Szolnok Megyei Néplap, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-30 / 204. szám

1M6. augusztus 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Levizsgázott a Ji 512“-es 939 ezer forint borítékon kívül A társadalombiztosítási tanács munkájáról Ma eNékozolt vagyon (Tudósítónktól) A kőtelki Ady Termelő- szövetkezet 30 holdas pa­radicsomtábláján talán egy hónapja a földön hever a termés, lehullt levél. Egy­szóval a .kiültetett paradi­csom befejezte életműkö­dését. A termelőszövetke­zet nagy reményeket fűzött e fajtához. A termeltető vállalat, a Földművelés- ügyi Minisztérium engedé­lye alapján ajánlotta a „K 512”-es paradicsomot. A fajtaleírással nincs is semmi baj. Ami szépet és jót el lehet mondani — mind megtalálható. Többek között olyan kiváló tulaj­donságait sorolják fel, hogy zöldtalpmentes, egyenlete­sen színeződő, kiváló étke­zési fajta. Ez úgy értődik: jól szállítható. A kőtelki termelőszövetkezet ezek után szerződést kötött a MÉK-kel. De nagy csalódás követ­kezett. A hűség kedvéért még hozzá kell tenni: ezt a fajtát, a nemesítő, első­sorban homokos területre javasolja. Igaz, hogy Kő­teleken nincs homok, ám Jászszentandráson és Jász- fényszarun van. S mégis ezeken a helyeken sem kedvező a vélemény a „K 512”-esről. E községekben is úgy döntöttek, jövőre nem foglalkoznak vele. A legfőbb indok éppen az, hogy a szállítást nem bír­ja. De a hozammal se elé­gedettek. Mindezek után felvető­dik: meggyőződtek-e ta­pasztalatukról az ajánlók? Nem hisszük. Tanulság a jövőre nézve: sokkal kö­rültekintőbb legyen a MÉK is az új fajták közterme­lésre ajánlásával... A „K 5I2”-es paradicsom Szol­nok megyében rosszul vizs­gázott. Sajnos a vizsgadíj többszázezer forint. Vágási Kálmán Jászkisért rónás nagy gyep veszi körül. Már nyár elején éhesen bőgve vonult rajta végig a gulya. Kiszá­radt a rét, a vidék. Estén­ként szalmakalapos, hosz- szú, csontosképű emberek lesték az eget. Nagy búcsú­kat tartottak, hosszú kör­meneteken elnyújtottan énekelte a nép: „Adj jó urunk, istenünk friss esőcskét minekünk” Szomjazott ember, föld, állat. Nemes Gerzson bácsi tet­szetős műanyag tokba kö­tött dossziét vesz elő az asztalfiókjából. „Tisza II. dokumentáció” — írták a fedőlaojára. — Óriási lesz kérlek. Fél millió holdnyit öntözhetünk belőle. Látod, itt ágazik majd ketté a Jászsági Fő­csatorna. Én is a Tiszáról fagga­tom. A Tisza-ligetről. Rög­tön fény izzik fel kék sze­mében. — Mondanám kérlek, hogy a levegőben volt már... Mikor bennünket a népfronton összehívtak... (Tudósítónktól) A Tiszamenti Vegyimű­vekben a szakszervezeti bi­zottság legutóbbi ülésén a társadalombiztosítási tanács első félévben végzett mun­kájáról volt szó. Az üzem- egészségügy javítását fon­tos feladatunknak tekint­jük, s ezzel kapcsolatban több javaslatot tettünk, amelyet a vállalat vezetői helyesléssel fogadtak. — Egészségügyi és munkavé­delmi előadásokat szervez­tünk, nem egyszer a SZOT- tól, a munkavédelmi tudo­mányos intézettől kértünk előadókat. Olyan dolgok is vannak azonban, amelyek a mi erőnket meghaladják. Ilyen például az üzemorvosi óra­szám növelése. Még mindig csak háromórás üzemorvosi rendelés van, amely a be­tegellátás kielégítésére is kevés. Munkáslétszámunk megköveteli, hogy üzemor­vosunk naponta egy-két órát az üzemben töltsön, s Még a termelőszövetkezeti mozgalom őskorában mű­szakiakat, mérnököket, ter­vezőket kért meg a Szol­nok megyei népfront bizott­ság, segítenének-e? Hogy­ne. Utakat terveztek társa­dalmi munkában az induló közös gazdaságoknak. . So­kat dolgoztak, gondolkod­tak. összeszoktak, összeba­rátkoznak a népfrontnál. Valaki azt mondta róluk, akár a hegyet megmozgat­nák. Akár a Tiszát el tud­nák rekeszteni. A Tiszát? Hát ez túlzás. Azt talán mégsem. Azaz... A Tiszát elrekeszteni nem lehet, de a szandai rétből fel lehet fogni. A szandai rétről ki lehet űzni a Ti­szát. Ott pedig milyen gyö­nyörű lenne egy szép nagy liget. Nagyon szép. Alomnak nagyon szép. S aki egyszer valami érdemeset álmodik, nyugtalanok lesznek sokáig az éjszakái. Tisza-liget. A hetvenezer felé közelítő vá­rosnak, a szeretett Szolnok­nak, egy hatalmas üdülő­helye. foglalkozzon az egészség- ügyi ártalmak megelőzésé­vel. A közelmúltban került átadásra az új üzemorvosi rendelő, melynek felszere­lése fizikoterápiás berende­zéssel is bővült. A lakóte­lepen körzeti orvosi rende­lést kívánunk létrehozni, ahol fogászat is működik. A fúrógép kivételével a szükséges berendezést már beszereztük. Szakszervezeti bizottsá­gunk együttműködik a Vö­röskereszttel, közösen szer­veztük az önkéntes véradó napot, amelyen csaknem százötvenen adtak vért. Üzemünkben az első fél­évben — amint arról a társadalombiztosítási tanács beszámolt— táppénzre, csa­ládi pótlékra és különböző segélyekre 939 310 forintot fizettek ki. Ez az összeg ugyan fizetéskor nem volt benne a borítékban, de közvetett módon a dolgo­zók kapták, az ő érdeküket szolgálják a különböző szol­gáltatósok, juttatások. ö. B. Valóság. Százhúsz holdon öt év alatt remek óriás­parkot teremtett magának a város. Olajosok, jármű­beli munkások, mérnökök, tervezők, pártmunkások. — Mindenki. A Tisza-ligeti in­téző bizottság, a népfronto­sok terveztek, gondolkoz­tak, a nép csinálta- Hét vál­lalati üdülő készen. Kettő épül. Űjabb öt következik. Kempingtábor. Olyan, hogy ezen a nyáron volt nap, amikor ezerötszáz autós tu­ristát fogadott. Strandme­dence, négy-ötezer embert hűsít kánikulában. És még mennyi minden. Sportpá­lyák, úttörővasút, úttörő- város. Állandó ifjúsági tá­bor, étterem, vidámpark, presszó. Kölcsön ző-könw- tár és még rengeteg min­den. — Ügy örül az ember kérlek. De még mi minden kellene. Negyven millió forint. — Ennyit építettek be öt év alatt. Ennyit védtek meg. Vizes esztendők járnak, majd minden tavaszon rá akart rontani a Tisza a li­getre. Ezerkilencszázhatvan­Árvai Jánost és szaktár­sait a kengyeli tűzoltószer­tárnál kerestem fel. Im- mel-ámmal dolgozgattak. Már jó előre figyelmeztet­tek a törökszentmiklósi já­rási építőipari ktsz vezetői, darázsfészekbe nyúl az, aki velük kezd. Azért barátságosan kö­szöntöttük egymást. — Hogy haladnak? — kérdeztem. — Szóltam az elnöknek — hajlott a beszédre az öreg E. Nagy Sándor — a múltkor, hogy nincs anyag, lehetetlen így dolgozni, csak azt felelte, ne hőbö- rögjek. Két hete csak ló- gázzuk a lábunkat. Nem jó ez a szövetkezetnek se, nekünk se. — Nincs munkájuk? — Van bőven, de egy sincs előkészítve. Itt meg­kezdjük, ott megkezdjük, csak éppen be nem végez­zük — mondta Árvái Já­nos. — És a közös sorsa, hogy alakul? — Sehogy. A fene érti, honnan ez a sok adósság. Még pótrészjegyet is vál­kettőben volt a legveszé­lyesebb. Éjszaka is dolgo­zott a város. A papírgyár a járműjavítót váltotta az őrségen. Sorban üzemek, hivatalok. Még a művész­telep lakói is lapátoltak. És a város győzött a Tisza fölött. — Megható volt, kérlek. Az is, amit Gerzson bá­csiék csináltak éveken át önzetlenül. Elsősorban ne­kik köszönhető a szép léte­sítmény. Az idős mérnök — négy évvel ezelőtt már nyugdíjba mehetett volna — egyébként a Szolnok me­gyei népfront bizottság tag­ja, a városi bizottság elnök- helyettese. Asztalfiókjai több részre vannak osztva. Van helye a Tisza II-nek, van másnak. Van a Tisza-ligetnek is. Gerzson bácsi a Tisza-lige­ti intéző bizottság elnöke. A köz javára fordított mun­kájáért kitüntetéseket ka­pott. A városi tanácsülés nyilvánosan köszönte meg áldozatkészségét. — És... Nemrégiben kereste valaki Szolnokon. Nem jutott eszé­be a vezetékneve. — Az a Gerzson bácsi... Az a tiszaligeti Gerzson bácsi. Mindjárt útbaigazították, hogy a vízügyi igazgatósá­gon dolgozik. így ismeri a város. Borzák Lajos tani kellett. Kényszerből cselekedett az ember. Azt mondták, aki ellene van, annak le is út, fel is út. A kérelmünkre még csak nem is válaszoltak, pedig vagy háromszor beadtuk. — Mi áll benne? — Elég volt a közöskö- désből. Boldoguljon Ken­gyel külön. Vállaljuk az adósságból a részünket, az­tán meglátjuk. Részesaratás munkaidő!) pn A többiek bólintgattak, jól beszélnek a prókátorok. Jól bizony... És amikor Mesterszálláson az istállót építették, aztán munka he­lyett részibe arattak, dél­utánonként meg a falube­lieknek dolgoztak? Ezt nem emlegették. — Tudja, hogy a két év­vel ezelőtt felvett nyereség- részesedést is vissza kell fi­zetni? Egyszerre hördültek fel. — Miért? — Hamis volt a mérleg. Nyereséget mutatott, holott a vilóságban deficitje volt a szövetkezetnek. — Elszédelgünk mi ak­korra, mire ez a szövetke­zet újra nyereséget oszt -- — mondta ki az utolsó szót Árvái János. Csak a resetőség állja szilárdan Andó István a másik kengyeli építőbrigád veze­tője. Vele mentünk ki az embereihez, a tanácsházá­hoz. — Jó a hangulat a brigá­dunkban. A keresettel elé­gedettek vagyunk. Nem mondom, nagy a baj, nagy teher az adósság, de vala­hogy majd kikecmereg a szövetkezet belőle. Hiszen, ha mindannyian összefog­nánk! Most, hogy itt van az új elnök, megint biza­kodunk. hátha vele sikerül. Tóth Sándor bácsi kanta s rakta a vályogtéglákat rendjébe. Az öreg nyolc esztendeje a szövetkezet tagja. t — A munkakedv meg­volna. Csak a vezetőség állja szilárdan a sarat. Ügy ígérték, rendet tesznek. Eb­ben az esztendőben meg kell fordulni a sorsunk­nak, másképp elveszünk. — Szóval akarja, ezt sze­retné? — Józan ember nem akarhatja az ellenkezőjét. Elvégre nem a másé ve­szik, hanem a mienk. Miért csapták he őket íme a kengyeliek között is van, akikben felébredt a felelősségérzet. Mikházi Imre ezt mon­dotta: — Adóssághoz nincs ked­vünk. Kár volt bennünket becsapni: csak papíron hoz­ták ki a nyereséget. — Ha nem jövünk rá hol úszik el a szövetkezet pénze, sose lesz máskép­pen. Mondja, miért lehetett büntetlenül lehazudni a számadásban az igazságot? Miért? Kinek volt erre szüksége? Mert nekünk ugyan nem! — vélekedett Kinyik László. Erről beszélgettünk utóbb Juhász Ferenccel, aki alig két hónapja ke­rült elnöki tisztébe. Nagy elhatározással jött: ennek a szövetkezetnek rendbe kell jönni. De hogy mit kell rendbehozni, az még csak ezután derül ki — Kerékgyártó János, a volt elnök, akit december­ben választottak meg, nem győzte erővel s lemondott Engem az OKISZ nevezett ki, mivel garanciát vállalt a szövetkezetért. Csak így kaptunk hitelt. — Rájött már arra, mi itt a baj? — Nézze: elsősorban S.Z, hogy az utóbbi években megtévesztették az embere­ket. A mérleg pozitív vöt, de hamisan. Tavaly év ve­gén aztán kiugrott a két és fél milliós deficit. Mint a vizsgálatokból kiderült, a szövetkezet már .több éve veszteséges. — A mérlegeket a me­gyei KISZÖV hagyta jóvá. a nyereségrészesedés kifi­zetését engedélyezte. Jártak ide revizorok, van ellenőr­ző bizottság... — Magam sem értem, hiszen a mérlegcsalás bűn­tett... Folytatom. A pénz és anyaggazdálkodás hihe­tetlenül felületes volt. A hitelek után évi 200 ezer­re rúg a kamat, a szerve­zetlenség miatt nagy a ter­meléskiesés... Soroljam? — Mii lehet tenni? — A fél évet félmilliós veszteséggel zártuk. S bár­milyen fura, de ez biztató, hiszen az első negyedévben 760 ezer forint volt a defi­cit. A második negyedév­ben viszont nyereséghez ju­tottunk. Szerintem ezt az évet I egészen minimális veszteséggel fejezzük be, titkon remélem, nullára ju­tunk. Ez azt jelenti, hogy 1970-ben már nyereségré­szesedést fizethetünk. Az adósságunkat két év alatt kifizetjük, ha törik, ha sza­kad. Az elnök bizakodó s érti a dolgát. Bizalmat élvez, s egyre több támogatást kap. A vezetőség érzi a felelős­séget, s rendet ak^r terem­teni. A pártszervezet sem tétlen. Pásztor Sándor tit­kár arról a tisztulásról be­szélt, ami szinte újra meg­alapozta a szövetkezet jö­vőjét. Elmennek a hitetlenkedők — És a ' pártszervezet mit tesz? — Egy sor olyan gazda­sági intézkedésre került s kerül sor, amiket nehezen szívelnek meg, pedig jó intézkedések. Magyarázzuk, híveket szerzünk ezeknek az elgondolásoknak. És ter­mészetesen kommunista példamutatással dolgozunk. Ez most a legfontosabb. So­kan elmentek a szövetke­zetből: a hitetlenkedők, azok, akik félnek a rend­től, a fegyelemtől. Viszont az itt maradottak jószán­dékú, a szövetkezet sorsát a magukénak érző embe­rek. itt tart as önvizsgálat Nem túlzott a párttitkár, Részt vettem egy termelési tanácskozáson. Papp Ist­ván, Kórodi Menyhért, Pa- taky Károly, s még sorol­hatnám a felszólalók ne­veit, csak úgy ontották a problémákat, s kínálták a megoldást is. Ezek nem úgy gondolkoznak, mint Árvái János. Nem megfu­tamodni akarnak, hanem résztvenni a munkában. Új­ra vagyont akarnak a szö­vetkezetnek, biztonságot maguknak. A szövetkezetiek önvizs­gálata itt tart. Hajtja őket az igazságkeresés vágya. Eltékozolták a közös va­gyont, ezért bizonyos mér­tékig mindannyian felelő­sek. De ez a felismerés ad­ta az első lökést a felemel­kedés útján. Fábián Pete« Tiszaligeti Gerzson bácsi Villany őrzi a szarvasmarhát A jászboldogházi Aranykalász Tsz öntözött legelőjén villanypásztor őrzi a lege­lésző szarvasmarhákat

Next

/
Oldalképek
Tartalom