználjuk azt a lehetőséget, hogy közvetlenül beszerezhetjük az árut és ipari és mezőgazdasági üzemektől. A Surjáni, Héki, Mezőtúri Állami Gazdasággal és egy sor megyénkben termelőszövetkezettel van szerződésünk zöldáru, gyümölcs és egyéb szállítására. A Nyírségből a kedvelt juh- túrót, a nyársapáti Haladás Tsz-től burgonyát vásárolunk rendszeresen. A jobb kapcsolatot igazolja az is, hogy a földművesszövetkezetek által felvásárolt és igen keresett házi szalonnából nagy mennyiséget átveszünk és árusítunk. — Nemcsak a vállalat, hanem a boltok vezetőinek önállósága is nagyobb mind az árubeszerzésben, mind az árubemutatók szervezésében, sőt a jutalék felosztásában is. — Ez az új bérezési forma? — Igen. De mielőtt erről beszélnék, megemlítem, hogy vállalatunk dolgozóinak több mint 85 százaléka keres ma többet, mint tavaly. Pártunk és kormánynunk bérrendezésre vonatkozó intézkedése nyomán február elsejétő! 411 szakképzett bolti dolgozó bérét emeltük, a bér- fejlesztés címén kapott keretből pedig további 91 személy bérét rendeztük, ebből 61 hálózati dolgozóét Az elárusítok érdekeltsége — Az új bérezési formát, a tiszta jutalékos rendszert korábban kísérletként alkalmaztuk. Mosf már a legnagyobb tizenkét egységünkben bevezettük. Július 1-től a szolnoki 22- es, a jászberényi 123-as és a martfűi 640-es vegyes élelmiszer boltban is ilyen a bérezés. — Az, hogy a forgalom növekedésétől vagy csökkenésétől függ a boltvezető és az eladó keresete, ösztönző. A boltosnak, vagy is minden dolgozónak érdeke, hogy megfelelő mennyiségű és olyan választékú árut kínáljon, ami iránt kereslet van. A vásárlókkal való kapcsolat javítására, udvariasabb kiszolgálásra, színvonalasabb kereskedésre serkent tehát a tiszta jutalékos bérezés. Ezért a jövőben is ezt alkalmazzuk, ahol erre meg tudjuk teremteni a lehetőséget. Emellett újabb bérezési, ösztönzési módszerek kidolgozásán, bevezetésén is munkálkodunk — mondta befejezésül Turóczi Ferencné. N. K. Húszmilliárd forint értékű gép, épület, ültetvény a közös gazdaságokban A Földművelésügyi Minisztériumban elkészült a termelőszövetkezeti állóeszközök újraértékelésének összesítése, feldolgozása. Mint a Földművelésügyi Minisztériumban tájékoztatásul elmondották: az újraértékelés szerint a termelőszövetkezetek állóeszközeinek jelenlegi értéke kereken húszmilliárd forint Ennek csaknem kétharmadát az épületek és építmények teszik ki, a gépek 5.6 milliárd, az ültetvények 730, az egyéb ingatlanok 585 millió forint értéket képviselnek. PIROS ALMA Savvezetékek alatt mindig menekülésre készen dolgoznak a szigetelők: Farkas Gusztáv, Csonka János és Kalmár Sándor.
