Szolnok Megyei Néplap, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-15 / 166. szám
1W6. július 15SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Újítási feladatterv tál magas szinten A Nagyalföldi Kőolajtermék) Vállalatnál az újítási mozgalom hanyatlóban van. Ezt egyrészt a bevezetett újítások csekély száma és csökkenése jelzi, másrészt az azokból származó alacsony népgazdasági megtakarítás. Tavaly ötvenöt újítást alkalmaztak, míg az idei első fél évben tizenhatot. Az összes megtakarítás alig több háromszázezer forintnál. Ez másfél esztendő eredménye. Ha mondjuk egy kisipari termelőszövetkezetről lenne szó, nem kevasellnénk, nem tartanánk elégtelennek a mozgalomban született sikereket. De a megye egyik legnagyobb vállalatánál bizony nagyobb számszerű eredmények lehetnének. Hadd tegyük hozzá, hogy a bevezetett újítások zömét gazdaságilag nem is lehetett értékelni, éppen ezért csak eszmeileg díjazták. Vajon miért e megtorpanás? Az újító mozgalom fejlődésének irányát évről évre a vállalat határozza meg az újítási feladatterv kiadásával. Az idén öt témakörben csoportosítva hetvenhat pontból álló programot jelölt ki a vállalat vezetősége. Igenám, de ezek közül csak huszonnyolc nem kíván magas- fokú műszaki előképzettséget. A feladatterv így a munkások számára nem is ösztönző. Több műszaki szakember véleménye szerint a munkásújítók számára nincs „alkotótér’’, egyszerűen kí- vülrekednek az újítási mozgalmon. Ugyanakkor a műszakiak nem törik magukat. amit bizonyít, hogy az 1965- évi feladattervnek csupán 22 százaléka valósult meg. Hozzá tartozik a dolog helyes megítéléséhez az is: — hogy a vállalat újítási előadójának szavaival éljünk — „Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a munkaterületeken egyáltalán ismerik a kiadott újítási programot”. Ezt mondhatta annak ellenére, hogy a vállalat három nagy üzemében (Pusztaföldvár—Hajdúszoboszló —Eger) újítási összekötőket neveztek ki. ök azonban csak az újításokkal járó adminisztrációval törődnek. Nyilvánvaló a vállalat saját jólfelfogott érdeke, s azon túl a népgazdaság érdeke, hogy megfelelő szervezeti keretet, érthető tervet adjanak az újítóknak. Úgy véljük, célszerű lenne, ha az olajipari párt- végrehajtófaizottság napirendre tűzné ezeket a problémákat Fábián Péter As idén először — teljes kapacitással Szalad a vonalon a megtöltött Qvegsor. Elkészült a friss zöldborsókonzerv Felépült az ország legnagyobb, legmodernebb, főzelékféléket feldolgozó konzervgyára Békéscsabán. 1962-ben még traktorok zajától hangos a vidék. Szántottak, vetettek, arattak itt. Ma állnak a hatalmas üzemépületek, dolgoznak az okos, automata gépek. Mindössze négy esztendő telt el. önkéntelenül is felvetődik a kérdés, hogy indul egy gyár? Honnan verbuválódik a munkásgárda? Hogyan kezdődött a termelés. Saját nevelésű szakemberek Egyszerű iroda, fehér dísztelen falak. A vitrinben többféle konzervmin- ta. Paradicsom, lecsó, uborka. Az íróasztal mögött Kardos Ernő, a termelési osztály vezetője. Fiatalember: a Szovjetunióban végzett, hűtő és konzervipari mérnöktechnológus. A gyár születése pillanatától kezdve itt dolgozik, bábáskodik. így emlékszik vissza a kezdeti időkre: — Felépült egy gyár. Modern gépekkel, berendezésekkel. Meg kellett indítani a termelést. De kivel? Békéscsabán alig volt néhány ember, aki életében látott konzervgyárat. Az első lépés volt a törzsgárda kialakítása. Szegedről, Kecskemétről jött néhány szakember. Én foglalkoztam az újoncokkal. Képeztük a fiatal szakmunkásokat. A szakma alapjait sajátították itt el. Érettségizett fiatalok voltak. — Azóta itt dolgoznak. Kö- fcülük került ki a művezetők 70—80 százaléka és a legtöbb csoportvezető. Többen továbbtanulnak. Beiratkoztak szakiskolába, van aki egyetemre jár. A szakmai tudáson kívül igen fontos a konzervgyártás- ban az odaadás, a nagyfokú figyelem. Itt nem lehet „mellénézni”. Egy-két Celsius fok elírás a selejt tömegét okozhatja. A békéscsabai konzervgyár egyik érdekessége, hogy már az építkezés első esztendejébe» termelt Amint felépült egy üzemrész, megkezdték a gyártást. Először egy vonalon zöldborsót dolgoztak fel, aztán folyamatosan- szélesedett a munka: amíg az idén áprilisban elérték a teljes kapacitást. Jelenleg 1400 dolgozója van a gyárnak. Néhány érdekes adat az 1966-os évről: 460 vagon üveges zöldborsó kerül forgalomba, 180 vagon zöldbab, 350 vagon natúr lecsó könny» majd a háziasszonyok gondjain. 60 vagon tök. Szovjet exportra 530 vagon úgynevezett zakuszka készül, összesen tehát 1580 vagon főzelékféle hagyja el a gyár kapuit. Ez a savanyúsággal együtt 3680 vagonra emelkedik. Kép-szöveg: Regős István Új beruházások a papírgyártó és feldolgozó iparban A papíripar fejlesztésével kapcsolatos feladatokról az MTI munkatársa a Köny- nyűipari Minisztériumban a következő tájékoztatást kap- ta. Ez évben négy papírgyártó gépsorral gyarapodik az iparág. Elkészül a szolnoki IV-es, a csepeli VI-os gép és a dunaújvárosi két szovjet gyártmányú gépsor. Dunaújvárosban az első gépegység e hónapban, a második pedig előreláthatólag ez év végén kezdi meg üzempróbáit. Üj gépekkel és néhány meglevő rekonstrukciójával a termelés öt év alatt mintegy 75 százalékkal növekszik majd. Ez azt jelenti, hogy a gyárak az 1965. évi 174 000 tonna helyett 1970-ben 290 000— 300 000 tonna papírt állítanak elő, de mivel az igényeket ez a mennyiség sem • elégíti ki, továbbra is fent kell tartani a papír- importot. csomagolását szolgáló terméket állít elő. Szabolcsban új nagy hullámdoboz- gyártó üzem építését készítjük elő, ahol a Szovjetunióból érkező kartonpapírból évente 42 000 tonna hullámdobozt és 13 000 tonna hullámpapírt adnak át főként a helyi felhasználóknak, gyümölcs, konzerv és a bútor csomagolásához. Egy új papírzsákgyártó üzem előreláthatólag Törökszentmiklóson létesül, de építése minden bizonnyal átnyúlik a negyedik ötéves tervidőszakra. A víztorony tetejéről készült ez a felvétel. A mélyben modern gyárépületek sora ELEK BÁCSI „ÜGYVÉDI" IRODÁJA — Mivel a papíripari beruházások hosszabb időt vesznek igénybe, már most felkészülünk a negyedik ötéves terv feladataira is. Lábatlanban 1970-ben több mint egymilliárd forintos költséggel felépül az új papírkombinát, amelynek termékei majd a negyedik ötéves terv idején jelentenek javulást a papír ellátásban. Ugyanakkor előkészítjük az újabb, déldunai papírkombinát építését is. Ez az üzem szintén hazai alapanyagbázisra épül; — már megkezdődött a nyár, a bükk és a gyertyán telepítése. a gyár ugyanis ezekből a hazai lombos fákból állítja elő a cellulózt. — A papírfeldolgozó iparnak szintén fokozottan törekednie kell a vásárlók, felhasználók növekvő igényeinek kielégítésére. — Ezért termelését az 1965. évi 125 000 tonnáról 1970- re 190 000 tonnára emeljük. Befejeződik a csepeli hullámvertikum építése. A Dunántúlon épül az egyik új papírfeldolgozó üzem és a tervek szerint évente tizenkétezer tonna vegyileg kezelt, műanyaggal kombinált, túlnyomórészt az élelmiszerek korszerű — Elek bácsi! Elek bácsi! — csipogják a kapuban futballozó gyerekek, amikor benyitok. Nem mondtam pedig, kit keresek. De mái az 5—8 éves futballistáknak is természetes, hogy aki a nagykapu felől közelíti meg a kultúrház udvarát, nem kereshet mást, mint Jákó Elek gondnokot. Az pedig, hogy őt keresik, gyakori dolog. Most is... Szokatlan helyzet. Kapál, ja a virágokat, s közben „ügyintéz”. K. Bálintné van itt. Sovány, zaklatott asszony. Vigasztalanul sír: — Végképp elhagyom Bálintot, Elek bácsi. Nagyon iszik. Tönkrementem mellette. — Nagyon rendes, szorgos ember volt a férje. 3ü éves sincs. Baleset érte. Száz százalékos rokkant. Kerékpármegőrző lett. Ot1 a haverok rászoktatták az ivásra. Fizettettek vele. — Most már előre elissza, ami keveset részként kapna... — mondja már az „ügy- félfogadás” befejeztével Elek bácsi. — Az enysm az első számú „ügyvédi” iroda itt a környéken. Ilyen tágas irodája nem is mindenkinek lehet — tréfálkozik aztán derűsen, mutatva a nagy udvarra. — Mindig is itt találnak, várakozás nélkül. Ha nem áldoznának az emberek egymásért, mi értelme lenne az éledének? Hirtelen vált a múltra. Tiszteletlenség lenne félbeszakítani. Emlékezik. Szakadozott, csendes szavakkal: — Hét gyerek volt a családban, Hét örök-éhes ördög-fióka... A legidősebb bátyámat tudta csak taníttatni iparosnak apám a cse- lédi keresetből. Asztalos lett... Aztán, mikor az első világháborúban kikerült a frontra, annyi ideje se maradt, hogy megácsoljon egy koporsót. Az első napon meghalt... Beszél. Kidudorodott csuklójú karjait mutatja... A legnehezebbel kezdte. Tizenkét éves volt, amikor napszámba ásott hónapokon át. Csak nézte, nézte, tapogatta a karjait, amikor eldeformálódtak. Az ö kar. jai? Miért? Hisz mások is ásnak, sokan ásással keresik ősszel-tavasszal a napszámot Kunhegyesen! Tizenhatévesen már el kellett hinnie: vagy köny- nyebb munkát keres, vagy elveszíti a karjait... Hu- szonkétévesen szabadult, mint cipészinas. Aztán dolgozott, ahol tudott. Innen nem sok érdekes állomása vezetett az életének 1945- höz. Nem volt első a kommunista párt megalakításában. De az elsők között .volt. Pontosabban a huszonötödik a községben. Aztán cipész ktsz tag lett, majd néhány évig tanácsi dolgozó. A legtartósabb, a legrangosabb, amit tisztséget elért, a községi tanácstagság. Nyolc év óta egyfolytában. — Az első napon, amikor megválasztottak, megfogadtam: tisztességgel bánok ezzel a bizalommal. Kommunista módra, ahogy kötelező... A tanács mindenhol olyan, amilyenné a tagjai teszik. Úgy nézik a választók, ahogyan mi bemutatjuk — mondja. — ismerek embereket, akikneK kedvtelésük mások félrevezetése bizonytalanságba kergetése Nem tudnám hirtelen, hányszor is tessékeltem már be választókat a tanács házára. Megmutatni a törvényes rendelkezéseket, hogy megnyugtassam őket. üveghegyek a készáruraktárban, elektromos villástargoncák könnyítik a rakodást Hogyne tenném, ha ez nekik megkönnyebbülést!? Jákó Elek százasokkal mérheti ügyeinek számát. Én kettőt jegyeztem fel közülük: T. János tsz-tag felesége megbetegedett. Két hétig volt kórházban, aztán hazaküldték. Jobb ha otthon hal meg. A temetés után 1500 forint gyógykezelési költséget követelt a kórház T. Jánostól. — Jött nagy keserűen, írtam a kórháznak: bizonyára tévedés van. Három napra itt volt a posta: Az bizony. Helyesbítik. Ez most volt a napokban: T. István tíz éve tsz- tag. Jövőre nyugdíjba menne, de a nyugdíjintézettől értesítették, nem dolgozott minden évben 120 munkaegységet. Két éve hiányzik. — Tudtam, ez is tévedés. Hisz naponta láttam, mit fáradozott az öreg. Két-há- rom annyit is, ami egy évre kötelező. Persze, hogy tévedés... Sose szidom ilyenkor a tévedőt. Fő, hogy utána járunk, elintéződik, kitudódik. Csak ezt ne mulasszuk el megtenni. Amihez hozzáfog, azt mindig magabiztosan intézi Elek bácsi. Nem sajnálja a fáradtságot, hogy megbizonyosodjon mindarról, amit az ő „ügyvédi irodáján” tudni kell. Csak úgy beszélhet az ember mindenkivel, ha tud dönteni: mikor állhat mellé a kérésnek és mikor nem. A „majd lesz valahogy” nem ad erőt sem a bizonyításhoz, sem a cáfoláshoz. Pedig e két dologra van legtöbbször szükség. — ...Mennyi mindent elmondtam már róla. S még mindig hiányzik a legfőbb jellemvonása: — Azf tartom, úgy érde- mex valakinek vállalni a párttagságot is, a tanácstagságot is, ha él a vállalt kötelezettséggel. Sokat lehet tenni az emberekért, de nem valami magasztos jótékonykodással, nem valahonnan felülről. Egyszerűen csak közöttük, velük. A Jó. kai utcában, ahol választottak, közbenjártam az út, az óvoda, a villany, a járda, stb. megépítéséért. De az ott lakók is talpon vannak mindig, ahol társadalmi munka kell valamihez. ötvenkilenc éves Jákó Elek. Nemsokára nyugdíjba megy. Nem írom róla, hogy fiatalos lendülettel dolgozik. Az ilyen fogalmazásban mindig érzek egy parányi öncsalást. Az évek múlásával bölcsebb lesz az ember, s ez némi- kárpótlás az idő futásáért. Nézem a csuklóit, s próbálom meg is fogalmazni a gondolatot: mennyi emberséggel kárpótolta a mi korunk a hajdani, csuklóira csodálkozó kisfiút Borsi Eszter
