Szolnok Megyei Néplap, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-31 / 180. szám

190«. július 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s „KI MINEK MESTERE? “ Tájékoztató az ifjúmunkás esstt-rgályosok megyei és országos versenyéről Tegnap délelőtt tájékoz­tatta Péter Piroska, a KISZ megyei bizottságának mun­katársa az érdekelteket a „Ki minek mestere?” or­szágos esztergályos verseny megyei fordulóinak lebo­nyolításáról. Elmondotta, hogy a ver­senyt a pártkongresszus tiszteletére hirdették meg a rendező szervek: a KISZ Központi Bizottsága, a Ma­gyar Rádió és Televízió, a Kohó- és Gépipari, vala­mint a Munkaügyi Minisz­térium és a Vas- és Fém­ipari Dolgozók Szakszerve­zete. A versenyben résztvehet- nek mindazok az 1936-nál nem korábban született if­júmunkások, akik jelenleg is esztergályos szakmában dolgoznak. Ä megyében két fordulóra kerül sor. Szep­tember 1—15 között az üzemi és a területi elődön, tőket tartják meg. Mégpe­dig az Aprítógépgyárban, a Hűtőgépgyárban, továbbá a tanácsi iparban dolgozókét Szolnokon, a szövetkezeti ipar fiatal esztergályosai a karcagi Általános és Sze­relőipari Ktsz-ben mérik össze tudásukat. A gépja­vító állomások versenyzői Szolnokon, az állami gaz­daságok versenyzői Bánhal­mán küzdenek meg a to­vábbjutásért, A megyei döntőt szep­tember 25-én a jászberényi Aprítógépgyárban rendezik. Az előtte lévő vasárnap, szeptember 18-án lehetővé teszik, hogy a döntőbe ju­tott esztergályosok megis­merhessék azokat a gépe­ket, amelyeken versenyez­nek majd. Természetesen gyakorlatban is próbára tehetik a gépeket. (Egyéb­iránt ezt javasolták az elő. döntők megrendezőinek is.) A járási és városi, vala­mint az üzemi KlSZ-bizott- ságok képviselői javasolták, hogy az esztergagépeket, melyeken , a versenyzők dol­goznak, a helyszínen sor­solással jelöljék ki. így egyenlőek az esélyek, hi­szen bármennyire is előké­szítik a versenypadokat. különbség lesz közöttük. (Például pontosság, korsze­rűség, stb.) Péter Piroska a megyei rendező bizottság nevében magáévá tette ezt a javaslatot. Befejezésül elmondotta, hogy Szolnok megyét az országos döntőben egy, és­pedig szűkebb hazánk leg­jobb ifjúmunkás esztergá­lyosa képviseli. Az országos döntőt a Csepel Vas- és Fémművekben tartják, melynek mind az öt fordu­lójáról helyszíni közvetítést ad a televízió. A versenyben résztvenni szándékozók bővebb felvi­lágosítást és jelentkezési la­pot alapszervezetük titkárá­tól kapnak. Augusztus 15-ig meghatározzák a rendezők, hogy hol és mikor tartják meg az első forduló terü­leti és üzemi elődöntőit. Öröm felen Az öcsödi Kossuth Tsz-ben 280 kh-n termesztenek lucernát. Dugár László trakto­ros immár harmadszor kaszálja a zöldtakarmányt. A karcagi kenyérgyár „vízkeresztsége" Amíg nincs öltözőszekrény, nem sül kenyér A főhatóság megmondja, milyen vekni kell Hatvannyolc esztendős. A kezében fürgén jár a szer­szám. Most éppen könnyű kis női cipőt javítgat. — Nagy, bütykös ujjai közé fogja a szöget, majd rá­koppint. Aztán megint, s újra. Nem sok idő múlva készen is lett a flekkelés­sel. Csinosítja, fényezi. Az­tán talpaláshoz fog hozzá. Közben bejön egy asszony­ka, s kéri verjen vasat a cipőjére. Az öreg suszter abbahagyja a munkát, s kipp-kopp fenn is a vas. Egy forintot kér érte. A dohos, vizes szolnoki Szabadság téri műhelyben dolgozgat. immár tíz esz­tendeje. Kisiparos. S hogy olcsóbba kerüljön a bérle­ti díj, megosztotta a mű­helyét egy órással, vala­mint egy harisnya-szem- felszedővel. Szépen meg­vannak hármasban. — Hogy megy az üzlet? — kérdeztem. — Annyira, hogy éppen megélek belőle. Három év­tizede vagyok önálló. — Megszoktam, hogy a ma­gam ura legyek. Nem tud­tam feladni. Pedig higgye el, már nem lelem örö­mömet benne. Elfáradtam. Más ember ebben a kor­ban már nem dolgozik. — Engem rávisz a muszáj. Nagy úr az kérem. Nekem addig kell cipészkednem. amíg a kalapács ki nem hull a kezemből. — Szereti a szakmáját? Nagyon népszerű díszei a modern lakásoknak a nagyméretű, úgynevezett padlóvázák, elsősorban az iparművészeti kerámiák. Ügy hisszük azonban, — Mit szeressek rajta?! Amikor még új cipőt is csináltam, megvoltam vele. Felcsillant a szeme. Bol­dog-büszkén mesélte, hogy micsoda remek cipőket adott ki a kezéből akko­riban. Talán már erővel sem győzné. Hiszen nehéz munka. A foltozgatásban csuda tudja, sehogy sem találja kedvét. — Eljárt az én időm. A szövetkezetbe se kellenék, mit kezdenének velem, nem győzném a versenyt. Kivé­ve a jó munkában. Mert azt nem viselném el, hogy rossz munka tapadjon a nevemhez. Mert mivel ver­senyezhet az egyik iparos a másikkal? Csak azzal, hogy szebben, jobban dol­gozott. Én ebben öreged­tem meg. A munkám az én becsületem. Csak így jön­nek hozzám az emberek. — Az előbbi forint... — Az hozza a többit. Ha azt mondtam volna, csak holnapra lesz meg, lehet elvitte volna máshoz. így viszont talán a talpalást is nekem adja. Sosem tud­ni, igaz? Egyre-másra állítanak be a műhelybe. Ki hoz. ki visz. Az öreg (nekem a jó- zsef-attilai Csoszogi jut ró­la az eszembe) tréfálkozik, kivel hogy illik. ..Na kis­unyom kikandikált már a lábad ujja. Megjavítja Szatmári bácsi. Szerdán érte jöhetsz... A kisasszony hogy a képen látható nép- művészeti padlóváza is dí­szére válhatna bármelyik modern lakásnak. A nép- művészeti tárgyak különbé71 egyre inkább a korszerű interieur-ök nélkülözhetet­len kiegészítő darabjaivá válnak. Népművészeink és népi­iparművész tervezőink a hagyományos formák és dí­szítések felújításával, illet­ve felfrissítésével alkalmaz­kodnak ezekhez az új köve­telményekhez. Vázánk a mezőtúri nép- művészeti fazekas htsz-ben készült és Szabó Kinga iparművész munkája. Mű­vét főleg a népi hímzésben és az ősi pásztorfaragásban alkalmazott figurális motí­vumokkal. vonalas techni­kával díszítette, de a figu­rális motívum a régi kun­sági kerámián is megtalál­ható. Ezt az eljárást újí­totta fel most Szabó Kinga, modem lakásdísznek is na­gyon célszerű padlóvázáján. már járt nálam, ugye ked­ves. Sokat tetszett táncol­ni benne, jövő szombaton már újra keringőzhet.” El­mennek. Az arcára vissza­lopakodik a fáradtság. — Látja mókázik az em­ber, hogy magát is felvi­dítsa. Tudja milyen csin­talan, örökvidám inasgye­rek voltam én a század elején? És most? Fogytán az erőm. Unom a kalapá­csot, haragszom az árra, utálom a faszöget, a csiriz- szagot, ezt az átkozott mű­helyt, az eső után feltört szennyvizével... Ha az em­ber megöregszik, nincs ki­békülve semmivel. Pedig csak az éveivel van baja... Fábián Péter Véget ért az eszperantó ifjúsági világ­kongresszus Pécsett szombaton véget ért a XXII. eszperantó ifjú­sági világkongresszus, ame­lyen 24 ország képviseleté­ben mintegy ezer fiatal vett részt. Délelőtt a Petőfi Film­színházban került sor a vi­lágkongresszus záró ünne­pélyére Ivó Osibov, az eszperantó ifjúsági világ­szervezet végrehajtó bizott­ságának elnöke értékelte a kongresszus munkáját. Ki­emelte, hogy a világszerve­zet történetében ez a kong- r* :szus tette eddig a leg­többet az eszperantó nyelv terjesztése érdekében. Házgyári épületek szereléséhez felveszünk állandó bu­dapesti munkára köz­ponti fűtés, víz, gáz, vil­lanyszerelő, burkoló, szobafestő mázoló, üve­ges szakmunkásokat, fér­fi és női segédmunká­sokat. Vidékiek számára szál­lást biztosítunk. Jelent­kezés személyesen ÉM. 43. sz. Á. É. V. Buda­pest, XI., Dombóvári út 19. szám. (4-es, 47-es villamossal.) Egy „hagyományos“ modern lakásdísz A KARCAGI új ke­nyérgyárról három héttel ezelőtt írtunk és arról tu­dósítottuk olvasóinkat, hogy a műszaki átadás néhány műszaki hiányossága miatt nem történhetett meg. — Nem működött az egyik olajtüzelésű kazán égőfeje, a működő viszont nagy- mennyiségű gázzal szeny- nyezi a levegőt, nem jói zártak az ablakok és hogy hiányoznak az öltözőszek­rények. Azóta jelentős változá­sokról számolhatunk be, de arról azonban mégsem, hogy most már minden rendben van és a többmil­lió forintból épült kenyér­gyárban végre kezdődhet az egyhónapos próbaüzem. Igaz, a második kazán égőfeje működik, s az olaj- fúvóka átmérőjét szőkébb­re vették. (A szükségtele­nül nagy láng idő előtt tönkretette volna a kazánt.) A kisebb építési hibákat is kijavították, de az egyik legnagyobb akadályt, — az öltözőszekrények hiányát — nem sikerült leküzdeni. Márpedig a KÖJÄ1S ragasz­kodik ahhoz, hogy az üzem­induláshoz csak akkor já­rul hozzá, ha az üres öltö­zőket berendezik. A július 14-i jegyző­könyvben ez olvasható: „Az építtető — megyei beruhá­zási iroda — rögzíti to­vábbá, hogy az eredeti tervdokumentációban sze­replő, de a generál szerző­; Kint pontosan olyan i borús az ég, mint a sziir- ; kület bent, a bírósági fo- '.: lyosón. Unalmas szürke :: nap. A tárgyalásrend is ;; megszokott: bontóperek. : gyermektartás, kis sik- ;; kasztások. ;; A ll-es tanácsterem ;; előtt, a barnára festeti ;; pádon kis, barnakabátos. ;; bekötött fejű öregasszony $ ül. Hallgat. A teremből } időnként kihallik a han- $ gos szó. Olyankor elöre- J dűl ültében, fejét figye- J lön a hangok irányába * emeli. Még a kendőt is * megiaazítja. hátha job­* ban hallaná... * ...Lánykorában kérem X egyszer annyit ivott a X cukrászdában, hogy X hányt... Hát velem volt. { persze... Nem beszéltem X én rá, kérem, csak kí­« náltam... * X ...Nem spórolós. A gye- * reknek minden este sü- X teményt ad, vagy csoko- X Iádét! Csak a fogát ront- X ja vele... dés tárgyát nem képező öl­tözőszekrényeket a költség- vetési kimutatásnak meg­felelően megrendelte.” Ez mindenesetre meg­nyugtató, ugyanis a kar­cagi sütőipari vállalat ja­nuárban rendelt négy öl­tözőszekrényt a tiszafüredi üzem részére, amelyek csak a napokban érkeztek meg. UGYANILYEN problé­mát jelent a szúnyoghálók hiánya is. A KÖJÁL szigo­rúan megköveteli a szú­nyogháló használatát, — hiszen nyári időszakban az ablakokat nem lehet zárva tartani, — azonban a terv­dokumentációban nem sze­repelt. Most utólag kell az építőipartól megrendelni, szerződést kötni, s ki tud­ja mikor fog elkészülni. Közben az új gyár már átesett a „vízkeresztségen”. A városra zúduló nagy- mennyiségű esővíznek a rosszul záródó ablakok nem tudtak ellenállni és a föld­szinti munkateremből más­nap vödörszámra kellett a vizet kihordani. Az üzempróba megkez­dését akadályozó, jelenték­telennek tűnő, de végülis tétlenségre kárhoztató hiá­nyosságok azt bizonyítják, hogy a kenyérgyár elkészí­tésénél az egyébként elis­merésre méltó igyekezet sajnos nem mentes a bosz- szantó felületességtől, ha­nyagságtól. ...Válni akarok. Hiába szeret kérem, nekem elég volt... ...szeretem, még most is szeretem! A kisfiú is apa . nélkül marad, pedig ra­gaszkodik az apjához! Hogy örül mindig, ha megjön az útról. Nem akarok elválni! __ A női hang sírásba ful­lad, s a zokogás rázza a kis öregasszonyt is, a pá­don, kinn a folyosón. — Bolond vagy, sze­gény lányom — mondja sírásán magának. — Nem érdemel meg téged ez a semmi ember! A falatot is sajnálta a szádtól, lá­tod. a kisgyerek édessé­gét is felhányja! Meg azt a cukrászdát! Hm... Mondtam én mindig nem lesz különb ez a házas­ság, mint a testvéreié. Azok is verik az asszo­nyukat, meg a fogukhoz a garast! Pedinhát keres szépen az én lányom... Bentről megint hangos beszéd zaja jő. Hiába fi­NEM MŰSZAKI kérdés, nem befolyásolja az új kenyérgyár termelését, de mégis meg kell említeni, tájékoztatni kell a város és a környék lakosságát, hogy a jövőben milyen kenyérre számíthat. Amint a próba­sütésnél kiderült, az olaj- tüzelésű automata kemen­cék csak egy kilogrammos kenyerek sütésére alkalma­sak. Tehát barna és fehér kenyérből egyformán kilós kenyerekre számíthatnak a fogyasztók. A karcagi em­berek — köztudomású —, a nagyobb formájú kenye­reket kedvelik. Nem a sü­tőipar vezetőinek védel­mében, de az eredeti terv­dokumentációban amit ők készítettek, gőzkemencék beszerelését kérték. A ter­veket felülvizsgáló főható­ság azonban elképzelései­ket keresztülhúzta. A FOGYASZTÓK tehát, bármennyire is a nagyobb formátumú kenyeret ked­velik, a jövőben csakis ki­lós kenyeret vásárolhatnak Karcagon és környékén. A sütőipari vállalat — értesülések szerint — au­gusztus 4-én készen áll ar­ra, hogy a KÖJÁL bele­egyezése esetén, öltöző- szekrények nélkül, meg­kezdje a próbaüzemet, — Sajnos, erre nem sok re­ményük van. — bognár — gyei, nem hallja, nem érti, mert közben zajosan veri az írógépet a jegyző­könyvvezető. Nagysokára ajtó nyílik, s a köpcös, borostás állú. zavartszemű férfi lép ki először. Az öregasszony felugrik, s karját nyújtja a csinos, könnyesen is bájos arcú fiatalasszony­nak. — Ne sírj lányom, nem érdemli meg ez a semmi ember — a mondat vé­gét megemeli, aztán még hangosabban az ügyvéd­del tárgyaló férfihez for­dul: — Szégyelld magad Béla, nagyon szégyelld magad! Nem elég, hogy tönkretetted a lányomat, még be is mocskolod!? Várjál csak, lesz itt még tárgyalás, s akkor... Nem mondja tovább, nem mondhatja. Zokogó lánya betapasztja a szá­ját, s úgy könyörög: — Édesanyám, nem szabad, drága édesanyám hallgasson! A köpcös, zavartszemű férfi gyorsan eliszkol. — sőokúti me BONTÓPER

Next

/
Oldalképek
Tartalom