Szolnok Megyei Néplap, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-28 / 203. szám
X9Í6. augusztus 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nem falu de még nem is város M ÜVÉSZ TEL EPI VÁZL 4 TOK n»n«iiin»«iiiiiiiiiniiiiiTH«i»iuMiiiiíTrn«if Város, falusi jelleggel. Van főuteája, ahol már por- talanított út vezet, de a többi húsz utcán még esőben sárosak az utak. Ezt a gyümölcs illatú csendességet csak a méhek zümmögése veri fel. Álmos nyugalomban pihen az egész kerület: Szolnok kertváros. Napsugár u. 12 sz. Büszke, két nagy ablakos épült tufából. Nemsok híja, s a tulajdonos, Tóth János és családja beköltözhet. — Már alig várjuk, hogy felköltözzünk a nagy házba. Egy éve, hogy itt lakunk ebben a kis alsó épületben, amit magunk fabrikáltunk, — mondja a háziasszony. — Azelőtt hol laktak? — Albérletben. Képzelheti, már 13 éves a fiam. Elég volt az albérletből. Végre van szép otthonunk, nagy kertünk, csak az a baj, hogy sokba került a ház. Benne lesz kétszázezerbe mire elkészül. — Ha van hozzá kereset és volt miből építeni... — Olyan nagyon sok nem volt. Az uram szobafestő és mázoló, én meg szerződéses munkás vagyok az Alföldi üzemélelmezés- néL Mosogatok. Minden munkát elvállalok én, csak pénzt keressek. Az igazság az, hogy évek óta gyűjtöttük a házravalót, meg kölcsönt is kértünk. így építkezünk. Egész nyáron dolgoztunk, de legkésőbb szeptember végén beköltözünk. Megnézzük az új házat, s külön a fürdőszoba-felszerelést. Aztán a kertet, a csirkeólat, a nyuszikat, s még Sunyit is, a malackát, amiből Tóthné szerint télire meglesz a koszt. A kertvárosi általános iskola folyosóján a fekete táblán lévő felirat a nyárutót hirdeti: 29-én javító vizsga, 31-én tanévnyitó értekezlet Nemcsak a pedagógusok, az iskola is felkészült az új tanévre. Egész nyáron mesteremberek dolgoztak itt, s emiatt vajmi kevés szabadsága volt Szita Miklósnak, az iskola igazgatójának. — Most már minden kész. Kifestették a tantermeket, a folyosókat, sőt a tantermekben műanyag burkolattal védjük a padok körül a falakat. — Sok diákjuk van? — A felsőbb osztályokban negyvenhét-negyvennyolc gyerek jár, de elsőbe az idén még húszat sem Írattak be. Kevés a kisgyerek ebben a kerületben. | Balázs Istvánéknái a hűvös verandán Balázs néni dolgozgat: géphímzéseket csinál a háziiparnak. Bár 1958 óta itt laknak, ő még egy picit visszasírja a városi lakást. — Itt télen túl hideg van, meg nagy a hó. Nyáron meg rekkenő a meleg. Egy öregasszony már nehezen szokja meg az új helyet. De hát az uram vágya volt, hogy ide jöjjünk lakni. — A bácsi? — Negyven évig dolgozott a megyei tanácsnál, most ment nyugdíjba. A fiam meg Mezőtúron van, ott nősült. — Szép itt a kertvárosban. — Szép is, meg jó is. A kertben minden beterem. Csak az idén nagy belvíz volt. Én is gumicsizmában tudtam lemenni az alsó épületbe. Sok fánk kipusztult, a föld se olyan mint volt. — Valamit építeni akarnak, hogy tégla van az udvaron? — Fürdőszobát ragasztunk ehhez az öreg épülethez. Mondtam is a papának; no. öregségemre lesz összkomfortom, — Ilyenkor nyáron Balázs néni nem jár be a strandra a melegvizű fürdőbe? — Nem kedvesem, magas a vérnyomásom, nem lehet. Én itt nyaralok a verandán, vagy kint a kertben. Déli 12 óra. Zárva van a 30-ess számú élelmiszer bolt Csollák István üzletvezetőnek még sincs szabad ideje. Ilyenkor teszi rendbe az üzletet, hogy a délutáni nyitásnál ne legyen fennakadás. — Kisforgalmú üzlet a mienk. Nincs még itt elég lakó, — mondja. — Most kezdenek igazán építkezni az emberek. — S áru van? — Az van ugyanúgy mint bent Szolnokon. Csak az a baj kérem, hogy nekünk kell kiszerelni a cukrot meg a lisztet, mivel önkiszolgáló bolt vagyunk. Zöldárut is keveset tartunk, mindenkinek van kertje. Zöldárunak nálunk nincs keletje. Aztán meg ilyenkor nyáron legtöbben bejárnak a strandra, aztán a városban be is vásárolnak. — Mégsem vágyik el innét? — Hát... kéremszépen itt építettem házat, megszoktam. Mindenkit ismerek. Hová mennék én innét? Szekeres Ernőék háza a Szellő utcában van. Már kilenc éve itt laknak. A kerítést most csinálnák, de most sem kapnak cementet. Abba kellett hagyni a munAz első tájelőadásokkal párhuzamosan megkezdődték az évadnyitó premier, a Cirkuszhercegnő című nagyoperett és az azt követő Shakespeare-dráma, a in. Richárd próbái is. A Cirkuszhercegnő főbb szerepeit Hubay Anikó, Rózsa Sándor, Krasznói Klára, Kertész Péter és Baranyi László játsszák, míg a ni. Richárd címszerepét Horváth Sándor alakítja. A III. Richárd Lady Anna szerepében mutatkozik ♦ A látvány annyira meg- } lepett, hogy önkéntelenül I megálltam és csak néztem. Tévedésről szó sem lehetett, az a kecses barna jószág, amely a tágas kert pázsitját tépegette őz, s az a hatalmas tarka kutya amelyik legelészésének békéjén őrködött egy szépen I fejlett dán dog. Érdekes. Hogyan kerüli ez a két állat ilyen jó barátságba és főképpen a * szolnoki Vágóhíd utca 58 i számú ház kertjébe? Bé! nyei Gyula, a Húsipari Vállalat művezetője, az őzike és a dog gazdája elmondotta. A kis őzike tavaly az árvíz idején sodródott el ♦ az édesanyja mellől a be- t senyszögi erdőben. Négy t napos volt csupán és ceru- t zavékony lábacskája eltört. ♦ mert az ár egy fatuskóhos t csapta. Törött lába bénán ♦ lógott, amikor a gátőr és a t vadőr a csónakba emelte. I Szegény meggyötört és ha- * Iáira ijedt pára a kimerültkát. A háziasszony panaszkodik: — Jó lenne, ha a városi tanács megcsinálna végre egy összekötő utat a Napsugár utcával. Nagy kerülőt kell tennünk, ha boltba akarunk menni, vagy az orvoshoz. Persze az is igaz, mindenki akarja, de senki sem ad a kertjéből egy centit sem, hogy az út meglegyen. — Csak ez az egy hiba van? — Jó lenne, ha mi is kapnánk végre vezetékes gázt és ha rendbetennék a kocsiutat, hogy ilyenkor ne legyen nagy por, ősszel meg sár. Igaz, nagyon sokat akarunk, de hát mi itt élünk és nekünk ez a legkedvesebb hely a világon. Csend és nyugalom üli meg a vidéket. A Holt- Tiszán egyetlen legényke pecázgat. Sok minden kellene még ide: út, járda, csatorna, gáz. De egy összekötő út építése is nehezen megy, mert mindenki ragaszkodik minden narányi földdarabhoz. Igaz, jó földek vannak erre. Sok itt a lehetőség a gazdálkodáshoz és mégis kevesen élnek vele. Ragaszkodnak a földhöz, de gyü- mölcsből-zöldségből keveset visznek piacra, csak maguknak termelnek. Am a jelenleginél többre lenne módjuk. Például: itt a Tisza holt ága, de kacsát úgyszólván senki sem nevel. Nem falu és még nem város. Túlságosan nagy itt a nyugalom. be a közönségnek először a Debrecenből Szolnokra szerződött Szabó Ildikó. «■ A színház művészei nyáron, műsoron kívül mutatták be Fényes Szabolcs Duna-parti randevú című zenés vígjátékát. A szereplők most elhatározták, hogy a nagy sikerrel játszott darab egyik előadásának teljes bevételét a vietnami nép megsegítésére ajánlják fel. ségtől eszméletlenül feküdt az életmentők kezében. Bé- nyei Gyula műhelyében dolgozik a besenyszögi gátőr Kovács bácsi lánya, ö hozta a kis Mütyürt — ekkor már neve is volt — szolnoki „nevelőszüleihez”. Gyorsan Pestre, az állatklinikára, nem számít a költség, tegyék gipszbe a kis Mütyür lábát. Meg is gyógyult a kedves kis jószág, összeforrott a fiatol csont, s gazdáinak kimondhatatlan gyönyörűségére vígan ugrált a nagy kert ben. Kain, '<z ijesztően nagy dán dog, „ki” közel sem olyan kegyetlen, mint bibliai névrokona, először kíváncsisággal vegyes bi- zalmatlansággal figyelte az új lakót. Azután szépen összeszoktak. Sajnos, a harmónikusnak induló életet a besenyszögi vadőr szakította, meg, mert néhány hónap múlva megjelent Mütyürért és elvitte. Nem lehet leírni a Bényei család elkeseredőA tavasz születése A körtefa hasábból forgács-szikrák pattannak ki Simon Ferenc szobrászművész vésőjének nyomán. A régvolt szabályos mértani idomból lassan kibontakozik a forma. A szobrászok örök Pygmalion módjára egy kicsit mindig szerelmesek szobraikba. Mindig a legújabba, az éppen most készülőbe. Simon Ferenc is így van vele. Gondolatait a születő új foglalja le és talán ez a legkedvesebb is. — Mindig az a probléma izgat legjobban, ahol éppen a munkában tartok. Szeretem a szépet, az egészségest, testben és lélekben ép embert. Az emberi test szépségének ábrázolása azonban, tudom, nem lehet kizárólagos művészi program. Helyesebben, csak ennyi nem lehet, de most a kikeletet, az ébredő tavaszt szeretném kifejezni. Ezeket az érzéseket, gondolatokat pedig egy fiatal női test megmintázásával lehet legjobban szoborba sűríteni. A szobrász nem mintázhatja meg a rügyező fákat, a napkeltét, csak szobrot mintázhat, figurát, még akkor is, ha a tavasz szépségét akarja dicsérni — mondja a művész. A készülő műben az anyag, jelen esetben a fa, még küzd a formával, a gondolat azonban már megszületett. A nyiladozó szépségű fiatal nőalak, a tavasz szimbóluma gipszbe öntve diadalmas és gyengéd mosollyal már itt áll a műteremben. — Pillanatnyilag a szobrászati anyagok közül valóban a fa érdekel legjobban. Egyszerre több szobrot is faragok. A tavaszszobrot, a kisfiam portréját és most fejeztem be Berényi Ferenc portréját is. A fa nagyon hálás anyag, ha ép és nincs benne repedés vagy rejtett korhadás. Itt van például az egyik régebbi szobrom, egy villára támaszkodó alak. Egy darabból faragtam ki. A véső önmagában is nagyon szép és érdekes felületet képes kialakítani minden reszelés, csiszolás nélkül. Ezt szeretném most is elérni azon a portrén, amelyen dolgozom. A portré természetesen más feladatokat ró a szobrászra, mint az egy- egy elvontabb gondolatot kifejező szobor. Itt egyéní- teni kell, a formák mögött sét. A feleség és a gyerekek kisírt szemekkel jártak a házban, senki sem találta helyét. A kedves, játékos, bájos kis őzike kimondhatatlanul hiányzott. meg kell keresni a jellemet is — magyarázza Simon Ferenc. A nemrég elkészült Berényi Ferenc portré gipszváltozatával a szegedi Nyári Tárlat szobrászati díját nyerte el a művész. — A portrékon és a jelenleg munkában lévő szobrokon kívül azonban készülnek itt a műteremben megbízásos munkák is. A szolnoki Egészségügyi Szakiskola elé kerülő kétalakos szoborkompozíció már régóta a műterem közepén magasodik, fehéren, gipszbe öntve. — Nem csupán egy ápolónőt és egy kisgyermeket akartam megörökíteni ebben a szoborban. — Nem konkrét jellemeket, hanem két emberi lény, a felnőtt és a gyermek kapcsolatát. Választhattam volna-e ennek szolgálatára roncsolt, csúf emberi testeket? — De vajon létezik e ma ilyen hibátlan, szinte klasz- szikusan tökéletes emberi szépség? — Nem akarom a klasz- szikusokat utánozni. Nem vagyok a görögök szerelmese, de amit ők teremtettek formában és arányban, az valóban csodálatos. Leginkább az élet szemlélete az, amelyben rokonnak vallom magam a klasszikusokkal. A huszaNem lehet ezt kibírni, mondta Bényei Gyula élettársa és sírva ment a megyei tanácshoz, adják visz- sza a kedves Mütyürt. A sok utánjárásnak meg is lett az eredménye, meri végül Túri Lajos, a szolnoki vadásztársaság elnöke hosszas budapesti utánajárás után egy napon megáik században is az ember természetes ösztöne szerint az ép és nem a roncsolt, rút ideákhoz vonzódik. Csak az ép és természetes művészi eszmék sugalhatják az élet igenlését, megbecsülését. Simon Ferenc sem csupán a szépséget veszi észre az életből, hanem azt is nagyon jól tudja, hogy ezt a szépet mitől, és hogyan kell megvédenie. Ezt példázza egyik emlékműtervén, a fasizmust jelképező kígyót földhöz szögező két« ágú szigony is. Ez az emlékmű elképzelései szerint nyolc méter magas lenne. Műfaja lemezdomborítás. A művész lemezmunkál közül a szolnoki házasság- kötő teremben lévő fészek- kompozíciót, vagy a párt- székház emblémáját a nagyközönség is nap mint nap láthatja. Az őszi Nemzeti Galéria-beli kiállításon szobrai mellett nagyon sok lemezkompozíciója, illetve kompozícióterve is szerepel majd Simon Ferencnek. A kiállítás előtt azonban még szeretné befejezni azokat a műveket, amelyeken most dolgozik. Közöttük a sugárzóan fiatal Tavaszt. jelent Mütyürrel a Vágóhíd utcában. Az örömet csak a szemtanúk látták, ami a kis árva visszakerülésekor a Bényei családból kitört. Most már senki sem vitathatja el a Mütyür tulajdonjogát. Nemcsak a „nevelőszülők” szeretik a kedves őzikét, hanem az utca lakói is. A kerítés mellett van Mütyür kolduló kosara és az ismerősök, szomszédok minden nap teledobálják finom zöldséghulladékkal és krumpli- héjjal. Az őzike azzal honorálja az élelmet, hogy odaballag a kerítéshez és n agy szemeivel barátságosan néz az adakozókra. Kain pedig lomha léptekkel ballag utána. Az ő feladata az, hogy vigyázzon a kis árvára. bognár m> Varga Viktória Hírek a SZÍNHÁZBÓL Szöveg: Rideg Gábor Fotó: Nagy Zsolt KAIN és Mütyür
