Szolnok Megyei Néplap, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-08 / 160. szám

XtM. július 8. SZOLNOK MEGFEJ NÉPLAP S s*ns APIM’miRDETÍiSEK ALLAS ♦ JÓL szakképzett női fodrásznőt felveszek »,Megegyezés” jeligé­re a kiadóba. A SZOLNOK 1. sz. postahivatal kézbe­sítőket vesz fel. Je­lentkezni lehet a hivatal főnöki iro­dájában. ADAS- VET EL ELADÓ egy db négy éves bivalybika. Ba­logh Istvánnál, Túr- keve, Kisér u. 1. s?-. alatt. Háromkerekű kézzel hajtható rokkant ko­csi eladó, ugyanott egy kézitalicska is. Szolnok, Ady Endre u. 21. szám. VENNÉK kettő, eset­leg háromlapos bu- tángázhoz való tűz­helyet. ,,Tizedikéig” jeligére a szolnoki hirdetőbe. ELADÓ 3 főzőlapos magyar gáztűzhely, komplett fürdőszoba boyler, pehely, duny­ha, gyermek sport­kocsi. Érdeklődni lehet: Szolnok. Bál­vány u. 25. IV. lép- csőház ITT. em. 8. 18 óra után. INGATLAN ÉPÍTÉSRE alkalmas 110 négyszögöl gyü­mölcsös telek eladó a Kertvárosban. Ér­deklődés : Szolnok, Csokonai u. 10. —am—> 11 h\ \m t—i n VEGYES Szőrszálait véglege­sen eltávolítja rö­vidhullámmal Kiss Kozmetika. Szolnok, Somogyi Béla u. 2. (Szabadság térnél). Menyasszonyi ruhát kölcsönzők. Megte­kinthető: Szolnok, Május 1 u. 38. © 4 ÄM.Z otthon nyugalmat a biztosítás biztonságot M nyújt vE vri *lv 'T' * * * *: * : Háztartási biztosítás havi 10—20 forintért m sokfélé kár ésétéro köthéfő Olvassa, terjessze a Néplapot! A Várpalotai Szénbányászati TRÖSZT 14—16 éves fiúkat vá| ártanulónak iskoláz be a Munkaügyi Minisztérium várpa­lotai 305. sz. Iparitanuló Intézet és Szakközép­iskolájába. Felvételre jelentkezhetnek, akik 1950. június 1. és 1952. szeptember l. napja között születtek és az általános iskola VIII. osztályát elvégez­ték. — Tanulmányi idő: 3 év. Az intézetben a következő juttatásban része­sülnek: Munkaruha, fejvédő, bőrsapka, bakancs, ösztöndíj a tanulmányi eredmény alap­ján. félév emelkedéssel 160—540 forintig. ' Évente 30 nap fizetett szabadság. A jő tanulmányi eredményt elért tanulóknak biztosítjuk a továbbtanulást. Felvételi kérvényhez csatolni kell: Általános iskolai bizonyítványt, anyaköny­vi kivonatot, szülői beleegyezést és az or­vos) alkalmassági igazolást. Jelentkezni lehet: személyesen, vagy írásban a Várpalotai Iparitanuló Intézet és Szakkö­zépiskola Igazgatóságánál, Várpalota, Felsza­badulás út L Szeretettel várunk: A Várpalotai Szénbányászati Tröszt dolgozói és az Intézet vájártanulók Balladás históriák „A tiszahajlati csárdái rémes gyilkosság históriája*' A martfűi országút men­tén a .törökszentmiklósi el­ágazásnál áll egy ház. A fák közül elővillanó fehér falával, csipkefüggönyös ab­lakával maga a szelíd ott­honi béke és a derűs nyu­galom. A régi martfűi lakosok még emlékeznek rá, hogy közel húsz évvel ezelőtt egy kocsma volt itt, amo­lyan útszéli, utast pihente­tő csárda, a Csemán-kocs- ma. De azt már nem is sej­tik az erre járók, és a „benszűlőttek” közül is csak nagyon kevesen tudnak ró­la. hogy a múlt században is csárda állott itt az út­elágazásnál, vagy egy ki­csit odébb, közelebb az átmenti halomhoz. Pápai uram, a csárda tu­lajdonosa nagycsaládos em­ber volt. Talán abban az évben is selymes hajú kukoricát végrehajtott családirtás. Megmozgatta a nép képze­letét. költészetté szűrődött Le, szájról szájra szállva a történet. Tgy született a Pá­painé tragikus sorsát eisi- rató népballada. A folyó túlsó partján. Tiszajenón, Sepsi Sándorné. Rebi néni, aki a nagyany­jától hallotta lassan, egy kicsit már el-eicsuíkló han­gon mesélni kezdi, félig prózában, félig nótában a tiszahajlati csárdái rémes gyikosság történetét. — Egy ci baki ember tü- zesgépet akart venni Szol­nokon. Két ember megtud­ta ezt és a masiniszta után mentek. Martfű előtt a nagykanyarbam levő csár­dában szállt meg éjszakára a pénzzel az ember. A be­tyárok túlestek míg az utolsó vendég is ettmant, aztán ők is bementek. „Pápainé, adjon Isten jó estét, — „Doktor Pista, Rubint Jóska a neve. aki ezt a szép családot megölte."’ A csendőrök másnap ki­mentek Szolnokról Cibakra, mert, a kiszolgáló, melyik elbújt a sutban, hallotta, hogy a kislány felismerte az egyik betyárt: „Kasza Kovács kereszt­apám, ne bántson!" — így kiáltott fel. Kasza Kovács Pápai keresztkomája volt, és Cihákon Lakott. A csendőrök, amikor ki­mentek, megkérdezték a li­bapásztor gyerekeket az út szélén, hogy; no gyerekek, mi újság? — Csak az az újság — mondták a gyerekek, mert hát gyerekek voltak, meg­mondták a csendőröknek, hogy három cibaki ember. Kasza Kovács, Doktor Pis­ta meg Rubint Jóska le­gyilkolták a martfűi kocs- máros családját. ban elindultak lovaskocsirs Rákócgifaiva felé lakoda­lomba egy másik földbir­tokoshoz, a Jurenákokhoz A kocsis, néhai Bús Im­re, tiszaföldvári lakos, kér­te a földesurat, hogy ne induljanak el ebben az Íté­letidőben. Elindultak. A mai keresztnél a lovak el­tévesztették az utat és a Tiszába mentek. A kocsis, néhai Bús Imre lezuharit, fejét a kemény, fagyott ta­lajba verte és azonnal meg is halt. Kövér János és fe­lesége nagynehezen meg­menekült. A kocsis három árvát hagyott maga után-. (Dr. Varga Lajos összeállí­tásából.) íme, a martfűi fakereszt hiteles története, tanúk, élő személyek bizonyítják, hogy így esett a szerencsétlen­ség, hiszen még nem is a nagyon régmúltban tör­tént. A népi képzelet, a mondott hagyomány azon­ban már ezen a histórián is alakított. Hallottunk olyan válto­zatot is, amelyben egyedül a lakodalom ténye maradt meg az eredeti történetből. Az ősi dramaturgiai ér­zék, tragikusabbá élezte a tragédiát Megdöbbentőbb, szinte végletes szomorújá­tékká formálva. Ügy mesélik, hogy egy vidám lakodalmas menet tartott itt hazafelé. A ke­resztnél megbokrosodtak az ifjú pár kocsijának lovai termett az átmenti domb oldala, amikor egy kora- nyári éjszaka három be­tyár, Kasza Kovács, Dok­tor Pista és flubint Jóska belépett az ivóba. — Kitói hallotta, Rebi néni, ezt a nótát? — A nagyanyámtól. Lány korában történt. Tizennégy- tizenötéves lehetett, átjár­tak a Tiszán markot szed­ni. ö még látta is a véres nyomóikat. Gyilkosság! Különösen kegyetlen, szokatlanul megrázó gyilkosság. Nem tudni, vajon a 14—15 éves marokszedő lányok közül valamelyik kapcsolta-e ösz- sze először a ri gmusba szedett történetet egy régi dalammal, és a munkából hazatérve ő dúdolgatta először, vagy 6 is mái mástól hallotta. Gyilkosság! Megrázó, kü­lönösen kegyetlen módon Adjon isten maguknak is szerencsét. Pápainé, ne kívánjon szerencsét, még az éjjel kés járja meg a szívét. Kati lányom, eredj le a pincébe, hozzál fel bort a legnagyobb iccébe'! Pápainé, nem kell nekünk a bora, még az éjjel piros vérét kiontja. Pápainé beszaladt a szobába, ráborult a diófa asztalára: Jaj istenem, hogy kell nekem meghalni, hároméves kilenchetes kis- árvámat itt hagyni.” Ezalatt odakint duhajkod­tak Pápainé ura meg az a masiniszta, mert az is be­ment akkor. Mikor már vé­geztek, legyilkolták Pápait, meg a masinisztát, bemen­tek a szobába. — Aztán tudja-e Rebi néni, kik voltak azok a be­tyárok? — Rebi néni nó­tában válaszol: — Ez még a nótában van? — így történt, ez már a valóságos történet. Valóságos történet? A nép között keringő száj- hagyomány? A szóbeszéd sok valósá­gos történetet másít meg, formál át. A tiszahajlati csárdái gyilkosság azonban valóban megtörtént bűntény. Dr. Varga Lajos, a tiszaföldvá­ri Tiszazug földrajzi mú­zeum vezetője visszaemlé­kezésében hitelességét iga- zolóan a következőket írja róla: „Ezt a szörnyű esetet, a múlt század végén vaskos regényben írta meg valaki a bírósági íratok alapján, kb. ez lehet a címe: ,A ti­szahajlati csárda rémes gyilkossága’, vagy .csár­dái’??? — Már nem em­lékszem rá pontosan, va­lamikor az 1920-as években olvastam ezt a könyvet Szentesen... A valóság pontosabb ismeretét pedig valószínűleg a Szolnok me­gyei levéltárban lehet meg­szerezni, ahol — gondo­lom — a bírósági iratok, tanuvallomási stb. jegyző­könyvek megvannak.” A Kövér-kereszt t Srténefe „Ahogy elhagyjuk, észak felé menve, a martfűi vas­útállomást és áthaladunk a cipőgyárba vezető vasúti sínpáron, szemünkbe ötlik egy egyszerű fakereszt. Ez az úgynevezett Kövér-ke­reszt. Kövér János tiszaföldvá­ri földbirtokos és felesége 1924. január 8-án késő este nagy sötétben és hófúvás­és a feldíszített szekeret a Tiszába ragadták. A fo­lyóban lelte halálát a menyasszony, a vőlegény, a szekéren ülők valameny- nyien. Néha szertelen és bizar játékokat művel a csapongó képzelet. A megfeketült fakereszt azonban mint egy szomorú mementó áll egy emberi tragédia szín­helyén és néhány száz lé­pésre, az útelágazásnál, a Tiszahajlatban van egy ház. A fák közül elővillanó fehér falával, csipkefüggö­nyös ablakával maga a szelíd otthoni béke és a derűs nyugalom. REGGEL Ha fél 9-ig BEHOZZA AZNAP fél 6-tól ELVIHETI Csak szárazon expressz felárral tisztítva ruháit SZOLNOKI „PATYOLAT" Mosó- Kelmefestő- és Vegytisztító Vállalat I. sz. üzlet Kossuth tér 12. (Bejárat a Szigligeti utcában) Rideg Gábor (Fotó: Nagy Zsolt)

Next

/
Oldalképek
Tartalom