Szolnok Megyei Néplap, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-25 / 200. szám

199#. augusztus 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Iskolapélda lehetne a karcagi Dimitrov Tsz ötéves terve Elsőnek lapunk adta hírül, s azóta más újság is közölte: tanyai művelődési házakat épít a karcagi Di­mitrov Termelőszövetkezet. Ez már beletartozik a kö­zös birtok most készülő ötéves fejlesztési tervébe. — Pontosabban tervezet mindaddig, amíg a közgyűlés rá nem tette szentesítő pecsétjét. Ebben nem is a terve- zetjellegű számadatok az érdekesek. Inkább az a sok minden, amit minden termelőszövetkezet átvehet­ne. Az alapelvet minde­nekelőtt, amire a tervezet készült. A karcagi Dimitrov Tsz vezetői felismerték — és a tervezet alapján elfogad­ták — egy újarcú parasz­ti generáció van felnöve­kedőben. Ez az új nemze­dék már a közösségben, a szövetkezeti táblákon kez­dett el dolgozni. Nem is ismeri a kisparcellát, nincs is nosztalgiája utána. El­lenben nagyon éled benne a vágy: olyan körülmények között dolgozni, úgy élni, mint az ipari munkás fia­talok. Azt mondják a kar­cagiak — s nagyon igaz — az a termelőszövetkezet, amely erre nem gondol, el­ássa magát. Végigvonul tervezetükön a gondolat: városiasodást diktál a jövő. Hogyan? — Erre sokféleképp felelnek. Többek között bevezetik a szövetkezetben 1967-től a fizetett szabadságot. Ám fizetett szabadság csak annak jár, aki legalább egy éve tagja a termelőszövet­kezetnek, s havonta 15—20 napot a közös munkán tölt el. A továbbiakban pedig: minden a közösben töltött két esztendő után jár egy nap fizetett szabadság. Jó elgondolásaik közé tartozik a munkaruha rend­szeresítése. Természetesen fokozatosan. Elsőnek a traktorosokat és állatgon­dozókat látják el térítés- mentes munkaruhával. — Gondolnak arra is, hogy a termelőszövetkezet költsé­gére is minél több pa­rasztember jusson el üdü­lőbe. Már a költségvetés­be évenként beterveznek tanulmányi kirándulásokat jó termelőszövetkezetekbe, élenjáró állami gazdasá­gokba. Lehet, hogy elsőnek az országban Karcagon hű­ségjutalom betervezését tervezik a szövetkezetük­ben töltött esztendők meg­becsülésére. Az alapító tagokról meg­különböztetetten akarnak gondoskodni. Anyagi lehetőségeiktől füg­gően kiegészítik a szövet­kezeti nyugdíjaikat. Ter­mészetesen ez sem megy egyszerre. Méltányosan a legjobban rászoruló és az alapító tagokkal kezdik. Kimondták: a szövetke­zet nem várhat arra; majd besétálnak székházának kapuján a fiatalok. — Ehelyett a termelőszövet­kezet keresse fel évről-év- re az általános iskolákat. A végzőkből válasszák ki, hívják magukhoz azokat az ifjakat, lányokat, akikre szükségük van. A szövet kezet törődjön sikerei pro­pagálásával. Természetesen azzal is, hogy a mezőgaz­daságot választók jól érez­zék magukat. Szeretnék megvalósítani: minden hozzájuk kendő fiatal tanuljon meg gé­peket vezetni. Függetle­nül attól, hogy később milyen beosztás vár rá az üzemi munkaszerve­zetben. Nem terveznek költséges nagy beruházásokat. In kább a gépesítésre, korsze­rűsítésre gondolnak. Amit csak lehet, gépesíteni! Kez­denék a tehenészettel. Az a kitűnő ebben a szövet­kezeti ötéves tervben, hogy számol az új generáció igé­nyeivel. Azzal is: ez az új nemzedék nemcsak önma­gától, hanem a vezetőktől is megköveteli a felkészült­séget. A karcagi tervezet a szakvezetők iskolázási prog­ramját is tartalmazza. A tízezer holdas birtok jóné- hány szakvezetője pillanat­nyilag nem dicsekedhetik képzettségével. A városon és a tanyán élő tagjaik életének azono­sításán is fáradoznak. A városban már is működtet művelődési házat a közös­ség. A harmadik ötéves tervben két újat építenek. Mindkettőt tanyán, az egyi­ket Kunlaposon, a másikat Tilalmason. A tilalmasi építésébe már bele is fogtak, a közösség áldozat- készségéből. Ezeket a tanyai kultúr­otthonokat univerzálissá teszik. Ellátják zuhanyozókkal, öltözőkkel is. Nagyon sok minden érik Karcagon. Számolnak az­zal, itt halad át a gázve­zeték, az ő birtokukat is érintve. Ebből sokat akar­nak profitálni. Törik fe­jüket a szövetkezeti tagok téli foglalkoztatásán. Fűz­telepet, savanyítóüzemet, palántanevelőt szeretnének létesíteni, hogy télen pénz­hez juthassanak embereik. A jövedelemelosztás mód­ját is meg akarják változ­tatni. Nem a végzett mun­ka, hanem annak ered­ménye, a termelt javak lennének a jövedelemelosz­tás fokmérők Természetesen, mindez csak akkor sikerülhet, ha olcsóbban, gazdaságosab­ban termelnek a szövetke­zetben. Meghatározzák: növénytermesztésben a bú­za és a rizs, az állatte­nyésztésben a szarvasmar­ha és a juh adják meg az üzem termelési arculatát. Pontos, precíz számokkal dolgozták ezt ki. Rengeteg számadat, talán tízezer is van. A tervjavaslatot Pol­gár Mihály, a Szovjetunió­ban végzett közgazdász fő­könyvelő és társa Rápolti Imre szülte. Sok szó esik egyébként róla Karcagon. A Dimit­rov Termelőszövetkezet ve­zetői, tagjai latolgatják mi mindent tudnak valóra váltani belőle. Van min gondolkozni. Még nem tud­ni, mi mindent fogad el a közgyűlés. Az mindenkép­pen bizonyos: a szövetkezet ötéves ter­vének készítői nagyon hozzáértő, nagyon lelkiis­meretes munkát adtak ki kezükből. Olyat, amely iskolapélda n-' következetek előtt. Borzák Lajos Beszédes szántok Törökszentmiklóson az idei községfejlesztési terv­ben szereplő feladatok sor- ra-rendre megvalósulnak. Ez nemcsak a városi tanács végrehajtó bizottságának és az illetékes osztálynak az érdeme, hanem a város la­kóié is, akik szívesen vé­geznek társadalmi munkát. Említhetjük a vízhálózat bővítését, amelyre 253 ezer forintot fordítanak. A Bethlen út korszerűsítése miatt a vízhálózat beljebb helyezése is szükségessé vált. s így a költség is növeke­dett. A tervezett 1120 fo­lyóméter vízhálózat helyett elkészült 1465 folyóméter s a földmunkáknál a lakos­ság 21 ezer forinttal szár­nyalta túl az előirányzott 30 ezer forint társadalmi munka értéket. Az utcabizottsági tagok szervezték együtt a tanács­tagokkal a társadalmi mun­kásokat a belterületi árkok, csatornák tisztítására, a parkosításra. Az üzemek és a különböző szervek dolgo­zói már 80 ezer forint érté­kű munkát végeztek. Az 1500 folyóméter villanyhá­lózat bővítéshez a kivite­li tervek készítői csaknem 20 ezer forint értékű tár­sadalmi munkával járul­tak hozzá. A csónakázó tó hídját a mezőgazdasági gép­gyár dolgozói készítik. Áz amerikai fehér szövő“ lepke második nemzedéke veszélyezteti a gyümölcs és egyéb haszonfákat. Ezért kell figyelni a mezőgazda- sági üzemekben, az egyéni termelőknek, s mindazok­nak, akik gyümölcs és egyéb haszonfával rendel­keznek a kártevő második nemzedékének megjelené­sét. Fertőzés esetén azon­nal védekezni kell. Ha a hernyók még kicsik és egy csoportban vannak, ág­gal és levéllel együtt vág­juk le a hemyófészkeket a fáról és nyomban égessük el. A fejlettebb hernyók már szétmásznak a fán, ezért ellenük csak a vegy­szeres védelem hatásos. Permetezéshez a Hungária DL—40-et ajánljuk, amely­ből 30 dekagrammot vagy a Pernitet, melyből 50 dekagrammot keverünk 100 liter vízbe. A szövőlepke elleni vé­dekezés nemcsak egyéni, hanem népgazdasági érdek. A mulasztók ellen szabály­sértési eljárást foganatosí­tanak. A kunhegyesi Vízgépészeti Vállalat dolgozói a közsé­gi strandfürdőben vízhűtőt állítottak feL Régebben az 58—60 C° hőmérsékletű vizet hétfőn engedték a medencébe és csak pénteken vált fürdésre alkalmassá Jól fizet a szőlőgyökereztetés A cibakházi Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet már hosszabb ideje tartja biztos helyét az élenjárók között. A közös gazdaság vezetői állandóan azon igye­keznek, olyan termelési profilt alakítsanak ki, amely jó jövedelmet ad tagjaiknak. Néhány eszten­dős kísérletezés után úgy találták, náluk igen jól megy a szőlőgyökereztetés. Az idén az úgynevezett sző­lő-iskolázással (gyökerezte- tés) már nagy mértékben foglalkoznak. Európa-fajtá- jú szőlővesszőből másfél milliót raktak ki a földre és hétszázezer oltványt. A dolgok akusztikus lerendezése VALAKI így védekezett: Nem vagyok felelős, ebben az ügyben nem érkezett hozzám bejelzés. Megütötte a fülem. Arról hallottam már, hogy egyesek jelzése­ket adnak és kapnak — ahelyett, hogy megmonda­nák egymásnak ezt, vagy azt. Mert a jelentés, közlés, értesítés egyszerű és egy­értelmű. Azonban ha jel­zést tesz valaki, az más. A közlés, jelentés, stb. azt jelenti, hogy megmondtam konkrétan, ez vagy az ilyen. De a jelzést másként kell érteni: Én jeleztem. Ezzel megtettem a magamét. — Nem jelentettem, mert arra választ kell adni. Nem közöltem, mert az tudomá­sul kell venni, nem el­mondtam, mert azt meg kell hallgatni. Jeleztem S valamit jelzésnek felfog­ni, vagy jelzésként adni — az más. Nem kötelez sem­mire. Ha több jelzés ér­kezne, akkor figyelembe kellene venni... Szóval va­lahogy úgy értettem a „jel­zés” szó elterjedését, hogy azok használják előszere­tettel, akik nem szeretik a „kerek-perec” egyenes be­szédet. És most itt van. Már nemcsak jelzés, hanem bejelzés is van. Ez a bejelzés ügy a zsar­gon új problematikájaként merül fel. Miért? Mert amíg csak a „jelzéssel élni” szóhasználata létezett, addig csupán egyszerű probléma volt: hogyan lehet a jel­zéssel élni. Feleséggel már hallottam. (Egyesek szerint ez sem könnyű.) De jelzés­sel? A problémám ilyen természetű volt. De most már ez sem olyan egyszerű. Mert már problematika is van. A dolgokban — ahogyan mondani szokás. Hogy a dol­gok problematikájának mi az értelme? Az, ami a be­jelzésnek. Semmi. Ez is nyakatekert zsargon, az is. LEGALÁBBIS én magam így ítélem meg. Ebben, hogy „én magam így íté­lem meg”, nincs semmi nyelvtani, mondattani hi­ba, semmi félreérthető. Mégis. Mostanában oly so­kat használják, hogy van valami mellékíze, pótje­lentése is. Nem tudom ki, nogv van vele, én magam legalábbis így ítélem meg. Van valami olyan csen­gése, hogy én ugyan most valami állásfogla­lásfélét mondok, de egy­ben kérem, hogy ne ve­gyék azért teljesen komo­lyan, mert lehet, hogy nem is így van. Én magam íté­lem meg csak így. A való­ságban lehet ez másként is. Ezért isten óvjon min­denkit attól, hogy az ál­lásfoglalásomról elhiggye, hogy az valóban állásfog­lalás, s abból netán követ­keztetéseket is levonjon, pláne annak alapján dönt­sön is. Előzetes védekezés, biztosítás ez, mintegy jel­zése annak, hogy a dol­gokban rejlő problematika feltárásában — más aspek­tusból nézve — más véle­mény is lehet. Hogy a fenti bekezdés utolsó félmondatának nem sok ételme van? Valóban. De olvassák csak el még- egyszer. A hangzása igen tudományos. Főként attól, hogy benne van ez az as­pektus. Mert mondhatna az ember nézőpontot is — de azt mindenki azonnal meg­érti. Írni nem annyira, in­kább mondani érdemes ilyet. Mert az első szótag­nak egy kis felhangot ad­va, olyan fene előkelőén, kiejtőjének a nyugati nyel­vekben való jártasságát igazolóan hangzik. Hű, de szívesen írnék még ilye­neket, de elzárták előlem az idegn szavak kézi szó­tárát... EGYSZÓVAL az előbbi félmondatnak nem sok ér­telme van, de akusztikája, az igen. Bizony. Mert azt is megfigyelhettük mostaná­ban, hogy egyesek szerint nem a dolog maga, annak lényege, jelentése, eredmé­nye, haszna a fontos. Ha­nem az akusztikája. A pél­dánál maradva. Az idézett félmondat tulajdonképpen egy nagyképűségből táplál­kozó zsargon mintapéldá­nya. Zagyvaság. Dehát nem mindig ez a lényeg, hanem az, hogy egy felszólalásnak — mondjuk — milyen az akusztikája. Hovatovább mindennek akusztikája lesz. A hangversenyteremnek, templomnak, rádióstúdió­nak eddig is volt. De most már egynémely igazságról is azt mondják: igen, igen, de nem állhatunk elő vele mégsem, mert nem most lenne jó az akusztikája. Vagyis, ez a hangtani ki­fogás azt szolgálja, hogy „jobb hallgatni, abból nem lehet baj”. Ebben sokan hisznek ám. Kevesebben hinnének bizo­nyára, ha nyelvtanilag le­rendeznénk az ügyet. Igaz, eredményesebb lenne, vagy legalábbis a tennivaló vi­lágosabb, ha azt monda­nánk, hogy eí kell végezni, meg kell csinálni, el kell dönteni, stb. De itt megint az a baj, hogy így túl kon­krét. Ugyanis, ha valamire azt mondják, meg kell csi­nálni. Azt meg kell csi­nálni. L erendezni — az más. Ne tévessze össze sen­ki a dolgok elrendezésével, ami azt jelenti, hogy min­dent a helyére teszünk, sorba rakunk. A lerendezés nem ilyen egyértelmű. Ott nem az a kritérium, hogy valamit a helyére tegyünk, sorba rakjunk, hanem va­lahova tegyük, valahogyan rakjuk el. S ha ez meg­történt: lerendeztük. Ez is tehát többnyire akkor hasz­nálatos, amikor a dolgok konkrét elvégzése, a prob­lémák megoldása helyett valami kibúvót keresünk. FOLYTATHATNÁM a sort, de talán elég ennyi is valami tanulságféle le­vonásához: A zsargon nem egyszerűen nyakatekertsé- get, nyelvünk megcsúfolá­sát, nemértését jelenti. Használójának szemléleté­ről, gondolkodásmódjáról is árulkodik. Mindezt egyébként csak bejelzésnek szántam, mert — én legalábbis így gon­dolom — kellő aspektusból vizsgálva, valamennyi ha­sonló problematika leren­dezhető. Most jó akuszti­kája is lenne. — véjé — A Kisújszállási Bűzakalász Termelőszövetkezet megvételre fe'ajánlja az alábbi elfekvő állóeszközöket: ÉS 42-es cséplőgép 3 db 8 méteres ELEVÁTOR 3 db Z. P. N. 183-as Járva silózó 1 db MIB motor 3 db 10 KW-os villanymotor 3 db Szalma letoló 2 db Knotek araótógép 2 db PN 252 EKE 1 db Előhántoló betét 2 db

Next

/
Oldalképek
Tartalom