Szolnok Megyei Néplap, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-24 / 174. szám

196®. július 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 Moszkva legmagasabb építménye Moszkva, Osztanklnó. Az űj televíziós torony és a kiegészítő épületek építkezése Moszkvában, a Népgaz­dasági kiállítástól nem messze épül az 525 méteres televíziós torony, amely félig már elkészült. Másfél év múlva egyidőben négy fekete-fehér televíziós mű­sort közvetít majd, 1988- ban kezdődnek a színes te­levíziós adások, melyben nagy szerepe van a szov­jet—francia együttműkö­désnek. Az új adóberende­zések teljesítménye hétsze­resen felülmúlja a most üzemben lévőkét. A torony aljánál helyez­ték el a húsz stúdiót és az ezer személyes üléstermet. A 12 emeletes épület kö­— i 1 - — zépső részén lesznek a szerkesztőségi szobák, a művészek és a technikai személyzet helyiségei. Az új televíziós torony Moszkva egyik nevezetes­ségének ígérkezik, anten­nái a város minden pont­járól láthatók lesznek. 810 méter magasságba egy ét­termet terveznek. mely lassan forog majd a to­rony tengelye körül. — Az étterem felett teraszt ké­peznek ki, melyről egész Moszkva látható lesz. Az új televíziós torony építkezése 1969. január el­sejére fejeződik be. Fagylalt az Alpok jegéből A meleg idő beálltával a fagylalt újra elfoglalta ve­zető helyét a csemegék kö­zött. Amikor fogyasztjuk a kellemes, édes „jeget”, — nem is gondolunk arra, hogy a fagvlalt eredete az ókorba nyúlik vissza. Hip- pokratész például felismer te, hogy a jéggel kevert ízeknek gyógyító hatásuk van. Néró nem annyira egészségügyi célból, in­kább pazarlási hajlamának engedve hozatott stafétái­val természetes jeget a sok száz mérföldre fekvő Al- pesekből. De mégsem ők terjesztették el az egykori csemegét. A hinduk és a oerzsák a kínaiaktól meg­tanulták r. hóval vagy jég­gel kevert gyümölcsszörpök készítését, ígv Ázsiából vándorolt át Görögország­ba a fagylaltkészítés tudo­mánya. Reggeli kenyér Hűvös az éjszaka es csendes. Alszik a vidék. Mindjárt az országút mellett a kisújszállási Bú­zakalász Tsz központjában világosságot veszünk észre Kombájnszórű. Nagy ha­lomiba hordták a búzát, s tisztítják. Éjjel-nappal. Majlát Kálmán csapata megállás nélkül dolgozik. Este 6-kor kezdték a mű­szakot. Majd csak a reggel veti őket haza. Zúg a gabonatisztító. A zsákok hamar megtelnek. Mázsára rakják, majd ha­lomba. — Tízen vagyunk ebben a csapatban. Hatszáz-hét­mázsa harmincnégy kilót minden holdról. A tarló nem várhat. Gyorsan ki­szárad, ha fel nem szánf- ják. Este hét órakor kihozta a vacsorát a Jancsi gyerek. Felkívánkozott az apja, s a kormánykerék mellé. For­dultak néhányszor. Esni kezdett. Csak úgy kicsit, cseperészett. Elverte a po­rát. — Kint tartottam. Szere­ti a gépet. Három ekefejjel dolgozik a traktoros. Ha éjszakával is pótolja, 8 holdat fel­szánt. száz mázsát megtisztítunk, lemázsálunk egy éjszaka. Hajnalban jönnek érte a járművek Raktárakba, mal­mokba viszik. Éjfél előtt könnyebb dol­gozni. Nem álmosak any- nyira. Hajnalra elfáradnak. Nincs megállás. Olykor-oly- kor cigarettaszünetre. — Az jólesik. A cigaret­ta. Az ember nagyon egye­dül érzi magát, rágyújt — mondja Madarász János, a tiszaszöllősi Petőfi Tsz traktorosa. — Különben hosszú len e elviselhetet­len lenne az éjszaka. Az MTZ 25 centi mélyen szántja a tarlót. Felsőföld. Jó munka van benne. Bú­za termett itt. Bezosztája. Gazdagon ize tett. Tizenöt — Sürget az idő. Csiná­lom éjjel-nappal. Hajnal­ban meg kezdem újra. Ezt a táblát felszántja még Madarász János. Meg­tart éjfél utánig. Aztán in­dulnak haza, a gyerekkel. Halad a traktor. Kicsit távolabbról alig-alig vehető ki, melyikük fogja a kor­mánykereket. Négy molnár ügyel a gé­pekre a karcagi villanyma- lomban. Nagy János, Pa­tak Gyula, Balogh Imre és V. Kiss Sándor. Reggelig 340 mazsa új búzából lesz liszt. A napokban hozták be Karcagról, s a környék­ről. Vegyes búza. Minősége, víztartalma jó, csak sok le­gyen belőle. Nagy János almólnár, az első törethengerhez megy. Figyeli a búza útját. — Reggel már próbasütés lesz az.üze iben. Kár, hogy mi nem várjuk meg. Hat­kor letelik a műszak, igyekszünk haza. Pihenni ken gurítják a sok mázsás csészéket a helyükre. — Egyik brigád a másik­nak előkészít. így aztán hajnalig 1100 kétkiiós és 2400 egykilós kenyeret sü­tünk. Kinyitott ablakokon tódul kell. Nem látjuk, milyen kenyér sül az új lisztből. A raktárban már ezer-1 szómra sorakoznak a zsá­kok. Tele fehér, finom liszttel. Vihetik az autók boltokba, sütödékbe. — A raktárt szeretem legjobban. Szétnézni itt. Látni a tömérdek sok tele zsákot, S arra gondolni, eb­ből mindből kenyér lesz. Jut mindenkinek. A kemencékből már sze­dik a kenyereket. Ügyesen mozdulnak a hosszúnyelű lapátok. A karcagi sütőipa­ri vállalat tiszafüredi üze­mében Szigeti András szo­cialista brigádja' tart éjsza­kai műszakot. Hat pék — egy brigád. Romhányi Sán­dor, Kecze István. Molnár István, Csala Ferenc, Kiss Gyula és Juhász György fűtő tartozik az együttes­be. Este nyolctól. reggel négyig, ötven mázsa ke­nyeret sütnek a műszak alatt. Félautomatizált üzem, A kemencemunka még nincs gépesítve. Kenyeret süt az üzem a tiszafüredi járás­nak. A dagasztócsészék ki­ürülnek. Három apró keié­be a friss levegő. Csak az egyik oldalra. A másik sa­rokban nincs szellőztetés. Átforrósodik minden. Ven­tillátort kellene felszerel­tetni. — Három évtizede csiná­lom. Élő anyag a tészta. Dédelgetni kell, jó kenyér legyen — így a brigádve­zető. Dolgoznak a gépek. Dol­goznak a pékek is. A tész­tát a gömbölyítő gép, a formázógép alakítja. A szakajtó kosarak megtel­nek. A kemencék is. Friss sütés gyűl a raktárban. — Négy óra után jönnek az autók, viszik szét min­denfelé. Felvágunk az új sütésből. Fehér, szép a kenyér. És meleg. Mire az igyekvőbb emberek benyitnak érte a boltokba, még nem hül ki egészen. Hazaviszik, meg­szegik. eszegetik. S nem gondolnak azokra, akiknek éppen akkor telt le az éj­szakai műszak. Pékekre, molnárokra, szövetkezetiek­re... Meglehet, utcai talál­kozásnál még a reggeli kö­szönést is elfelejtik. Szöveg: Lukács Imre Foto: Nagy Zsolt

Next

/
Oldalképek
Tartalom