Szolnok Megyei Néplap, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-30 / 204. szám
1M6. augusztus 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Levizsgázott a Ji 512“-es 939 ezer forint borítékon kívül A társadalombiztosítási tanács munkájáról Ma eNékozolt vagyon (Tudósítónktól) A kőtelki Ady Termelő- szövetkezet 30 holdas paradicsomtábláján talán egy hónapja a földön hever a termés, lehullt levél. Egyszóval a .kiültetett paradicsom befejezte életműködését. A termelőszövetkezet nagy reményeket fűzött e fajtához. A termeltető vállalat, a Földművelés- ügyi Minisztérium engedélye alapján ajánlotta a „K 512”-es paradicsomot. A fajtaleírással nincs is semmi baj. Ami szépet és jót el lehet mondani — mind megtalálható. Többek között olyan kiváló tulajdonságait sorolják fel, hogy zöldtalpmentes, egyenletesen színeződő, kiváló étkezési fajta. Ez úgy értődik: jól szállítható. A kőtelki termelőszövetkezet ezek után szerződést kötött a MÉK-kel. De nagy csalódás következett. A hűség kedvéért még hozzá kell tenni: ezt a fajtát, a nemesítő, elsősorban homokos területre javasolja. Igaz, hogy Kőteleken nincs homok, ám Jászszentandráson és Jász- fényszarun van. S mégis ezeken a helyeken sem kedvező a vélemény a „K 512”-esről. E községekben is úgy döntöttek, jövőre nem foglalkoznak vele. A legfőbb indok éppen az, hogy a szállítást nem bírja. De a hozammal se elégedettek. Mindezek után felvetődik: meggyőződtek-e tapasztalatukról az ajánlók? Nem hisszük. Tanulság a jövőre nézve: sokkal körültekintőbb legyen a MÉK is az új fajták köztermelésre ajánlásával... A „K 5I2”-es paradicsom Szolnok megyében rosszul vizsgázott. Sajnos a vizsgadíj többszázezer forint. Vágási Kálmán Jászkisért rónás nagy gyep veszi körül. Már nyár elején éhesen bőgve vonult rajta végig a gulya. Kiszáradt a rét, a vidék. Esténként szalmakalapos, hosz- szú, csontosképű emberek lesték az eget. Nagy búcsúkat tartottak, hosszú körmeneteken elnyújtottan énekelte a nép: „Adj jó urunk, istenünk friss esőcskét minekünk” Szomjazott ember, föld, állat. Nemes Gerzson bácsi tetszetős műanyag tokba kötött dossziét vesz elő az asztalfiókjából. „Tisza II. dokumentáció” — írták a fedőlaojára. — Óriási lesz kérlek. Fél millió holdnyit öntözhetünk belőle. Látod, itt ágazik majd ketté a Jászsági Főcsatorna. Én is a Tiszáról faggatom. A Tisza-ligetről. Rögtön fény izzik fel kék szemében. — Mondanám kérlek, hogy a levegőben volt már... Mikor bennünket a népfronton összehívtak... (Tudósítónktól) A Tiszamenti Vegyiművekben a szakszervezeti bizottság legutóbbi ülésén a társadalombiztosítási tanács első félévben végzett munkájáról volt szó. Az üzem- egészségügy javítását fontos feladatunknak tekintjük, s ezzel kapcsolatban több javaslatot tettünk, amelyet a vállalat vezetői helyesléssel fogadtak. — Egészségügyi és munkavédelmi előadásokat szerveztünk, nem egyszer a SZOT- tól, a munkavédelmi tudományos intézettől kértünk előadókat. Olyan dolgok is vannak azonban, amelyek a mi erőnket meghaladják. Ilyen például az üzemorvosi óraszám növelése. Még mindig csak háromórás üzemorvosi rendelés van, amely a betegellátás kielégítésére is kevés. Munkáslétszámunk megköveteli, hogy üzemorvosunk naponta egy-két órát az üzemben töltsön, s Még a termelőszövetkezeti mozgalom őskorában műszakiakat, mérnököket, tervezőket kért meg a Szolnok megyei népfront bizottság, segítenének-e? Hogyne. Utakat terveztek társadalmi munkában az induló közös gazdaságoknak. . Sokat dolgoztak, gondolkodtak. összeszoktak, összebarátkoznak a népfrontnál. Valaki azt mondta róluk, akár a hegyet megmozgatnák. Akár a Tiszát el tudnák rekeszteni. A Tiszát? Hát ez túlzás. Azt talán mégsem. Azaz... A Tiszát elrekeszteni nem lehet, de a szandai rétből fel lehet fogni. A szandai rétről ki lehet űzni a Tiszát. Ott pedig milyen gyönyörű lenne egy szép nagy liget. Nagyon szép. Alomnak nagyon szép. S aki egyszer valami érdemeset álmodik, nyugtalanok lesznek sokáig az éjszakái. Tisza-liget. A hetvenezer felé közelítő városnak, a szeretett Szolnoknak, egy hatalmas üdülőhelye. foglalkozzon az egészség- ügyi ártalmak megelőzésével. A közelmúltban került átadásra az új üzemorvosi rendelő, melynek felszerelése fizikoterápiás berendezéssel is bővült. A lakótelepen körzeti orvosi rendelést kívánunk létrehozni, ahol fogászat is működik. A fúrógép kivételével a szükséges berendezést már beszereztük. Szakszervezeti bizottságunk együttműködik a Vöröskereszttel, közösen szerveztük az önkéntes véradó napot, amelyen csaknem százötvenen adtak vért. Üzemünkben az első félévben — amint arról a társadalombiztosítási tanács beszámolt— táppénzre, családi pótlékra és különböző segélyekre 939 310 forintot fizettek ki. Ez az összeg ugyan fizetéskor nem volt benne a borítékban, de közvetett módon a dolgozók kapták, az ő érdeküket szolgálják a különböző szolgáltatósok, juttatások. ö. B. Valóság. Százhúsz holdon öt év alatt remek óriásparkot teremtett magának a város. Olajosok, járműbeli munkások, mérnökök, tervezők, pártmunkások. — Mindenki. A Tisza-ligeti intéző bizottság, a népfrontosok terveztek, gondolkoztak, a nép csinálta- Hét vállalati üdülő készen. Kettő épül. Űjabb öt következik. Kempingtábor. Olyan, hogy ezen a nyáron volt nap, amikor ezerötszáz autós turistát fogadott. Strandmedence, négy-ötezer embert hűsít kánikulában. És még mennyi minden. Sportpályák, úttörővasút, úttörő- város. Állandó ifjúsági tábor, étterem, vidámpark, presszó. Kölcsön ző-könw- tár és még rengeteg minden. — Ügy örül az ember kérlek. De még mi minden kellene. Negyven millió forint. — Ennyit építettek be öt év alatt. Ennyit védtek meg. Vizes esztendők járnak, majd minden tavaszon rá akart rontani a Tisza a ligetre. EzerkilencszázhatvanÁrvai Jánost és szaktársait a kengyeli tűzoltószertárnál kerestem fel. Im- mel-ámmal dolgozgattak. Már jó előre figyelmeztettek a törökszentmiklósi járási építőipari ktsz vezetői, darázsfészekbe nyúl az, aki velük kezd. Azért barátságosan köszöntöttük egymást. — Hogy haladnak? — kérdeztem. — Szóltam az elnöknek — hajlott a beszédre az öreg E. Nagy Sándor — a múltkor, hogy nincs anyag, lehetetlen így dolgozni, csak azt felelte, ne hőbö- rögjek. Két hete csak ló- gázzuk a lábunkat. Nem jó ez a szövetkezetnek se, nekünk se. — Nincs munkájuk? — Van bőven, de egy sincs előkészítve. Itt megkezdjük, ott megkezdjük, csak éppen be nem végezzük — mondta Árvái János. — És a közös sorsa, hogy alakul? — Sehogy. A fene érti, honnan ez a sok adósság. Még pótrészjegyet is válkettőben volt a legveszélyesebb. Éjszaka is dolgozott a város. A papírgyár a járműjavítót váltotta az őrségen. Sorban üzemek, hivatalok. Még a művésztelep lakói is lapátoltak. És a város győzött a Tisza fölött. — Megható volt, kérlek. Az is, amit Gerzson bácsiék csináltak éveken át önzetlenül. Elsősorban nekik köszönhető a szép létesítmény. Az idős mérnök — négy évvel ezelőtt már nyugdíjba mehetett volna — egyébként a Szolnok megyei népfront bizottság tagja, a városi bizottság elnök- helyettese. Asztalfiókjai több részre vannak osztva. Van helye a Tisza II-nek, van másnak. Van a Tisza-ligetnek is. Gerzson bácsi a Tisza-ligeti intéző bizottság elnöke. A köz javára fordított munkájáért kitüntetéseket kapott. A városi tanácsülés nyilvánosan köszönte meg áldozatkészségét. — És... Nemrégiben kereste valaki Szolnokon. Nem jutott eszébe a vezetékneve. — Az a Gerzson bácsi... Az a tiszaligeti Gerzson bácsi. Mindjárt útbaigazították, hogy a vízügyi igazgatóságon dolgozik. így ismeri a város. Borzák Lajos tani kellett. Kényszerből cselekedett az ember. Azt mondták, aki ellene van, annak le is út, fel is út. A kérelmünkre még csak nem is válaszoltak, pedig vagy háromszor beadtuk. — Mi áll benne? — Elég volt a közöskö- désből. Boldoguljon Kengyel külön. Vállaljuk az adósságból a részünket, aztán meglátjuk. Részesaratás munkaidő!) pn A többiek bólintgattak, jól beszélnek a prókátorok. Jól bizony... És amikor Mesterszálláson az istállót építették, aztán munka helyett részibe arattak, délutánonként meg a falubelieknek dolgoztak? Ezt nem emlegették. — Tudja, hogy a két évvel ezelőtt felvett nyereség- részesedést is vissza kell fizetni? Egyszerre hördültek fel. — Miért? — Hamis volt a mérleg. Nyereséget mutatott, holott a vilóságban deficitje volt a szövetkezetnek. — Elszédelgünk mi akkorra, mire ez a szövetkezet újra nyereséget oszt -- — mondta ki az utolsó szót Árvái János. Csak a resetőség állja szilárdan Andó István a másik kengyeli építőbrigád vezetője. Vele mentünk ki az embereihez, a tanácsházához. — Jó a hangulat a brigádunkban. A keresettel elégedettek vagyunk. Nem mondom, nagy a baj, nagy teher az adósság, de valahogy majd kikecmereg a szövetkezet belőle. Hiszen, ha mindannyian összefognánk! Most, hogy itt van az új elnök, megint bizakodunk. hátha vele sikerül. Tóth Sándor bácsi kanta s rakta a vályogtéglákat rendjébe. Az öreg nyolc esztendeje a szövetkezet tagja. t — A munkakedv megvolna. Csak a vezetőség állja szilárdan a sarat. Ügy ígérték, rendet tesznek. Ebben az esztendőben meg kell fordulni a sorsunknak, másképp elveszünk. — Szóval akarja, ezt szeretné? — Józan ember nem akarhatja az ellenkezőjét. Elvégre nem a másé veszik, hanem a mienk. Miért csapták he őket íme a kengyeliek között is van, akikben felébredt a felelősségérzet. Mikházi Imre ezt mondotta: — Adóssághoz nincs kedvünk. Kár volt bennünket becsapni: csak papíron hozták ki a nyereséget. — Ha nem jövünk rá hol úszik el a szövetkezet pénze, sose lesz másképpen. Mondja, miért lehetett büntetlenül lehazudni a számadásban az igazságot? Miért? Kinek volt erre szüksége? Mert nekünk ugyan nem! — vélekedett Kinyik László. Erről beszélgettünk utóbb Juhász Ferenccel, aki alig két hónapja került elnöki tisztébe. Nagy elhatározással jött: ennek a szövetkezetnek rendbe kell jönni. De hogy mit kell rendbehozni, az még csak ezután derül ki — Kerékgyártó János, a volt elnök, akit decemberben választottak meg, nem győzte erővel s lemondott Engem az OKISZ nevezett ki, mivel garanciát vállalt a szövetkezetért. Csak így kaptunk hitelt. — Rájött már arra, mi itt a baj? — Nézze: elsősorban S.Z, hogy az utóbbi években megtévesztették az embereket. A mérleg pozitív vöt, de hamisan. Tavaly év vegén aztán kiugrott a két és fél milliós deficit. Mint a vizsgálatokból kiderült, a szövetkezet már .több éve veszteséges. — A mérlegeket a megyei KISZÖV hagyta jóvá. a nyereségrészesedés kifizetését engedélyezte. Jártak ide revizorok, van ellenőrző bizottság... — Magam sem értem, hiszen a mérlegcsalás bűntett... Folytatom. A pénz és anyaggazdálkodás hihetetlenül felületes volt. A hitelek után évi 200 ezerre rúg a kamat, a szervezetlenség miatt nagy a termeléskiesés... Soroljam? — Mii lehet tenni? — A fél évet félmilliós veszteséggel zártuk. S bármilyen fura, de ez biztató, hiszen az első negyedévben 760 ezer forint volt a deficit. A második negyedévben viszont nyereséghez jutottunk. Szerintem ezt az évet I egészen minimális veszteséggel fejezzük be, titkon remélem, nullára jutunk. Ez azt jelenti, hogy 1970-ben már nyereségrészesedést fizethetünk. Az adósságunkat két év alatt kifizetjük, ha törik, ha szakad. Az elnök bizakodó s érti a dolgát. Bizalmat élvez, s egyre több támogatást kap. A vezetőség érzi a felelősséget, s rendet ak^r teremteni. A pártszervezet sem tétlen. Pásztor Sándor titkár arról a tisztulásról beszélt, ami szinte újra megalapozta a szövetkezet jövőjét. Elmennek a hitetlenkedők — És a ' pártszervezet mit tesz? — Egy sor olyan gazdasági intézkedésre került s kerül sor, amiket nehezen szívelnek meg, pedig jó intézkedések. Magyarázzuk, híveket szerzünk ezeknek az elgondolásoknak. És természetesen kommunista példamutatással dolgozunk. Ez most a legfontosabb. Sokan elmentek a szövetkezetből: a hitetlenkedők, azok, akik félnek a rendtől, a fegyelemtől. Viszont az itt maradottak jószándékú, a szövetkezet sorsát a magukénak érző emberek. itt tart as önvizsgálat Nem túlzott a párttitkár, Részt vettem egy termelési tanácskozáson. Papp István, Kórodi Menyhért, Pa- taky Károly, s még sorolhatnám a felszólalók neveit, csak úgy ontották a problémákat, s kínálták a megoldást is. Ezek nem úgy gondolkoznak, mint Árvái János. Nem megfutamodni akarnak, hanem résztvenni a munkában. Újra vagyont akarnak a szövetkezetnek, biztonságot maguknak. A szövetkezetiek önvizsgálata itt tart. Hajtja őket az igazságkeresés vágya. Eltékozolták a közös vagyont, ezért bizonyos mértékig mindannyian felelősek. De ez a felismerés adta az első lökést a felemelkedés útján. Fábián Pete« Tiszaligeti Gerzson bácsi Villany őrzi a szarvasmarhát A jászboldogházi Aranykalász Tsz öntözött legelőjén villanypásztor őrzi a legelésző szarvasmarhákat
